Magyar Múzeumok, 1996. 4. szám (Vol. 2.)
MŰHELY - Mahunka Sándor: Megnyílt a Természettudományi Múzeum: expedíciók, gyűjtőutak és a Magyar Természettudományi Múzeum
20 Az 1957-es egyiptomi expedíció egy jelenete: Dely Olivér György és Horváth Lajos rovargyűjtés közben A picture taken during the 1957 expedition to Egypt: 0. Gy. Dely and L. Horváth collecting insects Kaszab Zoltán (1915-1986), az MTM főigazgatója 1970-1985 között. Mongóliai expedícióin világhírű tudományos anyagot gyűjtött. Bogarász megszállottságát karikírozza Andor Loránd rajza. Zoltán Kaszab (1915-1986) General Director of the HNHM, 1970-1985. He collected an enormous amount of material during six Mongolian expeditions. His scientific enthusiasm is illustrated by the drawing of L. Andor, (bottom right) A második ok tevékenységünk tematikája s ennek hazai és nemzetközi fontossága. Tudományos vizsgálatainkkal (sok más mellett) az élővilág sokféleségének változásait tudjuk megfigyelni, nyomon követni, s így a környezetünk változásaival kapcsolatos problémákra is keressük a választ. Ezt megintcsak nem lehet egyetlen kis országban, elzártan kutatni. Szerencsére hazánkban - gyűjteményeinkre támaszkodva - a fenti problémákat valóban világszínvonalon oldják meg. A harmadik ok kapcsolódik az előzőhöz. Egyrészt minden nemzetnek - ugyanúgy mint történelmét, irodalmát és művészetét - ismernie kell környezetét; tudnunk kell, mi vesz körül bennünket, milyen élővilággal osztjuk meg a földnek azt a kis szeletét, amelyen élünk. Másrészt a természeti környezet nálunk is, másutt is, rohamosan pusztul. Sok növény- és állatfaj hamarabb pusztul ki, mint ahogy azokat a tudomány megismerné. Ez ellen csak úgy tudunk - legalább részben - védekezni, és a tudományos kutatás számára jórészüket megmenteni, ha minél többet, minél több helyen gyűjtünk, s ezt az anyagot a múzeumok őrzésére bízva, legalább az utólagos vizsgálatok lehetőségét biztosítjuk. Az előző nemzeti, ez utóbbi inkább nemzetközi feladat (világgyűjtemények létrejötte!), de a kettőt sohasem szabad egymással szembeállítani. A negyedik választ könnyű megtalálni, ha megértjük a múzeumi eszme lényegét, a múlt és jelen emlékeinek átmentését a jövő, a mindenkori utódok számára. Ezek közül a természet emlékeit gyűjtik a természettudományi múzeumok. Ne szégyelljük azonban bevallani, van ebben a gondolatban nemzeti eszme is. Amikor Széchényi Ferenc 1802-ben megalapította a Nemzeti Múzeumot, amikor Fenichel Sámuel és Bíró Lajos az 1800-as évek végén hosszú ideig, még a nyomort is vállalva gyűjtött Új-Guinea szigetén és küldte haza ezerszámra a természet távoli csodáit a múzeum számára, amikor Semsey Andor századunk első felében vagyonából folyamatosan támogatta a múzeumot, hogy külföldről ásványokat és ősmaradványokat vegyen, akkor valószínűleg valamennyien arra gondoltak, hogy Magyarország, a magyar nép számára hozzák létre és gyarapítják a nemzeti gyűjteményt, gazdagítva így a nemzeti vagyont is. Mi, kései utódok, talán szerényebb lehetőségek és körülmények között, de ugyanezért a célért, az egyre értékesebb, egyre gazdagabb nemzeti gyűjtemény építéséért dolgozunk. Egy kis expedíciós életkép... Aki részt vett már expedíciókon, nagyobb gyűjtőutakon, vagy komolyabban dolgozott gyűjtőként terepen, az pontosan tudja, hogy milyen kemény munkát jelentenek ott a hétköznapok, mennyi mindent kell tudni a módszerekről, a gyűjtendő csoportról ahhoz, hogy sikeres munkát végezhessünk. Csak példaképpen említjük meg, mit csinál egy zoológus ilyenkor? Annak ellenére, hogy fénycsapdái, rovarcsalogató lámpái mellett töltötte az éjszaka kétharmadát, pirkadatkor már a kisemlősök számára kirakott csapdáit járja végig. A fogott, elpusztult állatok Az 1994-es nepáli állattani gyűjtőexpedíció tábora az Annapurna lábánál, 3000 méteren Camp site of the zoological collecting trip to Nepal in 1994, in the foothills of Mount Annapurna, 3000 m vászonzacskóba kerülnek, hogy kihűlésükig a még rajtuk lévő bolhák, atkák is összeszedhetők legyenek. Közben a homloklámpa segítségével az éjszakai életmódot kedvelő skorpiókat, bogarakat is begyűjti. A reggeli mellett már boncol is, hogy a parazita férgeket biztonságba helyezze, majd a rovartűzés következik, amikor a parányi legyeket, lepkéket kell extravékony minúcsatűkre tűznie. Az előző nap hálózással, kérgészéssel, kövezéssel gyűjtött rovarok eltevésének ideje szintén a délelőtt, ezeket részben papírtálcákon kell szárítani, részben alkoholos fiolákban, műanyag zacskókban kell konzerválni. A délidő (11 órától) sokszor a legfontosabb gyűjtési időszak, mert a hártyásszárnyúak, legyek ilyenkor keresik fel tömegesen a virágokat, vagy jönnek össze közös zümmögésre a napfényben fürdő nyiladékokban, tisztásokon. Kora délután lehet rostálni, vízmintákat szűrni, sőt, ha valaki szorgalmas, még leáshat néhány talajcsapdát is némi ínycsiklandó csalétekkel (romlott gyümölcs vagy hús), s a gyűjtőnaplóját is kiegészítheti a vacsora előtt. Igazi vacsorára már nemigen jut idő, mert az alkonnyal egyidőben ki kell feszíteni a gyűjtőlepedőket, előttük a higanygőzlámpa fényére már úgyis gyűlnek az első recésszárnyúak és fátyolkák. Aztán alig győzi az ember félrekapkodni a Fotó - Photo: (iozmány L. Fotó - Photo: Csorba C.