Magyar Múzeumok, 1996. 4. szám (Vol. 2.)

KIÁLLÍTÁSOK - Gasparik Mihály: A Magyar Természettudományi Múzeum új állandó kiállításáról: egy magyar mamut

36 A Hungarian mammoth One of the most attractive objects in the exhibition ‘Man and Nature in Hungary’ of the Natural History Museum is surely the huge mammoth model to be seen in the middle of the building. The mammoth as a species (Mammuthus primigenius) used to be quite widespread in the Carpathian Basin about 100.000 years ago, during the glacial periods Würm or Weichsel. It became extinct before human history began, mainly due to climatic changes, but intensive hunting by early man played an obvious role too. Thus this huge, long­haired herbivore gives a good example of the continuous change of wildlife caused by both natural and human effects. It took almost a year to build the life-size model in the Mammal Preparator Labo­ratorium of the HNHM. A mamutrekonstrukcióhoz készült előtanulmány Study for the reconstruction of the mammoth Egy magyar mamut Gasparik Mihály A címben jelzettekhez csak annyit, hogy az alábbiakban tényleg egy magyar mamutról lesz szó. Igaz, nem afféle szenzációs leletről, mint például az 1901-ben a szibériai talajjégből szőröstül-bőröstül előkerült példány, csupán egy­ makettről fogok írni. Ez a makett azonban életnagy­­ságú, és körülbelül 4 méteres magasságával eléggé tisz­teletet parancsoló jelenség. A Magyar Természettudo­mányi Múzeum „Ember és természet Magyarországon“ című kiállításának területén található. E sorok írásakor még kissé furcsa képet mutat, hiszen a kenderkócból ké­szült bundautánzat még nincs a teljes felületre felerősít­ve, és még színezve sincs. Emiatt aztán állatunk most még picit albínó jelleget ölt, ám bizton állíthatom, a kiál­lítás megnyitására egy­ élethű vagy majdnem élethű pél­dányt tekinthet meg a látogató. Mivel jómagam paleontológus vagyok, az őslényta­non belül pedig egyik szűkebb témámat az ősormányo­sok, a másikat pedig a jégkorszaki gerinces állatok ké­pezik, meglehetős büszkeség és öröm tölt el, amikor ar­ra gondolok, hogy­ az új kiállítás szó szerint a mamut kö­rül forog. Tudniillik a szóban forgó egyed éppen középen van... De tréfa ide vagy oda, mindenképpen a kiállítás egyik legfőbb nevezetessége, mondhatni „cégére“ ez a rekonstrukció. S hogy­ miért? A körülbelül 800 négyzetméteres alapterületen többek között az élővilágnak és környezetének ember előtti ill. az ember megjelenése utáni változásairól van szó. A mamut egyike azoknak a kihalt ősállatoknak, amelyek néhány ezer évvel a Kárpát-medence történelmének hajnala előtt még viszonylag nagy­ számban éltek ezen a terü­leten, azu­tán kihaltak. Pedig előtte már régóta itt éltek. Első ma­gyarországi képviselőjüket kb. 100.000 évvel ezelőttről is­merjük, a Würmnek vagy Weichselnek nevezett eljegese­­dési periódus elejéről. Későbbi kihalásuk fő oka a jégkor­szak utáni éghajlatváltozás, eltűnésükben azonban az ős­ember vadászata is szerepet játszhatott. Ez a hatalmas méretű, gyapjas növényevő tehát nagyon jó példa az élő­világ változására, valamint az emberi tevékenység élővi­lágot megváltoztató hatására is.­nál is inkább, mivel jelenlegi tudásunk alapján a fenti fa­ji elkülönítés valószínűleg nem érvényes. Más gondola­tok vezettek a címadásban. Egyrészt ez a mamut már a mienk. Másodsorban - mint azt már említettem - ez az állat nagyon gyakori volt hazánk területén a jégkorszak idején. Ezt tanúsítja a több ezer lelet is, melyek Magyar­­ország számos pontjáról kerültek elő. De még ez sem elég indok, hiszen egész Európában és Ázsiában, vala­mint Észak-Amerikában is népes tömegben éltek ezek az állatok, tehát lehetne dán, lengyel, orosz vagy ame­rikai mamutról is írni. Vagy németről. Annál is inkább, mivel­ az előzetes tervek szerint egy német cég építette volna meg nekünk a rekonstrukciót. Az MTM Emlős preparatóriumának egyik dolgozója, Izsák Imre azonban felvetette, hogy­ ő és munkatársai is el tudnak készíteni egy­ makettet. És nekiláttak. Persze a munka elkezdését megelőzte egy sor rekonstrukció szemügyre vétele; régi és újabb tudományos ill. ismeretterjesztő cikkek illusztrációiból, külföldi múzeumok prospektusa­iból merítettek ötleteket. (A gyöngyösi Mátra Múzeumot is meglátogattuk, itt látható ugyanis az egyetlen, jelen­leg Magyarországon felállított teljes mamutcsontváz.) A munka eredménye végül is önmagáért beszél. Miért épp mamut? Miért neki szántuk azt a megtisztelő szerepet, álldogál­jon a kiállítás középpontjában? Az egyik ok itt is az lehetne, hogy jó sok van belőle, pontosabban a maradványaiból. Hét éve dolgozom a múzeum Föld- és Őslénytárában, de már össze sem tu­dom számolni, hányan hoztak be különböző típusú és épségű mamutmaradványokat, ezenkívül telefonon is rengetegszer hívtak ilyen ügyben. Hát most ők is láthat­nak egy­ teljesen „ép“ mamutot. A makett körül elterített kavicstakaróba félig beágyazott valódi mamutcsontok kerültek. Ezzel is azt akartuk bemutatni: manapság is gyakori leletnek számítanak az ilyen maradványok. A másik ok, amiért a mamutot választottuk, nagyon természetes és érthető: jó nagy. Impozáns. Egyike a leg­nagyobb ősállatoknak, melyek hazánk területén valaha is éltek, a szárazföldi emlősök körében mindenképpen. (Közöttük talán csak az óriás kapafogú őselefánt, a Deinotherium gigantissimum „ver­rá“ magasságban úgy Miért magyar? Kretzoi Miklósnak, a ma­gyar őséletkutatónak 1941-ben jelent meg egy­ cikke, melynek „A magyar mammut“ címet adta, s amely cikkben a mamut­nak (tudományos nevén Mammuthus primigenius) egy új, magyarországi fa­ját írta le Mammonteus hungaricus néven. A cím­ben nem ezért írok „magyar“ mamutról. an- Litográfia - Lithograph: Sárközi R

Next