Magyar Múzeumok, 1997. 1. szám (Vol. 3.)
SZÁMVETÉS - Németh Gábor: A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti tevékenysége
Historica’. In recent years there has been increased demand for more emphasis on the historicultural aspects of historiography and muscology. At the same time there was a huge expansion in the tasks and collection material of the Hungarian National Museum. This expansion includes historicultural research and publication activity in different directions (history of costumes, material remains, history of photography, etc.), the reform of the content in Fblia Historica, the relaunch of the museum's renown historicultural series (Bibliotheca Humanitatis Historica...) and the current organizing of researcher’s workshops. Jegyzetek 1. Archacologica Hungarica. A Magyar Nemzeti Múze um régészeti osztályának kiadványai. Bp. 1. 1926.51. 1984. 2. Folia Archaeologica. Annales Musei Hungarici. Bp. 1-2. 1939. 3-4. 1941. 5. 1945.6.1954 - 44. 1995. 3. Bibliotheca Humanitatis Historica. A Museo Nati onali Hungarico Digesta. A Magyar Nemzeti Múzeum Művelődéstörténeti kiadványai. Bp. 1.1936 — VIII. 1941. 4. Kozáry István: A haláltáncok története MII. 1936. Bárányné Oberschall Magda: A nyírbátori stallumok. 1937. Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. 1938. Huszár Lajos: Szent György érmek. 1940. Palotay Gertrud: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. 1940. Révhelyi Elemér: A tatai majolika története. 1941. 5. Három nemzedék ereklyetárgyai a Magyar Nemzeti Múzeumban (1823-1875). Katalógus. Szerk., bev. és írta: Simon V Péter. Bp. 1988. 173 p. ill. 6. Görgey Artúr élete és működése Magyarországon. Katalógus. Szerk. Simon V Péter. Bp.1990. 1. 200 p. ill. 7. „Leborulok a Nemzet nagysága előtt." A Kossuth hagyaték. Szerk. Körmöczi Katalin. Bp. 1994. 488 p. 8. Körmöczi Katalin: „...Ami megmarad, fordítsa jó célokra." Deák Ferenc hagyatéka. Bp. 1992. 478 p. 9. Magyar Múzeum. Kiad. a Magyar Történeti Múzeum. műhely szerveződésének. A két világháború között a klebelsbergi kultúrpolitika a magyar művelődéstörténetre vonatkozó tárgyi anyag összefogását szervezeti változtatásokkal, a Magyar Történeti Múzeum létrehozásával vélte megvalósítani. A múzeumban művelt tudományágakhoz kötődő kutatások és szakfolyóiratok (Archaeologica Hungarica, Folia Archaeologica" az európai szinthez való felzárkózást szolgálták. A mindvégig domináns régészeti jelleg mellett 1936-tól Zichy István gróf főigazgató szerkesztésében, a harmadik kötettől a jeles néprajztudós és művelődéstörténész Domanovszky György társszerkesztésével indult meg a Bibliotheca Humanitatis Historica sorozat (teljes nevén: Bibliotheca Humanitatis Historica a Museo Nationali Hungarico Digesta - A Magyar Nemzeti Múzeum Művelődéstörténeti Kiadványai), amelynek 1941-ig nyolc kötete látott napvilágot. A kor magyar tudományos életében is újszerű, sajnálatosan rövid életű kezdeményezés a művelődéstörténet és a tárgyi és anyagi kultúra különböző területeiről közölt feldolgozásokat magyar és idegen nyelven. A meglehetősen heterogén jelleg mellett elsősorban a múzeumokban őrzött tárgyi anyag közreadására törekedve, magas színvonalú, a külföld érdeklődésére is számot tartó, máig alapműnek számító művek születtek kiváló kutatók tollából. Itt kell említést tennünk az 1940-es évek máig példaértékű nagyszabású vállalkozásáról, a Magyar Művelődéstörténet köteteinek megjelenéséről, amelyekben Varjú Elemér szakavatott képválogatása és magyarázatai következtében a tárgyak túllépve illusztratív szerepükön a művelődéstörténet forrásaivá váltak. A hiteles képanyag, mint a történeti valóság forrása, fellelhető az 1970-es évek Magyarország történeti képeskönyveiben, szerepe egyre növekszik a történeti munkákban is. E tevékenységben jelentős részt vállalt a Magyar Nemzeti Múzeumból Rózsa György és a közelmúltban elhunyt Cennerné Wilhelm Gizella. A II. világháború utáni évtizedekben a marxista történetírás hatásának megfelelően a művelődéstörténet és a múzeumi törzsanyaghoz kötődő tudományágak, így a történeti segédtudományok háttérbe szorultak. A hivatalos tudománypolitika a múzeumügynek a történettudományban alárendelt szerepet szánt, amely máig érezhetően hátrányosan befolyásolta a történeti kutatások és a Nemzeti Múzeum ezirányú tevékenységének viszonyát, gyengítette a szakmai kapcsolattartást. Magától értetődik, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum múzeumügyben betöltött szerepéről, gyűjtőköréről, kiállítási tevékenységéről rendelkező hivatalos irányelvek, a történeti muzeológia koncepciójában bekövetkező változások kihatottak az intézmény tudományos tevékenységére is. Mivel azonban a múzeum története már önmagában is elválaszthatatlan a magyar történelemtől, elsősorban annak újkori és legújabbkori szakaszától, a sort az 1848-as centenáriumi kiállítással megnyitva, helyi kutató és feldolgozó munkára épülve a közelmúltig itt kerültek megrendezésre a nagy nemzeti történeti emlékkiállítások (Hunyadi, Dózsa, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, stb.) A Magyarország történetét a honfoglalástól 1849-ig bemutató állandó kiállítás a társadalmi rétegek tárgyi kultúráját és környezetét felvonultató jellege következtében maradt 1967-es megnyitása óta a közelmúltig az egyik leglátogatottabb magyar múzeumi kiállítás. Az elmúlt évtizedekben a régészet mellett az egyes történeti szakgyűjteményekben - részben egymástól függetlenül - tovább folytatódott az a kutatói és feldolgozó tevékenység, amely a művelődéstörténethez, vagy a hozzá közeli tudományágakhoz kapcsolódott. A bővülés és a kiteljesedés irányában hatott, hogy szervezeti változások következtében 1945-ben a Nemzeti Múzeumhoz került a Magyar Történelmi Képcsarnok. A Történeti Tárból 1952-ben létrejött a Középkori és az Újkori Osztály, amely nem annyira a régészeti és a történeti profil kettéválasztását, mint a gyűjtemények és korszakok vitatható megosztását eredményezte. A közelmúltban a Legújabbkori Történeti Múzeum gyűjteményeivel és az azokra épülő feldolgozó tevékenységgel bővült az intézmény. Hely hiányában a teljesség igénye nélkül, pusztán rövid felsorolást adva, éppúgy meg kell említeni Mihalik Sándor kimagasló ötvösség- és kerámiatörténeti kutatásait, mint a fegyver- (Kalmár János, Temesváry Ferenc), ötvösség- és iparművészet-történeti (Lovag Zsuzsa, H. Kolba Judit, T. Németh Annamária), textil- és viselettörténeti (Varjúné Ember Mária, E Dózsa Katalin), hangszertörténeti (Gábry György, E Gát Eszter) műhelymunka eredményeit, vagy Fehér Géza turkológiához, Rózsa György és Cennerné Wilhelm Gizella történeti ábrázolásokhoz, ikonográfiához kötődő életművét. Ugyanakkor a honfoglaláskori, vagy a régészeti iskolát teremtő Árpád-kori falufeltárások (László Gyula, Méri István, Dienes István, Fodor István, Kovalovszki Júlia, Parádi Nándor és mások), az utóbbi években a török palánk kutatási program (Gerelyes Ibolya), nemcsak a régészetet, hanem az életmódra és a tárgyi kultúrára vonatkozó ismereteket is gazdagítja. A magyar muzeológiában és a történeti műhelyekben az életmódkutatás fokozatos BIBLIOTHECA HUMANITATIS HISTORICA A MUSEO NATIONAL HUNGARICO DIGESTA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI KIADVÁNYAI SZERKESZTI OKOK ZICHY ISTVÁN (21 TÁBLÁVAL II. BARANYNÉ OBERSCHALL MAGDA A NYÍRBÁTORI stallumok MAGDA DE BARANY-OBERSCHAI.I. LES STALLES DE NYÍRBÁTOR (AVEC 21 PLANCH RS) MAGYAR TÖRTÉNETI MÚZEUM BUDAPEST