Magyar Múzeumok, 1997. 3. szám (Vol. 3.)
VISSZATEKINTÉS - Függelék: Dr. Márkus Mihály múzeumi gyakornok jelentése a Néprajzi Múzeumban 1944. XII. 1.-1945. III. 15. közötti időben történt eseményekről
28 Függelék 44/1945 Dr. Márkus Mihály múzeumi gyakornok jelentése a Néprajzi Múzeumban 1944. XII. 1. - 1945 III. 15. közötti időben történt eseményekről Galimdián (Baskíria 1890 körül-Hamburg 1947) előkelő baskír családból származott. Előbb cári, majd fehérgárdista tiszt. Györffy István révén került a Múzeumba, mert több török nyelv mellett az oroszt is tökéletesen beszélte. Néprajzi munkássága részben a baskírokra vonatkozott, részben kitűnő gyűjtőként magyar településeken az anyagi kultúra, főleg az állattartás kérdéseit vizsgálta. Ahogy mondta „pricit" ember volt, kitűnő fényképész, megbízható tárgygyűjtő. Családja a Szovjetunióban maradt, néha kapott egy-egy levelet, de a fényképek mindig úgy érkeztek, hogy az alakok fejét levágták. Györffy István egykori íróasztala mellett dolgozott. A harcok befejezése után nem sokkal jelentkezett a NKVD két embere és az egész íróasztalt átkutatta, de nem találtak semmit. Tagan az 1930-as években a Török Népek Antibolsevista Szövetségének főtitkáraként sokszor megfordult Törökországban, ezért is szerepelt a nyilvántartottak listáján. Márkus Mihály egy alkalommal felkereste hamburgi lakását. Ott arra céloztak, hogy a temetőben lévő sírban nincs is eltemetve, hanem Dél- Amerikába távozott. A Magyar Néprajzi Társaság pénztárosaként az 1940-es években annak minden pénzét jó minőségű papírba fektette, melyet a Néprajzi Múzeumban tároltak. Ennek köszönhető, hogy az Ethnographia tovább folytatódhatott és nem kellett éveket várni a megjelentetésével, mint a Néprajzi Értesítőnek. Addig, amíg az inflációt egyik napról a másikra, 1946 augusztus 1-én meg nem szüntették, az épület helyrehozataláról, az anyag végleges elhelyezéséről nem lehetett szó. Domanovszky György mb. múzeumigazgató megvált a Múzeumtól. Lassan a Múzeum is nekiláthatott anyagának rendezéséhez, épületébe történő visszaszállításához. Egy hozzávetőleges megállapítás szerint a háborús veszteség mintegy 10%-ot tett ki, de szerencsére ez a kevésbé értékes (ha van ilyen egy múzeumban) tárgyakat érintette. ■ Mihály Márkus' repori on the events in the Museum of Ethnography between December t, 1944 - March 15. 1945 The report was written by Dr. Mihály Márkus, a museum assistant, who was the curator of the Museum of Ethnography, then located on Könyves Kálmán körút, during the siege of Budapest. In December, 1944, the directors of the museum appointed him to protect the building, as well as the valuable collections and the library of the museum. Fbr about three w'eeks, beginning with Christmas 1944, the building of the Museum of Ethnography lay in the war zone between the SS troops and the Russian army. The museum building was repeatedly hit by bombs, and its collections were regularly plundered by the soldiers. The report offers a vivid, day-by-day description of the events: the struggle of the museum officials to protect the collections, the move of the furnishings and valuable items into the basement, as well as ordeals of the siege and some of its tragicomic events, the damages to building which changed hands very often, the plunderings, and the destruction of valuable collections and, finally, the gradual restoration work after the siege. Az események időpontjában a Néprajzi Múzeum épületében hivatalból bennlaktak, tehát az eseményeknek alább leírt megtörténtét hitelt érdemlően igazolják: Dr. Márkus Mihály muz. gyakornok, az épület gondnoka, Dr. Márkus Mihályné, Dr. Gunda Béla, szolgálattételre berendelt egy. ny. rk. tanár Kolozsvárról, Dr. Gunda Béláné, Unghy János múzeumi altiszt, Unghy Jánosné, valamint két kiskorú gyermekük: Tibor és Ferenc, Nagy Sándor múzeumi altiszt, Nagy Sándorné, Vadas Ferenc műszaki altiszt és Molnár Jánosné, kiskorú gyermekével, ifj. Molnár Jánossal. A fentieken kívül 1945 január 29-től mindennap bejárt a múzeumba és itt szolgálatot teljesített: Dr. Balassa bán múzeumi őr. Előzmények: 1944 december első napjaiban a Magyar Nemzeti Múzeum Elnökségétől kezemhez kaptam az akkori V K. M. 67. 342 - 1944. IV u. o. hivatalos utasítását, melynek tartalma szerint az akkori V K. M. a Magyar Nemzeti Múzeum Elnöksége előterjesztésére a Nemzeti Múzeum Néprajzi gyűjteménye épületének (Budapest, X. Könyves Kálmán krt. 40.), valamint gyűjteményeinek és könyvtárának megóvásával bízott meg. Az utasítás értelmében a háború minden viszontagsága között szigorúan ki kellett tartanom. Szolgálati helyemet még a város kiürítése esetén sem hagyhattam el. Az utasítás két nyelven volt kiállítva. 1944. év december hava idegtépő feszültségben tartotta a főváros népét. Bennünket is. A napirenden lévő kiürítések, bevonulási parancsok, plakátok, a közeledő szovjet - és a hátráló német csapatok mozdulataiból, az egyre jobban morajló ágyútűzből világosan láthattuk a főváros kikerülhetetlen végzetét. A köz-, személy- és vagyonbiztonság napról-napra romlott. Ennek elkerülése végett Dr. Domanovszky György mb. igazgató és Dr. Lajtha László ny. múzeumi igazgatóőr vezetésével a Néprajzi Múzeum épülete, a benne őrzött értékes múzeumi anyag, valamint a tisztviselő- és altiszti személyzet biztonsága és védelme érdekében, az akkori rendszer ellenében egy kb. 16-18 főnyi fegyveres kisegítő honvéd karhatalmat szerveztünk. A Néprajzi Múzeum védelmére felállított „kis.ka“ őrs állandó őrszolgálatot teljesített és szemmel tartotta az épület iskolai (Kendeffy utca felőli I. II. emelet) szárnyába elszállásolt német katonaságot. Ez a „kis.ka“ őrs közvetlen az ostrom bekövetkeztéig védelmezte a Néprajzi Múzeumot. A főváros ostroma 1944. december 24 táján kezdett komolyabb formát ölteni. December 25-én megszűnt a villamosforgalom. A belövések óránkénti gyakorisággal következtek egymás után. December 26-án lehordtuk a legfontosabb értéktárgyainkat az alagsorba. A hivatali szobákból lehordoztuk az összes telefonokat, író