Magyar Múzeumok, 1997. 3. szám (Vol. 3.)

VISSZATEKINTÉS - Függelék: Dr. Márkus Mihály múzeumi gyakornok jelentése a Néprajzi Múzeumban 1944. XII. 1.-1945. III. 15. közötti időben történt eseményekről

28 Függelék 44/1945 Dr. Márkus Mihály múzeumi gyakornok jelentése a Néprajzi Múzeumban 1944. XII. 1. - 1945 III. 15. közötti időben történt eseményekről Galimdián (Baskíria 1890 körül-Hamburg 1947) előkelő baskír családból származott. Előbb cári, majd fehérgár­­dista tiszt. Györffy István révén került a Múzeumba, mert több török nyelv mellett az oroszt is tökéletesen beszél­te. Néprajzi munkássága részben a baskírokra vonatko­zott, részben kitűnő gyűjtőként magyar településeken az anyagi kultúra, főleg az állattartás kérdéseit vizsgálta. Ahogy mondta „pricit" ember volt, kitűnő fényképész, megbízható tárgy­gyűjtő. Családja a Szovjetunióban ma­radt, néha kapott egy-egy levelet, de a fény­képek mindig úgy érkeztek, hogy az alakok fejét levágták. Györffy­ Ist­ván egykori íróasztala mellett dolgozott. A harcok befejezése után nem sokkal jelentkezett a NKVD két embere és az egész íróasztalt átkutatta, de nem találtak semmit. Tagan az 1930-as években a Török Népek Antibolsevista Szövetségének főtitkáraként sok­szor megfordult Törökországban, ezért is szerepelt a nyilvántartottak listáján. Márkus Mihály egy alkalommal felkereste hamburgi lakását. Ott arra céloztak, hogy a te­metőben lévő sírban nincs is eltemetve, hanem Dél- Amerikába távozott. A Magyar Néprajzi Társaság pénz­tárosaként az 1940-es években annak minden pénzét jó minőségű papírba fektette, melyet a Néprajzi Múzeum­ban tároltak. Ennek köszönhető, hogy az Ethnographia tovább folytatódhatott és nem kellett éveket várni a megjelentetésével, mint a Néprajzi Értesítőnek. Addig, amíg az inflációt egyik napról a másikra, 1946 augusztus 1-én meg nem szüntették, az épület helyreho­zataláról, az anyag végleges elhelyezéséről nem lehetett szó. Domanovszky György­ mb. múzeumigazgató meg­vált a Múzeumtól. Lassan a Múzeum is nekiláthatott anyagának rendezéséhez, épületébe történő visszaszál­lításához. Egy­ hozzávetőleges megállapítás szerint a há­borús veszteség mintegy 10%-ot tett ki, de szerencsére ez a kevésbé értékes (ha van ilyen egy múzeumban) tár­gyakat érintette. ■ Mihály Márkus' repori on the events in the Museum of Ethnography between December t, 1944 - March 15. 1945 The report was written by Dr. Mihály Márkus, a museum assistant, who was the curator of the Museum of Ethnography, then located on Könyves Kálmán körút, during the siege of Budapest. In December, 1944, the directors of the museum appointed him to protect the building, as well as the valuable collections and the library of the museum. Fbr about three w'eeks, beginning with Christmas 1944, the building of the Museum of Ethnography lay in the war zone between the SS troops and the Russian army. The museum building was repeatedly hit by bombs, and its collections were regularly plundered by the soldiers. The report offers a vivid, day-by-day description of the events: the struggle of the museum officials to protect the collections, the move of the furnishings and valuable items into the basement, as well as ordeals of the siege and some of its tragicomic events, the damages to building which changed hands very often, the plunderings, and the destruction of valuable collections and, finally, the gradual restoration work after the siege. Az események időpontjában a Néprajzi Mú­zeum épületében hivatalból bennlaktak,­­ te­hát az eseményeknek alább leírt megtörténtét hitelt érdemlően igazolják: Dr. Márkus Mihály muz. gyakornok, az épület gondnoka, Dr. Már­kus Mihályné, Dr. Gunda Béla, szolgálattételre berendelt egy. ny. rk. tanár Kolozsvárról, Dr. Gunda Béláné, Unghy János múzeumi altiszt, Unghy Jánosné, valamint két kiskorú gyerme­kük: Tibor és Ferenc, Nagy Sándor múzeumi altiszt, Nagy Sándorné, Vadas Ferenc műszaki altiszt és Molnár Jánosné, kiskorú gyermeké­vel, ifj. Molnár Jánossal. A fentieken kívül 1945 január 29-től min­dennap bejárt a múzeumba és itt szolgálatot teljesített: Dr. Balassa bán múzeumi őr. Előzmények: 1944 december első napjai­ban a Magyar Nemzeti Múzeum Elnökségétől kezemhez kaptam az akkori V K. M. 67. 342 - 1944. IV u. o. hivatalos utasítását, melynek tartalma szerint az akkori V K. M. a Magyar Nemzeti Múzeum Elnöksége előterjesztésére a Nemzeti Múzeum Néprajzi gyűjteménye épü­letének (Budapest, X. Könyves Kálmán krt. 40.), valamint gyűjteményeinek és könyvtárá­nak megóvásával bízott meg. Az utasítás ér­telmében a háború minden viszontagsága kö­zött szigorúan ki kellett tartanom. Szolgálati helyemet még a város kiürítése esetén sem hagyhattam el. Az utasítás két nyelven volt ki­állítva. 1944. év december hava idegtépő feszült­ségben tartotta a főváros népét. Bennünket is. A napirenden lévő kiürítések, bevonulási pa­rancsok, plakátok,­­ a közeledő szovjet - és a hátráló német csapatok mozdulataiból,­­ az egyre jobban morajló ágyútűzből világosan láthattuk a főváros kikerülhetetlen végzetét. A köz-, személy- és vagyonbiztonság nap­­ról-napra romlott. Ennek elkerülése végett Dr. Domanovszky György mb. igazgató és Dr. Lajtha László ny. múzeumi igazgatóőr vezeté­sével a Néprajzi Múzeum épülete, a benne őr­zött értékes múzeumi anyag, valamint a tiszt­viselő- és altiszti­ személyzet biztonsága és vé­delme érdekében, az akkori rendszer ellené­ben egy kb. 16-18 főnyi fegyveres kisegítő hon­véd karhatalmat szerveztünk. A Néprajzi Mú­zeum védelmére felállított „kis.ka“ őrs állandó őrszolgálatot teljesített és szemmel tartotta az épület iskolai (Kendeffy utca felőli I. II. emelet) szárnyába elszállásolt német katonaságot. Ez a „kis.ka“ őrs közvetlen az ostrom bekövetkez­téig védelmezte a Néprajzi Múzeumot. A főváros ostroma 1944. december 24 tá­ján kezdett komolyabb formát ölteni. Decem­ber 25-én megszűnt a villamos­forgalom. A belövések óránkénti gyakorisággal következ­tek egymás után. December 26-án lehordtuk a legfontosabb értéktárgyainkat az alagsorba. A hivatali szo­bákból lehordoztuk az összes telefonokat, író­

Next