Magyar Múzeumok, 1998. 1. szám (Vol. 4.)
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Liszka József: Múzeum [Folyóiratismertetés] - Wollák Katalin: Ireland Museums [Folyóiratismertetés]
Múzeum A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum mellett működő „Nemzeti Múzeumi Központ" jelenteti meg negyedévenként a Múzeum c. folyóiratot, amelynek jellege, az alcím szerint „módszertani, tudományos és információs folyóirat a múzeumok és galériák dolgozói számára”. Állandó rovatai: Tanulmányok, Gyűjtemények, (Múzeum) Történet, Muzeológia, Új expozíciók (állandó kiállítások), Kitekintés, Információk, Kiállítások, Irodalmi szemle, Személyi hírek, Angol összefoglalók. Most a hozzánk eljutott legutóbbi szám (42. évf. 2. szám /1997) szemlézésével kíséreljük meg bemutatni a lapot. A Magyar Múzeumok 1995/2-es számában Vámos Éva és Szabadváry Ferenc az Országos Műszaki Múzeumról írva megjegyzi: „...1935-ben megnyílhatott újra egy Magyar Műszaki Múzeum, ideiglenes épületben, a budai Mészáros utcában. Itt működött 1938-ig, akkor a minisztérium Kassára telepítette át. Ott is maradt,“ (35. o.). Ennek a múzeumnak a későbbi sorsával foglalkozik Stefan Javnicky a Kassai Szlovák Műszaki Múzeum fél évszázada c. írásában (9-14. o.). Javnicky úgy tudja, hogy a szóbanforgó gyűjteményt Budapestről 1939-ben szállították át Kassára, a korábbi Csehszlovák Államvasutak épületébe, ahol 1943-ban megnyitották a nagy nyilvánosság számára is. 1945 májusában aztán a Szlovák Nemzeti Tanács Megbízotti Hivatala a gyűjteményt „csehszlovák állami tulajdonba vette át", s ezen gyűjteményre alapozva tudták létrehozni a Szlovák Műszaki Múzeumot, amely hivatalosan 1947- ben jött létre (9. o.). A muzeológiatörténeti kutatások további feladata lesz annak kiderítése, hogy milyen mennyiségű, minőségű és honnan származó muzeális anyagot „örökölt" a most félévszázados múzeum az Országos Műszaki Múzeumtól, amelyet - szemmel láthatóan - jogelődjének sem tekint. Ehhez nyilván talál fontos és pontos adalékokat az érdeklődő Stefan Butkovic: Vznik, rozvoj a ciele Technického múzea v Kosiciach /A Kassai Műszaki Múzeum megalakulása, fejlődése és céljai című munkájában (In: Rocenka Technického múzea v Kosiciach. Bratislava 1968). A prágai Csehszlovák Néprajzi Kiállítás százéves évfordulója alkalmából 1995 szeptemberében Turócszentmártonban Etnológia a 21. század küszöbén címen megtartott tudományos tanácskozás két előadását olvashatjuk a Muzeológia rovatban. Milan Kiripolsky, a turócszentmártoni Szlovák Néprajzi Múzeum azóta visszahívott igazgatója A néprajzi muzeológia perspektívái címen, Ladislav Mlynka, a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészkarának munkatársa pedig A néprajzi muzeológia oktatása címen tartott előadást. Mindketten a muzeológia mint önálló, megfelelő elméleti háttérrel rendelkező tudomány mellett törnek lándzsát (Kiripolsky ezt szembeállítja az alkalmazott muzeológiával, a muzeográfiával), amihez természetesen teljes értékű egyetemi oktatása is szükségeltetik. Mlynka cikke végén megjegyzi, hogy feltehetően 1999-től a muzeológia és kulturális örökség önálló, magiszteri végzettséget nyújtó szakként lesz tanulható a pozsonyi Komensky Egyetem Etnológiai Tanszékén. Jelenleg, amint az a lap egy felhívásából kiderül, ugyanezen a tanszéken az érintett szakpárosítás a hároméves bakalár-képzés keretében, levelező tagozaton abszolválható. Vladimír Turcan a Magyar Nemzeti Múzeum honfoglalás-kiállításáról számol be az Információk rovatban. A tárgyilagos hangnemben megírt ismertetés részletesen mutatja be a millecentenárium alkalmából megrendezett kiállítást, s csak afölött sajnálkozik, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézetével nem sikerült a kiállítás rendezőinek megegyezniük (vajon miért?), s így a látogatók egy csomó olyan lényeges lelet megtekintésétől estek el, amelyek a mai Szlovákia területén kerültek elő, s az említett szlovák intézmény birtokában van. Az ismertetés szerzője csak a zempléni sír anyagát említi konkrétan, de nyilvánvaló, hogy akár több hézagpótló exponátum is kerülhetett volna a budapesti tárlatra, hiszen szlovák régészek számtalan honfoglaláskori temetőt tártak fel az elmúlt évtizedekben. Peter Maráky, a Múzeum főszerkesztője ismerteti a MAGYAR MÚZEUMOK 96-os évfolyamának számait. Jindra Bakosová Fadrusz János és Pozsony címen a szobrász pozsonyi éveinek termését bemutató kiállításról emlékezik meg. Fadrusz, akit mi magyarok éppúgy a miénknek tekintünk, mint a (pozsonyi) németek, 1858-ban született Pozsonyban, s az itt eltöltött éveinek apropójaként sorolta be a Szlovák Nemzeti Galéria abba a kiállítás-sorozatába, amelynek keretében a mai szlovák fővárossal valaha is kapcsolatban álló művészek alkotását prezentálja. A sorban Rigele Alajos és Viktor Oskar Tilgner előzte meg Fadruszt, mindkettő szintén német származású, tetejében Rigelét valahol magyarnak (is?) tartjuk. S mivel a most szóbanforgó kiállítás-ismertetőben szó sincs az ellenkezőjéről, s az egész egy szlovák szaklapban jelent meg szlovákul, a szlovákok minden valószínűség szerint a három alkotót szlováknak tartják (még akkor is, ha tudjuk, hogy Fadrusz János pozsonyi Mária Terézia szobrát 1918 után törték össze abban a városban, amely most fejet hajt művészete előtt). Bakosová nagyra értékeli azt a munkát, amit a kiállítás-sorozat szervezője-rendezője Zelmíra Grajciarová tett, hiszen azzal....hagyományt teremt. A hagyomány pedig a kultúra alapja..." - mondja, és teljesen igaza van. Ennek ellenére nem érthetünk egyet az afféle „hagyományteremtéssel", amit valahol ez a cikk is reprezentál. Fadrusz egyik mellszobrának reprodukciója alatt „Jakab Palugyay, 1886" olvasható, miközben a szobor talapzatára a művész a „Palugyay Jakab" feliratot véste (43. o.). Meddő lenne most arról vitát nyitni, hogy" Fadrusz magyar volt-e, vagy német, esetleg szlovák? Az azonban vitán felüli, hogy a Palugyay-szobor talapzatára magyarul véste a modell keresztnevét. Bizonyítja ezt Bakosová cikke is... Nem hinném, hogy szüksége lenne a szlovák kultúrának arra, hogy a mások által kitermelt értékeket a magáénak tulajdonítsa. Végső soron bizonyíthatja ezt akár a Múzeum most ismertetett száma is. Liszka József Ireland Museums Az ír Múzeumi Szövetség múlt évi konferenciájának címe :Változó múzeumi vezetés" (Museums managing change) volt. Folyóiratuk 1997 őszi számában két ott elhangzott előadást is közzétettek. Az egyik arról a nem csituló vitáról szól, melyet a New York-i Városi Múzeumban tavaly márciusban megnyílt, „Az írek története New Yorkban" című kiállítás váltott ki. A szerző az utóbbi évek nagy visszhangot kiváltó amerikai kiállításai kapcsán (mint például a washingtoni National Air and Space Museum kiállítása az atombomba ledobásáról, a Library of Congress Sigmund Freud kiállítása) megpróbálja bemutatni, hogy az amerikai múzeumok hogyan reagálnak a társadalomban bekövetkezett változásokra. A másik előadás szerzője - egy kis múzeum project menedzsere - azt próbálja elemezni, milyen feltételek között tud egy múzeum látogatókat vonzó, önfinanszírozó létesítményként működni. Saját múzeumának példájából indult ki, melyet egy ipari műemlék, egy 30 éven át zárva tartó lepárló üzem 1982-ben megkezdett felújító-