Magyar Múzeumok, 1998. 1. szám (Vol. 4.)

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Liszka József: Múzeum [Folyóiratismertetés] - Wollák Katalin: Ireland Museums [Folyóiratismertetés]

Múzeum A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum mellett működő „Nemzeti Múzeumi Központ" jelenteti meg negyedévenként a Múzeum c. folyóiratot, amelynek jellege, az alcím szerint „módszertani, tudományos és információs folyóirat a múzeu­mok és galériák dolgozói számára”. Állandó rovatai: Tanulmányok, Gyűjtemények, (Múzeum) Történet, Muzeológia, Új expozíciók (állandó kiál­lítások), Kitekintés, Információk, Kiállítások, Iro­dalmi szemle, Személyi hírek, Angol összefogla­lók. Most a hozzánk eljutott legutóbbi szám (42. évf. 2. szám /1997) szemlézésével kíséreljük meg bemutatni a lapot. A Magyar Múzeumok 1995/2-es számában Vámos Éva és Szabadváry Ferenc az Országos Műszaki Múzeumról írva megjegyzi: „...1935-ben megnyílhatott újra egy Magyar Műszaki Múzeum, ideiglenes épületben, a budai Mészáros utcában. Itt működött 1938-ig, akkor a minisztérium Kas­sára telepítette át. Ott is maradt,“ (35. o.). Ennek a múzeumnak a későbbi sorsával foglalkozik Stefan Javnicky a Kassai Szlovák Műszaki Múze­um fél évszázada c. írásában (9-14. o.). Javnicky úgy tudja, hogy a szóbanforgó gyűjteményt Buda­pestről 1939-ben szállították át Kassára, a ko­rábbi Csehszlovák Államvasutak épületébe, ahol 1943-ban megnyitották a nagy nyilvánosság szá­mára is. 1945 májusában aztán a Szlovák Nem­zeti Tanács Megbízotti Hivatala a gyűjteményt „csehszlovák állami tulajdonba vette át", s ezen gyűjteményre alapozva tudták létrehozni a Szlo­vák Műszaki Múzeumot, amely hivatalosan 1947- ben jött létre (9. o.). A muzeológiatörténeti kuta­tások további feladata lesz annak kiderítése, hogy milyen mennyiségű, minőségű és honnan származó muzeális anyagot „örökölt" a most fél­évszázados múzeum az Országos Műszaki Múze­umtól, amelyet - szemmel láthatóan - jogelődjé­nek sem tekint. Ehhez nyilván talál fontos és pontos adalékokat az érdeklődő Stefan Butkovic: Vznik, rozvoj a ciele Technického múzea v Kosiciach /A Kassai Műszaki Múzeum megalaku­lása, fejlődése és céljai­ című munkájában (In: Rocenka Technického múzea v Kosiciach. Bratislava 1968). A prágai Csehszlovák Néprajzi Kiállítás száz­éves évfordulója alkalmából 1995 szeptemberé­ben Turócszentmártonban Etnológia a 21. század küszöbén címen megtartott tudományos tanács­kozás két előadását olvashatjuk a Muzeológia ro­vatban. Milan Kiripolsky, a turócszentmártoni Szlovák Néprajzi Múzeum azóta visszahívott igaz­gatója A néprajzi muzeológia perspektívái címen, Ladislav Mlynka, a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészkarának munkatársa pedig A néprajzi muzeológia oktatása címen tartott előadást. Mindketten a muzeológia mint önálló, megfelelő elméleti háttérrel rendelkező tudomány mellett törnek lándzsát (Kiripolsky­ ezt szembeállítja az alkalmazott muzeológiával, a muzeográfiával), amihez természetesen teljes értékű egyetemi ok­tatása is szükségeltetik. Mlynka cikke végén meg­jegyzi, hogy feltehetően 1999-től a muzeológia és kulturális örökség önálló, magiszteri végzettséget nyújtó szakként lesz tanulható a pozsonyi Komensky Egyetem Etnológiai Tanszékén. Jelen­leg, amint az a lap egy felhívásából kiderül, ugyan­ezen a tanszéken az érintett szakpárosítás a hároméves bakalár-képzés keretében, levelező tagozaton abszolválható. Vladimír Turcan a Magyar Nemzeti Múzeum honfoglalás-kiállításáról számol be az Informáci­ók rovatban. A tárgyilagos hangnemben megírt ismertetés részletesen mutatja be a millecente­­nárium alkalmából megrendezett kiállítást, s csak afölött sajnálkozik, hogy a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia nyitrai Régészeti Intézetével nem sikerült a kiállítás rendezőinek megegyezniük (vajon miért?), s így a látogatók egy csomó olyan lényeges lelet megtekintésétől estek el, amelyek a mai Szlovákia területén kerültek elő, s az emlí­tett szlovák intézmény birtokában van. Az ismer­tetés szerzője csak a zempléni sír anyagát említi konkrétan, de nyilvánvaló, hogy akár több hézag­pótló exponátum is kerülhetett volna a budapes­ti tárlatra, hiszen szlovák régészek számtalan honfoglaláskori temetőt tártak fel az elmúlt évti­zedekben. Peter Maráky, a Múzeum főszerkesztő­je ismerteti a MAGYAR MÚZEUMOK 96-os évfo­lyamának számait. Jindra Bakosová Fadrusz János és Pozsony cí­men a szobrász pozsonyi éveinek termését be­mutató kiállításról emlékezik meg. Fadrusz, akit mi magyarok éppúgy a miénknek tekintünk, mint a (pozsonyi) németek, 1858-ban született Po­zsonyban, s az itt eltöltött éveinek apropójaként sorolta be a Szlovák Nemzeti Galéria abba a ki­állítás-sorozatába, amelynek keretében a mai szlovák fővárossal valaha is kapcsolatban álló művészek alkotását prezentálja. A sorban Rigele Alajos és Viktor Oskar Tilgner előzte meg Fad­­ruszt, mindkettő szintén német származású, tetejében Rigelét valahol magyarnak (is?) tartjuk. S mivel a most szóbanforgó kiállítás-ismertető­ben szó sincs az ellenkezőjéről, s az egész egy szlovák szaklapban jelent meg szlovákul, a szlo­vákok minden valószínűség szerint a három alko­tót szlováknak tartják (még akkor is, ha tudjuk, hogy Fadrusz János pozsonyi Mária Terézia szob­rát 1918 után törték össze abban a városban, amely most fejet hajt művészete előtt). Bakosová nagyra értékeli azt a munkát, amit a kiállítás-so­rozat szervezője-rendezője Zelmíra Grajciarová tett, hiszen azzal....hagyományt teremt. A ha­gyomány pedig a kultúra alapja..." - mondja, és teljesen igaza van. Ennek ellenére nem érthetünk egyet az afféle „hagyományteremtéssel", amit valahol ez a cikk is reprezentál. Fadrusz egyik mellszobrának reprodukciója alatt „Jakab Palugyay, 1886" olvasható, miközben a szobor talapzatára a művész a „Palugyay Jakab" felira­tot véste (43. o.). Meddő lenne most arról vitát nyitni, hogy" Fadrusz magyar volt-e, vagy német, esetleg szlovák? Az azonban vitán felüli, hogy a Palugyay-szobor talapzatára magyarul véste a modell keresztnevét. Bizonyítja ezt Bakosová cik­ke is... Nem hinném, hogy szüksége lenne a szlo­vák kultúrának arra, hogy a mások által kitermelt értékeket a magáénak tulajdonítsa. Végső soron bizonyíthatja ezt akár a Múzeum most ismerte­tett száma is. Liszka József Ireland Museums Az ír Múzeumi Szövetség múlt évi konferenciájá­nak címe :Változó múzeumi vezetés" (Museums managing change) volt. Folyóiratuk 1997 őszi számában két ott elhangzott előadást is közzé­tettek. Az egyik arról a nem csituló vitáról szól, melyet a New York-i Városi Múzeumban tavaly márciusban megnyílt, „Az írek története New Yorkban" című kiállítás váltott ki. A szerző az utóbbi évek nagy visszhangot kiváltó amerikai ki­állításai kapcsán (mint például a washingtoni National Air and Space Museum kiállítása az atombomba ledobásáról, a Library of Congress Sigmund Freud kiállítása) megpróbálja bemutat­ni, hogy az amerikai múzeumok hogyan reagálnak a társadalomban bekövetkezett változásokra. A másik előadás szerzője - egy kis múzeum project menedzsere - azt próbálja elemezni, mi­lyen feltételek között tud egy múzeum látogató­kat vonzó, önfinanszírozó létesítményként mű­ködni. Saját múzeumának példájából indult ki, melyet egy ipari műemlék, egy 30 éven át zárva tartó lepárló üzem 1982-ben megkezdett felújító-

Next