Magyar Múzeumok, 1998. 2. szám (Vol. 4.)

KIÁLLÍTÁSOK - Dózsa Katalin: Az Egy nagyváros születése c. kiállítás koncepciója és létrejöttének története

KIÁLLÍTÁSOK Időközben megkezdtük a katalógus tanulmá­nyainak összegyűjtését is. Ezekben a szerzők egy-egy olyan témát bontanak ki, amelyet a kiál­lításon­­ műfaji kötöttségek és helyhiány miatt­­csak felvillantunk, így csatlakozott a kutatógár­dához Sipos András (közegészségügy), Forrai Ju­dit (prostitúció), Bódis Mária (színház), Dra­­veczky Balázs (vendéglátás) és Gábor Eszter, aki a látképpályázat tudományos feldolgozásával már előzőleg is foglalkozott. Egyidejűleg felvet­tük a kapcsolatot a más múzeumokban dolgozó kollegákkal is, akik egyrészt anyagot gyűjtöttek, másrészt szintén ötleteket adtak. A kiindulópon­tunk az volt, hogy a kiállításnak elsősorban a Budapesti Történeti Múzeum (ebben a témában hihetetlenül gazdag) anyagára kell épülnie, kiegé­szülve az éppen olyan jelentős levéltári anyaggal. Itt külön meg kell említeni azt a nagyvonalú segítséget, amit a Budapesti Fővárosi Levéltár vezetősége, illetve restaurátorai nyújtottak, mi­vel a kiállításra kiválasztott (nem kis mennyisé­gű) dokumentumot soron kívül restaurálták. A többi múzeumból elsősorban olyan kiemelkedő jelentőségű műtárgyakat kértünk, amelyek minő­ségben és jellegben eltérnek saját anyagunktól, így a Nemzeti Múzeumból Körmöczi Katalin főosztályvezető segítségével három nagyon jelentős tárgycsoportot kaptunk, köztük azt a zongorát, amelyen Liszt Ferenc 1873-ban, tevé­kenységének 50. évfordulót ünnepelve az első nagyvárosias, új Duna-parti szállodában, Grand Hotel Hungáriában játszott. (Ez is kitűnő példa a várostörténet és a művészet összefonódására). A Szépművészeti Múzeumban Ember Ildikó az Országos Képtár ismertetését és a festmények kiválasztását vállalta, az Iparművészeti Múze­umban Csenkey Éva a kerámiák kiválasztása mellett a tematika kidolgozásában is részt vett, illetve a többi osztály vezetői, Batári Ferenc, Bé­kési Éva, Pásztor Emese és munkatársaik köl­csönzéseikkel nyújtottak értékes segítséget. A Nemzeti Galériában a Grafikai Osztály vezetője, Bajkay Éva segítségével vetődött fel, hogy­ a kor­szakban megrendelt és kivitelezett Lotz Károly és Than Mór freskók nagy­­méretű szénvázlatait is bemutassuk, amelyeket a barokk csarnok felső falaira szántunk. A Nemzeti Galéria festészeti osztálya pedig egészen kiemelkedő értékű műve­ket adott kölcsön, köztük Munkácsy Mihály Röpü­lő asszony c. képét, amely az 1873-as bécsi kiál­lításon volt bemutatva. Az Óbudai Múzeum hoz­zájárulása nélkül hiányos lett volna a kisvárosi Budapest bemutatása. A színházi és zenei blok­kot túlnyomórészt az Országos Széchényi Könyv­tár és a Színházi Intézet, anyagából állították ösz­­sze. De jelentős volt a Kereskedelmi és Vendéglá­­tóipari Múzeum, az Országos Műszaki Múzeum, az Elektrotechnikai Múzeum segítsége is. 1997 második felére összeállt az anyag, ki­alakult a kiállítási koncepció és a tematika akkor véglegesnek tűnő sorrendje (ami persze végül mégiscsak alaposan megváltozott.) Az alapelv az volt, hogy igyekezzünk az infor­mációkat, dokumentumokat igénylő látogató számára éppúgy élményt nyújtani, mint azok­nak, akik elsősorban a látványra és a műtár­gyakra kíváncsiak. Maga a kiállítás végül is iga­zolta az elképzelésünket- sok az olyan látogató, aki félóra alatt végigsétál a tárlaton, de nagyon sokan (köztük számos külföldi) gondosan végig­olvassák az információkat és böngészik a doku­mentumokat. A tematikát három nagy csoportra osztottuk: a bejárat baloldalán az egy­esítés történetének, a város terjeszkedésének főleg kétdimenziós anyagát-dokumentumokat, terveket, metszete­ket, fotókat- helyeztük volna el, a másik oldalra a város életét reprezentáló látványosabb enteri­őröket. A kiállítás utolsó harmadában tudomány és a művészet témakörét szántuk, amelyben el­sősorban a kiemelkedő értékű ipar-, és képző­­művészeti tárgyak dominálnak. Elsőnek a látványos enteriőrök illetve a legje­lentősebb műtárgyak kiválasztása és véglegesí­tése történt meg. Mivel Andrássy Gyula bútorait őrzi a BTM, magától értetődő volt a Duna-parti palota szalonjának rekonstruálása. A középosz­tályt az Iparművészeti Múzeum hálószobabúto­rával kívántuk bemutatni, Vigh Annamária ötle­tével, a gyermeksarokkal kibővítve. Ehhez jó se­gítséget nyújtott Moskovszky Éva gazdag játék­gyűjteménye és az Óbudai Múzeum félparaszti - polgári női ruhája, amelyet így­ dajkának öltöz­tethettünk. A középosztályhoz soroltuk a fotó­­műteremben „fényképeszkedő­ esküvői ruhás párt is. A műterem berendezése, bár nem buda­pesti eredetű, felhívta a figyelmet a korszakban oly jelentős új műfaj, a fotográfia jelentőségére. Az alsóbb rétegek életmódját szinte kompletten őrizte meg az Óbudai Múzeum Békásmegyerről behozott szoba- konyhás berendezése. Eredeti­leg szerettünk volna valamilyen iparos műhelyt is bemutatni, ez azonban helyhiány miatt végül elmaradt. Ugyanígy kiválasztódtak a kisebb enteriőr együttesek - így pl. dr. Janny Gyula orvos mosdóasztala a mosdókészlettel (MNM) a közegészségügy témájánál, vagy a prostitúció kissé elvont bemutatása: a Magyar utcai bor­délyházból bekerült zeneszekrény mellett a piros fűzős, alsószoknyás bábu és Székely Bertalan fáradt táncosnőt ábrázoló festménye. Hasonló­képpen tudtuk, hogy­ a színházat a Népszínház királyi páholyának foteljei és zenekari mellvédje (az Országos Színháztörténeti Intézet és Múze­um anyaga) fogja látványossá tenni. Buzinkay Géza javasolta, hogy az irodalmi, sajtó relikviá­kat egy­ könyvesbolt kirakatába helyezzük el. Megfogadtuk Csenkey Éva tanácsát is, aki azt ajánlotta, hogy csináljuk meg az 1885-ös kiállí­tás egyik fényképén látható kerámiavitrint. Az Andrássy-szalon - The Andrássy parlour Szoba-konyhás lakás, Békásmegyer Room and kitchen flat, Békásmegyer 53

Next