Magyar Múzeumok, 1998. 2. szám (Vol. 4.)
KIÁLLÍTÁSOK - Dózsa Katalin: Az Egy nagyváros születése c. kiállítás koncepciója és létrejöttének története
KIÁLLÍTÁSOK Időközben megkezdtük a katalógus tanulmányainak összegyűjtését is. Ezekben a szerzők egy-egy olyan témát bontanak ki, amelyet a kiállításon műfaji kötöttségek és helyhiány miattcsak felvillantunk, így csatlakozott a kutatógárdához Sipos András (közegészségügy), Forrai Judit (prostitúció), Bódis Mária (színház), Draveczky Balázs (vendéglátás) és Gábor Eszter, aki a látképpályázat tudományos feldolgozásával már előzőleg is foglalkozott. Egyidejűleg felvettük a kapcsolatot a más múzeumokban dolgozó kollegákkal is, akik egyrészt anyagot gyűjtöttek, másrészt szintén ötleteket adtak. A kiindulópontunk az volt, hogy a kiállításnak elsősorban a Budapesti Történeti Múzeum (ebben a témában hihetetlenül gazdag) anyagára kell épülnie, kiegészülve az éppen olyan jelentős levéltári anyaggal. Itt külön meg kell említeni azt a nagyvonalú segítséget, amit a Budapesti Fővárosi Levéltár vezetősége, illetve restaurátorai nyújtottak, mivel a kiállításra kiválasztott (nem kis mennyiségű) dokumentumot soron kívül restaurálták. A többi múzeumból elsősorban olyan kiemelkedő jelentőségű műtárgyakat kértünk, amelyek minőségben és jellegben eltérnek saját anyagunktól, így a Nemzeti Múzeumból Körmöczi Katalin főosztályvezető segítségével három nagyon jelentős tárgycsoportot kaptunk, köztük azt a zongorát, amelyen Liszt Ferenc 1873-ban, tevékenységének 50. évfordulót ünnepelve az első nagyvárosias, új Duna-parti szállodában, Grand Hotel Hungáriában játszott. (Ez is kitűnő példa a várostörténet és a művészet összefonódására). A Szépművészeti Múzeumban Ember Ildikó az Országos Képtár ismertetését és a festmények kiválasztását vállalta, az Iparművészeti Múzeumban Csenkey Éva a kerámiák kiválasztása mellett a tematika kidolgozásában is részt vett, illetve a többi osztály vezetői, Batári Ferenc, Békési Éva, Pásztor Emese és munkatársaik kölcsönzéseikkel nyújtottak értékes segítséget. A Nemzeti Galériában a Grafikai Osztály vezetője, Bajkay Éva segítségével vetődött fel, hogy a korszakban megrendelt és kivitelezett Lotz Károly és Than Mór freskók nagyméretű szénvázlatait is bemutassuk, amelyeket a barokk csarnok felső falaira szántunk. A Nemzeti Galéria festészeti osztálya pedig egészen kiemelkedő értékű műveket adott kölcsön, köztük Munkácsy Mihály Röpülő asszony c. képét, amely az 1873-as bécsi kiállításon volt bemutatva. Az Óbudai Múzeum hozzájárulása nélkül hiányos lett volna a kisvárosi Budapest bemutatása. A színházi és zenei blokkot túlnyomórészt az Országos Széchényi Könyvtár és a Színházi Intézet, anyagából állították öszsze. De jelentős volt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, az Országos Műszaki Múzeum, az Elektrotechnikai Múzeum segítsége is. 1997 második felére összeállt az anyag, kialakult a kiállítási koncepció és a tematika akkor véglegesnek tűnő sorrendje (ami persze végül mégiscsak alaposan megváltozott.) Az alapelv az volt, hogy igyekezzünk az információkat, dokumentumokat igénylő látogató számára éppúgy élményt nyújtani, mint azoknak, akik elsősorban a látványra és a műtárgyakra kíváncsiak. Maga a kiállítás végül is igazolta az elképzelésünket- sok az olyan látogató, aki félóra alatt végigsétál a tárlaton, de nagyon sokan (köztük számos külföldi) gondosan végigolvassák az információkat és böngészik a dokumentumokat. A tematikát három nagy csoportra osztottuk: a bejárat baloldalán az egyesítés történetének, a város terjeszkedésének főleg kétdimenziós anyagát-dokumentumokat, terveket, metszeteket, fotókat- helyeztük volna el, a másik oldalra a város életét reprezentáló látványosabb enteriőröket. A kiállítás utolsó harmadában tudomány és a művészet témakörét szántuk, amelyben elsősorban a kiemelkedő értékű ipar-, és képzőművészeti tárgyak dominálnak. Elsőnek a látványos enteriőrök illetve a legjelentősebb műtárgyak kiválasztása és véglegesítése történt meg. Mivel Andrássy Gyula bútorait őrzi a BTM, magától értetődő volt a Duna-parti palota szalonjának rekonstruálása. A középosztályt az Iparművészeti Múzeum hálószobabútorával kívántuk bemutatni, Vigh Annamária ötletével, a gyermeksarokkal kibővítve. Ehhez jó segítséget nyújtott Moskovszky Éva gazdag játékgyűjteménye és az Óbudai Múzeum félparaszti - polgári női ruhája, amelyet így dajkának öltöztethettünk. A középosztályhoz soroltuk a fotóműteremben „fényképeszkedő esküvői ruhás párt is. A műterem berendezése, bár nem budapesti eredetű, felhívta a figyelmet a korszakban oly jelentős új műfaj, a fotográfia jelentőségére. Az alsóbb rétegek életmódját szinte kompletten őrizte meg az Óbudai Múzeum Békásmegyerről behozott szoba- konyhás berendezése. Eredetileg szerettünk volna valamilyen iparos műhelyt is bemutatni, ez azonban helyhiány miatt végül elmaradt. Ugyanígy kiválasztódtak a kisebb enteriőr együttesek - így pl. dr. Janny Gyula orvos mosdóasztala a mosdókészlettel (MNM) a közegészségügy témájánál, vagy a prostitúció kissé elvont bemutatása: a Magyar utcai bordélyházból bekerült zeneszekrény mellett a piros fűzős, alsószoknyás bábu és Székely Bertalan fáradt táncosnőt ábrázoló festménye. Hasonlóképpen tudtuk, hogy a színházat a Népszínház királyi páholyának foteljei és zenekari mellvédje (az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum anyaga) fogja látványossá tenni. Buzinkay Géza javasolta, hogy az irodalmi, sajtó relikviákat egy könyvesbolt kirakatába helyezzük el. Megfogadtuk Csenkey Éva tanácsát is, aki azt ajánlotta, hogy csináljuk meg az 1885-ös kiállítás egyik fényképén látható kerámiavitrint. Az Andrássy-szalon - The Andrássy parlour Szoba-konyhás lakás, Békásmegyer Room and kitchen flat, Békásmegyer 53