Magyar Múzeumok, 1999. 1. szám (Vol. 5.)
MŰHELY - Kovács Tibor: A harmadik évszázad küszöbén : hagyomány és korszerűség a Magyar Nemzeti Múzeumban
Műhely A harmadik évszázad küszöbén Hagyomány és korszerűség a Magyar Nemzeti Múzeumban Kovács Tibor Prológus Ha a címben megfogalmazottakról bármit is kíván valaki mondani, nem szabad elfeledni: minden múzeum alapvető feladata - a múlt emlékeinek feltárása-összegyűjtése, tudományos feldolgozása és bemutatása a jelen, megőrzése a jövő számára évszázadok alatt alig változott. A „mit, hogyan, kinek” gyűjteni-őrizni-bemutatni kérdése viszont mindig az adott kor és az adott társadalmi rendszer függvénye volt. A múzeum a közeli-távoli múlt öröksége és saját korának embere között széleskörű szembesítésre biztosít lehetőséget. Ezért az enciklopédikus ismeretgyarapítás, a történelmi tudatformálás, a nemzeti identitástudat elmélyítésének igen fontos intézményévé válhat. Ebből is következik: a múzeum talán a legsajátosabb azon kulturális intézmények között, amelyek tevékenységét mindenkor döntően befolyásolta a hagyomány és a korszerűség szempontjainak egymást kiegészítő, sok esetben azonban egymást negligáló érvényre jutása. És ami még fontos: sok másnál egyértelműbben, a múzeum egyszerre egyetemes és népi-nemzeti intézmény. Befogadja közeli-távoli régiók népeinek produktumait, s mindezt - nyelvi hovatartozástól függetlenül - közvetíti látogatói számára. De kiemelten gyűjti és mutatja be a nemzeti történelem és kultúra emlékeit, függetlenül attól, hogy azok az ország mindenkori politikai határain belül vagy kívül jöttek létre. * * * Amikor néhány hónapja, a múzeum alapításának 196. évfordulóján megnyíltak az új kőtárak, gyönyörű terekkel bővült az épület. Az ellentétek tereivel. Hiszen amíg a római kori Lapidarium föld alá süllyesztett, szintben tagolt új csarnoka egy hirtelen kitáguló tér élményét adja a belépőnek, a középkori kőemlékeket befogadó, oszlopokkal és ablakmélyedésekkel tagolt rotunda a rend zárt harmóniájának érzését kelti a látogatóban. S ez utóbbi nem egyszerű lírai szójáték. Különösen azok érzik ezt, akik évtizedeken át járták az épület e részének szűkké vált folyosóit. Ám, amit az egymást követő generációk a szűkösség kényszeréből beépítettek, az utóbbi évek rekonstrukciós munkálatai kiszabadítottak. Újra élővé váltak az általunk csak Pollack Mihály tervrajzairól, esetleg fényképekről ismert épületrészek. Feltárultak és ismét hasznosíthatók lettek a klasszicista épület nyugodt eleganciát megtestesítő terei. A szó valódi értelmében, a befalazott múlt egy darabja lett a jelen, s ami fontosabb: lesz talán a jövő szerves része. És e képbe jól illeszkednek a padlástérben nemrégiben kialakított modern berendezésű raktárak és a készülő, föld alá süllyesztett, az elkövetkező évtizedek technikai igényszintjén tervezett restaurátori műhelyek, laboratóriumok. Másfélszázados létének legnagyobb átalakulása után a klasszicista remekmű - bármiféle stílustörés nélkül - „modernizálódik”. Mondhatni, ez egyszerű dolog. Egy épület eszközökkel mérhető, műszerekkel ellenőrizhető valami. Jól-rosszul belakható, hibái - akár nyomtalanul is kijavíthatók. Ám ami belül működik, az élő múzeum, egészen más. Nem egyszer kisebb-nagyobb, olykor pedig megrendítő változásokon ment már át. Közülük a legjelentősebb a múlt század utolsó harmadában történt, amikor a forrásanyag és az ismeretek bővülése nyomán Európa-szerte mind erősebbé vált az elemző szaktudományok differenciálódásának folyamata. Ennek hatására „szakgyűjtemények és szakmúzeumok" kialakítására törekedtek. Mindinkább anakronisztikussá vált a mindent magába foglaló, univerzális jellegű nemzeti múzeum ideálja. Az intézmény több alapgyűjteményének kiválása, az azokra épülő múzeumok (Természettudományi, Néprajzi, Iparművészeti, Szépművészeti Múzeum) létrejöttét követően hoszszú ideig nézetkülönbségek, polémiák kísérték a Nemzeti Múzeum régészeti, illetve történeti profiljának, tevékenységi körének egzakt meghatározását. Különösen vonatkozik ez a történeti, művelődéstörténeti gyűjteményekre. Bár korábban is voltak erre utaló kísérletek, majdhogynem csak az utóbbi negyedszázadban kristályosodott ki az a koncepció, hogy a Nemzeti Múzeum elsősorban Magyarország történetének legfontosabb eseményeihez, társadalmigazdasági folyamataihoz és kiemelkedő személyiségeihez kötődő dokumentumok, s különösképpen tárgyi emlékek gyűjtésével, tudomás Részlet az új kőtárból - Detail of the new lapidary