Magyar Múzeumok, 1999. 1. szám (Vol. 5.)

MŰHELY - Kovács Tibor: A harmadik évszázad küszöbén : hagyomány és korszerűség a Magyar Nemzeti Múzeumban

Műhely A harmadik évszázad küszöbén Hagyomány és korszerűség a Magyar Nemzeti Múzeumban Kovács Tibor Prológus Ha a címben megfogalmazottakról bármit is kí­ván valaki mondani, nem szabad elfeledni: minden múzeum alapvető feladata - a múlt emlékeinek feltárása-összegyűjtése, tudomá­nyos feldolgozása és bemutatása a jelen, meg­őrzése a jövő számára­­ évszázadok alatt alig változott. A „mit, hogyan, kinek” gyűjteni-őriz­­ni-bemutatni kérdése viszont mindig az adott kor és az adott társadalmi rendszer függvénye volt. A múzeum a közeli-távoli múlt öröksége és saját korának embere között széleskörű szembesítésre biztosít lehetőséget. Ezért az enciklopédikus ismeretgyarapítás, a történelmi tudatformálás, a nemzeti identitástudat elmé­lyítésének igen fontos intézményévé válhat. Eb­ből is következik: a múzeum talán a legsajáto­sabb azon kulturális intézmények között, ame­lyek tevékenységét mindenkor döntően befo­lyásolta a hagyomány és a korszerűség szem­pontjainak egymást kiegészítő, sok esetben azonban egymást negligáló érvényre jutása. És ami még fontos: sok másnál egyértelműbben, a múzeum egyszerre egyetemes és népi-nemzeti intézmény. Befogadja közeli-távoli régiók népe­inek produktumait, s mindezt - nyelvi hovatar­tozástól függetlenül - közvetíti látogatói szá­mára. De kiemelten gyűjti és mutatja be a nemzeti történelem és kultúra emlékeit, füg­getlenül attól, hogy azok az ország mindenkori politikai határain belül vagy kívül jöttek létre. * * * Amikor néhány hónapja, a múzeum alapításá­nak 196. évfordulóján megnyíltak az új kőtá­rak, gyönyörű terekkel bővült az épület. Az el­lentétek tereivel. Hiszen amíg a római kori La­pidarium föld alá süllyesztett, szintben tagolt új csarnoka egy hirtelen kitáguló tér élményét adja a belépőnek, a középkori kőemlékeket be­fogadó, oszlopokkal és ablakmélyedésekkel ta­golt rotunda a rend zárt harmóniájának érzé­sét kelti a látogatóban. S ez utóbbi nem egy­szerű lírai szójáték. Különösen azok érzik ezt, akik évtizedeken át járták az épület e részének szűkké vált folyosóit. Ám, amit az egymást kö­vető generációk a szűkösség kényszeréből be­építettek, az utóbbi évek rekonstrukciós mun­kálatai kiszabadítottak. Újra élővé váltak az általunk csak Pollack Mihály tervrajzairól, esetleg fényképekről is­mert épületrészek. Feltárultak és ismét hasz­nosíthatók lettek a klasszicista épület nyugodt eleganciát megtestesítő terei. A szó valódi ér­telmében, a befalazott múlt egy darabja lett a jelen, s ami fontosabb: lesz talán a jövő szerves része. És e képbe jól illeszkednek a padlástér­ben nemrégiben kialakított modern berendezé­sű raktárak és a készülő, föld alá süllyesztett, az elkövetkező évtizedek technikai igényszint­jén tervezett restaurátori műhelyek, laboratóri­umok. Másfélszázados létének legnagyobb át­alakulása után a klasszicista remekmű - bár­miféle stílustörés nélkül - „modernizálódik”. Mondhatni, ez egyszerű dolog. Egy épület esz­közökkel mérhető, műszerekkel ellenőrizhető valami. Jól-rosszul belakható, hibái - akár nyomtalanul is­­ kijavíthatók. Ám ami belül működik, az élő múzeum, egé­szen más. Nem egyszer kisebb-nagyobb, olykor pedig megrendítő változásokon ment már át. Közülük a legjelentősebb a múlt század utolsó harmadában történt, amikor a forrásanyag és az ismeretek bővülése nyomán Európa-szerte mind erősebbé vált az elemző szaktudományok differenciálódásának folyamata. Ennek hatásá­ra „szakgyűjtemények és szakmúzeumok" ki­alakítására törekedtek. Mindinkább anakro­nisztikussá vált a mindent magába foglaló, uni­verzális jellegű nemzeti múzeum ideálja. Az intézmény több alapgyűjteményének ki­válása, az azokra épülő múzeumok (Termé­szettudományi, Néprajzi, Iparművészeti, Szép­­művészeti Múzeum) létrejöttét követően hosz­­szú ideig nézetkülönbségek, polémiák kísérték a Nemzeti Múzeum régészeti, illetve történeti profiljának, tevékenységi körének egzakt meghatározását.­ Különösen vonatkozik ez a történeti, művelődéstörténeti gyűjteményekre. Bár korábban is voltak erre utaló kísérletek, majdhogynem csak az utóbbi negyedszázadban kristályosodott ki az a koncepció, hogy a Nem­zeti Múzeum elsősorban Magyarország történe­tének legfontosabb eseményeihez, társadalmi­gazdasági folyamataihoz és kiemelkedő szemé­lyiségeihez kötődő dokumentumok, s különös­képpen tárgyi emlékek gyűjtésével, tudomás Részlet az új kőtárból - Detail of the new lapidary

Next