Magyar Múzeumok, 1999. 3. szám (Vol. 5.)
KIÁLLÍTÁSOK - Nagy Imre: A Vásárhelyi Őszi Tárlatok újabb korszaka
42 megegyezéssel elhatároztuk, hogy 1997. december 11-én Budapest egyesítésének 125. évfordulójához kapcsolódó új tárlattal kedveskedünk az utazóközönségnek. A téma annál is inkább adódott, mert az Andrássy út létesítését 1870-ben határozták el és 1872- ben kezdték építeni. Története így szinte „párhuzamos" a 125 éves Budapestével. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy amikor az új kiállítás érdekében bontani kezdtük a régit, az utasok közül többen haragosan ránk szóltak! A második kiállítás történetének kapcsán meg kell emlékeznünk az ESMA magyar-spanyol reklámcég segítségéről, dr. Bleuer István, Fleisch Júlia és különösen Gárdos Péter tevékenységéről. Gárdos úr először azzal az ötlettel keresett meg bennünket, hogy egy régi plakátokból álló kiállítást hozzunk létre. Amikor a két elképzelést összekapcsoltuk, és a várostörténetet régi plakátokkal színesítettük, rengeteget dolgozott azért, hogy olyan támogatókat találjon a kiállításhoz, mint pl. a Meinl, Zwack cégek, amelyek történetét, régi reklámjait be lehetett olvasztani a tematikába illő helyen. A második kiállítás szorosan kapcsolódott az egyes állomásokhoz, bemutatva, hogy az elmúlt 125 év alatt mennyit változott a környék. A jelenlegiek helyén milyen épületek voltak? Milyen, esetleg megvalósítatlan tervek születtek? Hogyan épült ki a ma ismert városkép? Ugyanakkor azt is bemutattuk, hogyan éltek az emberek, milyen kávéházak, mulatók, színházak, üzletek voltak a környéken. A vitrinekben a Fővárosi Operettszínház, a Postamúzeum és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tárgyait csodálhatták meg, de sor került a közelben lévő más múzeumok és színházak „reklámozására” is. A tablók, vitrinek látványát Kemény Gyula és Dabasi András tervezte és kivitelezte. Az ismét sikeres második kiállítás után már nem az volt a kérdés, hogy mikor bontjuk le, hanem az, mi lesz a következő téma, amit bemutatunk? 1999 a bor és a gasztronómia éve. Nyikos István, a Magyar Borok Háza igazgatója javaslatára és aktív közreműködésével ennek a témának szenteljük az ez év őszén megnyíló következő tárlatot, amelyben a BTM főleg szervező tevékenységet végez, illetve anyaggyűjtést, de a tematika összeállítását és a forgatókönyvet a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársai, Draveczky Balázs, Rédey Judit, Csapó Katalin, Nagyváthy Éva készítik, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, elsősorban Csoma Zsigmond közreműködésével. Minden okunk megvan annak a feltételezésére, hogy a budapesti étkezési kultúra, a szállodák, vendéglők, kávéházak, cukrászdák, receptkönyvek stb. története, az egyes borvidékek hagyományainak ismertetése az eddigiekhez hasonló érdeklődést fog kiváltani a közönség körében. Lásd See also: borító - cover 2. Unusual Exhibition in the Millennium Underground Railway In 1996 the Budapest History Museum arranged an exhibition in the underground railway stations. Passengers were introduced to the history and culture of 11 centuries on 92 folding screens and showcases displaying 250 photos, repros of paintings and copies of artifacts. The irregular show aroused the interest in a number of people from the very beginning. A lot of them wandered through the stations not only as passengers but also as visitors. A Vásárhelyi Őszi Tárlatok újabb korszaka Nagy Imre Néhány hónappal ezelőtt, midőn egy jónevű, országosan ismert képzőművésszel a szegedi Nyári Tárlatok szakmai rangjáról beszélgettem, az illető váratlanul a következő megjegyzést tette: „...a lósegg festőknek pedig ott van Hódmezővásárhely, s jól van ez így...“. A kijelentésben nem csupán az volt a meglepő, hogy nem kapcsolódott tulajdonképpeni beszédtémánkhoz, hanem az is, mennyire kategorikus, további vitákat kizáró, deklarált értékítélet volt. Az a tény pedig, hogy a művész soha nem volt kiállító művész Hódmezővásárhelyen, s tizennégy éves hódmezővásárhelyi művészettörténészi pályafutásom alatt egyetlen egyszer sem látogatta meg a Tornyai János Múzeumot, vagy annak kiállításait, tovább növelte kijelentésének ex cathedra voltát. A fentiekből következően magamban megállapítottam, hogy ez a vélemény általános vélekedés lehet azon művészek és műítészek körében, akik nem fordítanak figyelmet a Vásárhelyi Őszi Tárlatok valós fejleményeire, és az itt zajló művészeti eseményekre. Mindezek fényében látszott-látszik szükségesnek a Vásárhelyi Őszi Tárlatok utóbbi három évében bekövetkezett változások ismertetése. Különösen indokolja ezt az a tény, hogy a tárlatok négy évtizedes múltját, s annak múzeumi és művészettörténeti hátterét már ismertette ebben a lapban Dömötör János (Magyar Múzeumok 1995/1.) A Vásárhelyi Őszi Tárlatok történetében markáns, a tárlat szervezési elveire, a kiállítás arculatára kiható változás 1996-ban, a 43. Őszi Tárlat előkészítése során következett be. Mint minden évben, ekkor is tavaszszal ült össze a tárlat Előkészítő Bizottsága. Ez a több mint tíz fős testület hivatott dönteni olyan kérdésekben, mint például a meghívottak köre, a szakmai zsűri összetétele, vagy a tárlat megnyitásának napja, illetve a kiállításnyitó személye. Lényegében ekkor, és ez a testület dönt mindazokról a kérdésekről, amelyek meghatározó erővel befolyásolják egy-egy tárlat összetételét, szakmai színvonalát, illetve a tárlat lebonyolításának menetét. Ez alkalommal a szokottnál kissé nagyobb létszámú testületben nem várt vita bontakozott ki, melyből az érzelmektől fűtött hang sem hiányzott. Vecsési Sándor festőművész hozzászólása - mely a tárlat eddigi eredményeiért, sajátos karakteréért, tisztaságáért, színvonaláért és jellegzetes arculatáért aggódó gondolatokat fogalmazott meg -, olyan irányba terelte a megbeszélést, amely a negyvenharmadik Őszi Tárlatra, s ezt még akkor nem láthattuk, de a következő tárlatokra is meghatározó befolyással volt: „Mutassa fel a kiállítás a tárlat örök értékeit és a hagyományok folytonosságát, s ha kell, legyen harminc képpel kevesebb!“ A tárlat karakteréért aggódó gondolatok szinte minden előkészítő megbeszélésen szó- Csíkszentmihályi Róbert: Szárnyas Róbert Csíkszentmihályi: Winged One