Magyar Múzeumok, 1999. 4. szám (Vol. 5.)
VISSZATEKINTÉS - Fogarasi Zsuzsanna: Egy 300 év előtti advent és a a Ráday Múzeum
26 Visszatekintés Egy 300 év előtti advent és a Ráday Múzeum Fogarasi Zsuzsa A Magyar Múzeumok hasábjain nem oly régen már bemutatkozott a Duna-melléki Református Egyházkerület Ráday Múzeuma (MM 1998. 1. szám). Mint a cikkből is kitűnhetett, a budapesti Ráday Gyűjtemény igen jelentős része Kecskeméten van. A múzeumot valójában azért nem Budapesten alapították, mert a Gyűjtemény nem rendelkezett megfelelő helyiséggel a fővárosban. Az, hogy éppen Kecskemét lett a befogadó, talán érthetővé válik az alábbiakból. Ezúttal csak a múzeum legértékesebb darabjairól és a múzeumnak otthont adó város, Kecskemét református gyülekezetéről szeretnénk szólni, emlékezni a kecskeméti református eklézsia történetének fontos eseményére, az új kőtemplom első karácsonyi istentiszteletére. A gyülekezet épületei, tárgyai és írott emlékei segítenek a régi ünnep megidézésében. Az Alföldön a török hódoltság idején viszonylag szabadon mozoghattak a reformáció prédikátorai, tanítói, így itt korán kialakultak a reformáció egyházai is. A kecskeméti reformált hitű gyülekezet első említése 1564-ből való. A Végi Mihály, kecskeméti főbíró - kinek zsoltárfordítása szolgált Kodály Psalmus f hungaricusának szövegeként - házánál keltezett egyezséglevél szerint az addig közösen használt kőtemplomot attól kezdve már nem fogják együtt használni a „pápista hiten lévők és a luther kerösztények”. A kőtemplom visszakerül a pápista hitűek kizárólagos használatába. Négy esztendővel később a már helvét hitvallás szerint élő, azaz református közösség felépíti a kőtemplom telkén, egy kerítésen belül saját fatemplomát. 110 évig szolgál a fatemplom a gyülekezet otthonaként, míg 1678-ban egy tűzvész fel nem égeti. A tűz elpusztítja a református lelkészlakot is, átterjed a kőtemplomra és felemészti a város egy részét. A város földesura, Koháry István gróf „ajánlására“ (valójában persze parancsára!) a város ekkor külön fundust, telket adományoz a reformátusoknak, úgy, hogy a katolikus lakosság megváltja a közösen használt kerítés árát.. Ezt az elválást, az önálló telkek létrejöttét őrzi mindmáig Kecskemét népszerű sétálóutcájának neve: Két templom köz. Telek és igény van hát az új kőtemplomra, és csörgedeznek már az adományok is. De ha minden együtt is van már, még egy nagy nehézséggel kell megküzdeni: meg kell szerezni a török szultán engedélyét az építkezéshez. A kecskeméti küldöttek végül Konstantinápolyban 669 aranyért megszerzik a szükséges dokumentumot. 1680 áprili-Cseh György úrasztali kenyérosztó tányérja, 1638 Bread-distributing elevation plate of György Cseh Fotó: Koczka Istvánjoban megkezdhetik az alapozást. Gondot okoz az építőanyag beszerzése, az építőmesterek szerződtetése. András, László és Máté debreceni építőmestereket fogadják fel végül. Egy Pest melletti bányából származik a kő, Hatvanból hozatják a meszet, az ország különböző pontjairól vásárolt fával dolgoznak. 1684 decemberének elején aztán birtokba vették a kecskeméti reformátusok ma is használt templomukat. Az épület már egy esztendővel korábban tető alatt volt, de a belső berendezés, a fával borított mennyezet, a fából épített karzat és a padok csak 1684 adventjére készültek el. Ekkor helyezik el a templomban a bejárat fölött ma is függő emléktáblát, melyen a gyülekezet megörökítette az építkezés idejét és az abban legtöbbet fáradozó személyek nevét. A tábla szövege így emlékeztet a templomépítés idejének történelmére „épült véres, háborús esztendőkben“. Szívós akarat, anyagi áldozatok, megpróbáltatások és makacs, kitartó munka eredményét ünnepelte tehát új templomában a gyülekezet. Az emléktáblán idézett bibliai vers választ ad, mi késztette a híveket arra, hogy Isten házát minden nehézséget legyőzve felépítsék. Kiolvashatjuk belőle azt is, mi adta számukra az erőt: „mindent pontosan teljesíteni kell a menny Istene parancsából, a menny Istene házának javára“ (Esd. 7:23). Lentin János prédikátor, a templomépítő lelkipásztor ezeken a hajdani adventi vasárnapokon minden bizonnyal hálás szívvel, buzgón osztotta híveinek az úrvacsorát. Ezt csak hihetjük, de a szertartás külsőségeiről híven tudósítanak azok a kecses, késő reneszánsz ízlésű klenódiumok, melyek ma a Ráday Múzeumban láthatók, mint a múzeum legbecsesebb darabjai. Az úr asztalához járulók büszkén vehették kézbe ezeket az edényeket azon az ünnepen. Eszükbe juthattak azok az ügyes kezű mesterek - Cseh György, Tar Illés és Ötvös Balázs -, akik a kecskeméti ötvöscéh és a református gyülekezet tagjaiként elkészítették, és részben adományozták az eklézsia számára az aranyozott ezüst talpas poharakat , kenyértartó tányérokat, bortartó kannákat. Az alapján, amit a mesterek működéséről, fennmaradt alkotásaik datálásából tudunk - Cseh György az 1630-as, Tar Illés a 1640-es, Ötvös Balázs az 1650-es években alkotott -, maguk A kecskeméti református templom belseje. A Kecskeméti Református Egyházközség anyakénjének festett lapja, XXIiI. század eleje Interior of the Kecskemét Calvinist church. Coloured page of the Kecskemét Calvinist congregation register