Magyar Múzeumok, 2000. 3. szám (Vol. 6.)

VISSZATEKINTÉS - Selmeczi Kovács Attila: Az első múzeumi néprajzi kiállítás Magyarországon: 175 éve született Xántus János

28 Kunfalvi Rezső fényképfelvétele 1885 körül (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára 25771) Photograph taken by Rezső Kunfalvi about 1885 szítésének, a kényszerű zsúfoltság ellenére érvényesülő rendezői törekvésnek. Tudo­mánytörténeti szempontból is fordulópontot jelentett ez a kiállítás, ugyanis Xántus János kelet-ázsiai néprajzi tárgy gyűjteményével megteremtette a hazai néprajzi muzeoiógiát. Az a népszerűség és siker, amit kiállításával elért, meg is hozta számára az elismerést. Amint visszaemlékezésében írta: „Dr Pauler miniszter nevezett ki a múzeumhoz ethno­­graphiai őrnek 1872iki Martius 5én, mint a kinevezés mondja: a muzeum érdekében kifejtett tevékenységemért és számos ér­demeimért.”6 Sándor István tudomány­­történész szerint „ez a nap a Néprajzi Mú­zeum születésnapja”,1 amihez hozzátehetjük, hogy egyben egy új tudományszak, a tárgyi etnográfia intézményessé válásának a kezdete. Erre a kitüntető eseményre Xántus sze­mélyét illetően azonban két dolog is ár­nyékot vetett: egyrészt a kinevezés megle­hetős késlekedése, hiszen Jókai felhívása után még kereken másfél évnek kellett el­telnie; másrészt az expedíciós utazását megelőzően jó eséllyel számíthatott a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatói székére. S mindezt csak tetézte, hogy a távolléte ide­jén igazgatónak kine­vezett Pulszky Ferenccel még a londoni emigrá­cióban - gyökeresen el­térő szemléletmódjuk miatt - ellenséges vi­szonyba került. A honvédtisztből és természetbúvárból lett néprajzkutató nagy ér­deme, hogy kinevezése után figyelmét azonnal a magyarországi népi kul­túra felé fordította, és az 1873. évi bécsi világkiál­lításra „magyar ethno­­graphiai gyűjtemény” fel­állítását határozta el. Régi barátjával, Rómer Flórissal az egész ország területét bejárták, több mint 2500 népművészeti alkotást, kézműipari ter­méket gyűjtöttek össze, újabb sikeres kiállítással kápráztatva el a nemzeti felbuzdulásra fogékony fővárosi polgárságot. Miközben a Rómer Flóris által vezetett Iparművészeti Múzeum az Üllői úti épületében mindinkább felvirágzott, Xántus János Néprajzi Tára a Nemzeti Múzeum egyik folyosóján rosto­koló ládahalmazból állt, melyet sem kicsomagolni, sem fejleszteni nem lehet, mert másfél évtizedig egy fillér támogatást sem kapott tárgyvásárlásra. Lényeges változást 1887-től a bécsi etnoló­gusok szakmai elismerése, majd pedig az 1889-ben megalakult Magyarországi Nép­rajzi Társaság múzeumszervező bizottságá­nak ténykedése hozott: Pulszky felismerte, hogy új tudományszak született. A rend­szeres ellátmányon kívül 1892-ben lehető­séget adott a gyűjtemény külön épületbe költöztetésére, 1893-ban pedig Xántus János igazgatói kinevezést kapott a Néprajzi Tár élére. Ez időben a szakmai elismerés is jelentkezett. 1890-ben a Földrajzi Társaság alelnökéül, 1892-ben pedig a Néprajzi Tár­saság elnökéül választotta meg. A múzeum­ban pedig rendkívül agilis és alaposan felkészült munkatársat kapott Jankó János személyében, aki átvette tőle a millenniumi előkészületek irányítását. Xántus terve szerint minden vármegye saját néprajzi anyagot (lakáskultúrát és vise­letét) gyűjtene össze, és ebből rendezhetnék meg a millenniumra megépülő Néprajzi Múzeum első nagyszabású kiállítását. El­képzelése lényegesen más formában, a mil­lenniumi Néprajzi Falu, a világon második­ként megépült szabadtéri múzeum képében valósult meg. (Ennek következtében az álta­la vágyott múzeumépület a mai napig sem realizálódott.) 1894. december 13-án halt meg, sírját a Kerepesi úti temetőben Deák Ferencével szemben jelölték ki. Nemzeti díszpompával temették el. Rendkívüli ember rendhagyó életpályája zárult le, aki páratlan gyűjtő­szenvedéllyel csak a magyarországi múze­umokat 172 ezer néprajzi és természet­­tudományi tárggyal gyarapította. Neve és munkássága - nem rendhagyó módon - kül­honban mindmáig ismertebb és elismertebb, mint hazájában. Jegyzetek 1 Tóth László: Adatok Xántus János győri kapcso­latairól. Arrabona 35/1-2. Győr, 1997. 82. 2 Kubassek János: Xántus János utazásai a geográ­fia nézőpontjából. Arrabona 35/1-2. Győr, 1997. 38. 3 A kelet-ázsiai út részletes ismertetését adja Sándor István: Első néprajzi kiállításunk és Xántus János. Ethnographia LXI1. (1951) 189-196. 4 Fővárosi Lapok 1871. 514. 5 Xántus János: A közoktatási minister meg­bízásából 1869/70-ben Keletázsiában országos költségen gyűjtött s a M. N. Múzeumban ideigle­nesen kiállított népismei tárgyak leíró sorozata. Pest, 1871. 13, 22, 38, 60. 6 Xántus János jelentése a múzeumi bizottsághoz a Néprajzi Tárról. Kézirat a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában (EAD) 2/1888. - Teljes szövegét közreadta Selmeczi Kovács Attila: Xántus János és a Nemzeti Múzeum. Arrabona 35/1-2. Győr, 1997. 17-27. 7 Sándor István: Xántus János. Magvető Kiadó. Budapest, 1970. 318. The first ethnographical exhibition and János Xántus The establisher of Hungarian ethnographical museol­ogy was born in 1825 in Csokonya. He studied law and started to work as a lawyer in 1847. In 1848 he joined the Hungarian army and during the War of Independence took part in several battles. After the defeat of the Hungarians in 1849 he was forced to join the Austrian army, from where he escaped the next year and fled to London. In 1852 he moved to New York and later in Kansas he started to work for a railway company. In 1855 he joined the US army and in his spare time searched the flora and fauna of Kansas. Later he was elected member of the Academy of Sciences of Kansas. He led expeditions in the Pacific region. He collected insects, birds and other species of animals, and he sent part of this col­lection to Hungary. In 1861 he moved back to Hungary and started to make his dream come true, namely to establish a zoo. In 1866 the zoo was opened and he became its first director. In 1870 he led expeditions in China and in Japan, went to Borneo and finally spent three months on the island of Java. In 1871 he brought home his ethnographical collection consisting of 165 thousand objects which served as the basis of the Museum of Ethnography. The collection could be seen the same year in the National Museum as the first exhibition of this kind organized in Hungary. In 1893 he was appointed director of the Ethnographical Collection. He died in 1894, but his name and activity will be never for­gotten.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék