Magyar Múzeumok, 2002. 3. szám (Vol. 8.)

Bodó Sándor: A kétszáz éves Magyar Nemzeti Múzeum köszöntése

ták a korszak híres „régiségtani triászát”. Römer e korszak magyar múzeumi világának - a Nemzeti Múzeum munkatársaként - egyik legfontosabb személyisége. Az 1860-as évek közepétől éveken át szerkesztette az alapvető régészeti folyóiratokat (Archaeologiai Közlemé­nyek, Archaeologiai Értesítő). Az Ardi Zrt. a múzeumban indult útjára 1869-ben, s napjaink­ban is ott szerkesztik. A dualizmus korában kisebb-nagyobb gyűj­temények egyaránt gazdagították a múzeumot. Ekkor került múzeumba a Révay bárók családi kincstára és fegyvergyűjteménye, több régiség­­tani adomány, s a Bécsben alkotó festőművész, Delhaes István pompás gyűjteménye. (Delhaes végrendeletbe foglalt adományát a XX. század elején Széchényi száz évvel korábbi alapító ado­mányának jelentőségéhez hasonlították.) A két világháború közötti évtizedek szervezeti változásokat hoztak. Klebelsberg kultuszminisz­ter javaslatára 1922-ben létrehozták a Gyűjte­ményegyetemet, majd a törvény átigazításával 1934-ben a konglomerátummá tett Magyar Nemzeti Múzeumot, amelyben a múzeum más intézményekkel együtt autonómiát kapott. Az állami támogatás azonban oly csekély volt, hogy az autonómia többnyire csak jelképes maradt. Mégis, 1926-27-ben sor került a Nem­zeti Múzeum épületének teljes felújítására, s ebben a korszakban indítottak el egy-egy régé­szeti és művelődéstörténeti monográfia-soro­zatot. Két évtized alatt a múzeum falai között három állandó és néhány időszaki kiállítás nyílt meg, ami rámutat az intézménynek a társada­lomban betöltött - korábbinál jóval szerényebb - szerepére. Bintos szervezeti változásokat hozott az 1949-es múzeumi törvény, amely a Nemzeti Múzeumtól véglegesen önállóvá tette a Néprajzi, a Természettudományi és az Iparművészeti Múzeumot, valamint az Országos Széchényi Könyvtárt. A belső szervezeti változásokat zömmel 1952-ben hajtották végre, amikor a tör­téneti tár középkori és újkori osztályra vált szét, s megalakult a régészeti könyvtár, valamint az országos hatókörű régészeti adattár. A nemzet­közi kapcsolatok ebben az időben elsorvadtak, nyitásra csupán az 1960-as évek végétől került sor, amikor a magyar kultúra ezer éves törté­netéről számos európai fővárosban rendeztek tárlatot. Ugyanebben a korban felerősödött a múzeum régészeti jellege, s jelentős archeoló­giai ásatásokat folytatott az intézmény szülte valamennyi régészet­i korszak lelőhely­én. Ekkor indult el egy új kutatási irányzat, a középkori falvak régészeti feltárása. Az intézmény­ régész munkatársai olyan országosan jelentős feltárá­sokat vezettek, mint az őskőkori nyíltszíni telep­helyek (pl. Vértesszőlős), a római kori úthálózat és a Duna menti erődrendszer (a limes) kuta­tása, Árpád-kori falvak és várispánsági köz­pontok vizsgálata. Az ásatásokból származó gyarapodás mellett jelentős tudományos értékű gyűjteményeket is vásároltak. Az 1990-es rendszerváltó évtől mondható el maradéktalanul, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum a magyar föld népeinek és a magyar nemzet történelmi emlékeinek múzeuma. Ekkor csatlakozott ugyanis gyűjteményeivel és munkatársaival az anyaintézményhez a Legújabbkori Történeti Múzeum, ill. a Központi Múzeumi Igazgatóság néhány - országos fel­adatokat ellátó - részlege (restaurátor osztály, informatikai csoport). Az utóbbi közel tíz év események, programok rendkívüli gazdagsá­gában telt el. Csak a kiemelkedő évekre utalva említhető 1996, amikor a magyar honfoglalás 1100. évfordulójára emlékeztünk számos kiál­lítással, tudományos konferenciával és a nagy­­közönség számára szervezett rendezvénnyel. Ebben az évben nyílt meg három részletben a Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállítása. 2000-ben és 2001-ben a magyar államiság 1000. évfordulóját ünnepeltük. Csupán négy nagy és jelentős tárlatra kívánok itt utalni. 2000-ben rendezték meg több ország nemzeti gyűjteményeinek együttműködésével az „Európa közepe 1000 körül” című tárlatot, majd 2001-ben a Vatikánban és 2002-ben a Nemzeti Múzeumban „A magyar keresztény­ség ezer éve” című kiállítást. Igazi művelő­déstörténeti ínyencség volt ez előbbiek mellett az a két bemutató, amelyeket a XVIII. század végén a bécsi kincstárba került két kincs­­ideiből készítettek 1999-ben és 2002-ben. A „Szilágysomlyó, a gepida királyok arany­­kincsei”, valamint „Az avarok aranya, a nagyszentmiklósi kincs” című kiállításokkal a magyar múzeumi világ régi adóságát törlesz­tette a múzeum­­ a tárlatlátogató közönség nagy örömére. A Nemzeti Múzeum jelene és a közeli jövő A múzeum gyűjteményeit napjainkban mintegy másfél millió egyedi muzeális emlék, közel 600 ezer történeti dokumentum, 150 ezer fotó, 115 ezret meghaladó adattári tétel és a Központi Könyvtár 285 ezernyi könyve alkotja. A tárgy­i és írásos dokumentumok száma tehát igen nagy, s az éves gyarapodás üteme meghaladja a tízez­ret. Raktári megőrzésük és kiállításokon történő bemutatásuk körülményei jónak mondhatók. További tennivalók azonban a gyűjteményi hiányok, ill. aránytalanságok felszámolásában bőven megfogalmazhatók. Jogos az a törek­vés, hogy - bár az elmúlt években folytattak a múzeum archeológusai sikeres ásatásokat pl. Zalaváron, Kölkeden, Budakeszin, Szendrőn, Aggteleken, Karoson és Bodroghalmon - újabb feltárások révén gyarapíthassák a Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményeit. Az 1997. évi CXL. törvény még különleges jogot adott a Nem­zeti Múzeumnak arra, hogy az ország területén lévő régészeti lelőhely tudományos terv szerinti komplex feltárására elsőbbsége van, ám ezt a 2001. évi LXIV törvény eltörölte. Napjainkban hazánkban megszámlálhatatlanul sok (épület, autópálya stb.) beruházás zajlik, amelyek elő­készítéséhez a kulturális örökség megmentése érdekében „megelőző feltárás" és „mentő feltá­rás" tartozik. Ezek a régészeti munkák termé­szetükből fakadóan többnyire csupán részleges feltárásokra nyújtanak módot, s nem szolgálják az egykori civilizációk, kultúrák teljes tudo­mányos megismerésének érdekeit. Úgy vélem, joggal várható el, hogy költségvetési források mielőbb megfelelő mértékben támogassák a tudományos célú régészeti feltárások ügyét, amely mindenekelőtt a Nemzeti Múzeum gyara­podását kell lehetővé tegye. Könnyebb helyzetben vannak a Magyaror­szág népei és a világban élő magyarság új- és legújabb kori történetével foglalkozó osztályok munkatársai, akik vásárlások és ajándékozások révén évről-évre gazdag emlékanyagot helyez­nek el a gyűjteményekben. A vásárlásokra, a bel- és külföldi aukciókon való sikeres szerep­lésre több forrásból sikerül biztosítani a szük­séges összegeket. Tudatosan törekszenek az ország történetének, a társadalom különböző csoportjai életmódjának dokumentálására. Fel­vállalják a jelenkor változásainak muzeológiai eszközökkel történő megörökítését is. Értékes új szerzeményeiket a közelmúltban külön kötet­ben publikálták, amelynek bevezetője szerint ez a Nemzeti Múzeum új könyvsorozatának első darabja... A M/magyar M/múzeumok és munkatársaik további sikereket és a muzeológiai munka valamennyi ágában eredményekben gazdag működést kívánnak a bicentenáriumát ünneplő Magyar Nemzeti Múzeumnak. Saluting the 200-Year-Old Hungarian National Museum 1847 is a highly important year in the history of Hungarian museology. This is the date when the building of the National Museum, based on the plans of architect Mihály Pollack, was completed. The museum itself had been founded by count Ferenc Széchényi, who in 1786 resigned from public life and committed himself to the aiding and supporting of Hungarian culture and literature. In 1802 he donated his collections to the nation, 5 years later the parliament ratified the act concerning the establishing of the National Museum. After the 1867 Cornpixanise the museum went through a significant development. With the financial support of the Hungarian government and under the leadership of director general Ferenc Pulszky the museum became one of the; bases of I tungarian culture. He realised the importance of separate, independent collections and thus he became the founder of museums of natural history, fine ait. applied art and ethnography. In 1949 the Ethnographical, Natural History. Applied Ait Museum and the National Széchényi Library became independent institutionally, from 1952 new collections were born at the National Museum, and the archaeological characteristic of the museum grew stronger from the 1950s. Nowadays the museum stores about 1.5 million objects, 600 thousand historical documents, 150 thousand photographs and 285 thousand volumes. It has undoubtedly become the museum where the historical heritage of the Hungarian nation is preserved and presented.

Next