Magyar Múzeumok, 2002. 4. szám (Vol. 8.)
KIÁLLÍTÁSOK - Aczél Eszter: Aere perennius-Ércnél maradandóbb: az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum 200 éve
42 Aere perennius - Ércnél maradandóbb Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum 200 éve Kiállítás a Budavári Palota F épületében, az Országos Széchényi Könyvtárban a két intézmény legbecsesebb darabjaiból (2002. november 23. - 2003. február 28.) Aczél Eszter A jubileumi évnek a két intézmény alapítására emlékező rendezvényei sorában az évfordulóhoz híven időrendben csaknem utolsóként került sor e tisztelgő kiállítás megrendezésére és megnyitására. Ez rendkívül megnehezítette a tárlat megvalósítóinak feladatát, hiszen számos rendezvény s még kiállítások is megemlékeztek már 2002-ben a kétszáz évvel ezelőtti nagy eseményről, így összetettebbé vált az egyszerűnek tűnő kiállításrendezési munka. A jubileum, a cím által megszabott tematika szinte kötelezően meghatározta bizonyos iratok és műtárgyak kiállítását. Mindez éppen elegendő lett volna ahhoz, hogy a látogató el se jöjjön, mondván, ezt már láttam tavasszal, nyáron, itt és másutt. A kényelmesnek tűnő önismételgetés helyett a kiállítás rendezői egyrészt arra vállalkoztak, hogy gróf Széchényi Ferenc sokszor, de soha nem elégszer bemutatott gyűjtői és nemzeti gyűjteményeket alapító tevékenységének írott és tárgyi dokumentumai mellett a két intézmény „ősgyűjteményeit” és 200 éves fejlődésének jelentős gyarapodásait mutassák be. Másrészt nem tudtak ellenállni annak az időközben felcsillant lehetőségnek, hogy olyan tárgyakat is felsorakoztassanak, amelyek egyébként a múzeum különböző tematikus kiállításaiba be nem illeszthetők, évtizedeken át csupán a muzeológus örömére, s lehetőségre várva őrződnek a raktárak mélyén. A könyvtár és a múzeum közös gyökereit bemutató kiállítási egységből térben és időben továbbhaladva kissé módosul az egységes rendezői elv. Míg a könyvtár végigkíséri a kétszáz éves fejlődést és felsorakoztatja jelenlegi gyűjteményeit, addig a múzeum az alapító gyűjteményekhez csatlakozva a XIX. és XX. század legjelentősebb gyarapodásait mutatja be, kiegészítve néhány figyelemébresztő ritkasággal. Teszi ezt műtárgyállománya számához és méreteihez viszonyítva tenyérnyi helyen, ahol minden egyes tárgy mögött jelképesen ezernyi másik sorakozik. Az ebből adódó megkomponált sokszínűség lehetőséget ad a látogatónak arra, hogy „alapinformációk begyűjtése” mellett szabadon válogathasson, csemegézzen a látnivalók között, olykor rácsodálkozhasson egy-egy különleges darabra, s maga dönthesse el, mi tetszik neki, mely műtárgyak nyújtotta élménynyel gazdagodva hagyja el a kiállítást, s általuk inspirálva keresi fel a jövőben a múzeumot. A rendezői koncepció után vessünk egy pillantást magára a kiállításra! Magyarországon gróf Széchényi Ferenc (1754-1820) volt az, aki a XVI. század végén a magyar és magyar vonatkozású könyveket, egyéb régiségeket itthon és külföldön felkutatta, szerves gyűjteménnyé egyesítette és azt 1802-ben a nemzetnek adományozta. „...azt a részben nyomtatott, részben kéziratos művekből álló könyvtárt, valamint pénzérmék, földrajzi térképek, képek s végül Kemény János erdélyi fejedelem pecsétnyomója The seal of János Kemény, the prince of Transylvania Fotó - Photo: Dabasi András A Szent István rend nagykeresztes ornátusa The vestments ofSt. Stephen Order with Great Cross Fotó - Photo: Kardos Judit a magyar történelmet bármilyen szempontból érintő, vagy ezekkel kapcsolatban álló címerek gyűjteményeit... édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és viszszavonhatatlanul adományozom'' - írta 1802. november 25-én kelt alapítólevelében, amely 11884 nyomtatványt, 1150 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2029 nemesi címert, 2665 egyedi érmét tartalmazott, megalapítva a nemzeti könyvtárat és múzeumot. Kiállításunk bemutatja az alapítás dokumentumait, válogatást ad a gróf gyűjteményeiből, felvázolja azt a szellemi és anyagi örökséget, amelyet a Széchényi család képvisel a magyar történelemben. Az érem- és a metszetgyűjtemény válogatott darabjai a Széchényi-féle könyvgyűjtemény kiválóságaival kerültek egy terembe. Az éremgyűjtemény első darabjai 1787-ben jutottak Széchényihez, amikor Hajnóczy József, a későbbi jakobinus vértanú a Szerémségből küldött Nagycenkre római érmeket. Ebből a küldeményből sarjadt az a nagy éremgyűjtemény, amelynek legértékesebb részét a nemzetnek adományozott magyar és erdélyi pénzek és emlékérmek alkották. Gazdagságához mérten mutatjuk be a középkori hazai érmek gyűjteményét, amely a maga korában a Széchényigyűjtemény egyedülálló értékének számított. A metszetgyűjteményből a magyar történelem kiemelkedő személyiségeit és eseményeit megörökítőekből mutatunk be néhányat, mint például a költő Zrínyi Miklós halálát ábrázoló metszetet, avagy Mária Terézia koronázását az akkori magyar fővárosban, Pozsonyban. Kiállításra kerülnek olyan kincsek, mint a könyvtár gyűjteményéből a Képes Krónika és a Festetich-kódex, két legrégebbi nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom és a Halotti Beszéd, Magyarország első nyomtatott térképe, a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal kézirata, Ady Endre kézzel írott versei. Végigkísérjük a két intézmény kétszáz éves fejlődését, a jelentős gyarapodások felsorakoztatásával, nem feledkezve meg azokról a személyekről, pártfogókról és gyűjtőkről, akik e