Magyar Múzeumok, 2002. 4. szám (Vol. 8.)

KIÁLLÍTÁSOK - Aczél Eszter: Aere perennius-Ércnél maradandóbb: az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum 200 éve

42 Aere perennius - Ércnél maradandóbb Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum 200 éve Kiállítás a Budavári Palota F épületében, az Országos Széchényi Könyvtárban a két intézmény legbecsesebb darabjaiból (2002. november 23. - 2003. február 28.) Aczél Eszter A jubileumi évnek a két intézmény alapítására emlékező rendezvényei sorában az évfordu­lóhoz híven időrendben csaknem utolsóként került sor e tisztelgő kiállítás megrendezésére és megnyitására. Ez rendkívül megnehezítette a tárlat megvalósítóinak feladatát, hiszen számos rendezvény s még kiállítások is megemlékez­tek már 2002-ben a kétszáz évvel ezelőtti nagy eseményről, így­ összetettebbé vált az egyszerű­nek tűnő kiállításrendezési munka. A jubileum, a cím által megszabott tematika szinte kötele­zően meghatározta bizonyos iratok és műtár­gyak kiállítását. Mindez éppen elegendő lett volna ahhoz, hogy a látogató el se jöjjön, mond­ván, ezt már láttam tavasszal, nyáron, itt és másutt. A kényelmesnek tűnő önismételgetés helyett a kiállítás rendezői egyrészt arra vállalkoztak, hogy gróf Széchényi Ferenc sokszor, de soha nem elégszer bemutatott gyűjtői és nemzeti gyűjteményeket alapító tevékenységének írott és tárgy­i dokumentumai mellett a két intézmény „ősgyűjteményeit” és 200 éves fejlődésének jelentős gyarapodásait mutassák be. Másrészt nem tudtak ellenállni annak az időközben fel­csillant lehetőségnek, hogy olyan tárgyakat is felsorakoztassanak, amelyek egyébként a múzeum különböző tematikus kiállításaiba be nem illeszthetők, évtizedeken át csupán a muze­ológus örömére, s lehetőségre várva őrződnek a raktárak mélyén. A könyvtár és a múzeum közös gyökereit bemutató kiállítási egységből térben és időben továbbhaladva kissé módosul az egységes rendezői elv. Míg a könyvtár végig­kíséri a kétszáz éves fejlődést és felsorakoztatja jelenlegi gyűjteményeit, addig a múzeum az ala­pító gyűjteményekhez csatlakozva a XIX. és XX. század legjelentősebb gyarapodásait mutatja be, kiegészítve néhány figyelemébresztő ritka­sággal. Teszi ezt műtárgyállománya számához és méreteihez viszonyítva tenyérnyi helyen, ahol minden egyes tárgy mögött jelképesen ezernyi másik sorakozik. Az ebből adódó megkompo­nált sokszínűség lehetőséget ad a látogatónak arra, hogy „alapinformációk begyűjtése” mellett szabadon válogathasson, csemegézzen a látni­valók között, olykor rácsodálkozhasson egy-egy különleges darabra, s maga dönthesse el, mi tetszik neki, mely műtárgyak nyújtotta élmény­nyel gazdagodva hagyja el a kiállítást, s általuk inspirálva keresi fel a jövőben a múzeumot. A rendezői koncepció után vessünk egy pil­lantást magára a kiállításra! Magyarországon gróf Széchényi Ferenc (1754-1820) volt az, aki a XVI. század végén a magyar és magyar vonat­kozású könyveket, egyéb régiségeket itthon és külföldön felkutatta, szerves gyűjteménnyé egyesítette és azt 1802-ben a nemzetnek ado­mányozta. „...azt a részben nyomtatott, rész­ben kéziratos művekből álló könyvtárt, valamint pénzérmék, földrajzi térképek, képek s végül Kemény János erdélyi fejedelem pecsétnyomója The seal of János Kemény, the prince of Transylvania Fotó - Photo:­ Dabasi András A Szent István rend nagykeresztes ornátusa The vestments ofSt. Stephen Order with Great Cross Fotó - Photo: Kardos Judit a magyar történelmet bármilyen szempontból érintő, vagy ezekkel kapcsolatban álló címerek gyűjteményeit... édes hazámnak és a közös­ségnek hasznára és javára mindörökre és visz­­szavonhatatlanul adományozom'' - írta 1802. november 25-én kelt alapítólevelében, amely 11884 nyomtatványt, 1150 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2029 nemesi címert, 2665 egyedi érmét tartalmazott, megalapítva a nemzeti könyvtárat és múzeumot. Kiállításunk bemutatja az alapítás dokumentumait, válo­gatást ad a gróf gyűjteményeiből, felvázolja azt a szellemi és anyagi örökséget, amelyet a Széchényi család képvisel a magyar törté­nelemben. Az érem- és a metszetgyűjtemény válogatott darabjai a Széchényi-féle könyvgyűj­temény kiválóságaival kerültek egy terembe. Az éremgyűjtemény első darabjai 1787-ben jutot­tak Széchényihez, amikor Hajnóczy József, a későbbi jakobinus vértanú a Szerémségből kül­dött Nagycenkre római érmeket. Ebből a kül­deményből sarjadt az a nagy éremgyűjtemény, amelynek legértékesebb részét a nemzetnek adományozott magyar és erdélyi pénzek és emlékérmek alkották. Gazdagságához mérten mutatjuk be a középkori hazai érmek gyűjte­ményét, amely a maga korában a Széchényi­­gyűjtemény egyedülálló értékének számított. A metszetgyűjteményből a magyar történelem kiemelkedő személyiségeit és eseményeit megörökítőekből mutatunk be néhányat, mint például a költő Zrínyi Miklós halálát ábrázoló metszetet, avagy Mária Terézia koronázását az akkori magyar fővárosban, Pozsonyban. Kiállításra kerülnek olyan kincsek, mint a könyvtár gyűjteményéből a Képes Krónika és a Festetich-kódex, két legrégebbi nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom és a Halotti Beszéd, Magyarország első nyomtatott térképe, a Him­nusz, a Szózat és a Nemzeti dal kézirata, Ady Endre kézzel írott versei. Végigkísérjük a két intézmény kétszáz éves fejlődését, a jelentős gyarapodások felsorakoz­tatásával, nem feledkezve meg azokról a sze­mélyekről, pártfogókról és gyűjtőkről, akik e

Next