Magyar Múzeumok, 2003. 2. szám (Vol. 9.)

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Bodó Sándor: A Magyar Nemzeti Múzeum jubileumi gyűjteményi kötetéről [Könyvismertetés]

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE és bonyodalom az adományozók és a múze­um között, amit a kötet egyik 1871-es adata bizonyít. Gazdag anyagot foglal össze a honfogla­lás kori gyűjteményismertető­ tanulmány. Árnyalt és hiteles képet rajzol a honfoglalás kora emlékanyagának tudománytörténeti értékelésérő­l, annak módosulásairól és a korszak kulturális javainak kutatását végző néhány jelentős régész sorsáról. A Nemzeti Múzeum Régészeti Adattá­rának előtörténeteként a kötet vázlatos áttekintést ad a vidéki múzeumok orszá­gos irányításának 1897 és 1953 közötti múltjáról. Széles körű ismereteket közöl a török- és az ötvös-gyűjtemény bemutatá­sával. Figyelemre méltó, ahogyan az éremtár bemutatását a szerző Széchényi (!) gróf intéz­ményalapító kollekciójának ismertetésével kezdi. A kezdetleges pénzektől az antikvitás, a közép- és újkori pénzek gyűjteményén át a napjaink (papír)pénzeiig, az értékpapírokig, emlékérem-, kitüntetés-, jelvény-, bárca és zseton gyűjteményekig, s a vezető kollek­cióig terjed a tár anyagának ismertetése. Kiemelkedő gyűjteményi áttekintést kapunk a magyar történeti képcsarnok, a történeti fényképtár, a fegyvertár, a bútorgyűjtemény, a textilgyűjtemény, s még számos új- és legújabb kori történeti gyűjtemény, adattár és könyvtár kincseiről. A Nemzeti Múzeum büszke lehet olyan - számos kiállításon is szerepelt­ szereplő - relikviáira, mint amilyen II. Rákóczi Ferenc Rodostóban fa­ragott díszes széke, vagy Beethoven és Liszt Broadwood-zongorája. Előbbi napjainkban is a látogatók kedvence, utóbbi pedig alapos restaurálás után a londoni Broadwood-cég közreműködésével 1992-ben nagy európai koncertkörutat járt be, melynek utolsó állo­mása a Nemzeti Múzeum díszterme volt. A bicentenáriumi kötetet a filiálék - Eszter­­gom-Vármúzeum, Sárospatak-Rákóczi Mú­zeum és a Visegrád-Mátyás Király Múzeum - történeti, gyűjteményi áttekintése zárja. Három kritikai megjegyzéssel zárom a kötet bemutatását. Tudatában vagyok annak, hogy közel ötven szerző írását nem könnyű egyeztetni. így fordul elő, hogy néha ugyanaz a múzeumtörténeti esemény véle­ménykülönbségekkel, talán nem egészen kiérlelt méltatással szerepel. Ilyen pl. Varjú Elemér régiségtári igazgató muzeológiai elveinek és gyakorlatának megítélése, mely az őskori, ill. a honfoglalás kori gyűjteményismertetőben hangsúlykülönb­ségekkel jelenik meg. Nehéz nem észre­venni azt a komoly eltérést, amely egy gyermekkori - különben gyönyörű - vér­­tezetet érint. A trianoni békeszerződést 1932-ben követő velencei egyezmény nyo­mán Bécsből a Nemzeti Múzeumba került gyermekpáncél - a főigazgatói történeti áttekintés szerint - II. Lajos magyar király személyéhez kötődik, míg a fegyvertárat bemutató gyűjteménygazda „II. Zsigmond lengyel király 1533-ban Innsbruckban ké­szült gyermekpáncéljaként” határozza meg. A fegyvertár vezetője hozzáteszi, hogy ezt a vértet 1932-ben valóban II. Lajos tulajdoná­nak gondolták, s ezért adták át az osztrákok, „de később kiderült, hogy a lengyel uralkodóé volt.” Nem lehet magyarázatot találni arra a nem jelentéktelen eltérésre sem, amely az egységes tudományos műhelyként számon tartható múzeum két 2002-es kiadású kö­tete között az ún. „polgárdi tripus” kérdésé­ben fennáll. A gyönyörű, Kr. u. IV. századra keltezhető ezüst kincset közel százhúsz évig háromlábú, nagyobb méretű lapos tál tartá­sára szolgáló asztalállványként határozták meg, s így írja le a római kori gyűjtemény ismertetője is. Közben pedig az ugyancsak a 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum köszön­tésére kiadott „Műtárgyvédelem 2002” kö­tetben a múzeum restaurátor, valamint ré­gész munkatársai (egy szobrászművésszel együtt) érdekes vizsgálatok után újraértel­mezték és „quadripus”-ként határozták meg a régészettudomány fontos leletét. A kötet mindezzel együtt igen fontos eredménye a magyar muzeológiának. Végezetül, de egyáltalán nem utolsósor­ban, elismerés illeti az ünnepi könyv tipog­ráfusát, Csöllei Balázst, aki igen igényes, szépen tagolt, arányosan tördelt kötetet tervezett, a Mega Kft-t, amely a nyomdai előkészítést és kivitelezést, valamint a gyomai Kner Nyomdát, amely a könyvkötés feladatát teljesítette, általános elismerést kiérdemelve. (A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Szerkesztette Pintér János. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2002. A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei 59

Next