Magyar Múzeumok, 2003. 4. szám (Vol. 9.)

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Selmeczi Kovács Attila: Szegek világa: múzeumi kiadvány Göcsej néprajzáról [Könyvismertetés]

60 művészetet jól ismerő­ magyar olvasó számára külön érdekessége, hogy megismerkedhet egy külső szemlélő, egy glasgow-i, az ottani mo­dern art-ot követő üvegművészetet jól ismerő, a magyar alkotókat felfedező kutató ítéleteivel is. H Hozzá kell tennünk, hogy nem a cikk írója az egyedüli, aki felfedezte Gödöllő értékeit, mint­­feh­ér Katalin a könyv ismertetésén elmondta, abban a kellemes helyzetben voltak, hogy a felké­réskor válogathattak a telep üvegművészetével foglalkozó brit kutatók között. A telephez kapcsolódó két építész, Thoroczkai Wigand Ede és Medgyasszay Ist­ván munkásságát vázolja a telep munkássá­gával - Gellér Katalinhoz hasonlóan - régóta foglalkozó Keserű Katalin pontosan, velősen, hangsúlyozva a gödöllői alkotói mentalitással való rokonságukat. Sümegi György Maróti Géza velencei alkotását, Magyarország ál­landó műcsarnoka, illetve annak a gödöllői mesterek, Körösfői és Nagy Sándor által alkotott, hun- magyar mondakört ábrázoló dekorációjának létrejöttét, történetét ismer­teti és elemzi. Prékopa Ágnes az iparművészet, ornamen­tika kérdéseit veti fel, a jellegzetes szecesz­­sziós összművészetre való törekvésről ír, a gödöllőiek képző és iparművészeti szemléle­tének kölcsönhatásáról. Őriné Nagy Cecilia a szövőműhely történetét idézi fel a növényi fonalfestés problémáival is foglalkozva. Ifj. Bóna István a felhasznált festészeti technikák ismertetését vállalta világos, jól érthető mon­datokba fogalmazva, így a telep művészeinek különleges szakmai tudását, kísérletezései­nek eredményeit, az ezeket kevésbé ismerő olvasó számára is világossá téve. Horváth Hilda az Iparművészeti Múzeum vásárlásait mutatja be évről évre leltárkönyvi adatokkal gazdagítva tanulmányát. A következő cikket is ő írta, a kisgrafikákat ismertetve, ame­lyet Széles Klára Nagy Sándor Komjáthy Jenő illusztrációiról szóló cikke egészít ki. Lábadi Károly a népművészettel való találkozásukat idézi fel, függelékben közölve Zichy István Nap­lójának részletét, amely a kalotaszegi viseletet, szokásokat ismerteti, illetve Juhász Árpád ta­lálkozását a matyókkal. Sáfrány Zsuzsa a Nép­rajzi Múzeumban őrzött Juhász Árpád rajzokat és festményeket ismerteti a matyó viseletről. G. Szabó Zoltán a sajnálatosan kevéssé értékelt, kissé elfeledett Zichy István tudományos és művészi pályáját vázolja fel. Révész Emese a gödöllői művésztelep mes­tereinek művészeti nevelését, illetve nézeteit és azok gyakorlati megvalósítását elemzi. Nagy Ildikó Moiret Ödön pályáját taglalja és kapcsolatát Gödöllővel, részletesen foglal­kozva utópisztikus elképzelésével. „Az új élet városáénak terveivel, amelynél tagadhatatlan a gödöllői telep életfelfogásának hatása. Plesznivy Edit a KÉVE és Gödöllő szellemi közösségét ismerteti, elsősorban a KÉVE kötetekből és a Ház című folyóiratból idézve, hangsúlyozva egy, a számunkra különösen fontos kérdést, a műtárgyak kiállítási módsze­rét, az összművészetre törekvés tárlatokon való megjelenésének módját. Farkas Zsuzsa a telep művészeiről, az ott élő családokról, illetve a műtárgyakról készült fényképeket ismerteti, s a gödöllői életmódot a fényképek alapján idézi fel. A cikket 101. a Gödöllői Múzeumban őrzött fénykép ismer­tetése és közlése követi, jó néhányat most publikálva először. A fotókat az Iparművészeti Múzeumban és a Gödöllői Városi Múzeumban egyidejűleg 2001-ben megrendezett emlékki­állításokon bemutatott műtárgyak jegyzéke követi, valamint a nagyon gazdag, színes képanyag. A kötet végén Gellér Katalin és Nicola Gor­don Brown cikkének, a többi cikk összefogla­lása és a kiállított művek jegyzékének angol nyelvű változata olvasható. Ezzel is segítve a Gödöllői Művésztelep külföldi megismerését, és előkészítve a tervezett angliai bemutatót is.­­ A kötet a 2001-es jubileumi év alkalmával rendezett kiállítások katalógusának készült, de sajnálatos módon, jócskán elkésett. Sajnos a finanszírozás nehézségei és a megfelelő ki­adói háttér hiánya miatt a kiállítások zárása utáni megjelenés egyáltalán nem szokatlan. Ezekben az esetekben különösen fontos felismerni azt, hogy a kiállítás időhöz kötött alkotás, de a könyv bármikor elővehető.­­ S ha hiszünk abban, hogy­ évtizedek múltán is előveszik a kötetet, akkor nem sokat számít, hogy később készült el a szép, gondos munka, mely az utódok számára megőrzi az új kutatá­si eredményeket és a kiállítás szellemiségét. (A Gödöllői Művésztelep 1901-1920. Szer­kesztette: Gellér Katalin, G. Merva Mária, Őriné Nagy Cecilia. Gödöllői Városi Múzeum, Gödöllő, 2003.425 p.) Szegek világa Múzeumi kiadvány Göcsej néprajzáról Selmeczi Kovács Attila Deák Ferenc szülőföldjének néprajzi mo­nográfiáját a közelmúltban jelentette meg a Zala Megyei Múzeumok igazgatósága, ezzel is hangsúlyozva az évforduló jelentőségét, sokrétű hatását. Bíró Friderika legújabb könyve kellően reprezentálja a múzeumi tudományos kutató- és feldolgozómunkát. Noha a szerző a szentendrei Szabadté­ri Néprajzi Múzeum munkatársa, és a nyugat-dunántúli tájegység szakavatott kutatója, jelen monográfiája egyértelműen Zala megye néprajzi feldolgozásainak sorát gyarapítja. Ez a jellegzetes néprajzi tájunk, melynek lakossága a honfoglalás óta kontinuus, meglehetősen mostoha természetföldrajzi adottságok miatt számos archaikumot őrzött meg életmódjában, településformájá­ban és gazdálkodásában. Legszembeötlőbb jellegzetessége a kiadvány címeként is szereplő szétszórt településforma, a szór­ványok, szegek megléte. Az egymástól kisebb-nagyobb távolságra szabálytalanul elhelyezkedő házak, lakóporták egy-egy összetartozó család szerint oszlanak meg, mely elsőrendűen az ősi irtásgazdálkodás emlékét konzerválta. Ugyanis a túlnyomó­an erdős vidéket égetéses irtással hasz­nosították, rendszeresen megtelepedve az irtásföldek közelében. A szórványok másik kiváltó tényezőjeként a nagyszámú kisnemességnek a birtokaprózódással já­ró kirajzási kényszere vehető számításba. Az irtásföldeken folyamatosan gabonát, kölest, hajdinát termesztettek, majd kime­rülésük után újabb irtásterületet fogtak fel. A kedvezőtlen talajadottság magyarázza a táj megnevezését, mely a göcsörtös, göcsös utakból veszi eredetét. A tájegység már a XIX. század eleji népleírások között szerepel (Plánder Fe­ Bíró Friderika A szegek világa Göcsej néprajza a 18-20. században Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága

Next