Magyar Múzeumok, 2003. 4. szám (Vol. 9.)
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Selmeczi Kovács Attila: Szegek világa: múzeumi kiadvány Göcsej néprajzáról [Könyvismertetés]
60 művészetet jól ismerő magyar olvasó számára külön érdekessége, hogy megismerkedhet egy külső szemlélő, egy glasgow-i, az ottani modern art-ot követő üvegművészetet jól ismerő, a magyar alkotókat felfedező kutató ítéleteivel is. H Hozzá kell tennünk, hogy nem a cikk írója az egyedüli, aki felfedezte Gödöllő értékeit, mintfehér Katalin a könyv ismertetésén elmondta, abban a kellemes helyzetben voltak, hogy a felkéréskor válogathattak a telep üvegművészetével foglalkozó brit kutatók között. A telephez kapcsolódó két építész, Thoroczkai Wigand Ede és Medgyasszay István munkásságát vázolja a telep munkásságával - Gellér Katalinhoz hasonlóan - régóta foglalkozó Keserű Katalin pontosan, velősen, hangsúlyozva a gödöllői alkotói mentalitással való rokonságukat. Sümegi György Maróti Géza velencei alkotását, Magyarország állandó műcsarnoka, illetve annak a gödöllői mesterek, Körösfői és Nagy Sándor által alkotott, hun- magyar mondakört ábrázoló dekorációjának létrejöttét, történetét ismerteti és elemzi. Prékopa Ágnes az iparművészet, ornamentika kérdéseit veti fel, a jellegzetes szeceszsziós összművészetre való törekvésről ír, a gödöllőiek képző és iparművészeti szemléletének kölcsönhatásáról. Őriné Nagy Cecilia a szövőműhely történetét idézi fel a növényi fonalfestés problémáival is foglalkozva. Ifj. Bóna István a felhasznált festészeti technikák ismertetését vállalta világos, jól érthető mondatokba fogalmazva, így a telep művészeinek különleges szakmai tudását, kísérletezéseinek eredményeit, az ezeket kevésbé ismerő olvasó számára is világossá téve. Horváth Hilda az Iparművészeti Múzeum vásárlásait mutatja be évről évre leltárkönyvi adatokkal gazdagítva tanulmányát. A következő cikket is ő írta, a kisgrafikákat ismertetve, amelyet Széles Klára Nagy Sándor Komjáthy Jenő illusztrációiról szóló cikke egészít ki. Lábadi Károly a népművészettel való találkozásukat idézi fel, függelékben közölve Zichy István Naplójának részletét, amely a kalotaszegi viseletet, szokásokat ismerteti, illetve Juhász Árpád találkozását a matyókkal. Sáfrány Zsuzsa a Néprajzi Múzeumban őrzött Juhász Árpád rajzokat és festményeket ismerteti a matyó viseletről. G. Szabó Zoltán a sajnálatosan kevéssé értékelt, kissé elfeledett Zichy István tudományos és művészi pályáját vázolja fel. Révész Emese a gödöllői művésztelep mestereinek művészeti nevelését, illetve nézeteit és azok gyakorlati megvalósítását elemzi. Nagy Ildikó Moiret Ödön pályáját taglalja és kapcsolatát Gödöllővel, részletesen foglalkozva utópisztikus elképzelésével. „Az új élet városáénak terveivel, amelynél tagadhatatlan a gödöllői telep életfelfogásának hatása. Plesznivy Edit a KÉVE és Gödöllő szellemi közösségét ismerteti, elsősorban a KÉVE kötetekből és a Ház című folyóiratból idézve, hangsúlyozva egy, a számunkra különösen fontos kérdést, a műtárgyak kiállítási módszerét, az összművészetre törekvés tárlatokon való megjelenésének módját. Farkas Zsuzsa a telep művészeiről, az ott élő családokról, illetve a műtárgyakról készült fényképeket ismerteti, s a gödöllői életmódot a fényképek alapján idézi fel. A cikket 101. a Gödöllői Múzeumban őrzött fénykép ismertetése és közlése követi, jó néhányat most publikálva először. A fotókat az Iparművészeti Múzeumban és a Gödöllői Városi Múzeumban egyidejűleg 2001-ben megrendezett emlékkiállításokon bemutatott műtárgyak jegyzéke követi, valamint a nagyon gazdag, színes képanyag. A kötet végén Gellér Katalin és Nicola Gordon Brown cikkének, a többi cikk összefoglalása és a kiállított művek jegyzékének angol nyelvű változata olvasható. Ezzel is segítve a Gödöllői Művésztelep külföldi megismerését, és előkészítve a tervezett angliai bemutatót is. A kötet a 2001-es jubileumi év alkalmával rendezett kiállítások katalógusának készült, de sajnálatos módon, jócskán elkésett. Sajnos a finanszírozás nehézségei és a megfelelő kiadói háttér hiánya miatt a kiállítások zárása utáni megjelenés egyáltalán nem szokatlan. Ezekben az esetekben különösen fontos felismerni azt, hogy a kiállítás időhöz kötött alkotás, de a könyv bármikor elővehető. S ha hiszünk abban, hogy évtizedek múltán is előveszik a kötetet, akkor nem sokat számít, hogy később készült el a szép, gondos munka, mely az utódok számára megőrzi az új kutatási eredményeket és a kiállítás szellemiségét. (A Gödöllői Művésztelep 1901-1920. Szerkesztette: Gellér Katalin, G. Merva Mária, Őriné Nagy Cecilia. Gödöllői Városi Múzeum, Gödöllő, 2003.425 p.) Szegek világa Múzeumi kiadvány Göcsej néprajzáról Selmeczi Kovács Attila Deák Ferenc szülőföldjének néprajzi monográfiáját a közelmúltban jelentette meg a Zala Megyei Múzeumok igazgatósága, ezzel is hangsúlyozva az évforduló jelentőségét, sokrétű hatását. Bíró Friderika legújabb könyve kellően reprezentálja a múzeumi tudományos kutató- és feldolgozómunkát. Noha a szerző a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársa, és a nyugat-dunántúli tájegység szakavatott kutatója, jelen monográfiája egyértelműen Zala megye néprajzi feldolgozásainak sorát gyarapítja. Ez a jellegzetes néprajzi tájunk, melynek lakossága a honfoglalás óta kontinuus, meglehetősen mostoha természetföldrajzi adottságok miatt számos archaikumot őrzött meg életmódjában, településformájában és gazdálkodásában. Legszembeötlőbb jellegzetessége a kiadvány címeként is szereplő szétszórt településforma, a szórványok, szegek megléte. Az egymástól kisebb-nagyobb távolságra szabálytalanul elhelyezkedő házak, lakóporták egy-egy összetartozó család szerint oszlanak meg, mely elsőrendűen az ősi irtásgazdálkodás emlékét konzerválta. Ugyanis a túlnyomóan erdős vidéket égetéses irtással hasznosították, rendszeresen megtelepedve az irtásföldek közelében. A szórványok másik kiváltó tényezőjeként a nagyszámú kisnemességnek a birtokaprózódással járó kirajzási kényszere vehető számításba. Az irtásföldeken folyamatosan gabonát, kölest, hajdinát termesztettek, majd kimerülésük után újabb irtásterületet fogtak fel. A kedvezőtlen talajadottság magyarázza a táj megnevezését, mely a göcsörtös, göcsös utakból veszi eredetét. A tájegység már a XIX. század eleji népleírások között szerepel (Plánder Fe Bíró Friderika A szegek világa Göcsej néprajza a 18-20. században Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága