Magyar Múzeumok, 2003. 4. szám (Vol. 9.)
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - F. Dózsa Katalin: A Gödöllői Művésztelep [Könyvismertetés]
Könyv- és folyóiratszemle A Gödöllői Művésztelep F. Dózsa Katalin Gödöllő nevét belföldön és külföldön két dolog teszi ismertté: a királyi kastély és a művésztelep. Jól teszi tehát Gödöllő, ha foglalkozik a hírességeivel, s úgy tűnik, hogy ez történt, amikor a rangos, látványos és súlyos (hogy a kötet szerkesztőjét, G. Merva Máriát idézzem a könyv bemutatójáról: két és fél kilós) kiadványt létrehozták. Elsősorban G. Merva Máriát, a gödöllői múzeum igazgatóaszszonyát illeti a dicséret, hogy a kiadás nehéz terhét felvállalta. (Manapság egyre gyakrabban a múzeumok kénytelenek egyegy fontos művet kiadni, mert a kiadók ódzkodnak a szakmai dicséretet, esetleg közönségsikert, de a magas előállítási árak miatt anyagi ráfizetést ígérő munkától). A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram mellett a finanszírozásba nem csak Gödöllő Város Önkormányzata szállt be, de hat gödöllői cég is, sőt három intézmény - a köszönetnyilvánításból sejthetően - valószínűleg munkával, ami a mostanában (lassan) kialakuló helyi öntudatra vall. G. Merva Mária ugyanakkor nem kívánt saját maga a kutatásba, írásba beszállni. A szerkesztési munkálatokba munkatársát, Őriné Nagy Cecíliát és a téma talán legszakavatottabb kutatóját, Gellér Katalint vonta be, az ő koncepciója alapján készült el a kötet, így sikerült nagyon széles spektrumú írógárdát toborozni, akiknek a segítségével az izgalmas témát a lehető legsokoldalúbban mutatták be. A Gödöllői Művésztelep 1901-től, Körösfői Kriesch Aladár letelepedését követően folyamatosan jött létre. Történetüket, eszméiket, eredményeiket Gellér Katalin bevezető tanulmánya foglalja össze, azzal a tudással, ami a több évtizednyi kutatómunka eredménye. Hiszen 1976-ban jelent meg Gellér Katalin első cikke a művésztelepről, és 1987-ben a Keserű Katalinnal együtt írt első, összefoglaló monográfia a művésztelepről. Péteri Éva az egyik mintakép, a preraffaeliták ideáljait, csoportjának történetét hasonlítja össze a gödöllőiek életmódjával, eszméivel. A kitűnő erdélyi művészettörténész, Murádin Jenő az előzmény, a diódi telep történetét ismerteti, amit Szinyei Merse Anna szubjektív élményeivel egészít ki. Az utóbbit különösen izgalmassá teszi, hogy a gyermekkori, családi emlékek a kutató szűrőjén keresztül jelennek meg. Szabó Krisztina Anna a gödöllői művészek életmódját és mentalitását vizsgálja, olyan szegmensét ismertetve a telep életének, amelyről mindig is tudtuk, hogy nagyon fontos volt az alkotók számára, de feldolgozására csak most került sor. Ennek a kérdésnek a kifejtése abból a szempontból is érdekes, mert amilyen mértékben egészséges életmódjuk, reformtörekvéseik a kortársak körében megbotránkoztatást, de minimum csodálkozást keltett, olyannyira magától értetődőnek és korszerűnek érezzük mi, az ezredfordulón élő utódok. Életrendjük ugyanis sokkal közelebb áll mai felfogásunkhoz, mint az akkori előírásokkal szabályozott középosztálybeli norma. Hasonlóképpen egy eddig kevésbé hangsúlyozott, de nagyon fontos aspektusról ír Nagy Beáta, aki a művésztelep felfogását és valóságát ütközteti a női szerepekkel kapcsolatban. Ne felejtsük el, a nők jog és társadalmi egyenlőségének kérdése, a leányok, asszonyok kilépése a „babaotthonból”, ekkor csak néhány évtizede vetődött fel, s több évszázados hagyomány szólt ellene. Néhány nagyformátumú uralkodónő, néhány kellemes tehetségű művésznő emelkedett csak ki a férfiak által vezérelt világban, így azon sem csodálkozhatunk, ha olyan széles látókörű férfi (ritkán fontos egy kérdésnél ennyire a megszólaló neme!), mint Lyka Károly is, enyhén szólva értetlenül áll a kérdéshez, és a kézimunka, jobb esetben iparművészet világába toloncolná a művészetet élethivatásul választó nőket. A telep férfiúi ezen a téren is korszerűbben gondolkodtak kortársaiknál, és elfogadták a művészasszonyok alkotótehetségét. A tanulmány ismerteti az egykorú ellenérveket is (hosszabban a baráti Lyka Károly ellenvetéseit), amelyek meglehetősen mulatságosnak hatnak ma. Nagy Beáta ugyanakkor szembesíti az elvekkel a kolónia valóságát, amelyből kiderül, mégiscsak megmaradnak a nők családon belül a hagyományos szerepekben, kivéve a fiatalokat, mert az Andi testvérek, Mariska és Carla már az új elvek szerint, szabadon éltek. Jurecskó László Koronghi Lippich Elek tevékenységét elemzi, a népies szecesszió elméletének megszületését, azaz a telep fő támogatójának gondolatmenetét, hogyan ölt benne testet az az elképzelés, hogy a kormánynak kell biztosítania a Gödöllőn alakulófélben lévő, nemzeti művészetre törekvő művésztelep anyagi bázisait. A kötet brit szerzője, Nicola Gordon Brown Ruskin, a Morris és a preraffaleliták által befolyásolt gödöllői üvegművészetet ismerteti, Körösfői Kriesch, Nagy Sándor és Thoroczkai Wigand műveit elemezve. A cikknek a hazai 59