Magyar Múzeumok, 2003. 4. szám (Vol. 9.)

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - F. Dózsa Katalin: A Gödöllői Művésztelep [Könyvismertetés]

Könyv- és folyóiratszemle A Gödöllői Művésztelep F. Dózsa Katalin Gödöllő nevét belföldön és külföldön két dolog teszi ismertté: a királyi kastély és a művésztelep. Jól teszi tehát Gödöllő, ha fog­lalkozik a hírességeivel, s úgy tűnik, hogy ez történt, amikor a rangos, látványos és súlyos (hogy a kötet szerkesztőjét, G. Merva Máriát idézzem a könyv bemutatójáról: két és fél kilós) kiadványt létre­hozták. Elsősorban G. Merva Máriát, a gödöllői múzeum igazgatóasz­­szonyát illeti a dicséret, hogy a kiadás nehéz terhét felvállalta. (Manapság egyre gyakrabban a múzeumok kénytelenek egy­­egy fontos művet kiadni, mert a kiadók ódzkodnak a szakmai di­cséretet, esetleg közönségsikert, de a magas előállítási árak miatt anyagi ráfizetést ígérő munkától). A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kul­turális Alapprogram mellett a fi­nanszírozásba nem csak Gödöllő Város Önkormányzata szállt be, de hat gödöllői cég is, sőt három intézmény - a köszönetnyilvání­tásból sejthetően - valószínűleg munkával, ami a mostanában (lassan) kialakuló helyi öntudatra vall. G. Merva Mária ugyanakkor nem kívánt saját maga a kutatás­ba, írásba beszállni. A szerkesz­tési munkálatokba munkatársát, Őriné Nagy Cecíliát és a téma talán legszakavatottabb kutató­ját, Gellér Katalint vonta be, az ő koncepciója alapján készült el a kötet, így sikerült nagyon széles spektrumú írógárdát toborozni, akiknek a segítségével az izgal­mas témát a lehető legsokolda­lúbban mutatták be. A Gödöllői Művésztelep 1901-től, Körösfői Kriesch Aladár letelepedését követően folya­matosan jött létre. Történetüket, eszméiket, eredményeiket Gellér Katalin bevezető tanul­mánya foglalja össze, azzal a tudással, ami a több évtizednyi kutatómunka eredménye. Hiszen 1976-ban jelent meg Gellér Katalin első cikke a művésztelepről, és 1987-ben a Keserű Katalinnal együtt írt első, összefoglaló monográfia a művésztelepről. Péteri Éva az egyik mintakép, a preraffaeli­ták ideáljait, csoportjának történetét hasonlít­ja össze a gödöllőiek életmódjával, eszméivel. A kitűnő erdélyi művészettörténész, Murádin Jenő az előzmény, a diódi telep történetét ismerteti, amit Szinyei Merse Anna szubjektív élményeivel egészít ki. Az utóbbit különösen izgalmassá teszi, hogy a gyermekkori, családi emlékek a kutató szűrőjén keresztül jelennek meg. Szabó Krisztina Anna a gödöllői művészek életmódját és mentalitását vizsgálja, olyan szegmensét ismertetve a telep életének, amelyről mindig is tudtuk, hogy nagyon fontos volt az alkotók számára, de feldolgozására csak most került sor. Ennek a kérdésnek a kifejtése abból a szempontból is érdekes, mert amilyen mértékben egészséges életmódjuk, reformtörekvéseik a kortársak körében meg­­botránkoztatást, de minimum csodálkozást keltett, olyannyira magától értetődőnek és korszerűnek érezzük mi, az ezredfordulón élő utódok. Életrendjük ugyanis sokkal köze­lebb áll mai felfogásunkhoz, mint az akkori előírásokkal szabályozott középosztálybeli norma. Hasonlóképpen egy eddig kevésbé hang­súlyozott, de nagyon fontos aspektusról ír Nagy Beáta, aki a művésztelep felfogását és valóságát ütközteti a női szerepekkel kap­csolatban. Ne felejtsük el, a nők jog és tár­sadalmi egyenlőségének kérdése, a leányok, asszonyok kilépése a „babaotthonból”, ekkor csak néhány évtizede vetődött fel, s több évszázados hagyomány szólt ellene. Néhány nagyformátumú uralkodónő, néhány kellemes tehetségű művésznő emelkedett csak ki a férfiak által vezérelt világban, így azon sem csodálkoz­hatunk, ha olyan széles látókörű férfi (ritkán fontos egy kérdésnél ennyire a megszólaló neme!), mint Lyka Károly is, enyhén szólva értetlenül áll a kérdéshez, és a kézimunka, jobb esetben iparművészet világába toloncolná a művészetet élethivatásul vá­lasztó nőket. A telep férfiúi ezen a téren is korszerűbben gondolkod­tak kortársaiknál, és elfogadták a művészasszonyok alkotótehetsé­gét. A tanulmány ismerteti az egy­korú ellenérveket is (hosszabban a baráti Lyka Károly ellenvetéseit), amelyek meglehetősen mulatsá­gosnak hatnak ma. Nagy Beáta ugyanakkor szembesíti az elvek­kel a kolónia valóságát, amelyből kiderül, mégiscsak megmaradnak a nők családon belül a hagyo­mányos szerepekben, kivéve a fiatalokat, mert az Andi testvérek, Mariska és Carla már az új elvek szerint, szabadon éltek. Jurecskó László Koronghi Lip­­pich Elek tevékenységét elem­zi, a népies szecesszió elméletének meg­születését, azaz a telep fő támogatójának gondolatmenetét, hogyan ölt benne testet az az elképzelés, hogy a kormánynak kell bizto­sítania a Gödöllőn alakulófélben lévő, nem­zeti művészetre törekvő művésztelep anya­gi bázisait. A kötet brit szerzője, Nicola Gordon Brown Ruskin, a Morris és a preraffaleliták által be­folyásolt gödöllői üvegművészetet ismerteti, Körösfői Kriesch, Nagy Sándor és Thoroczkai Wigand műveit elemezve. A cikknek a hazai 59

Next