Magyar Múzeumok, 2004. 4. szám (Vol. 10.)
MŰHELY - Mahunka Sándor: A magyarországi nemzeti parkok kutatása és a Magyar Természettudományi Múzeum
MŰHELY A magyarországi nemzeti parkok kutatása és a Magyar Természettudományi Múzeum Mahunka Sándor Biodiverzitás - azaz az élővilág változatossága (ténylegesen kissé kibővítve a fogalmat, az élővilág megismerése, megőrzése és változásaink folyamatos vizsgálata, tehát monitoringja). Bűvös szó és fogalom, amelyet hozzáértő és hozzá nem értő egyaránt gyakran használ, abban a hitben, hogy ért is hozzá. Jelzőkkel, vonzatokkal, értékítéletekkel, cél- és feladat-meghatározásokkal dobálózik, sokszor anélkül, hogy sokan közülük még a kifejezés lényegével, tartalmával, alapvető problémáival, s főként történeti előzményeivel tisztában lenne. Pedig a lényege nagyon fontos, s valószínűleg az emberiség léte és fennmaradása szempontjából is az egyik döntő tényező. Múzeumunkban hamar felismerték ennek jelentőségét és kezdetektől, illetve a múlt század közepétől már tudatosan, komoly erőfeszítéseket tettek az összehasonlításhoz szükséges alap, tehát jelen esetben a hazánkban élő állat- és növényvilág megismerésére. Ma már végezzük a második feladatkört, a változások megfigyelését is. Az a szerencsés ember és kutató, aki lehetőséget kapott a sorstól nemzeti parkjaink és nagyobb jelentőségű természetvédelmi területeink megismerésére, tudja, hogy milyen csodálatos természeti értékeket és szépségeket őriznek ezek a területek, és milyen csodálatos, tudományos szempontból is óriási értékeket jelentő élővilág kap menedéket ezeken. A tájak, élőhelyek szépségeiről sokan írtak: a Hortobágy különösen magyar szemnek végtelen pusztái, a Kiskunság félig mozgó homokdűnéi, a Bükk meredeken leszakadó „kövei”, az aggteleki karszt kőtengerei vagy a Fertő párás nádasai belülről, az ottani életet figyelve mindenki számára felejthetetlenek. S akkor még nem említettük Bátorligetet, a hansági égereseket, Zselic bükköseit, vagy a Szigetköz erdeit és holtág csatornarendszerét . De ugyanígy vagyunk akkor is, ha az ottani élővilágot figyeljük. Közöttük kicsi és nagy egyaránt szerepelhet, egy néhányszáz mikronos méretű, csak hazánkban élő talajatka, pl. a kiskunsági homokbuckák között felfedezett Latovertex hungaricus, vagy a kiskunsági mocsarak eltűnt, majd újra felfedezett csodalepkéje, a „metelkana” (Rhiparioides metelkana), vagy a pusztai erdeinkben honos gyönyörű zöld-arany színű futrinka, a Carabus hungaricus, mind csak hazánkban előforduló, s mind rendkívüli tudományos érték. S ugyanez érvényes a nagyobb állatokra is, mert a rákosi vagy parlagi viperára, a dunai galócára és a kékvércsére hasonló jelzők és tulajdonságok érvényesek. Ugyanakkor, és sajnos ez a lényeg, nehezen cáfolható szomorú valóság, de az ember szükséges vagy szükségtelen természetromboló tevékenységének következményeként egy ország eredeti élővilágának maradványai - mint védett növény- és állatvilág - már csak a nemzeti parkokban (és a természetvédelmi területeken) maradhatnak fenn. Nemzeti park vagy természetvédelmi terület a világon nagyon sok és sokféle van. Európában ma már különösen vigyáznak a még meglévő természetes vagy természetközeli állapotban lévő élőhelyekre. Magyarországot ilyen szempontból a legfontosabb országok között tartják számon, mert míg másutt a parkok egyhangúak, egysíkúak (pl. Svájcnak, Ausztriának jószerével csak magashegyi parkjai vannak), addig Magyarország nemzeti parkjai - elsősorban a Kárpát-medence különleges földrajzi helyzete, geológiai és vízrajzi adottságai, zártsága és mégis nyitott volta miatt - óriási változatossággal rendelkeznek. Nem véletlen, hogy a hollandok, németek, de más nemzetek is irigylik kincseinket, és szintén nem véletlen hogy hazánkat gyakran és szívesen nevezik, nevezzük „értékőrző Magyarországnak”. Közismert, hogy Magyarország viszonylag későn, csak az 1970-es években kezdett hozzá nemzeti parkjai kialakításához, szervezéséhez. Közel 35 éve indultak meg az előkészítő tárgyalások, s nagy politikai, gazdasági nyomást legyőzve alakult meg az első magyarországi nemzeti park. Történelmi dátum számunkra, hogy a Természetvédelmi Hivatal akkori elnöke az 1850/1972 sz. rendeletében 1973. január 1-jei hatállyal a Hortobágyi Nemzeti Parkot végre megalapította. Azóta szerencsére a parkok alapítása folyamattá vált, 1975-ben a Kiskunsági, 1977-ben a Bükki, s tavalyelőtt már a tizedik, az Őrségi Nemzeti Park is létrejöhetett. S akkor még nem beszéltünk az azóta létrehozott kisebb természetvédelmi területekről és tájvédelmi körzetekről Érdekes anakronizmust jelent, s valószínűleg magyar specialitás, hogy kis túlzással, de hamarabb hozták létre a nemzeti parkokat, mint hogy ismerték volna ténylegesen és teljesen, milyen értékeket is védenek ott, s mi az, amiért a parkok tulajdonképpen létrejöttek! Természetesen ezt a „felületességet” mindig elnéztük, mert a további időveszteség beláthatatlan következményekkel járt volna, s úgy járnánk, mint sajnos sok országban jártak, hogy már nem lenne mit védeni... Szerencsére a magyar biológus társadalom, amely a parkok létrehozásáért amúgy is sokat tett, azonnal felismerte a kutatók, a kutatás felelősségét, és ugyanakkor lehetőségeit. Mivel a természetvédelmi területek kutatása már folyt, azonnal vállalta is az újabb feladatot, tehát a késői alapítás a kutatások indulását nem befolyásolta. Magyarországon ezért a nemzeti parkok élővilágának tervszerű kutatásáról már 1973 óta beszélhetünk. Köztudott, hogy az ilyen területeken előforduló flóra és fauna teljes körű feltártsága alapvető jelentőségű. Egyrészt így bizonyítható a védelem szükséges volta, tényleges oka és a területek biológiai-természetvédelmi értéke, másrészt alapja lehet a további tudományos kutatásoknak, a védett területeken Hanság, csíkos éger - Hanság, hazel alder .