Magyar Múzeumok, 2006. 3. szám (Vol. 12.)

VISSZATEKINTÉS - Csorba Csaba: Európai szenzáció 550 éve: Nándorfehérvár megvédése

Európai szenzáció 550 éve: Nándorfehérvár megvédése Csorba Csaba Amikor felkérést kaptam, hogy történel­münk e jeles évfordulójáról írjak, többfé­le utat választhattam. Nyilvánvaló, hogy a legegyszerűbb lenne rutinosan összeollózni az eddigi szakirodalomból és kiadott forrá­sokból egy szokványos évfordulós megem­lékezést, amely emelkedett hangnemben, hősi pátosszal méltatná eleinket, akik éle­tük árán is megvédték hazánkat a rátörő ellenségtől. Egy effajta cikk elvileg bárhol (heti- vagy havi lapokban, képes magazi­nokban) megjelenhetne. Nyilvánvaló, hogy valamilyen formában azért célszerű kife­jezni azt, hogy éppen egy múzeumi orgá­num számára íródott, tehát jó, ha legalább egyszer előfordul benne a múzeum szó. Mindezeket végiggondolva úgy döntöttem, hogy más utat választok, túllépve az év­fordulós cikkek rutinján, mert az ügy ennél sokkalta többet, mást érdemel. Induljunk ki abból, hogy egész Európa ránk figyelt 550 esztendeje: III. Galixtus pápa, III. Frigyes német-római császár, a királyok és fejedelmek (ha a gyakorlatban nem is igen tettek semmit), azért szorong­va gondoltak arra, hogy a prédára éhes Oszmán Birodalom veszélyesen közel ke­rülhet Nyugathoz, ha Nándorfehérvár ele­sik. Márpedig erre joggal számíthattak, hiszen három évvel korábban a bevehetet­lennek vélt Konstantinápoly falain belül is diadalmenetben vonulhatott föl a sikerekre áhítozó II. Mehmed szultán, aki ekkor vette föl a padisah (nagy király) címet. Azért is fontos volt számára éppen Nándorfehérvár elfoglalása, hogy ezzel is bizonyítsa: ami elődeinek nem sikerült, annak véghezvite­lére ő képes. Apja, II. Murád ugyanis 1440- ben két hónapon keresztül ostromolta si­kertelenül Nándorfehérvárat. Az 1426-ban Zsigmond magyar királynak Lazarevics István szerb fejedelemmel kötött megál­lapodása értelmében magyar kézre került vár védői magukra hagyatva küzdöttek, mert 1440 tavaszán-nyarán a magyar po­litikai erőket (és katonaságukat) az foglal­koztatta, ki legyen az ország tényleges ura, a csecsemő utószülött László, vagy egy ti­zenéves fiúcska, a lengyel Ulászló. 1456. nyarán sokkal rövidebb ideig tartott az ostrom, mindössze két és fél hétig. Július 22-én aztán II. Mehmed szultán (a padisah) megszégyenülten, menekülésszerűen vo­nult el a falak alól. A vár védőinek vezető­je, Szilágyi Mihály, a felmentő had vezetője, Hunyadi János, a keresztes seregek tobor­­zója és vezetője, az Itáliából érkezett feren­ces szerzetes, Kapisztrán János diadalá­ról akkor egész Európa beszélt. Zúgtak a harangok, a Te Deum hangjai töltötték be a kontinens templomait. A résztvevők és a távolból aggodalmaskodók egyaránt úgy érezték, hogy valamiféle isteni csoda ré­szesei. Az ostrom egyik legendás hőse, akinek tettét a késői utókor festményen örökítette meg, a horvát származású Dugovics Titusz, aki hősiesen helytállt már a várnai csatá­ban (1444) is. A július 21-ről 22-re virra­dó éjjelen a kaputorony magasából, elke­seredett párviadalban magával rántotta a győzelmi zászlót kitűző janicsárt a mélybe. Mindketten szörnyethaltak, de az önfelál­dozás példája erőt adott a védőknek, hogy fölülkerekedjenek, s kiverjék a törököket a falak közül. A nagy törökverő hadvezérnek, Hunyadi Jánosnak a magyar trónra lépett ha, Mátyás király uralkodásának második A fellegvár 1456-ban. Makett a helyszínen - The citadel in 1456. Model on the spot 25

Next