Magyar Múzeumok, 2007. 2. szám (Vol. 13.)
MŰHELY - Fehér Csaba: Egy műhely, ahol az emlékezet születik
14 együtt dideregnek a fűtetlen vagonban, útban a modern kori rabszolgatartás európai „paradicsomába” Csehországba. A másik oldalon pedig a bútorokkal, mezőgazdasági eszközökkel és más ingósággal telezsúfolt vagonban utazhat Magyarországra. A vagon fala és a nyílások szögesdrótja zárja be a látogatót a történelembe, mint az események tehetetlen foglyát. A vagonból kilépő, a történelem által meggyalázott ember tér- és időérzékét, múltját, büszkeségét elvesztve, családjától elszakítva és gyökereitől eltépve áll a sínek mellett, hogy a cseh gazdát várva beteljesítse rabszolgasorsát. A „szerencsésebbek” kábán botorkálnak Magyarországon, a szülőföldhöz és a családhoz kötődő utolsó fényképek és levelek között keresve azt a helyet, ahol a történelem megengedi számukra az újrakezdést. A történelmi „séta” végén a sárba tiport, megszégyenített ember lehajtott fejét az emlékező történelem mégis felemeli. Az a nemzeti emlékezet teszi ezt, amely tiltva volt évtizedeken keresztül. Az 1989 óta megjelent szakirodalom, valamint az emlékművek és emléktáblák avatásának bemutatása az emlékezés társadalmi kívánalmát, mint a nemzet éledő lelkiismeretét és önérzetét láttatja. A nemzeti emlékhelyek, mint az események tanúi tekintenek vissza, és mesélik a magyar nemzet elleni terror „természetrajzát". A meggyalázott szülőföldből kinövő emlékművek szolgálnak bizonyságul, hogy a kálvária utolsó stációja nem a keserves elmúlás, hanem a dicsőséges feltámadás. Reményeink szerint a tudományos kutatások, publikációk és az iskolai tanítási órák mellett ez a kiállítás is hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértessük és megértsük saját magunk múltját. A kiállítás a könyvek és dokumentumok sokak számára „száraz” mondanivalóján túl - betöltve küldetését - átélhetőbbé teszi a múltat. Mert a múlt bennünk él elődeink örökségeként, és bennünk válik a múltból táplálkozó jelen a jövőnek kovácsává. A kiállítás minden látogatója részévé és munkájává válik annak a műhelynek, ahol az emlékezet születik. Minden ember fejében, aki végigjárja a magyar kálváriát, a kiállítás előhívja és feléleszti azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyek bábái az agyműhelyben születő emlékezetnek. Mérföldkőnek is tekinthető ez a tárlat a felvidéki magyar muzeológia történetében. Mérföldkő azért, mert elsőként mutat be egy olyan korszakot, amellyel szembe kell nézni magyarnak, szlováknak egyaránt. Ha az igazságot sikerül elfogadni és elfogadtatni, akkor talán felvidéki magyar sorsunkból fel lehet majd olyan témákat is dolgozni, mint Trianon, vagy éppen az I. bécsi döntés. Ehhez a magam részéről azt kívánom - ne kelljen bátorság, legyen elég az akarat. Lásd még See also: Borító 2 - Cover 2 Workshop Where Memory is Born As well as libraries, schools and cultural associations, museums also have an immense role in the survival of an ethnic minority, in retaining common memory, strengthening the sense of identity. The Hungarian minority of Slovakia, in the Felvidék region has been struggling with its memories for 80 years now. The worst period of the community was between 1945-48, when after the war the Hungarians were persecuted and treated as war criminals, being forced to give up their jobs, homes, whole lives. This terrible period could not be shown and commemorated by any institutions, until finally, after 60 years of suppression the past can be studied and shown to everybody in the framework of an exhibition at the Museum of Hungarian Culture and Danube Region. The exhibition aims at recollecting the events as facts and as feelings and thoughts in 7 different stages represented with black and white colours evoking a truly frightening experience. Részlet a kiállításból - Detail of the exhibition