Magyar Múzeumok, 2007. 3. szám (Vol. 13.)

MŰHELY - Liska András: A dobozi Sámson vár

36 letére tervezett kaputorony helyét az 1964- es ásatás helyszínén jelölték ki. A beruházás megkezdése előtt, 2006 szeptemberében hi­telesítő feltárásra került sor Liska András, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum régésze vezeté­sével. Az ásatásvezető munkáját a feltárás egy hónapja alatt Béres Mária segítette. Ásatásunkon két területet vizsgáltunk meg. Egyrészt az 1964-es ásatás 2. sz. átvágásá­nak a helyét terveztük megtalálni, hogy az új, kilátóként is szolgáló kaputornyot a frissen fel­tárt területen lehessen megépíteni. Az 1964- ben telepített feketediófák napjainkra sűrű, 18-20 méter magas törzsekből álló erdővé fejlődtek. A feltárás helyének kijelölésekor a diófák elhelyezkedését is figyelembe kellett vennünk, hogy csak azt a 2-3 fát vágassuk ki, amely az ásatáshoz és a kaputorony megépí­téséhez feltétlenül szükséges. A kaputorony helyén olyan szerencsésen jelöltük ki a kuta­tószelvényünket, hogy a feltárás eredménye­ként megtaláltuk az 1964-ben dokumentált kaputorony maradványainak D­DNy-i részét. Ez azt jelenti, hogy a 2006-os ásatási szelvény területe közvetlenül a 40 évvel korábbi, 2. sz. átvágás mellett helyezkedik el, ezzel lehetővé téve a kaputorony csaknem teljes területének megismerését. A 6 x 5 m-es szelvény terüle­tének a feltárása során tett megfigyeléseink nagyobb részt igazolták és kiegészítették Ko­­valovszki Júlia 40 évvel korábbi ásatásának eredményeit. A kaputorony padlószintje (alsó szint) meg­egyezik a sánc alapsíkjának a szintjével, így biztosította az átjárást a sánc külső és belső oldala között. A padló letaposott, részben talán döngölt rétege fölött vastag, vörösre átégett paticstörmelékből álló omladékréteget figyel­tünk meg. A kaputorony szerkezetére a padló­ba süllyedő cölöplyukak alapján következtet­hettünk. A sánc gerincére merőleges irányban kialakított cölöpsorok alkották a kaputorony falait, amelyek minden bizonnyal a sánc egy­kori szintje fölé emelkedve, összeköttetésben voltak a sánc tetején húzódó paliszádfallal. Ez az összeköttetés valószínűleg átjárási lehető­ség volt a sánc magasságát megnövelő, kihe­gyezett karókból álló paliszádfal és a kaputo­rony második (emeleti) szintje között. A torony feltehetően olyan magasságú volt, hogy a kör­nyéket könnyen szemmel tarthatták róla. A szelvényből nagy mennyiségű palicstöredék került elő, amelyeknek egy részén sima desz­kalenyomatokat, másik részén rönklenyoma­tokat figyeltünk meg. Ezek alapján feltételez­hető, hogy a kaputorony felmenő falai sárral tapasztottak voltak. Figyelemre méltó, hogy a feltáráson olyan sok, nagy mértékben hólya­gosan kiégett paticstöredék is előkerült, ami nagy hőfokon történő égésre utal. Ez talán azt jelenti, hogy a fent vázolt szerkezetű kaputo­rony a tűz martaléka lett. Ezt a megállapítást látszik alátámasztani, hogy a kaputorony fa­szerkezetének cölöplyukaiba és a padlószint fölé is paticsos, hamis betöltés került, ami a teljes cölöpszerkezet leégése során keletkez­hetett. Feltételezésünk szerint a kaputorony a földvár első építési periódusában épült, amely a sáncba döngölve megtalált, X-XI. századi­nak meghatározott kerámialeletekkel keltez­hető. A kaputorony pusztulása után az épít­mény törmelékét elplanírozták, és az átjárót megszüntették a sáncon. Az elplanírozott om­­ladék felső rétegében egy vélhetően XII-XIV. századi edénytöredéket találtunk, amely már a sánc megújításának idejét jelzi, és a sánc második építési periódusához kapcsolódik. A sánc szerkezetéről és a földvár további használatáról a 2006. évi feltárás másik szel­vénye hozott új eredményeket. A sáncot kb. 60 méter hosszan átvágták a kaputoronytól D-re eső részen. Megállapítottuk, hogy az első épí­tési periódus során a sáncot rétegenként dön­gölt sárgahomokos agyagból építették, belső cölöpszerkezet és sövényfonat nélkül. A sánc vállán paliszádfal futott végig, amely kihe­gyezett végű cölöpökből állt. A paliszádfalat alkotó cölöpök között sövényfonat lehetett, amelyet talán sárral betapasztottak. A föld­vár második építési periódusában az erede­ti sáncot megmagasították, és szélességét is megnövelték. Ekkoriban a sánc belső, védett oldalán, a sánc lábánál csapadékvíz-elvezető árkot alakítottak ki, amelynek a betöltéséből XIII—XIVI. századi edénytöredékek kerültek elő. A második építési periódust ezek a leletek kel­tezik. A földvárnak a Körös zugban elhelyezkedő részén (belső vár) a felszínen több helyen is nagyobb, teljesen átégett paticsdarabokat ta­láltunk. A kisebb-nagyobb gócokban megfi­gyelhető paticstöredékek már a több évtized­del korábban folytatott terepbejárások kutatóit is foglalkoztatták. A kaputorony fent vázolt cö­löpszerkezetének és a paliszádfal meglété­nek igazolása magyarázatot adhat a felszínen gyűjthető átégett agyagrögök előfordulására. Az elszórtan ma is megtalálható paticstöredé­kek valószínűleg a sárral betapasztott felületű rönkfa- és deszkaszerkezetű toronyépítmény, valamint a paliszádfal leégésével és a pusztu­lás utáni tereprendezéssel, a sánc megújításá­val hozhatók összefüggésbe. A sáncot átvágó szelvényünk meghosszab­bításával alkalmunk volt kutatást végezni a sánc külső oldala és a Körös közötti területen is. Megállapítható volt, hogy a sáncot a Körös felőli oldalról nyert agyagos földből emelték, és az így keletkezett mélyedés a sánc külső ol­dalán, a sánccal párhuzamosan futó további védműként szolgált. Ennek a mélyedésnek a feltöltésében Árpád-kori, X­XI. századi edény­­töredékeket találtunk, amelyek az első építési periódust keltezik. A feltöltődést hamus, pati­csos réteg zárja, amely összefüggésben lehet a sánc első építési periódusának pusztulása­kor keletkezett, a kaputorony feltárásakor már megfigyelt elplanírozott omladékréteggel. A sánc második építési periódusában két pár­huzamosan futó, keskeny árkot alakítottak ki az addigra már feltöltődött mélyedés terüle­tén, a Körös és a sánc között. Doboz környéke az Árpád-korban sűrűn la­kott terület volt. Kovalovszki Júlia terepbejá­rásai és ásatása nyomán Doboz Árpád-kori előzményeinek területe, több falu, kisebb szál­lás azonosítható. A korabeli apró falvak lakos­sága, különösen az Árpád-kor korai szakaszá­ban refugiumként, alkalmi menedékhelyként használhatta a Körös védett zugában meg­épített Sámson várat. A feltárt kaputorony a belső várnak azon a részén helyezkedett el, ahonnan a közeli Hajdúirtáson előkerült tele­pülésrészlet és az egykori Alsó-Doboz iránya­ Az új kaputorony a dobozi Sámson vár sáncán The new gate tower over the fortification of the Sámson earthwork in Doboz A földvár sáncának legmagasabb része, a sánc „válla” The highest part of the trench of the earthwork, the „shoulder" of the thrench

Next