Magyar Múzeumok, 2007. 4. szám (Vol. 13.)
2007 / 4. szám - MŰHELY - Pávai István: Kodály Zoltán és a magyar múzeumok
o sában, hanem az írott zenetörténeti emlékek tekintetében is: „A magyar zene emlékeiért tűvé tenni mindent! [...] Minden ember nagy szolgálatot tehet a nemzet művelődésügyének, ha a maga környezetében egy kis figyelmet szentel [ilyesminek is]. Padláson, ládákba hányt, régi írások közt nem sejtett kincsek lappanghatnak. [...] Még nyomtatványokra is áll. Régi, ritka kiadások, amelyek közkönyvtárainkban nincsenek meg, falusi emberek kezén vannak. Legalkalmasabb gyűjtő: [a] Nemzeti Múzeum. Aki nincs olyan viszonyok közt, hogy ajándékozhatja, ajánlja fel megvételre. Ha Múzeum nem tudja megvenni, letétbe helyezhető ott a tulajdonjog fenntartásával. Mégis biztosabb helyen van, és értékesíthető bármikor”.” Kodály a népdalban nemcsak a múltat, hanem a jövőt is látta, s ezért a múlt emlékeit konzerváló múzeumi eszme jegyében végzett feltétlenül szükséges gyűjtési és archiválási munkát nem látta elégségesnek nemzeti kulturális programja megvalósításához. „Nem az a fontos, hogy gramofonlemezre felvéve, múzeumok polcain porladjanak a dalok. Hanem, hogy minél több magyar a helyszínen, élőszóval hallja, csak így kap maradandó benyomást.”"" Számos írásából kitűnik, hogy a zeneszerző, a tudós és a népművelő Kodály nem választható szét, bármelyik minőségével a másik kettőt erősíti. Talán ez a kodályi személyiség legfőbb sajátossága, amint ez jellemző módon kiviláglik egyik 1929-ben közzétett megfogalmazásában: „Mit akarok a régi székely dalokkal? Ezt kérdik még ma is egyre-másra. Még mindig vannak, akiknek a szívében kőre hullott a mag, akiknek ezek a dalok nem mondanak semmit, legfeljebb kuriózumnak, múzeumba valónak nézik. Múzeumellenségei oda szeretnék már zárni az egész magyarságot, hogy majd üveg alatt mutogassák. (Idegenforgalom!) Jól is illene oda „festői népviselet” mellé, gramofonlemezeken eredeti székely dalok... De hiába. A magyarság még él, nagyon is él, és egyelőre nem akar múzeumi tárgy lenni. A székely dal is él, egy pillanatra sem hallgatott még el. Most éppen erősödik a hangja, mint friss tavaszi szellő fúj bele a magyar zeneélet csukott szobájába. Majd elválik, ki jár jobban, aki elébe tárja keblét, vagy aki fázva húzódik köpenyébe.” Jegyzetek Kodály Zoltán: Emlékezés Vikár Bélára [1959]. In: Visszatekintés II. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Budapest, 1982. 403-404. 2 Kodály Zoltán hátrahagyott írásai I. Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte Vargyas Lajos. Budapest, 1989. 213. 3 Kodály Zoltán: Az új egyetemes népdalgyűjtemény tervezete [1913]. In: Visszatekintés II. 50. 4 NMI [A Néprajzi Múzeum Irattára] 251/1916. 5 NMI 267/1916. 6 Kodály Zoltán: Nagyszalontai gyűjtés (1924]. In: Visszatekintés II. 102-103. 7 Kodály Zoltán: Utam a zenéhez. Öt beszélgetés Lutz Besch-sel [1964-1966]. In: Visszatekintés III. Közreadja Bónis Ferenc. Budapest, 1989. 545. 8 1936. május 11-i keltezésű NGyr Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteménye] kat. 9 Kodály Zoltán: A magyar népzene [1937- 1960]. In: Visszatekintés III. 300. 10 Lajtha László: Újra megtalált magyar népdaltípus. In: Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Szerk. Gunda Béla. Budapest. 1943. 219. 11 Kodály Zoltán levelei. Szerk. Legány Dezső. Budapest. 1982. 195. 12 NGy 23/1949. Rajeczky Benjamin: Új népzenekutató munka. Ethnographia. 1952. 483. Vikár László: Kodály Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának igazgatója. In: Kodály emlékkönyv 1997. Magyar Zenetörténeti Tanulmányok. Szerkesztette Bónis Ferenc. Budapest, 1997. 113. 13 Kodály Zoltán levelei. 57.4 Kodály Zoltán: A magyar népzene [1937- 1960]. In: Visszatekintés III. 364-365, 639. 15 Kodály Zoltán levelei. 363-431. 16 Kodály Zoltán levelei. 210. 17 Kodály Zoltán levelei. 275-276. 18 Kodály Zoltán hátrahagyott írásai II. Budapest. Szerk. Vágyás Lajos. Budapest, 1989. 32. 19 Kodály Zoltán hátrahagyott írásai I. 32. Zoltán Kodály and Hungarian Museums Folk music had an overwhelming Impact on Zoltán Kodály’s oeuvre. During his career his most important aim became the integration of Hungarian folk music into the national culture. This was the goal he wanted to reach as a composer, as a scholar and as an educator as well. Kodály was always positive when evaluating the rule and place of museums in preserving Hungarian traditional music. The author of the article gives an outline of Kodály’s connections to the museums and provides the reader with several examples of his estimation of museums. Buditia, Bartók és Kodály (Biharfüred, 1918). Kodály Zoltánná felvétele Buditia, Bartók and Kodály (Biharfüred, 1918). Photo by Mrs. Kodály Kodály második feleségével, Péczeli Saroltával egy csomádi parasztlakodalomban, 1966 novemberében Kodály with his second wife, Sarolta Péczeli, in a peasants’ wedding in Csomád, November 1966