Molnár Imre (szerk.): A magyar muzsika könyve (Budapest, 1936)
ZENEI GYŰJTEMÉNYEK ÉS EGYESÜLETEK - A XX. század zenélő Magyarországa (szöveg)
dály Zoltánnal együtt magyar népzenei kutatásait, melyek új korszakot jelentenek a magyar zene történetében. Zeneszerzői munkássága a muzsika egész területét felöleli. Színpadi művei: A kékszakállú herceg vára, opera, (op. 11), keletkezett 1911-ben, bemut. Bp. 1918. A fából faragott királyfi, táncjáték, op. 13, kel. 1913, bemut. Bp. 1917, felújítás 1935. A csodálatos mandarin, pantomim, op. 19, kel. 1919. (bemut. Köln, 1926). — Zenekari művek: Scherzo (1902, bemut. 1904), Kossuth szimfónia (1903, bemut. 1904), Rapszódia (zong.-zenekar, op. 1., 1904, bemut. 1929), Burleszk (op. 2, 1904), I. szvit (op. 3., 1905, bemut. 1915), II. szvit (op. 4., 1905—7, bemut. 1909, ill. 1922), Két arckép (op. 5., 1907, bemut. 1919), Román tánc (bemut. 1911 Orsz. Szimf. Zkr. II. 12), Két kép (Virágzás és A falu tánca, op. 10., 1911, bemut. 1913), Négy zenekari darab (op. 12., 1912, bemut. 1922), Tánc szvit (Buda és Pest egyesítésének 50 éves jubileumára, op. 23., 1923, bemut. u. az évben), Csodálatos mandarin, szvit (1928, bemut. u. az évben), I. heg. rapszódia (1929, bemut. sat. hgv.-én Szigeti József, 1929 XI. 22), II. heg. rapszódia (1929, bemut. filh. hgv.-en Székely Zoltán, 1929 XI. 23), Erdélyi táncok (a zongoraszonatinákból, 1932), Magyar képek (a zongoradarabokból 1932, bemut. Filh. 1934), Fából faragott királyfi, szvit (1931, bemut. 1931 Filh.), öt magyar paraszt-dal (1932, bemut. Filh. 1933). — Kamarazene: Zongoranégyes (1898), Vonósnégyes (1899), Fleg.-zong. szonáta (1903), Zongoraötös (op. 1., 1904), I. vonósnégyes (op. 7., 1908), II. vonósnégyes (op. 17., 1915—17), I. heg.zong. szonáta (op. 21., 1920), II. heg.zong. szonáta (op. 22., 1921), III. vonósnégyes (a Coolidge díj nyertese, 1927), IV. vonósnégyes (a philadelphiai Musical Fund Society pályadíját nyeri, 1928), Rapszódia (gord.zong., 1928, átdolgozva heg.-zkarra is mint I. rapsz.), 44 hegedű duó (1931), V. vonósnégyes (1934, Bpesten bemutatta 1936 III. 3-én az Új Magyar Vonósnégyes). — Zong.művek: Szonáta (1897), 4 zongoradarab (1903), Scherzo (1903), 14 Bagatelle (op. 6., 1908), 10 könnyű zongoradarab (1908), Két román tánc (op. 8 a, 1908—10), Két elégia (op. 8 b, 1908—9), 3 Burleszk (op. 8 c, 1908—10), Gyermekeknek [Pro detis l/ll, lll/IV, (1908— 10), Vázlatok [Esquisses] (op. 9, 1908—10), Négy siratóének 1909—10, Két kép [Deux images] (opus 10. zongorakivonata, 1911), Allegro barbaro (1911), Zongoraszvit (opus 14., 1914—1916), Szonatina (1915), 15 magyar parasztdal (1915), Magyarországi román néptáncok (1915), Román karácsonyi dalok [Kolindák] (1915), 3 magy. dal, 3 tanulmány (op. 18., 1918) , Rögtönzések [Improvisations] (op. 20., 1919) , Szabadban (5 zongoradarab), 9 kis zongoradarab, Táncszvit (1923), 3 rondó népdalokra, Couperin 18 zongoradarab; B. B. ford., Scarlatti zongoradarabok, rev. B. B., I. zongoraverseny zenekarral [és 2 zongorás kiad.-ban is] (1926), Népdal rapszódiák (1928), II. zongoraverseny (1931, bemut. Frankfurt, Bpest, Bécs, 1933). — Kórusművek: Magyar népdalok a capp. férfikarra (1912), Szlovák népdalok vegyeskarra zong.-val (1914), Szlovák népdalok nőikarra, Szlovák népdalok a-capp. férfikarra (1917), 3 falusi jelenet [Falun] 4 v. 8 női hang kamarazenekarral (1917, bemut. 1927), 4 régi magyar népdal a-capp. férfikarra (1928), 4 magyar népdal vegyes a-capp. vegyeskarra (1930), Cantata profana [A 9 csodaszarvas] tenor- és baritonszóló, kettős énekkar s zenekarral (1930, bemut. London, 1934. Most a Bp. Figy. Zkr. és a Városi Színház készül rá), Magyar népdalok férfikarra (1932). — Szólóének: 4 dal (1902), 20 magyar népdal (Kodállyal együtt 1906), 8 magyar népdal (1914—15), 5 dal (Ady-vers, opus 16, 1914—16) 20 magyar népdal (4 füzet, c. zong., közülük 5 zenekarral is, 1933). — Irodalmi munkássága legfőképp a népzene területén mozog, I. a bibliográfiai fejezetben. Basilides Mária (dr. Péterfi Istvánná) operaénekesnő, alt. a m. kir. Operaház magánénekesnője. *1888, Jolsva. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol az operai tanszakon oklevelet nyert. 1911-ben a Népopera, 1915 óta az Operaház tagja. Állandóan énekel itthon és külföldön operákban, oratóriumokban és dalesteken. Csaknem az összes európai városokban szerepel az énekelőadás minden műfajában. Úgy a budapesti, mint a jelentősebb külföldi rádióknak állandó szereplője. Bathó János dalszerző, hosszabb időn át a Sárospataki Főiskola énektanára. Több mint 160 dala jelent meg nyomtatásban 1902-től kezdve a fővárosban és a vidéken, igen sok forog közszájon belőle. Ismertebbek: Kesereg a holló, Két fekete szép szemednek, összetört a tárogató stb. Munkácson él. H. Bathó Lenke zenetanítónő, Mezőcsát. Zenei tanulmányait a budapesti III. ker. Konzervatóriumban folytatta (zongora, ének, hegedű). Tanárai: Zeit Elza, Ságh József. Szerzeményei magyar dalok. Számos kulturális és jótékonycélú estélyen működött közre mint szólista. Sárospatakon, majd Mezőcsáton magánpedagógiával foglalkozik. Báthory Sándor ifjú, gordonkaművész. *1904, Mezőtúr. Tanulmányait a Nemzeti Zenebe, majd a Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol 1934. évben nyert oklevelet. Tanára: Zsámboky Miklós. Tagja volt a Városi Színháznak és a Székesfővárosi Zenekarnak. Budapesten és vidéken több hangversenyen szerepelt. 1935. év október 1-e óta a Mezőtúri Városi Zeneiskola igazgatója. Báthy Anna a m. kir. Operaház magánénekesnője (szoprán). *1901, Beregszász. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol az operai tanszakon 1927-ben nyert oklevelet. Tanára: Maleczky Bianca. 1928—30-ig a Városi Színház, 1930-tól a m. kir. Operaház tagja. Szerepei: Fidélio, Don Juan: Anna és Elvira, Figaro: Grófnő, Varázsfuvola: Pamina, Cossi fan tutte: Donna Bella, Walkür: Sieglinde, Mesterdalonokok: Éva, Tannhäuser: Erzsébet, Lohengrin: Elsa, Aida, Trubadúr: Eleonóra, Don Carlos: Erzsébet, Álarcosbál: Amália stb. stb. 1924-ben Wienben Verdi Requiemének szólóját énekelte Tosca-