Magyar Nap, 1936. augusztus (1. évfolyam, 126-150. szám)

1936-08-01 / 126. szám

r megjelölte tanítóságunk arculatát is. Ne beszél­jünk arról, hogy ilyen esetben milyen nevelési eredmények várhatók. Mi itt a teendő­? Először is a kisebbség népi törekvései, harcai ne számítsanak a magyar ta­nítóságra. Be kell rendezkedniük arra, hogy szá­mukra a kisebbség számbelileg leghatalmasabb kultúrszervezete elveszett. Másodszor a népi erők kívülről harcolják ki maguknak a megfelelő isko­lai viszonyokat és szellemet, követeljék ki a haladó tanítót. Ha tanítóságunk magából nem tudta kiformálni az új tanítói típust, formálja ki a kisebbség egyre fokozódó, világosodó életigénye és legyen rajta, hogy az új típus minél gyakoribb és minél védettebb legyen. Lássuk meg a helyze­tet, hogy tanítóink, iskoláink és így az egész népnezetésünk kérdése nem a tanítóság kezében van, hanem a kisebbség kezében. A népi erők összefogásától, erejétől függ, hogy ez a kéz ne a reakció, hanem a haladás keze legyen. Fel kell ismerni, hogy sokkal nagyobb haszna lehet a ki­sebbségnek a haladó tanítói munkából, mint kára a reakció felhasználása következtében. Népi erőink munkájától függ, hogy a tanítóban ne „tanítót“, hanem kulturmunkást kapjon. Kultur­­m­unkásokra van szüksége munkástömegeinknak és az is tő­lük függ, hogy kulturmunkásaink mi­lyenek legyenek. Legyen a kisebbségnek határo­zott terve, kívánsága a tanítót, az iskolát illető­leg és arra törekedjen, hogy tanítóink, iskoláink megfeleljenek kívánságának,­­ követelményei­nek. A Monony­ Dynamit 33 osztalékot­­ kel A Pozsonyi Dynamit Nobel részvénytár­saság most tette közzé 1935. évi mérlegét. A társaság nyeresége a múlt évi átvitelt bele­számítva 6.3 millió Kcs, az 1934. évi 5.7 mil­lió Kcs-vel szemben. A pozsonyi dinamit­­gyárnak állandó konjunktúrája van. A múlt éven 39 százalék osztalékot fizetett, ez éven 33 százalékot teljes összegben 4.350.000 Kcs-t ad. Már decemberben a rendkívüli közgyű­lés 100 százalékkal felemelte a társaság rész­vénytőkéjét. Az adóhivatal most az emelést jóváhagyta és ennek következtében a rész­vényesek 13.200.000 In cs. új részvényt kap­nak mint gratiszakciót, anélkül, hogy egy fil­lér adót is fizetnének. Ez azt jelenti, hogy a dinamitgyár részvényesei a jövő évben két­­szer annyi osztalékot kapnak, mint ez idén. A pozsonyi dinamitgyár a dinamit inter­­nacionálé tagja, amelynek német, francia, angol, román, jugoszláv, és osztrák gyárai vannak. Érdekes, hogy a részvények legna­­gyobb része a hitlerista hamburgi Dyna­mit-Nobel kezében van, amely viszont a német birodalmi óriás vegyi koncern az 1. G. Farben érdekkörébe tartozik. A pozsonyi Dynamit igazgatóságában helyet foglal Or­­szágh, az agrárok embere. Nem csoda, ha az agrárreakció Németországhoz, vagyis a hit­lerista fegyvergyárosokhoz húz. A CGT és a katolikus ssakssarö­vegetek fentti listán A fasiszta befolyás általános csökkenése. Párizs, július 31. — Számos nagy pári­zsi biztosító vállalatnál a napokban újjá­választották az üzemi tanácsokat. A nagy sztrájkmozgalom előtt a fasisztáknak rendkívül nagy befolyásuk volt a vállala­tok hivatalnokseregére. A mostani választások tanúsága sze­rint ez a befolyás úgyszólván teljesen megsemmisült. A választások másik feltűnő mozzanata, hogy az egyesült szocialista-kommunista szakszervezetek és a keresztény szakszer­vezet mindenütt közös választási listát állottak fel a fasiszták ellen. A „Palais de la Nouveauté1" nagyáru­ház választásain a CGT jelöltjei 1174 sza­vaza­t^k­özül ,1147 szavazatot kaptak. A | „PrMIHBftbei^^ccident“ biztosító­ vállalat-­­ nál­ az 7|g|fejSilltjCGT és katolikus lista] 321 ss*#h^fM]kapott. A fasiszták 122­ szavazatot szereztek. Egy tű­zbiztosító társa­ságnál a CGT 67, a fasiszták 20 szavazatot kaptak, az „Abaille“ biztosító társaságnál,­­ ahol a hivatalnokok a nagy sztrájk előtt valamennyien fasiszták voltak, a CGT és a katolikusok egyesített listája 617, a fa­siszták 241 szavazatot kaptak. Párizsban nagy jelentőséget tulajdoní­tanak ezeknek a választásoknak, mert hőmérői annak, hogy a középosztály az a része is bal felé fordul, amely eddig fa­siszta befolyás alatt állott. TMf- klip 1.25 KÉ illetinzis Ml 20­ T/6-os büntetést kapott egy ungvári ügyvéd, mert 1.25 korona kamatot nem fizetett be Ungvár, július 31. Tudósítónk jelenti: Erről az adóügyről csakis távirati stílus­ban lehet beszámolni, mert ha ennek a ne­vetséges esetnek minden részletére kitér­nénk, úgy a jelentésből is tengeri kígyó lenne. Egy ungvári ügyvéd minden adóhiva­tali felszólítás nélkül négy évre visszame­nőleg befizette alkalmazottai után a már esedékes félszázalékos alkalmazotti illeté­ket. Három napra rá az adóhivatal köve­telte az illeték megfizetését és a késedel­mes befizetés miatt 200 százalékos bírság­gal sújtotta. Az ügyvéd felebbezett. Hi­vatkozott arra, hogy adóeltitkolási szán­dék nem vezette. Az illetéket minden fel­hívás nélkül befizette. A késedelmet meg­okolta. A vezér pénzügyigazgat­óság a fel­lebbezést elutasította, a kegyelmi kér­vényre a büntetést felére szállította le. Az ügyvéd a büntetést határidőn belül kifi­zette. Pár héttel a befizetés után végrehajtó jelent meg az ügyvéd irodájában. Végre­hajtást vezetett a késedelmi kamat eneg­­nemfizetése miatt­ Ekkor az ügyvéd a ké­sedelmi kamatot is megfizette. Pár nap múlva újabb fizetési megha­gyás. Egy régebbi félszázalékos illeték késedelmes befizetése miatt 1 korona 25 fillér késedelmi kamattal sújtották és ezért újabb 250 százalé­kos büntetést róttak ki rá. Kötelezték, hogy harminc nap alatt 91,25 koronát fizessen. Az ügyvéd felebbezett. Eredménytelenül. Kegyelmi kérvényt nyújtott be. Hivatkozott arra, hogy 1,25 korona miatt józanul gondolkodó ember nem teszi ki magát esetleges végrehajtá­soknak és a büntetést kissé túlméretezett­nek találta. Az ügyvéd azt remélte, hogy a kérvénynek sikere lesz. Normális ésszel nem is lehetett ezt máskép elképzelni. De nem. Újra végrehajtó jelent meg és kö­vetelte a 91-25 koronát. Ha az ügyvéd nem fizet, elviszi az írógépet. A kegyelmi kér­vényt úgyis elutasították — mondta a vég­rehajtó. Az ügyvéd kifizette a 91.25 koro­nát. Harmadnap megérkezett a kegyelmi kérvény elintézése: a büntetést leszállították húsz koro­nára. Szép ez a tengeri kígyó. 1.25, mondd­­ ko­ ROMÁN FÖLDÖN Bukarest, julius. (A „Magyar Nap" riportja.) A dolgok jelenlegi állása szerint a román fasizmus három pártban van megszervezve és pedig: VASGÁRDISTÁK, CUZISTÁK ÉS A „ROMÁN FRONT“ A szélső­jobb fasiszta élcsapata és véres terrorista szervezete a Vasgárda. Noha 1933- ban Duca meggyilkolása után feloszlatták, a Vasgárda csakhammi újjászerveződött. Új nevet vett fel s a „Tótul pentru tara — min­dent a hazáért“ néven párttá alakult. Tagjai, akik „fészek“-nek nevezett sejtekbe vannak beosztva, vak engedelmességgel tartoznak főnökeiknek, a „kapitányoknak“: ellentmon­dás, vita kizárva. Ebben a pártban a legszi­gorúbb katonai fegyelem uralkodik. Titokzatos vérbíróságai­k ítéleteit, melyek mint a német Férne, vagy az amerikai Ku-Klux-Klan feleb­­bezés nélkül ítélik halálra ellenfeleiket vagy árulóikat, az úgynevezett rohamcsapatok hajtják végre. A jelenlegi „kapitány“ Canta­­cuzino tábornok, elődje, Codreanu, saját ke­zével ölte meg a jassyi rendőrfőnököt, Man­­eiut. A Vasgárda áldozatainak száma nagy s rendesen ismert személyiségek, miniszterek, újságírók kerülnek terítékre. Csak a minap gyilkolták meg Stelescu képviselőt, aki va­laha a Vasgárda tagja volt, de aztán kivált s új szervezetet alakított. Nyolc fiatal ember hatolt be abba a kórházba, ahol ápolták s re­volvereikből sortüzet adtak le a betegre. A Vasgárda antiszemita és parlamentelle­nes­ tagjainak legnagyobb részét a keresz­tény diákegyesületekben toborozza. „Elméletileg“ megalapozottabb, de amel­lett épp oly elszánt és terrorisztikus szerve­zet a nemzeti keresztény párt. Jelvénye a horogkereszt a román nemzeti színeken, lapja a „Tara noastra. — A mi földünk.“ Két főnö­kük, Cuza professzor, a mozgalom „legfőbb“ elnöke és Goga tanár, az „akciós“ elnök a fajelm­élet régi hirdetői s azzal dicsekszenek, hogy ők még Hitler előtt hitleristák voltak. Belpoltikailag a nemzeti keresztény párt — mely nagy hatást gyakorol a diákság egy részére és erős kapcsolatai vannak a pap­sággal s a szegényebb vidékek nyomorult, elbutitott parasztjaival — antiszemita, korpo­rációs, parlamentellenes és tekintélyi elve­ket vall. Fegyveres szervezetei, a „lándzsá­­sok,“ bukaresti tartózkodásom alatt épp az­zal mulattak, hogy megrohamozták a demo­krata újságokat és máglyát raktak belőlük az utcákon. S a fasiszta, újságok mint jó tré­fát vették, hogy a „lándzsások“ pár tucat em­bert a folyóba dobtak, mert zsidó kinézésük volt. Külpolitikailag a nemzeti keresztény párt hevesen franciaellenes politikát, a népszövet­séggel való szakítást követel és a német­olasz orientáció híve. A király állítólag na­gyon rokonszenvez ezzel a mozgalommal, melynek antikapitalista demagógiája csöp­pet sem akadályozza Goya és Cuza urakat abban, hogy ott ne üljenek egész sor hatal­mas iparvállalat igazgatótanácsában. Ennek a két pártnak az irányelveit követi a „Román front“ is, melynek elnöke Vajda volt miniszterelnök s amely a fasizmus pol­gári neofitáit foglalja magában. Ezek a gaz­dag, harcias és kegyetlen fasiszta formációk szívélyes támogatásban részesülnek a liberá­lis párt, a Tatarescu kormány és a király ré­széről. AZ ÉPÜLŐ NÉPFRONT Velük szemben áll egy számszerűen hatal­mas, de elnyomott, üldözött és szegény ellen­zék. Leghatalmasabb pártja a nemzeti pa­­rasztpárt, melynek vezetői Mihalache, Lupu és Magiaru. Demokratikus párt, nagyon ha­sonló a francia radikális párthoz s már tör­téntek kezdeményezések arra nézve, hogy Romániában is megteremtsék a népfrontot,­­ melybe a parasztpárton kívül belépnének a szociáldemokraták, akik igen kevesen van­nak, a szakszervezetek és az illegális kom­munista párt. De egyelőre még semmi gya­korlati értékű megegyezés nem jött létre. És várjon Pauker Anna ellen is nem az volt az egyik legsúlyosabb vád, hogy a népfront megteremtéséért küzdött? Közben pedig a nyomor és a terror egyre nő. A doftanai és jilavai börtönökben síny­lődő sok ezer politikai fogoly sorsáról oly borzalmas részleteket hallottam, melyek Barbusse „Hóhérok“-jának legsötétebb lap­jait is felülmúlják. A KISEBBSÉGEK SORSA A nemzeti kisebbségek — több millió er­délyi magyar, dobrudzsai bolgár, besszará­­biai orosz és zsidó — csak annyiban számí­tanak román állampolgárnak, amennyiben az adók fizetéséről, vagy a katonai szolgálatról van szó. De különben úgy bánnak velük, mintha idegenek lennének, különösen ha anti-­ fasiszták. Besszarábiában olyan nagy a nyomorúság, hogy a hatóságok a legnagyobb nehézsége­ket gördítik az idegen elé, ha oda akar menni. A király nem oly rég körutat tartott ezekben a tartományokban, amit megelőzőleg szigorú köriratok mente­k a meglátogatott városok és falvak hatóságaihoz, hogy tüntessenek el a szem elől mindent, ami a királyt megbotrán­koztathatná ezeken a vidékeken, ahol a szifi­lisz és a tuberkulózis, a munkanélküliség és az éhség uralkodik. A ROMÁN NÉP JAJSZAVA AZ ÉGRE KIÁLT Végezetül legyen szabad még elmondanom egy kis jelenetet, mely nagyon jól jellemzi a Romániában székében alkalmazott módsze­reket. Craiovában történt, a Pauker per idején.­­ Felmentem a rendőrigazgatóságra, hogy ki­váltsam tartózkodási engedélyemet. Midőn épp benn voltam a rendőrfőnök irodájában, a szomszéd szobából hirtelen kétségbeesett jajveszékelés, nők és férfiak sikoltozása hangzott fel, súlyos ütlegek puffanásától és vaskos román káromkodásoktól kisérve. Észrevéve megdöbbenésemet a rendőrfőnök csöngetett s a belépő rendőrnek megparan­csolta: „Vessetek véget ennek a lármának, nagyon zavar engem.“ A rendőr ránézett fő­nökére, elvigyorodott s kiment. A jajgatás még hangosabb lett. Megkérdez­tem, hogy mi folyik itt. — Semmi, semmi, kedves uram... A rendőrfőnök még egyszer csöngetett. — Már megmondtam nektek — ordított rá a rendőrre s közben fejével felém biccentett, — hogy ez a zaj nagyon zavar bennünket. Külföldi újságíróval beszélek, te marha! A zaj azonnal elhallgatott. A craiovai rendőrigazgatóság szerencsét­lenjeinek kétségbeesett kiáltásai az egész ro­mán nép jajszava, mely — jól meggondolom szavamat s hozzá­teszem, hogy jártam Né­metországban, Finnországban, Magyaror­szágban — ma Európa legszerencsétlenebb­jei közé tartozik. Princel­l. tiOQij C­rtiQ is. Szombat, 1936 augusztus 1. Urorcz ismék leverése is szoktak ledöntése s a legprimitívebb sovinizmus megnyilat­­­­kozásai. Szociológusok és történészek,­­ amikor az elvakult nemzetiségi politikát akarják jellemezni, parodizálni, akkor ezt hozzák elő iskolapéldának. A pozsonyi városi képviselőtestület nemrégen elhatározta a városi színház külső megjavítását. Munka közben le­szedték az épület homlokzatáról Goethe, Liszt, Shakespeare, Vörösmarty Mihály és Katona József szobrait is. A két utób­bi nem került már vissza régi helyére és a város a MaSEryk-akadémiának ajándé­kozta őket. Tehát a húszszázalékos nyelv­­törvény a szobrokra is vonatkozik? Ha ez a jelenség, éppen azért, mert rendszer a pozsonyi városházán, nem vo­lna oly végtelenül komoly, ha szimbólikuma nem a legnemesebb nemzeti érzelmeket sérte­né, akkor azt a tanácsot adnánk a városi képviselőtestületnek, hogy Szmetana és Hviezdoslav szobrai mellé rakassa még hat ilyen értékes szlovák és cseh művész szobrát s meglesz a nemzetiségi arány. Biztosra veszem, hogy az összes haladó városatya, a magyarokat sem kivéve, mellette fog szavazni. Megnyugtató azon­ban, hogy a soviniszta tábornak nem si­kerül végleg kompromittálnia a szlovák haladást a magyarság szemében, tudjuk, hogy a haladó szlovákoknak Katona Jó­zsef ..Tiborc­!z­ép oly szimpatikus, mint nekünk Jancsik alakja. Szeretnénk egy­szer abba a helyzetbe jutni, hogy egy ma­gyar városban mi állíthassunk szobrot Botta Jánosnak, „Jánosik halála” szerző­jének. róna 25 fillér miatt, amit az ügyvéd egy­szerű telefonfelhívásra azonnal kifizetett volna. De akkor nem került volna sor fe­­lebbezésre, kegyelmi kérvényre, végrehaj­tásra, szaladgálásra, aktagyűjtésre, va­gyis, isten őrizz, az adóhivatalnak keve­sell­­ dolga akadt volna. Ili éllé!! támadás Addis lel ellen Felgyújtott kunyhók fényénél verik vissza az olaszok az abesszin partizánokat Ezer halottba került az éjszakai harc? Addis Abeba, július 31. — Tegnapelőtt éjjel az abesszin főváros közvetlen köze­lében heves ütközet folyt le az olasz csa­patok és abesszin felkelők között, akik támadást intéztek a külvárosok ellen. Az abesszinek az, éj leple alatt mélyen be­nyomultak a házak közé és az olaszok csak az utolsó pillanatban mozgósították csapataikat, melyek azonnal gépfegyver­rel és könnyű tüzérséggel vonultak ki a helyszínre. Felgyújtott kunyhók lángjá­nál, fényszórók fényében folyt a vad harc,­ ­ .... ... ...... .ma melynek­­ során az olaszoknak sikerült visszaszorítaniok az elkeseredetten táma­dó abesszineket. A támadás a főváros benszülött lakossága között nagy izgal­mat váltott ki. Az olaszok szigorú vizsgá­latot indítottak annak felderítésére, vajon a támadó partizán csapatok nem állottak-e kapcsolatban az addis abebai lakosság­gal. Az éjszakai csatának, mely most rö­vid időn belül az ötödik támadás Addis Abeba ellen, állítólag több mint ezer ha­lottja van.

Next