Magyar Nap, 1936. december (1. évfolyam, 227-250. szám)

1936-12-01 / 227. szám

Kedd, 1936 december 1. ŐRSZOBA Írta: Balogh Edgár Hideg volt az őrszobában. A nagykabátot ak­kor sem vetettük le magunkról, ha felváltottak az őrségről. Fűteni csak november közepétől kezdve szokás, fázhatunk még három hétig. Kü­lönben odabent sem Hitének még, a börtönben. Az őrök tördeltek néha lécet a szomszéd keríté­sekből s éjjel tüzet raktak a kályhában, de ha észrevették a szakaszvezetők, akik külön kis szo­bában tanyáztak, abból mindig vaskos patába lett. így azután a legfurfan­gosabb művészettel kinek-kinek ki kellett találnia, hogy mi módon oltalmazza magát éjjelente hidegtől, meghűléstől köszvénytől. Én például levetettem a nagykabá­tomat s úgy bugyoláltam bele magamat, hogy a lám is jusson belőle, de még be is takarjon, úgy, hogy a fejem egészen befedje. A prices alatt ce­­mentpadló, kíméletlenül áramlott fel a hideg. A fejem alá a fehérneműs zsákomat tettem, csak a lábaim maradtak szabadok térden alul. Egy-egy őrváltás összebújt, egymást melenget­ték, ahol azonban mégis csak ismerni kellett a szomszédokat. Az első napokban külön feküdtem, egymagam­ban. Vigyáztam, ne legyen alattam rés a deszkák között. Pokrócunk nem volt s amint ez már őrségen szokás, csak hetenkint egyszer, a szerdai fürdéshez vetkőztünk le. Minden perc­ben készen kellett lennünk arra, hogy felugor­junk, még a szolgálati övét sem oldottuk ki. Csak, ha hallottam éjjel, hogy itt volt már a bojer, fűztem ki a cipőmet s vettem le az övét. A szol­gála­to­s tisztről mondták, hogy bojer. Az egysze­rű román parasztim a tisztet bojárnak, földesur­­nak hívja. Keserüarcú fekete legények. Nappal tétlenül ültek, álltak, csak hogy múljék már el ez az idő. Közben benyitott vagy az egyik, vagy a másik szakaszvezető­s kiparancsolt valakit őrnek a ra­bok mellé. A rabok vizet hordtak, de volt úgy, hogy vizsgálati foglyokat kellett bekísérni a tör­vényszékre. Ezt a megbízatást szerették a tár­saim, kaptak utána, eleinte nem értettem, miért. Valaki mondta aztán, hogy a tárgyalásra bejön­nek a fogoly hozzátartozói s szokás hozni egy kis sajtot, szilvapálinkát a szuronyos őrnek, sze­gény katonának is. Odakint őszi félhomály, az őrszobában hideg csönd. Fel-alá járkáltam, gondoltam ilyenkor min­denre. Számítgattam, hol voltam ma egy hete, két hete, hol egy hónapja, két hónapja, féléve, egy éve. Aztán mégis csak kihúztam megint a puskaművesasztal fiókját, egyetlen magyar tár­sam ,egy petrozsényi henteslegény, tartogatott ott egy öreg, tán egyesztendős Színházi Életet. Ő az asztalosoktól kapta fent ez ezrednél. Lapo­zom, olvasom mégegyszer, megunom, dugom visz­­sza. Délben megszakad a scend. Négy rézkanná­ban hozzák az ebédet, két ember rúdon hordja nekem is volt elégszer szerencsém ehez a rúd­­hoz. Egy harmadik katona zsákban hozza a ke­nyeret. Nyitják a ládákat, csörömpölnek a pléh­­tányérral, veszekednek az osztozkodásnál azért az egy falat húsért ,ami a csorbába, a minden­napi zöldségeslevesbe, mindenkinek kijár. A csorba jó. Paradicsom, répa, krumpli, zöld­paprika, uborka, hagyma benne, s az egyedüli meleg étel, amihez hozzájuthattam. Kikiszöktem a közeli kocsmákba ennivalóért, töpörtyűt, sza­lonnát, túrót hozhattam csak, a német péktől meg friss barnakenyeret. Társaim jobban szerették a szárazkenyeret, összemorzsolták és beszórták a levesbe. Csúnya volt, ahogy veszekedtek a ke­nyérért is. Mindenki maga akarta kiválogatni a m­agáét s ahol lehetett, megrövidítették egymást Mindjárt az első napokban, hogyan, hogyan nem, nem adtak nekem kenyeret. Aki hozta, Barbu Lázár, a makacsszemű­ pásztor, letagadta, hogy a századnál nekem is osztottak. Keményen rászóltam, nem, mintha éppen akkor szükségem lett volna arra a kenyérre, volt még a pék ke­nyeréből, de nem hagyhatja az ember a jussát katoná­knál, ha nem akarja egyszerű emberi te­kintélyét elveszíteni. A fiú erősködve hazudott, megfogtam a karjánál, cipeltem a ládájához. A többi már megebédelt akkor, én kint állottam ép­pen őrségen, úgy cseréltek fel öt percre, amikor a többi készen volt. Egy másik öregkatona, hogy segítségemre legyen a tolvaj regrutával szemben nagyot ütött a szerencsétlen arcába. A fiú letér­delt, kinyitotta a ládáját s odaadta a kenyeret. Még az ütést se vette rossznéven, tudta, hogy ez most kijárt neki. — Domnu — mondja nekem — ne szólj senki­nek semmit! • —­ Nem jelentek senkinek semmit. De minek mondod azt, hogy domnu? Nem vagyok úr, ha­nem a bajtársad. Hát szép az, ha az egyik ka­tona a másiktól lop? Látom közben félszemmel, hogy több kenyér is van a ládában, szennyes parasztingbe csavarva. — Ezt mind loptad? — Ezt nem loptam. Ezt én gyűjtöttem. — Minek neked ennyi száraz kenyér? — Hazaviszem az anyámnak, ha szabadságot kapok. Barbu Lázárnak és a többi oltárnál pásztornak, szegényparasztnak nem süt az édesanyja otthon kenyeret. De még a tehetősebb gazdák sem isme­rik, mi az. Sü­tmálén élnek, maguk törte kuko­ricából. A kenyér katonaélmény. És a katona ajándéka szüleinek, testvéreinek, feleségének, ha hazamegy. Figyelmes lettem s hamarosan észre- Litvinov a világhelyzetről A Szovjetszövetség meg tudja védeni önmagát Szelídaritás a spanyol néppel/A német-japán szerződés titk­os záradékai / A tanácsállam kitart a békepolítika mellett Moszkva, november 30. — A szovjetkon­gresszus vasárnapi ülésén Litvinov külügyi népbiztos nagy beszámolójában a világpoli­tikai helyzettel s a Szovjetszövetség külpoli­tikájával foglalkozott. Mindenek előtt kijelen­tette, hogy Európa 26 állama közül alig 10 államban léteznek demokratikus polgári jo­gok. A Szovjetszövetség, a demokrácia és a szabadság hatalmas bástyája, még­sem hívja fel a demokratikus államokat a nemzetközi antifasiszta blokk kialakítására. Valamelyik állam belső fasiszta rendszere nem érinti a tanácsállamot, mely nem avatkozik más államok belügyeibe. De a fasizmus már kezd megszűnni a fa­siszta államok belső ügyének lenni. Musso­lini fasizmusa is leckét vett Berlinben s Hit­ler módszereihez hasonlóan kezd határain kí­vül is tevékenységet kifejteni. A külügyi népbiztos azután a külföldi hitle­rista ügynökségek működésére tért át. Ki­hangsúlyozta, hogy a nácik külföldön kémkedési és terrorisz­­tikus működést fejtenek ki, de megemlítette, hogy elsősorban ez sem a Szovjetszövetséget érinti. Nem a tanácsál­lam, hanem más nyugateurópai hatalmak lé­tét fenyegeti. A német fasizmus ügynökeivel a Szov­jetszövetség belül is könnyen elbánik, anélkül, hogy nemzetközi antifasiszta blokkot kellene létrehoznia. Veszedelmesebb azonban a fasizmus aknamunkája, ha olyan formákat vesz fel mint Spanyolországban. SZOLIDARITÁS A SPANYOL NÉPPEL Litvinov részletesen foglalkozott azzal a segítséggel, melyet a fasiszta hatalmak nyúj­tanak Franconak. Egyben hangsúlyozta a ta­nácsállam teljes lojalitással viseltetik azokkal a kötöttségekkel szemben, melyeket magára vállalt, így a semlegesség ellen sem lett volna kifogása, h­a más hatalmak csúnyán meg nem sértik ezt az elvet. Litvinov szerint a londoni be nemavatko­zási bizottság úgy értelmezi a benemavatko­­zás elvét, hogy neki nem kell beavatkozni a spanyol ügybe. A szovjet kormány nem tehetett mást, mint kijelentette, hogy a benemavatkozást csak oly mértékben tartja magára nézve kötelezőnek, amily mértékben más hatalmak is betartják. Németország és Olaszország beavatkozá­sának az volt az eredménye, hogy a spanyol főváros ma romokban áll. Mikor Litvinov kifejezte a szovjet szövet­ség és a szovjet kormány szolidaritását Mad­rid hősi védőivel, a teremben leírhatatlan lelkesedés tört ki. A delegátusok felálltak, perceken keresztül tapsoltak és éltették a népi Spanyolországot. Litvinov a továbbiakban visszautasította azt a hazugságot, hogy Moszkva szovjeteket akar szervezni az ibériai félszigeten. Ezt az állí­tást a külügyi népbiztos a mesék világába utalta s kijelentette, hogy egyedül s csakis a spanyol nép fogja meg­határozni, hogy milyen társadalmi formák közt akar élni. A spanyol polgárh­áború a fasiszta hatalmak első kísérlete Európában határaikon kívül háborút provokálni. Ha ez a kísérlet sike­rülne, nincs biztosíték, hogy nem fog megis­métlődni szélesebb méretekben, más államok ellen. A NÉMET-JAPÁN SZERZŐDÉS Midőn a fasizmus a Népszövetség tagjai között nem talált szövetségesekre, olyan ha­talmakhoz fordult, melyek hasonló támadó tervekkel foglalkoznak s kialakította a „nem­zetközi kommunistaellenes blokkot“. A pon­tosság kedvéért Litvinov még kihangsúlyozta, hogy a három hatalom között tulajdonképpen nem jött létre szabályszerű megállapodás, csak Olaszország s Németország, továbbá Németország és Japán között, így Németország a fasiszta háborús blokk összekötő láncszeme. Különben pontos értesüléseink vannak ar­ról — mondotta a népbiztos — hogy Olaszország javaslatot tett Japánnak a japán-német szerződés nyilvánosságra hozott részéhez hasonló egyezmény alá­írására. A jólértesült emberek nem akarják hinni, hogy a japán-német szerződés nyilvánosságra hozott két szakaszának megtárgyalására 15 hónapra lett volna szükség. Nem csoda, ha olyan feltevések jelennek meg, amelyek sze­rint a japán-német egyezményt stírk­ozott írással írták. A nyilvánosságra hozott japán-német szer­ződés csupán annak a szerződésnek eltakará­sára szolgál, melyet Berlin és Tokió nem hoznak nyil­vánosságra. Felelőségem teljes tudatában kijelentem — mondotta Litvinov — hogy a titkos szerző­désben egyetlen egyszer sem fordult elő az a szó, hogy „kommunizmus“. Német­országnak az a célja, hogy kiszélesítse a há­borút legalább két kontinensre, ha nem há­romra. Most Olaszország is csatlakozik ehhez a blokkhoz, noha az abesszin háború befejezése után kijelentette, hogy a kielégü­lt hatalmak közé tartozik. A SZOVJETSZÖVETSÉG A BÉKE ŐRE A Szovjetszövetségnek nincs oka, hogy megváltoztassa politikáját, mely eddig is, ezentúl is a béke szolgálatában áll. A tanácsállam békét kiveti magának s más államoknak. Fel is ajánlotta együttműködését a béke biztosítására. A Szovjetszövetség azonban nem kényszeríti és nem sietteti a szövetségeket s blokkokat s teljesen az egyes hatalmakra hagyja, hogy mérlegeljék a hatalmas birodalom barát­ságának értékét. A veszély nem a szerződésben van, me­lyekről ma beszéltünk, nem is az aláírások­ban, hanem abban , hogy léteznek oly államok, melyek külpolitiká­jukat a béke aláaknázására a támadásra építették fel. A mi biztonságunk nem függ diplomáciai dokumentumoktól és külpolitikai kombiná­cióktól. A Szovjetszövetség önmagában is elég erős, hogy bárki ellen megvédje magát s ez az erő növekedik az új alkotmány beve­zetésével. Litvinov így fejezte be beszédét: Meg vagyok győződve, hogy abban az esetben, ha hadse­regünk és tengerészetünk a haza védelmére kényszerül, olyan bátorságról, hősiességről s tökélyről tesz tanulságot, melyre még nem volt példa az emberiség történetében. A vasúti talpfaszállító a bíróság előtt Négy padsort állítottak a tárgyaló terembe hogy a vádlottak elférjenek — Három hónapos tárgyalás Brünn, november 30. — Az itteni kerületi bíróság ma kezdte tárgyalni azt a nagy kor­rupciót, amely annak idején az egész köztár­saságban óriási feltűnést keltett. Az állam­vasutak talpfaszállításairól van szó, amelyek­nél nagy cégek províziókat fizettek néhány állami hivatalnoknak, akik a províziók fejében a cégeknek adták a szállítási megbízásokat és mindig kedvező véleményt adtak a szállított talpfák minősé­géről és áráról, bár tudomásuk volt róla, hogy az állam óriási összegekkel károsodik. Ez a­ köztársaság fennállása óta a legna­gyobb korrupciós per a bíróság előtt. A vád­lottak között több mint tíz cég szerepel, vala­mint az államvasutak több, azóta felfüggesz­tett főtisztviselője. A vádirat 200 oldal terjedelmű. A veszte­gettem, hogy minden katonaládában gyűlt­hetek, hónapok óta a kenyér. Visszavettem Barbu Lázártól a kenyeremet s aznap nem adtam neki belőle. Másnap és azután máskor is megfeleztem vele, amiből volt elég. Ő elmondotta nekem az életét, soha azelőtt még senkinek sem mondotta el. Oda is kéredzkedett hozzám szomszédnak egyszer s kint beszélget­getések évek hosszú során át folytak és a vesztegetési összegek közel egymillió koronát tesznek ki. A tárgyalási teremben négy padsort állítot­tak fel, hogy az összes vádlottakat befogadja. A vasúti tisztviselők egy átvett talpfáért átlag 10—20 fillér „províziót“ kaptak, amelyeket a cégek „munkabérként“ könyvel­tek el. Pontos könyvelést vezettek arról is, hogy melyik állomásokon lehet elhelyezni a rossz talpfákat. Néhány állomás ugyanis visz­­szaküldte a használhatatlan szállított anya­got. Ezeket a vesztegető cégek „rossz állomásoknak“ jelölték meg levelezésükben. A tárgyalás előreláthatólag hónapokig fog eltartani, mert összesen 36 vádlott ügyével kell a bíróságnak foglalkozni.­tánk három óra hosszát a börtön sarkán, csillag­­zatain őszi éjjelen. Vasárnap este Barbu Lázár nekem egy marék gesztenyét adott. Itt volt az anyja, meséli, haza­vitte a kenyeret s hozott is csomagot- Mátét, geszenyét- Megköszöntem s betettem a ládámba Barbu Lázár boldog volt, így lettünk kenyeres­pajtások. SÜTŐPORT ÉS VANILINCUKROT NANKING NEM TŰRI JAPÁN „BOLSEVISTAELLENES“ BEAVATKOZÁSÁT Nanking november 30. — A kínai kormány­hivatalos nyilatkozatban jelentette be a Szuiyuan és Mongólia ellen foganatosítandó katonai intézkedéseket. A japánoknak arra az ürügyére, hogy Kínában a kommunistáktól veszélyeztetett közrendet akarják helyreállí­tani, a nyilatkozat azt feleli, hogy a kínai kormány semmiféle jogcím alatt sem engedi, hogy Japán beleavatkozzék felségjogaiba s az országot minden ere­jével meg fogja védeni. Nanking, mint ismeretes, nem egy hadjára­tot vezetet a szvjet tartományok ellen, melyek eddig mind összeomlottak. Csangkaisek kor­mányát semmikép sem lehet a kommunisták­kal való szimpátiával gyanúsítani, de azt Nan­king is tudja, hogy Japán Kínában csak a szovjettartományok vörös hadseregétől fél, mert ha a Szovjetunió ellen támadna, a szov­jet tartományok súlyos fenyegetést jelentené­nek háta mögött. Viszont Nanking tisztában van azzal is, hogy h­a Japán végezne a vörös tartományokkal, azzal Kína önállóságának utolsó maradványai is elesnének. Ezért pro­testál az ellen, hogy a japánok „bolsevista­ellenes“ ürügyekkel tovább terjeszkedjenek Kína rovására. *

Next