Magyar Nap, 1937. április (2. évfolyam, 76-101. szám)

1937-04-20 / 92. szám

4 A k­assai rádió tízéves jubileuma Április 25-én, vasárnap lesz tíz esztendeje an­nak, hogy a kassai rádióállomás megkezdte mű­ködését. Tíz év nagy idő az ember életében is, annál nagyobb azonban a rádió terén, mely a csecsemőkor első­ nehézségei és tévedései, akado­zásai után ma már eljutott addig a korig, ami­kor nemcsak szórakoztatni tudja hallgatóit, de egyik legfontosabb, leglényegesebb kulturális ki­fejező és propaganda eszköze lett minden népnek és nemzetnek. A kisebbségi sorsban élő csehsz­vabjai ma­gyarságnak a többségi népekkel sí­nben foko­zottabb lényeget, magasabb értelm­ű és értéket kellett találnia a rádióban. A szó ereje gyorsan veszi útját a hallgatóhoz s aminthogy lehet vele mérgezni, lehet vele tudást terjeszteni, hitet emelni és kulturális szükségleteket, kulturális hiányérzeteket ébreszteni és kielégíteni. A rádió többsikú feladatot végezhet a népek életében, megmutathatja egye® nemzetek szellemi kereszt­metszetét, ugyanakkor azonban megteremtheti az összefüggéseket más nemzetekkel, hogy ezáltal egyengesse a békét, a megértés testvéri útjait. De nem utolsórendű hivatása a szórakoztatás sem, ami életünk igényeinek egyik legaktívabb köve­telménye. Ha több síkon is, a kassai rádió két célt akart csak elérni: tükörképet nyújtani Csehszlovákia magyar kultúrájáról és Csehszlovákia magyarsá­gának szellemi nívóját európai emelkedettségen megőrizni. Tíz év tanulságainak alapján alakult ki a mai modern műsorszerkesztés, mely figyelembe kell vegye a hallgatók rétegeződéseit társadalmi el­helyezkedésük és érdeklődési körök szerint is. Oktató előadások, ismeretterjesztő felolvasások, énekszámok, bizonyos fokig színházat is helyette­sítő hangjátékok, riportázsok váltják egymást a programon. A kedd délelőttönként ism­étlődő isko­larádiót csak a kassai körzetbe tartozó területen több, mint 20.000 gyermek hallgat­ja rendszeresen. Ezenkívül bevezették a külön mezőgazdasági rá­diót is, ami vasárnap délutánonként igyekszik bő­­víteni a falusi gazdáik hiányos szakismereteit. A kassai rádió magyar részének minden tekin­tetben igyekeznie kell hogy a mi időnk mai szel­lemének igazi szlovenszkói reprezentánsa lehes­sen. K­*r­ « Előadás Kassán a 20 éves Szovjetunióról. Uleh József, a KSeéleti M­unkásbi­ztosító igaz­gatója. április 31-én, szerdám este fél 8 óraikor (Románi tts 10, I. em.) előadást tart: A Szovjet­­unió a,­ forradaloiti 20. évében és a második öt­éves terv eredményei címmel. * A kolozsvári munkásság Petőfi-ünnepe. Illyés Gyula Petőfi-ünéletrajzának megjelenése alkalmá­ból • április­b­an nagysikerű Petőf-emléküst­rgtoly zajlott le a kolozsvári­ Munkásotthonban. J­o­r­­d.J­árk­v Lajos, a siodiademokrata párt magyar Magyar ”A dunai demokráciák szövetkezését követeljük!" Erdélyi magyarok levele az amerikai magyarok kongresszusához Kolozsvár, április 17. — Az amerikai magyar egyesületek május negyedikére egybehívott new­­yorki kornesszusáh­oz a romániai Magyar Dolgo­zók Szövetsége nevében Bányai Lászó főtitkár és Kunk.­ Gyárfás ügyvezető alelnök üdvözlő levelet intézett melyben egy szélesebb hatáskörű magyar világkongresszus megrendezését kérik az utódállamok magyarsága számára is elérhető eu­rópai területen. A lev­él ezzel a már több oldal­ról is kezdeményezett demokratikus világkon­gresszussal kapcsolatban a következőket írja: „Idejében szeretnék figyelmeztetni a világkon­gresszus előkészítőit, hogy ne mulasszák el al­kalmat adni a kongresszuson az utódállamokbeli magyarságnak is a felszólalásra és­ teljes bekap­csolódásra. Az eddigi megnyilvánulásokból ugyan­is azt vesszük ki, hogy csak a demokratikus Ma­gyarország kérdései foglalkoztatják az előkészí­­tőket. Senki nálunk jobban nem kívánhatja a de­mokratikus erők diadalát az anyaországban, vi­szont nemcsak a magyarországi magyarság ér­deke a demokrácia, hanem hárommillió romániai, jugoszláviai és csehszlovákiai magyarságé is. Jobban szeretnék, ha általában a magyar demo­kráciáról volna szó, ami a mi kisebbségi helyze­tünk égető napi kérdése is, nem csupán Magyar­­ország demokratizálódásáról. Mi a világkongresszustól azt várjuk, hogy út­mutatást adjon a kisebbségi magyarságnak is a nemzeti önvédelemre a rátörő antidemokratikus irányzatokkal szemben. Azt várjuk a kongresz­­szustól, hogy kimutassa hárommillió kisebbségi magyar szövetségeseit a román, jugoszláv és csehszlovák demokratikus mozgalmakban, me­lyek a kisebbségi jogok százszázalékos érvénye­sítéséért küzdenek saját nemzetük sovinisztái el­len. Kisebbségi jogainkért vívott mindennapi harcunkban mi a román demokratikus tömegek, pártok és szellemi csoportosulások segítségére támaszkodunk s ebből a szövetségből máris meg­született a dunai államok demokratikus szövet­kezésének eszméje. Azt várjuk a világkongresszustól, hogy a ké­tes értékű revízióval szemben, amely például a történelmi Erdély és a székely­ség problémáira egyáltalában nem ad választ, ellenben háborús bonyodalmakkal fenyeget s a dunai kis nemzete­ket egymással szembeállítva a mindannyiunkat veszélyeztető hagyományos pángermán imperializ­musnak nyit szabad utat, e konkrétumaiban há­borús, elképzelésében illuzionista irányzatosság­gal szemben Kossuth Lajos Dunai Konföderáció­jának eszméjét vesse fel. Mi ennek az eszmének vagyunk hívei s hivatkozunk két nagy szülöt­tünkre, Wesselényi Miklósra és Ady Endrére, akik szintén a szláv-magyar-román testvériesü­lést hirdettek új dunai történelemnek. Ha a demokratikus magyar világkongresszus nemcsak a demokratikus Magyarországért kel síkra, hanem a kisebbségi magyarság demokra­tikus jogaiért és az utódállamok demokráciájá­ért is ,akkor nem kerülheti el a dunai demokrá­ciák szövetkezésének gondolatát. Mi ennek a gon­dolatnak a valóraváltásától várjuk nemzeti jo­gaink érvényesítését s Erdély népeinek békés, közös, szociális haladását.“ A levél kis képet ad az erdélyi magyar dolgo-­­zók gondolkozásáról egyfelől a háborús revízió és­­a nemzetiségi uszítás, másfelől a demokrati­kus kisebbségi jogok s a dumai közeledés kérdé­sében. A „Magyar Nap“ olvasói figyelmébe ajánljuk a Ssember-neksem! termékeit, amelyek az Egy3é'.' szövetkez-.i összes elárusítóhelyein kaphatók. Pékség: üzlet: Kosice Paulini 5 Kurta-utca 5. tagozatának elnöke, bevezető beszédében Petőfi I Sándorról, mint a magyar szocialista mozgalmak szellemi őséről emlékezett meg.. Az.. est előadója, St­l­­­lusz. József író, az uj magyar értelem­ség realizmusát fsm­er­tette, mely alkalmas volt Petőfi üres fecsegéssé vált kultuszának gyökeres reví­ziójára s egy uj, reális­ Petőfitisztelet kutforrása lett. Petőfi a nép költője volt s azok a szellemi munkások ,akik a n­é­p soraiban küzdenek s a népérdekeiket hirdetik, nemcsak Petőfi örökét vették át, de felfedezik Petőfi urai aktualitását is. Az előadó ismertette a szlovenszkói Sarló Pe­­tőfieknituszát, Illyés Gyula híres könyvét s a­ prágai Petőfi Sándor-kör és­ a budapesti Petőfi- Társaság levélváltását a Petőfi-versek ismert bu­dapesti letiltása ügyében. Az estén­­sikerrel sze­repelt az Építőmunkások Dalköve Ütő Lajos­ kar­nagy szakavatott vezetése mellett s a munkás­­műkedvelők korhű nemzeti jelm­ezekben szetőff­­éle klipet alakítottak, melynek minden szereplője egy-egy Petőfi-verset szavalt. A kolozsvári Pe­­tőfi-estét a Magánalkalmazottak Szakszervezete rendezte. |»/\ N 1,1 K K O V : 1RUIÓ ÉLET KORÚI r O | T A T A M A S A L A D A I t 51 Néhány napig egészen visszavonultan élt Ilja Maximo­­vics. Fütyült magában, mormogott magányosságában. Unatkozott egyedül é­s csodálkozott, hogy a három, kol­lektíva egyáltalában nem bosszantja. Régebben ki sem tudta mondani ezt a szót. És most. .. — Na, meglátjuk, mormogta és ásított. —­ Víz, hia visszaszorítják, megduzzad. És ha nem tud lefolyni el­­sepri a gátat. A parasztok olyan mint a víz. Gátat vetet­tek eléjük. Ügyesen csinálták ezek a disznók... Vár­junk. Ha nem csap át a gáton, furjjuk meg egy kicsit, akkor majd lefolyik és hogyan ... talán Sztepkát is ma­gával ragadja ... Ez a viz vad, parasztviz ... És fúrt. A kerületi újságban cikk jelent meg, hogy Záchár Ka­­tájev kollektívájában, a „haladásban“ csupa sógor, to­llon van együtt és hogy a tanács választása után berúgtak, az utcára tántorogtak és hogy a parasztokat erőszakkal kényszerí­tették a kollektívába. „A szovjethata­lomnak nincs szüksége erőszakkal létrehozott kollektívára“, írta egy bizonyos „bogár“. Záchár felfedezte, hogy ez a „bogár“ Mityka Szpirin volt és figyelmeztette Sztepánt. Sztepán megparancsolta Iván Szirkinnek, hogy zárja el a malom valamennyi gát­ját. Éjszaka a víz megtöltötte a malomtól, elárasztotta a szakadékot, a Tehénszigetet, a mocsarat, Plakuscsev gyümölcsöskertjét, a jég leszakította a kerítéseket,­ elérte Markel Bukov gyümölcsöskertjét, átszivárgott a méhesen és elöntötte Fádor Gurjánov kútját. Plakuscsev máskor talán még csak egyet sem hunyorított volna, de éppen nemrégen épített Kii­ll Zsdarkin hajdani gyümölcsös­­kertjében kunyhót, hogy biztosítsa magának. Most a jég ezt a kunyhót is fenyegette. A falu szovjetbe szaladt és már a küszöbről kiáltotta: — Disznóság! Mi az ördögnek van a hatóság? Mit volitsz? — szakította félbe Jáska, akinek hir­telen megint eszébe jutott a gondolat, ami apja halála óta nyugtalanította: „Látta Plakuscsev a pénzt vagy nem...?“ És bár tudta, miért zárták le a zsilipeket és Sztepántól azt az utasítást kapta, hogy minden áron bosszantsa fel Prakuscsevet, mégis, ahogy a pénzre gon­dolt összeesett és egészen puhán mondta: — Ülj le, Ilja Maximovics, — és lefújta a port a pad­ról. — Ülj le! Minek üljek le? Minden úszik és te azt mon­dod „ülj le!“ Ha te elnök is vagy, az elnöknek sem sza­bad kedvezni a rokonságnak ... Add ki a parancsot, hogy azonnal nyissák ki a zsilipeket. — Ezt nem tudom, Ilja Maximovics. A malom az övék. — övék? És te nem vagy az övék? — Ért úgyszólván ketté vagyok hasadva... Itt a népé vagyok és ott a szövetkezeté... Mint hatóság nem el­egyedhetek bele a termelésbe, így szól a törvény. Ezt csak törvényes uton lehet... — Na, tudod, kedvesem, olyan törvény nincs, hogy a tűzvészt szabad szítani... Mialatt a törvényről veszekedtek, a víz elérte a kuny­hót, felemelte, mint ahogyan a pásztor egy bárányt a vállára vesz és a mocsárba dobta. Prakuscsevnek Gurjanovék és Bukovék­ jöttek segítsé­gére. Fejszékkel és feszítővasakkal mentek neki a gátnak és beszakították ... és néhány nappal később a törvény­elé mentek ... A törvény előtt Ognyev a szövetkezet megbízásából, négyszáz, rubel kártérítést követelt a gát szétrombolásáért, a malomkerék eltöréséért és a malom négynapos szüneteléséért... Plakuscsev prüszkölt és ellen-kártérítési igényt nyúj­tott be, úgy számítva, hogy a kettő kiegyenlíti egymást. A víz elmosta a kunyhómat... az háromszáz rubel. Elöntötte Fádej kútját, az kétszáz rubel. — Mi az, a kút aranyból van, vagy mi?­­— kérdezte a bíró. — Van róla jegyzőkönyvetek? Plakuscsev vörös lett, amikor­­látta, hogy üres kézzel jött a bírósághoz. Köszörülte a torkát, elállt a szótól és leült. Nemsokára ezután nyomozók jöttek, ki­ a városból. Bruszkiba mentek, szétnéztek a kis szobácskában, a csű­rökben, aztán bezárkóztak az irodába és sokáig beszéltek Jóskával. Aztán amilyen gyorsan jöttek, éppúgy eltűn­tek. Ettől a naptól kezdve Jóska hallgatag lett, levert és titokban inni kezdett. A kocsmákban a pálinkaégetőknél csavargott és heteken át nem aludt odahaza. Sztepán Ognyev állandóan utón volt a szövetkezet ügyeiben, verekedett a földért, nem vett észre semmit. .És amikor Szteska panaszkodott, megígérte, hogy be­szélni fog Jóskával. De az idő gyorsan múlt, Sztepánnak mindig dolga volt és a beszélgetést egyre halasztotta... Egy napon, amikor Zánhár Katájev késő este Bruszki felé ment, Plakuscsev udvarán két alakot látott. Egyik­ben azonnal megismerte Plakuscsevet. Hogy a másik ki volt, először nem tudta megállapítani: egészen árnyék­ban állt, a kapuhoz támaszkodva. Jobban odanézett ... Jáska állt a kapunál és zokogva kért valamit. -- De Jáska, — dörmögött Plakuscsev apai, barát­ságos, megnyugtató hangon — én nem tudok semmi­ről... Jegor Sztepanovics valószínüleg már évekkel ez­előtt elrejtette ... Az is kérdés, hogy volt e egyáltalá­ban ... Én azt hiszem, hogy csak fecsegtek ... Külön­ben csak azt mondhatnám, hogy akiket sem árulnék el semmit, ha tudnám. .. az apád miatt. Emiatt nem kell úgy ... téged olyan helyre állítottak, ahova nem v­aló vagy — megbotlottál... és a berúgott mindent duplán lát — De nincs nyugton, Hja Maximovics... Alá kellett írnom ... odáig jutottam ... ott áll, ha előkerül, tartóz­tassanak engem le ... És ha most egyszerre megkerül, akkor benne­ ülök a pácban.­­— Ki jelentené? — Ilja Maximovics hangjából csendes gúny hangzott. — Jön erre valaki.. . Persze, kár hogy aláírtad... és hallom, hogy beléptél a pártba is? Na igen... Gyere be Jóska... beszélgessünk egy kicsit... Ezzel mind a ketten eltűntek az udvarban . .. — Ez belekeveredett! Ej, Jákov, belekeveredtél, — suttogta Záchár és Bruszkiba érkezve elmondott Sztepán­nak mindent, amit látott. — Ez nem lehetett Jáska, — kételkedett Sztepán. , •. i f . # »* v CIPŐT csak Berkovics­nál vásároljon KOSICE. Stefánik utca 22. Lapunk olvasói 2 százalék engedményben részesülnek ICBM A FEGYVERKEZÉSI TŐKE a XX. század je­gyütéteibik gazdaságii és politikai hatalmassága — erről már egész könyvtárra, valót írta­k ösz­­s­ze. Felelősége a fasisz­ta diktatúrák uralomra juttatásában, nemzetközi konfliktusok előkészí­­tésében, pohgárháborn­k bujtogatásában, háborús pszichozis tere­mtségében­ elvitathata­tlan. Ahol a nép­ jelen­tősebb hatalmi pozíciót vív ki magának sorsa intézésében, első dolga reoperáltni ezt a fekélyt a társadalomi testéről. A hadiipar állaa­mosítása kétségtelenül csak félmegoldás, de már ez is nagy lépést jelent előre. Nem kell ■másra utalni, csak a franciaországi példára, ahol a Sébneaidek­ek, de Werusek és Peyerimnofitok megrendsza­bályozásával a fasiszta mozgalmak is súlyos csapást szenved­tek el. Csehszlová­kia ki­vételt képezne e szabály alól? A hajdiiiipar probelé­­mája már itt is régen égető stádiumba jutott. A baloldali pártok egységesek az államosítás kérdésében, de a koalíció bizonyos szárnya még mindig éles ellenállást tanúsít. Nem véletlen, hogy a hadiipari tő­ke védelmezői és az autde­­mokrácia útjának egyengető! — koalíción kí­vü­l, koalíción belül — azonosaik. — Nem véletlen az sem, hoigy a szlovenszkói úri politika is felcsa­pott a halálipa­ri tőke védelmezőjének. János­, Eszterházy, Szű­lő uraknak bizonyára nincsenek közvetlen érdekeltségeik a hadi­iiparba­n. szembe®­­a Nár, Eistykkel és Venkovotokal számukra az államosítás Időidéie nem annyira gazdasági „ön­védelem“, mint inkább politikum. Az antidemok­­ratizmus, az antinépfront politikája. Csakis így értelmezhetők azok a nyegle sorok, melyekben a PM­H azt firtatja, hogy a­ hadiipar államosítása francia mikszára nálunk is a népfront egyik leg­főbb összehoz­ója, melyekben az ellenzéki szer­kesztő furcsának tartja, hogy még egy szlovák agrárius is akad, aki támogatja a javaslatot, mely „oly kedves a kommunisták szivének“. Már­pedig ami a kommunisták szivének kedves, az a PMH szerint feltétlenül elvetendő. .Jp Kedd, 1957 aprflfc 30, Szeplőt, m­ájrobot is mindennemű arctisztátlanságot biz­­osan eltávolít, ha a sok évi tapaszta­­lt után készült Dr. Flittner R- fék JUNO-krémet használja. Ezen kitűnő hygietikus tés­­zítmény hatásáról minden nő pül napon belül meggyőződhet l­- Ren­delje meg utánvét mellett Dr.­­ Fiittner gyógyszertárából, San­­ská Bystrica. — Egy doboz JUNO-KREM ára Kcs 10.— hozzávaló szappan Kcs 5.—-, 1 doboz Jt!tKhip«Jor Kcs 8.­.

Next