Magyar Nap, 1937. szeptember (2. évfolyam, 202-226. szám)
1937-09-01 / 202. szám
II. évfolyam 202. szám FőszerkesstS: Kálmán Mikiós Szerda, 1937 szeptember 1 Felelős sserkentS: Dr. Ferenci Lesslő A szinajai kisántánt konferencia leszögezi: Szilárd együttműködés a Népszövetség szellemében A nyugati paktumnak biztosítania kell Európa más területein is a békét. Fontos megbeszélések a romániai magyar követtel Bukarest, augusztus 31. — A kisántánt állandó tanácsának ezidei konferenciája Szinaiában befejeződött. A tanácskozásokról, melyek tegnap és ma Antonescu román külügyminiszter elnöklete alatt folytak, a következő kilenc pontból álló kommünikét adták ki: 1. A nemzetközi helyzetről, valamint a három állam különleges problémáiról folytatott megbeszélések megállapították, hogy a három állam teljesen egy véleményen van. A kisántant megingathatatlan szándéka, hogy a tizenhét év óta folytatott politikájához hű marad. A három külügyminiszter arra a megállapításra jutott, hogy a nemzetközi helyzetben bizonyos nyugtalanító jelenségek ellenére is határozott javulás észlelhető, ami jogossá teszi a reményt, hogy a nyugatom és a béke korszaka következik Európára. 2. A kisántánt továbbra is aktívan akar közreműködni a Népszövetségben s annak a nézetének ad kifejezést, hogy ha a Népszövetséget egyáltalán meg akarnák változtatni, úgy annak csak a Népszövetség erősítésében és az alapszerződés elgondolásainak még határozottabb kidomborodásában szabad állnia. 3. Az új locarnoi szerződésről folytatott tárgyalásokhoz a kisántantnak az az álláspontja, hogy minden újabb paktum csak akkor járul hozzá a béke megerősítéséhez, ha a többi területek biztonságáról is gondoskodik. 4. A kisántánt állandó tanácsa leszögezi, hogy hű marad a be nem avatkozás elvéhez és tiszteletben tartja a népek függetlenségét Minden népnek meg kell engedni, hogy maga válassza meg azt a kormányformát, amit a legjobbnak tart. 5. A kisántánt üdvözli Hull amerikai államtitkárnak június le-iki nyilatkozatát, mely hangsúlyozza az óceánontúli nagy demokráciával a gazdasági és politikai együttműködés lehetőségét. A kisántánt hangsúlyozza a szerződések szentségét. Semmiféle változtatást sem szabad végrehajtani az érdekelt államok hozzájárulása nélkül. 6. A kisántánt állandó tanácsa leszögezi azt a határozott kívánságát, hogy a Dunamedence többi államaival való politikai és gazdasági kapcsolatai barátságos alapokon fejlődjenek tovább. 7. A kisántant államok közötti gazdasági kapcsolatok állandóan javulnak. A tanács méltatja a prágai gazdasági központ működését és örömmel üdvözli Van Zeeland belga miniszterelnök kezdeményezését a vámhatárok leépítésére. 8. A kisántánt állandó tanácsa elhatározza, hogy az okmányok törvényesítéséről egyezményt dolgoz ki. 9. A kisántánt állandó tanácsának legközelebbi ülését Genfben tartják meg a népszövetségi ülés alkalmával. Az állandó tanács elnökségét a jövő évre Antonescu román külügyminiszter vállalja el.szony, az olasz-jugoszláv és a románszovjet kapcsolatok kérdése, a kisántáni viszonya a nyugati demokráciákhoz és a Berlin—Róma-tengelyhez. Fontos tanácskozások folytak le Bárdossy bukaresti magyar követ és a konferencia résztvevői között. Bárdossy követ először Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnökkel konferált, majd Krofta dr. fogadta, végül pedig Antonescu román külügyminiszterrel tárgyalt. Ezeknek a megbeszéléseknek célja a kis kántáni és Magyarország viszonyának megjavítása volt s állítólag a tárgyalások sikerrel kecsegtetnek. Sztojadinovics miniszterelnök mindenesetre megjegyezte, hogy Jugoszlávia nem akar külön egyezményt kötni Magyarországgal, hanem közeledés csak a kisántant keretein belül lehetséges. Sola bukaresti olasz követ is tárgyalt Sztojadinoviccsal és Antonescuval. Megbeszéléseik egy Róma — Belgrád—Bukarest közötti légivonal alakítása körül forogtak. FONTOS TANÁCSKOZÁSOK A MAGYAR KÖVETTEL Politikai körökben úgy tudják, hogy a szinajai megbeszéléseken a következő kérdések kerültek megvitatás alá: a dunai kérdés a csehszlovák-német vi. A kormánycsapatok előnyomulása Granadánál Mióta: „Santander eleste jelentéktelen epizód volt“ Madrid, augusztus 31. — Almeriából érkező jelentések szerint a kormánycsapatok a granadai fronton előnyomulóban vannak és elfoglalták Lanjaron és Ergiva községeket. A kormánycsapatok egyik tankosztaga megszállta az armillai repülőteret, mely csak pár kilométerre fekszik Granadától. Valencia, augusztus 31. — A felkelők három repülőgépe megjelent Valencia felett és bombákat vetett a malvarreai kórházra. MIAJA NYILATKOZIK SANTANDERRŐL Madrid, augusztus 31. — Miaja tábornok nyilatkozatot adott a sajtó tudósítóinak Santander elestéről. „Santander elfoglalásának nincs különösebb jelentősége“, mondotta Miaja. „Az ellenfél sikerét elsősorban a földrajzi helyzetnek kell betudni, mely lehetetlenné tette, hogy Santandert aktív segítségben részesíthessük. • Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a felkelők túlerőben vannak. Mindenütt, ahol a felkelőkkel egyenértékű fegyverekkel és normális körülmények között mérkőzhetünk meg, tehát észak kivételével az összes frontokon, bebizonyíthatjuk fölényünket és támadó, illetve védekező erőinket. Ezt bizonyítják a Madridtól északnyugatra s a keleti fronton elért eredményeink is s a felkelők, akik újabb olasz divíziókban és német fegyverekben reménykednek, szintén tisztában vannak ezzel. A kínai és a spanyol vád a népszövetség előtt A Népszövetség titkársága napirendre tűzte Valencia panaszát. Genf, augusztus 31. — A Népszövetség titkársága értesítette a tagállamokat, hogy a tanács elnöksége a szeptember 10-én kezdődő ülések napirendjére tűzte a valenciai kormány jegyzékét, melyben több spanyol hajó elsüllyesztése miatt vádat emel Olaszország ellen. Genfi körökben ennek ellenére is valószínűtlennek tartják, hogy a Népszövetség bármiféle érdemleges határozatot hozna a spanyol kérdésben. Beavatott körökben úgy tudják, hogy a kínai kormány jegyzéke, melyben Nanking a távolkeleti eseményekről tájékoztatja a tagállamokat, csak első lépés ahoz, hogy a Népszövetség állást foglalhasson a japánéinál háborúhoz. Mivel Kína a tanácsnak is tagja, így jelentését úgy a tanács, mint a 13-án kezdődő plenáris gyűlés elé is beterjesztheti. LONDON ÉS PÁRIZS ABBAHAGYJÁK AZ ELLENŐRZÉST? London, augusztus 31. — Londoni körökben komoly formában beszélnek arról a tervről, hogy az angol kormány a közeljövőben újabb nemzetközi konferenciát fog összehívni Londonba a spanyol ügy.likvidálására“. Más hírek arról tudnak, hogy Anglia és Franciaország meg akarják szüntetni a spanyol partok ellenőrzését. A be nem avatkozási bizottság albizottsága múlt heti ülésén szintén ezt javasolta, mivel megállapíthatóhogy Franco ellátása hadianyaggal és emberekkel Portugálián keresztül folyik s ily körülmények között a tengeri ellenőrzésnek semmi értelme sincs. Moszkva is Nanking Bizonyos nemzetközi körök, melyek az abesszin háború alatt a Dúcénak falaztak, a spanyol háborúban a német és olasz fegyverek diadaláért lelkendeznek, a távolkeleti konfliktusban szemrebbenés nélkül Japán pártját fogják s egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy a mindenkori támadók számára kiállítsák az erkölcsi bizonyítványt, leirhatatlan izgalommal fogadták a kínai—szovjet megnemtámadási egyezmény megkötésének hírét. E körökben nem találnak kellő szavakat a tanácsállam újabb morális elítélésére s a tény kárhoztatására, hogy Moszkva „már megint beavatkozik“, Moszkva provokál, Moszkva nem hagyja békében a békeszándékú hatalmakat ... Már tudni illik Japánt, Olaszországot, a III. Birodalmat. Ez a riadt handabandázás, mely egyetlen komoly és tárgyilagos érvet sem tud a maga igazának bizonyítására felhozni, ismét csak azt igazolja, hogy a fasiszták és támadó szándékúnk nemzetközi ideológiai sémái szerint a legfőbb bűnös az marad, aki nem angol, hanem szovjet módon az elhatározó pillanatban kemény tettekkel bizonyítja, hogy a béke érdekében minden áldozatot hajlandó meghozni s nem törődve az erősebb és gyengébb életjogáról terjengő „filozófiai“ nézetekkel, a megtámadott segítségére siet. Akkor is, ha évtizedes összekülönbözések választották el. Csankaisek Kínáját éppen egy évtizedes villongások választották el a tanácsállamtól. Miután 1927-ben Csankaisek véres ellenforradalmával megtörte a Mennyei Birodalom megújulásának vonalát, olykor már-már úgy látszott, hogy Nanking is az „antibolsevista“ vizekre eshet. Egy ízben pedig oly sokra hágott a feszültség a Szovjetszövetség és Kína között hogy a mandzsúriai vasútvonal miatt majdnem háborús összeütközésre került sor. Csankaisek átmeneti „antibolsevizmsát“ főleg Japán szerette volna kamatoztatni, még pedig kétféle módon is. Mialatt Nanking dicstelen és eredménytelen hadjáratait vezette a tanácsterületek elleni legjobb csapatait kivonta a mandzsu területekről, a japán hódítók lépésről-lépésre nyomultak a birodalom belseje felé. Másrészt Tokió minduntalan „kommunistaellenes“ szerződés megkötését ajánlotta fel Nankingnak, ami abból állott volna, hogy Csankaisek megengedi a japán csapatok felvonulását területein keresztül Szecsuan, Junan, Senszi tartományok ellen, továbbá Belsőmongólián keresztül a Szovjetszövetség felé. Mondani sem kell, hogy ilyen egyezmény Kínát száraz után Japán vazallusává tette volna. Ha a japánok egyszer bevonultatták volna csapataikat a Mennyei Birodalom belsejébe, aligha vonták volna ki onnan valaha is önként. De erre már a kommunistaellenes Nanking sem volt hajlandó. Japán tehát a fegy-verek erejével kezdte meg a „szerződési“ ajánlat lényegének megvalósítását. S ez az, ami a Csankaisek-féle Kuomintanggal ismegérttette a német—japán „antibolsevizmus“ lényegét s ésszerűbb magatartásra ösztönözte a tanácsterületekkel s a Szovjetszövetséggel szemben. Japán antibolsevizmusának lényege ugyanaz, mint a III. Birodalomé. Tetszetős — bizonyos reakciós világhatalmasságok szemében tetszetős — alibi a támadó tervek, fontos stratégiai pozíciók megszerzésének s hadüzenetnélküli hadjáratok igazolására. A hitlerista „antibolsevizmus“: politikai eszköz a német imperializmus kezében a közép és keleteurópai államok behálózására és a Szovjetszövetség bekerítésére oly ellenséges államokkal, melyek háború esetén felvonulási terepként is használhatók. Japán „antibolievizmusa“ a híres Tanaka terv politikai taktikája. Japán — az anyaország — rendkívüli kedvezőtlen katonai helyzetben van a szovjetekkel szemben. Kína leigázása megszüntetné ezt a kedvezőtlen helyzetet, sőt adott esetben Szibérián kívül a távolkeleti angol, francia, holland gyarmatok ellen is kitűnő felvonulási terep lehetne. Viszont kérdéses, hogy a Mennyei Birodalom vállalkozik-e erre az áldatlan szerepre, amelyet az „antibolsevizmus“ jelszaván kívül a sárga faj összefogásának próféciája alatt jelöltek ki számára Tokióban. A legutóbbi események, Kína váratlanul kemény ellenállása, Nanking megegyezése a tanácsterületekkel s közeledése a Szovjetszövetséghez az ellenkezőjét bizonyítják. A most megkötött egyezményről — az angol visszhang s a moszkvai jelentések alapján — meg lehet állapítani, hogy teljesen defenzív jellegű, megfelel a népszövetségi politika szellemének s teljesen mentes ama blokkokat kovácsoló háborús politikától, mely a fasiszta hatalmak minden lépésére rányomja bélyegét. Ez a megegyezés pontjaiból is kiviláglik. A szerződő felek elítélik a háborús politikát, kötelezik magukat vitás kérdéseiknek békés elintézésére. Ha a másik felet megtámadják, a szerződéskötők a támadónak nem nyújtanak sem gazdasági, sem politikai, sem katonai segítséget. A megegyezés vonatkozik a kínai.