Magyar Nap, 1937. szeptember (2. évfolyam, 202-226. szám)

1937-09-01 / 202. szám

II. évfolyam 202. szám FőszerkesstS: Kálmán Miki­ós Szerda, 1937 szeptember 1 Felelős sserkentS: Dr. Ferenci Less­lő A szinajai kisántánt konferencia leszögezi: Szilárd együttműködés a Népszövetség szellemében A nyugati paktumnak biztosítania kell Európa más területein is a békét. Fontos megbeszélések a romániai magyar követtel Bukarest, augusztus 31. — A kisántánt állandó tanácsának ezidei konferenciája Szi­­naiában befejeződött. A tanácskozásokról, melyek tegnap és ma Antonescu román kül­ügyminiszter elnöklete alatt folytak, a kö­vetkező kilenc pontból álló kommünikét ad­ták ki: 1. A nemzetközi helyzetről, valamint a há­rom álla­m különleges problémáiról folyta­tott megbeszélések megállapították, hogy a három állam teljesen egy véleményen van. A kisántant megingathatatlan szándéka, hogy a tizenhét év óta folytatott politikájá­hoz hű marad. A három külügyminiszter ar­ra a megállapításra jutott, hogy a nemzet­közi helyzetben bizonyos nyugtalanító jelen­ségek ellenére is határozott javulás észlelhe­tő, ami jogossá teszi a reményt, hogy a nyu­gatom és a béke korszaka következik Euró­pára. 2. A kisántánt továbbra is aktívan akar közreműködni a Népszövetségben s annak a nézetének ad kifejezést, hogy ha a Népszö­vetséget egyáltalán meg akarnák változtat­ni, úgy annak csak a Népszövetség erősíté­sében és az alapszerződés elgondolásainak még határozottabb kidomborodásában sza­bad állnia. 3. Az új locarnoi szerződésről folytatott tárgyalásokhoz a kisántantnak az az állás­pontja, hogy minden újabb paktum csak ak­kor járul hozzá a béke megerősítéséhez, ha a többi területek biztonságáról is gondosko­dik. 4. A kisántánt állandó tanácsa leszögezi, hogy hű marad a be nem avatkozás elvéhez és tiszteletben tartja a népek függetlensé­gét Minden népnek meg kell engedni, hogy maga válassza meg azt a kormányformát, amit a legjobbnak tart. 5. A kisántánt üdvözli Hull amerikai állam­titkárnak június le-iki nyilatkozatát, mely hangsúlyozza az óceánontúli nagy demokrá­ciával a gazdasági és politikai együttműkö­dés lehetőségét. A kisántánt hangsúlyozza a szerződések szentségét. Semmiféle változta­tást sem szabad végrehajtani az érdekelt ál­lamok hozzájárulása nélkül. 6. A kisántánt állandó tanácsa leszögezi azt a határozott kívánságát, hogy a Duna­­medence többi államaival való politikai és gazdasági kapcsolatai barátságos alapokon fejlődjenek tovább. 7. A kisántant államok közötti gazdasági kapcsolatok állandóan javulnak. A tanács méltatja a prágai gazdasági központ műkö­dését és örömmel üdvözli Van Zeeland bel­ga miniszterelnök kezdeményezését a vám­határok leépítésére. 8. A kisántánt állandó tanácsa elhatározza, hogy az okmányok törvényesítéséről egyez­ményt dolgoz ki. 9. A kisántánt állandó tanácsának legkö­zelebbi ülését Genfben tartják meg a nép­­szövetségi ülés alkalmával. Az állandó ta­­nács elnökségét a jövő évre Antonescu ro­mán külügyminiszter vállalja el.­szony, az olasz-jugoszláv és a román­­szovjet kapcsolatok kérdése, a kisántáni viszonya a nyugati demokráciákhoz és a Berlin—Róm­­a-tengelyhez. Fontos tanácskozások folytak le Bárdossy bukaresti magyar követ és a konferencia résztvevői között. Bárdossy követ először Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnökkel konferált, majd Krofta dr. fogadta, végül pe­dig Antonescu román külügyminiszterrel tárgyalt. Ezeknek a megbeszéléseknek célja a kis kántáni és Magyarország viszonyának megjavítása volt s állítólag a tárgyalá­sok sikerrel kecsegtetnek. Sztojadinovics miniszterelnök mindenesetre megjegyezte, hogy Jugoszlávia nem akar külön egyezményt kötni Magyarországgal, hanem közeledés csak a kisántant keretein belül lehetséges. Sola bukaresti olasz követ is tárgyalt Sztojadinoviccsal és Antonescuval. Megbe­széléseik egy Róma — Belgrád—Bukarest közötti légivonal alakítása körül forogtak. FONTOS TANÁCSKOZÁSOK A MAGYAR KÖVETTEL Politikai körökben úgy tudják, hogy a szi­najai megbeszéléseken a következő kérdé­sek kerültek megvitatás alá: a dunai kérdés a csehszlovák-német vi­. A kormánycsapatok előnyomulása Granadánál Mióta: „Santander eleste jelentéktelen epizód volt“ Madrid, augusztus 31. — Almeriából ér­kező jelentések szerint a kormánycsapatok a granadai fronton előnyomulóban vannak és elfoglalták Lanjaron és Ergiva községeket. A kormánycsapatok egyik tankosztaga meg­szállta az armillai repülőteret, mely csak pár kilométerre fekszik Granadától. Valencia, augusztus 31. — A felkelők há­rom repülőgépe megjelent Valencia felett és bombákat vetett a malvarreai kórházra. MIAJA NYILATKOZIK SANTANDERRŐL Madrid, augusztus 31. — Miaja tábornok nyilatkozatot adott a sajtó tudósítóinak San­tander elestéről. „Santander elfoglalásának nincs különösebb jelentősége“, mondotta Mi­aja. „Az ellenfél sikerét első­sorban a föld­­rajzi helyzetnek kell betudni, mely lehe­tetlenné tette, hogy Santandert aktív se­gítségben részesíthessük. • Ez azonban még nem jelenti­ azt, hogy a felkelők túlerőben vannak. Mindenütt, ahol a felkelőkkel egyenértékű fegyverekkel és nor­mális körülmények között mérkőzhetünk meg, tehát észak kivételével az összes frontokon, be­bizonyíthatjuk fölényünket és támadó, illetve védekező erőinket. Ezt bizonyítják a Madridtól északnyugatra s a keleti fronton elért eredményeink is s a felkelők, akik újabb olasz divíziókban és né­met fegyverekben reménykednek, szintén tisz­tában vannak ezzel­. A kínai és a spanyol vád a népszövetség előtt A Népszövetség titkársága napirendre tűzte Valencia panaszát. Genf, augusztus 31. — A Népszövetség titkársága értesítette a tagállamokat, hogy a tanács elnöksége a szeptember 10-én kez­dődő ülések napirendjére tűzte a valenciai kormány jegyzékét, melyben több spanyol hajó elsüllyesztése miatt vádat emel Olasz­ország ellen. Genfi körökben ennek ellenére is valószí­nűtlennek tartják, hogy a Népszövetség bár­miféle érdemleges határozatot hozna a spa­nyol kérdésben. Beavatott körökben úgy tudják, hogy a kínai kormány jegyzéke, melyben Nanking a távolkeleti eseményekről tájékoztatja a tag­államokat, csak első lépés ahoz, hogy a Népszö­vetség állást foglalhasson a japánéinál háborúhoz. Mivel Kína a tanácsnak is tagja, így jelen­tését úgy a tanács, mint a 13-án kezdődő plenáris gyűlés elé is beterjesztheti. LONDON ÉS PÁRIZS ABBAHAGYJÁK AZ ELLENŐRZÉST? London, augusztus 31. — Londoni körök­ben komoly formában beszélnek arról a tervről, hogy az angol kormány a közel­jövőben újabb nemzetközi konferenciát fog összehívni Londonba a spanyol ügy­­.likvidálására“. Más hírek arról tudnak, hogy Anglia és Franciaország meg akarják szüntetni a spa­nyol partok ellenőrzését. A be nem avatko­­zási bizottság albizottsága múlt heti ülésén szintén ezt javasolta, mivel megállapítható­­hogy Franco ellátása hadianyaggal és embe­rekkel Portugálián keresztül folyik s ily körülmények között a tengeri ellenőr­zésnek semmi értelme sincs. Moszkva is Nanking Bizonyos nemzetközi körök, melyek az abesszin háború alatt a Dúcénak falaztak, a spanyol háborúban a német és olasz fegyverek diadaláért lelkendeznek, a távolkeleti konflik­tusban szemrebbenés nélkül Japán pártját fog­ják s egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy a mindenkori támadók számára kiállít­sák az erkölcsi bizonyítványt, leirhatatlan­ izgalommal fogadták a kínai—szovjet meg­nemtámadási egyezmény megkötésének hírét. E körökben nem találnak kellő szavakat a tanácsállam újabb morális elítélésére s a tény kárhoztatására, hogy Moszkva „már megint beavatkozik“, Moszkva provokál, Moszkva nem hagyja békében a békeszándékú hatalma­kat ... Már tudni illik Japánt, Olaszorszá­got, a III. Birodalmat. Ez a riadt handaban­­dázás, mely egyetlen komoly és tárgyilagos érvet sem tud a maga igazának bizonyítására felhozni, ismét csak azt igazolja, hogy a fa­siszták és támadó szándékúnk nemzetközi ide­ológiai sémái szerint a legfőbb bűnös az ma­rad, aki nem angol, hanem szovjet módon az elhatározó pillanatban kemény tettekkel bi­­zonyítja, hogy a béke érdekében minden áldo­zatot hajlandó meghozni s nem törődve az erő­sebb és gyengébb életjogáról terjengő „filozó­fiai“ nézetekkel, a megtámadott segítségére siet. Akkor is, ha évtizedes összekülönbözé­­sek választották el. Csankaisek Kínáját éppen egy évtizedes villongások választották el a tanácsállamtól. Miután 1927-ben Csankaisek véres ellenfor­radalmával megtörte a Mennyei Birodalom megújulásának vonalát, olykor már-már úgy látszott, hogy Nanking is az „antibolsevista“ vizekre eshet. Egy ízben pedig oly sokra há­gott a feszültség a Szovjetszövetség és Kína között hogy a mandzsúriai vasútvonal miatt majdnem háborús összeütközésre került sor. Csankaisek átmeneti „antibolsevizmsát“ főleg Japán szerette volna kamatoztatni, még pedig kétféle módon is. Mialatt Nanking dicstelen és eredménytelen hadjáratait vezette a tanács­területek ellen­i legjobb csapatait kivonta a mandzsu területekről, a japán hódítók lépés­­ről-lépésre nyomultak a birodalom belseje felé. Másrészt Tokió minduntalan „kommunistael­lenes“ szerződés megkötését ajánlotta fel Nan­­kingnak, ami abból állott volna, hogy Csan­kaisek megengedi a japán csapatok felvonu­lását területein­ keresztül Szecsuan, Junan, Senszi tartományok ellen, továbbá Belsőmon­­gólián keresztül a Szovjetszövetség felé. Mon­dani sem kell, hogy ilyen egyezmény Kínát száraz után Japán vazallusává tette volna. Ha a japánok egyszer bevonultatták volna csapataikat a Mennyei Birodalom belsejébe, aligha vonták volna ki onnan valaha is ön­ként. De erre már a kommunistaellenes Nan­king sem volt hajlandó. Japán tehát a fegy-­­verek erejével kezdte meg a „szerződési“ aján­lat lényegének megvalósítását. S ez az, ami a Csankaisek-féle Kuomintanggal is­­megérttette a német—japán „antibolsevizmus“ lényegét s ésszerűbb magatartásra ösztönözte a tanács­területekkel s a Szovjetszövetséggel szemben. Japán antibolsevizmusának lényege ugyanaz, mint a III. Birodalomé. Tetszetős — bizo­nyos reakciós világhatalmasságok szemében tetszetős — alibi a támadó tervek, fontos stra­tégiai pozíciók megszerzésének s hadüzenet­nélküli hadjáratok igazolására. A hitlerista „antibolsevizmus“: politikai eszköz a német imperializmus kezében a közép és keleteuró­pai államok behálózására és a Szovjetszövet­ség bekerítésére oly ellenséges államokkal, me­lyek háború esetén felvonulási terepként is használhatók. Japán „antibolievizmusa“ a híres Tanaka terv politikai taktikája. Japán — az anyaország — rendkívüli kedvezőtlen katonai helyzetben van a szovjetekkel szem­ben. Kína leigázása megszüntetné ezt a ked­vezőtlen helyzetet, sőt adott esetben Szibérián kívül a távolkeleti angol, francia, holland gyarmatok ellen is kitűnő felvonulási terep lehetne. Viszont kérdéses, hogy a Mennyei Birodalom vállalkozik-e erre az áldatlan sze­repre, amelyet az „antibolsevizmus“ jelsza­ván kívül a sárga faj összefogásának prófé­ciája alatt jelöltek ki számára Tokióban. A legutóbbi események, Kína váratlanul kemény ellenállása, Nanking megegyezése a tanács­területekkel s közeledése a Szovjetszövetség­hez az ellenkezőjét bizonyítják. A most megkötött egyezményről — az an­gol visszhang s a moszkvai jelentések alapján — meg lehet állapítani, hogy teljesen defen­zív jellegű, megfelel a népszövetségi politika szellemének s teljesen mentes ama blokkokat kovácsoló háborús politikától, mely a fasiszta hatalmak minden lépésére rányomja bélyegét. Ez a megegyezés pontjaiból is kiviláglik. A szerződő felek elítélik a háborús politikát, kötelezik magukat vitás kérdéseiknek békés elintézésére. Ha a másik felet megtámadják, a szerződéskötők a támadónak nem nyújta­nak sem gazdasági, sem politikai, sem katonai segítséget. A megegyezés vonatkozik a kínai.

Next