Magyar Nap, 1937. december (2. évfolyam, 277-300. szám)
1937-12-02 / 278. szám
4 Szabó Gyula kiállítása a pozsonyi Művészegyesületben a művészt egészen új oldaláról mutatja be netónek. Tavaly az útja legelején kifogásoltuk a romabeszédjét, megemlítettük, hogy kívánatos volna, ha szigorúbban venné a rajzot. Mostani kiállításával azt bizonyítja, hogy egészen más útba tért, mint azt tavaly jelezte. A szín vált úrrá alkotásán, A szín töretlen kifejező esejében. Kézírása teljesen a színnek veti alá magát. A nagy impresszionisita tradícióbajt gyökerező fény és színhatásokból indul ki. Expresszivitása, érzéseinek szikekben való kifejezése, egészem Vájt Gogh és Cézanne közelébe hozta. A felszabadult festetni vágyás természetszerűleg felbont minden zártabb, épített formai megoldást. Érezhető ez főleg a kompozícióim, míg tájképei ragyogó harmóniájukkal, felszabadultságukkal, mint nagy virágos rétek tükröződnek képeiből. Mintha legyűrte volna magában a párizsi útután a sok fekete pesszimizmust, mely tavalyi kompozícióinak alaphangját képezte. Az egyik arcképében visszakísért ez a reminiszcencia, de ezt a pesszimizmust alig vesszük észre a szemet örvendeztető sok más alkotás között. Nem tudjuk hová vezet még Szabó útja, eddigi útja mindenesetre érdekes és vérbeli festőt árul el. (-re.) Az Eötvös Kör a független kriticizmus szellemében működik Madarász László főiskolás beszéde Pozsony, dec. I. — A múlt héten tartotta első közgyűlését a pozsonyi főiskolások Eötvös Köre, melyen Madarász László emlök hosszabb beszédben ismertette az Eötvös Kört életbe hívó előzményeket. Mivel egyes ifjúsági csoportok a beszéd kivonatos ismertetésébe téves tendenciákat akartak belemagyarázni, megkértük Madarász Lászlót, a Kör volt elnökét, hogy beszédének eredeti szövegét bocsássa a nyilvánosság elé. A beszédből a következő részeket szó szerint adjuk közre: Az Eötvös Kör nyolchónapos működésének ismertetése előtt szükséges néhány szót szólani a Főiskolás mozgalmaik, szorosabban véve a pozsonyi magyar Főiskolás mozgalmak legújabb fejlődéséről s azokról a szellemi csatákról és Irányokról, melyek a fejlődést a mai formája felé hajtották s amelyek az Eötvös-kört is létrehozták. Természetesen, amit elmondok, legnagyobb részt személyes élményem. 1934 őszén mozgalomról nem lehetett beszélni, legföljebb lokális, a pozsonyi MAKK falain túl nem terjedő szellemi csatákról, ami különben csaknem máig jellemezte a főiskolás életet. A szellemiségnek ez a lokalizálódása arra vezethető vissza, legelsősorban, hogy nem volt CsMASz. Mégis, mi volt az, ami ebben a szűklálókörűségre, helyi jelentőségű megmozdulásokra kárhoztatott korszakban a problémát, az elvi kérdést jelentette, a tisztujítások személyes ízű izgalmain s az egyesületi élet kisjelentőségű aktualitásain kívül? Egyrészt a Prohászka-kör ideológiája, másrészt a politikai életből lecsapódott jelszavak. három csoport alakult ki. Az első minden világnézeten nem felül-, hanem kívülálló csoport volt, hogy úgy mondjam: hivatalnokcsoport, melynek ha mégis volt valamiféle világnézete, ez egyesületi világnézet volt: ,,makkizimus”, öncéllá vált a szervezet s a tagok és a szellem háttérbe szorultak. Innen kerültek ki a legjobb adminisztratív erők, álelnökök és titkárok, de a szellemi fejlődés szempontjából ennek a csoportnak semmi jelentősége nem volt A második csoportot a Prohászka-körben szervezett ifjúság adta, mely ebben az időben még mindenben előtérbe helyezte a vallást s így természetes reakcióképen létrehozta a harmadik csoportot: a nemzeti. A legtöbb Fejlődésképes csira ebben a harmadik csoportban volt. Talán azért, mert ennek a személyes kapcsolata volt a régi nagy generáció felé. Ludwig Aurél volt az, aki ébresztgetett, realitásokat tárt elénk s én úgy látom, hogy innen egyenes vonal vezet a nemzeti gondolat periódusán, az egység elvén és a Széchenyi-mozgalmi etappon át egészen addig a világnézetek útvesztőjét kikerülni akaró, tiszta magyar kultúráért küzdp független kriticizmusig, ahol jelenleg az Eötvös-kör áll. Az első zajlás 1935 őszén indult meg. A politikában akkor kezdődött a pártegyesítő akció, Rimaszombatban ekkor ült össze a gömöri diéta, a pozsonyi MAKK említett harmadik csoportja ekkor gondolt először önálló szervezkedésre. Egyáltalán: a falak, melyek eddig elválasztották egymástól az egyetemi városokat, bomladozni kezdtek . Prágából hírek keltek szárnyra, aa HMAE illetőleg Támcsics-Kör és a MÁK viszonyát a lapok is hozták. A pozsonyi MAKK-ban ekkor Ludwig Aurél szerepét Holénia György vette át. Az ő indítványára a pozsonyi MAKK 1936 tavaszán, Prágát megelőzve, elhatározta, hogy tízéves jubileumával együtt a CsMASz-kongresszust is megrendezi. Sajnos, a jubileummal együtt a kongresszs terve is kútba esett . így a prágai MÁK joggal tekintheti magát kezdeményezőnek. A CsMASz-kongresszus 1936 decemberében végre összeült. Pozitív munkát akarunk! — vált jelszóvá a CsMASz-kongresszuson s e jelszó jegyében született meg az új munkaprogram. Megindult az útkeresés. Láttuk, hogy az eddigi próbálkozások Magyar NAP Csütörtök, 1937 december 1. A REJTÉLYESEN ELTŰNT PETŐFI NYOMÁBAN — Illyés Gyula újabb szenzációs adatai Petőfi titokzatos haláláról — IV. Az irományokból, az összefűzött kitüntetésekből maga Heydte is rögtön arra következtet, hogy az elsett tisztnek nem szorosabb környezetéhez kellett tartoznia. Az imént kiemeltük, hogy Petőfi valóban kapott már munkát Bem mellett, Bem nem tudott magyarul, németül is rossz kiejtéssel beszélt. A költővel (mint a ránk maradt levelek bizonyítják) viszont könnyen tudott franciául értekezni. Föltehető tehát, hogy Petőfi elsősorban fordítói és tolmácsi munkát végzett mellette. Talán Kemény Farkas jelentését is fordítás vagy válasz megírása végett adta át neki a vezér. A táborban Bem után, ha ugyan nem előtte, az országos hírű költő volt a legismertebb ember, valószínű, hogy a kitüntetések ünnepélyes feltűzésénél a magyarul nem tudó Bem szintén szerepet szánt neki, a „népköltőnek“, aki nemcsak a nyelvnek, de az ékesszólásnak is mestere volt. Meglehet, hogy a kitüntetések ügyének vezetését teljesen ráruházta, ezért volt a költőnél egy egész köteg dekoráció. Már ez is eléggé valószínűvé tehetné, hogy az országút mellett heverő tetem valóban a költőé volt? De más körülmény is erősíti ezt a feltevést. A titokzatos polgári ruhás honvéd Heydte ugyan tisztnek tartja a leszúrt felkelőt, de erre semmi támasztéka nincs, hisz később maga is megjegyzi, hogy a még rajta levő egyetlen ruhadarabja „nadrágja fekete pantalló volt“. Vagyis polgári ruhát viselt. Azok szerint, akik utolsó napján látták a költőt, az valóban polgári öltönyben volt, sokan még a fekete pantallóra is emlékeznek. Ha kétségtelen, hogy a felkelő tiszt Bem vezérkarához tartozott, még csak azt kellene kideríteni, volt-e a vezérkarban más polgári ruhás katona is? S ha volt, elesett-e az is? S ha igen, ismeretlenül temették-e el őt is? Csak így merülhet fel a kétség, hogy a Heydte által leírt tetem mégsem Petőfié volt. Más polgári ruhás honvédről Bem vezérkarában senki sem tesz említést. Még kevésbé olyanról, aki az ütközetben elesett. Heydte a tetemet már nadrágjáig levetkőztetve találta. A rabló kozákok a többi i.ojo holttestet nem vetkőztették le, megelégedtek azok kifosztásával, hisz a bevérzett katonai egyenruháknak számukra nem igen lehetett értéke, azokat nem nagyon adhatták el. De értekesnek tarthatták a mosható, jó minőségü polgári vászonzubbonyt s talán a díszesen kivarrott finom inget. tiz napig Petőfinek nem volt ideje és alkalma szakását rendbehozatni, mert éjjel-nappal szekéren és lóháton Bemet hajszolta, majd Bemmel együtt rohant vissza, Vásárhelyre és onnan Segesvárra. E tíz nap alatt tehát körszakára is nőhetett. Hogy a fogoly magyar tisztek Heydte leírásából ráismertek Petőfire, ez is arra vall, hogy Petőfinek kinőtt a szakák, hiszen a tisztek látták’ Petőfit az utolsó napokban“. Petőfi utolsó percei A magyar orvos és az osztrák ezredes egymást kiegészítő jelentése alapján magunk elő tudjuk idézni a költő utolsó perceit, azt a rövid időközt, amelynek elején Lengyel még lobogó inggel, végén pedig Heydte már, levetkőztetve, vérében holtan látta. Lengyel, — saját vallomásai alapján mondom ezt — ha előzően ismerte is a költőt, a csata napján még nem igen lehetett tisztában jelentőségével. Erre bizonyára csak később jött rá írásaiban a költő, mikor szemtől-szembe beszél hozzá, őrnagynak szólítja, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak barátja, de még közeli ismerőse sem lehetett a költőnek, mert különben tudta volna, hogy az nem szerette, ha katonai rangján szólították, hisz a tiszti rang jeleit még egyenruhájára sem varratta fel. Lengyel vallomásait kortársai sokat támadták. Az azonban senkinek sem jutott eszébe, hogy a rendkívüli élménnyel néha már-már dicsekvő orvostól megkérdezze: miért nem vette a nyeregbe maga mellé a költőt? Mikor maga is mondja, hogy a halálos gyűrűből csak a lovasok menekülhettek. Megtehette volna, az ellenség akkor még elég messze volt. Azért nem tette meg, mert nem tudta, milyen érték megmentésbe adott alkalmat neki a sors. Nagy fekete körszakái „A halott.. . sovány, kicsiny, száraz arcú, nagyon határozott kifejezéssel és nagy fekete körszakállal“. Hevdte leírása is tökéletesen illik Petőfire, beleértve még a fekete körszakált is, noha a költő utolsó képén, melyet Orlay július első felében Mezőberényben festett róla, hegyes francia szakáll viselt. Ehez azonban helyesen fűzi hozzá Mikes Lajos, hogy „július 22-től a segesvári csata napjáig vagyis Rákkutató intézet létesül Beregszászon Kik kapják a tiszaoszbályozási munkálatokat? Ungvár, december 1. — Kárpátalja országos választmányit kedden, november 30-án tartotta meg november hári gyűlését Hraibár Konstantin kormányzó elnöklésével. Az elnöki jelentéseik során tudomására hozták a’ajlasztmény’i ülésnek, hogy a belügyminissztérium jóváhagyta az év tavaszán hozott határozatot, amely szerint a kárpátaljai önkormányzat 450.000 koronáért részvényt vásárol a PRE második ('.missziójából. A beregszászi és nagyszőllösi országos kórházak ,burgonyaszükségletnetók ellátását az 1938. évre a Memnlka -cégnek (fiat vágón) és a beregszászi Hollander-cégnek (két vágóm) adták át. A választmány jóváhagyta a beregszászi kórházi személyzet reszisztemizációs szabályzatát. Eszerint a kórházban 7 főorvosi (eddiig 3), 11 alorvosi (eddig 4) állást rendezereeitettek. Az egyéb személyzet is jelentékenyen megszaporodott és pedig 3 számvevőségi (1), 2 gazdasági (1), 9 segédhivatalnoki (3) tisztviselő fog működni, miig a szakalkalmazottak száma 25 lesz az endilgi 13 helyett, az ápolóik és ápolónők számát pedig 16- ról 60-ira emelték. Némi állandó természetű alkalmazást 74 személy részér© biztosított az új szabályrendelet. Több járási és községi költségvetés és zárószámadás jóváhagyása után harminc községnek megengedték különféle adók és illeték szedését. Kiutaltak 30.000 koronát az Országos Ifjúsággombzó Intézetnek berendezési célokra, 24.000 koronát a beregszászi tartományi kórház higiéniai berendezési céljaira és 13.000 koronát a Huszton létesítendő kórház talajvizsgálati munkálataira. A beregszászi kórház külső csatornázási terveinek az elkészítésiére 23.000 koronát szavazott meg a választmány. Ezután vízépítési munkálatokat tárgyalt a választmány. Kiadták a Tisza balpart szabályozási munkáját Tiszabökénynél 130.600 koronáért ing. Szanta-cégnek. Szökős és Vári között a Tisza partvédelmi tervére 70.000 koronát szavaztak meg, míg a Ljuta jobbparti szabályozására, Csornoholovánál50.000 koronát. Ugyanilyen összeget utaltak ki a Risku folyó Lipcse melletti balparti szabályozására Kiadták a Tisza jobbért biztosítási munkálataiit a Toretolina torkolatánál az ing. Hámos-cégnek 131.000 koronáért, Onohat, Kolovlay és Szeredinye községek országos hozzájárulást kaptak összesen hat községi kút építésére. Kiutalták a gabonaraktáraik építéséhez megszavazott országos hozzájárulás évii 150.000 koronás összegét.. A velsatilon Tisza-szabályozás munkálatainak kölelegét 600.000 koronáról 660.000 koronára emelték fel. Ezt a munkát a huszti Juksek-cég végzi. Az eszenyi árumentesítő társulat meliorációs munkáját az ing. Framta- és Kutnahorszky-cégre bízták 270.000 koronáért. Az országos választmány végül elhatározta, hogy a beregszászi országos kórházban rákkutató intézetet létesít. sorra csődöt mondtak. Eddigi elvünk: Csak a MAKK-on belül dolgozni! — megingott. Megingott, mert látta, hogy a MAKK érdekvédelmi jellegeinél fogva nem alkalmas egy kritikus, "tudományos módszerekkel dolgozó, átértékelő kulturmunkára, sőt az ilyenféle próbálkozásoknak káros hatását máris tapasztalhattuk a MAKK-ban. A túlságos ideológizálás következtében a MAKK megszűnt minden magyar főiskolás összefogó érdekvédelmi szerve lenni, viszont ideológiai alapon álló kritikai kultúrfórummá sem tudta kinőni magát. Ilyen körülmények között alakult meg az Eötvös-kör. MEGRENDELÉS Alulírott előfizetők a „Magyar Napra" hónapra .... évre és kötelezem magam az előfizetési dijat 1 hóra Kcs 12.—, 54 évre Kcs 34.—, 51 évre Kcs 66.—, 1 évre Kcs 130.— összegben az első szám vétele után átutalni. Név: r.w.VM . • • i.f • • • . . • Község. . .T.r.T.S,T'T,V*V,**V,W*«l • • • • m , • Pontos cím: I .r.f ■ • m • • * Utolsó pósla: . • l««*1 • • • Nem kívánatos törlendő. 30 filléres bélyeggel ellátva és nyitott borítékba« nyomtatványként beküldendő. „ A „Magyar Nap“ olvasói figyelőiér» ajánljuk a filsemberi pékség termékeit, amelyek az Egység szövetkezet ii összes elárusítóhelyein kaphatók. i i I ■ «II ■ ■■ ■ «Hl. i. i. ■ ————— Rohant a kukoricás felé... A költő Fejéregyházán át az ügető orvos mellett szaladt, mikor nem bírta az iramot, mikor a lóháton menekülő orvos őt elhagyta, valószínüleg Héjjasfalva irányába rohant tovább. Az üldöző két ezred dzsidás elől az országútról ösztönösen balra a susoricás felé igyekezhetett. Ebben a pillanatban száguldhattak elébe a Küküllő mentén a bekerítésre küldött másik dzsidás ezred első kozákjai. Vagy már elérte a kukoricást és abból űzték vissza az országút felé. A szörnyű szúrást elölről kapta... Az ellenség a hadijog vagy legalább is a lovagiasság törvényei ellenére emelt fegyvert rá, hiszen polgári ruhában volt, semmi fegyver nála. A kozákok valószínűleg épp a ruhája miatt nem kegyelmeztek neki. Többre becsülték azt, amit zsebeiben sejthettek annál, ami szívében és elméjében élt és élhetett volna még évtizedekig, csak huszonhat éves volt. Nem védekezhetett. A szörnyű szúrást, Heydte leírása szerint, élőiről kapta. Az orosz fegyverkezelési oktatás szerint a lándzsát az emberi legpuhább és legnagyobb felületet nyújtó részébe, a gyomorba vagy hasba kell döfni. FÉL HAT ÓRA TÁJBAN ELVÉGEZTETETT... A magyar hadirend délután öt órakor lőtt meg, a teljes vég, aztán a fegyvertelenek embertelen leölése nem késett soká. Fél hat óra tájban a költő már vérében fetrengett a cár és a császár zsoldosai, három-négy halottrabló között. Utolsó pillantása ezekre esett".