Magyar Nap, 1937. december (2. évfolyam, 277-300. szám)

1937-12-02 / 278. szám

4 Szabó Gyula kiállítása a pozsonyi Műv­észegyesüle­t­be­n a művészt egé­szen új oldaláról mutatja be netón­ek. Tavaly az útja legelején kifogásoltuk a romabeszédjét, meg­említettük, hogy kívánatos volna, ha szigorú­bban venné a rajzot. Mostani kiállításával azt b­izonyít­ja, hogy egészen más útb­a tért, mint azt tavaly jelezte. A szín vált úrrá alkotásán, A szín töret­len kifejező esejében. Kézírása teljese­n a színnek veti alá magát. A nagy impresszionisita tradíció­­bajt gyökerező fény és szính­atásokból indul ki. Expresszivitása, érzéseinek szik­ekben való kife­­je­zése, egészem Vájt Gogh és Céz­anne közelébe hozta. A felszabadult festetni vágyás természetsze­rűleg felbont minden zártabb, épített f­ormai m­eg­­oldást. Érezhető ez főleg a kompozícióim, m­íg táj­képei ragyogó harmóniájuk­kal, felszabad­ultságuk­­kal, mint nagy virágos rétek tükröződnek képei­ből. Mintha legyűrte volna magában a párizsi út­­után a sok fekete pesszimizmust, mely tavalyi kompozícióinak alaphangját képezte. Az egyik arcképében vissza­kísért ez a reminiszcencia, de ezt a pesszimizmust alig vesszük észre a szemet örvendeztető sok más alkotás között. Nem tud­­juk hová vezet még Szabó útja, eddigi útja min­denesetre érdekes és vérbeli festőt árul el. (-re.) Az Eötvös Kör a független kriticizmus szellemében működik Madarász László főiskolás beszéde Pozsony, dec. I. — A múlt héten tartotta első közgyűlését a pozsonyi főiskolások Eötvös­ Köre, melyen Madarász László emlök hosszabb be­szédben ismertette az Eötvös­ Kört életbe­ hívó előzményeket. Mivel egyes ifjúsági csoportok a beszéd kivonatos ismertetésébe téves tendenciákat akartak be­lemagyarázni, megkértük Madarász Lászlót, a Kör volt elnökét, hogy beszédének eredeti szövegét bocsássa a nyilvánosság elé. A beszédből a következő része­ket szó szerint adjuk közre: Az Eötvös­ Kör nyolchónapos működésének is­mertetése előtt szükséges néhány szót szólani a Főiskolás mozgalmaik, szorosabban véve a pozsonyi magyar Főiskolás mozgalmak legújabb fejlődésé­ről s azokról­ a szellemi csatákról és Irányokról, melyek a fejlődést a mai formája felé hajtották s amelyek az Eötvös-kört is létrehozták. Természe­tesen, amit elmondok, legnagyobb részt személyes élményem. 1934 őszén mozgalomról nem lehetett beszélni, legföljebb lokális, a pozsonyi MAKK falain túl nem terjedő szellemi csatákról, ami különben csaknem máig jellemezte a főiskolás életet. A szellemiségnek ez a lokalizálódása arra vezethető vissza, legelsősorban, hogy nem volt CsMASz. Mégis, mi volt az, ami ebben a szű­klá­­lókörű­ségre, helyi jelentőségű megmozdulásokra kárhoztatott korszakban a problémát, az elvi kér­dést jelentette, a tisztu­jítások személyes ízű­ iz­galmain s az egyesületi élet kisjelentőségű­ ak­tualitásain kívül? Egyrészt a Prohászka-kör ideo­lógiája, másrészt a politikai életből lecsapódott jelszavak. három csoport alakult ki. Az első min­den világnézeten nem felül-, hanem kívülálló cso­port volt, hogy úgy mondjam: hivatalnokcsoport, melynek ha mégis volt valamiféle világnézete, ez egyesületi világnézet volt: ,,m­akkizimus”, öncéllá vált a szervezet s a tagok és a szellem háttérbe szorultak. Innen kerültek ki a legjobb adminisz­tratív erők, áleln­ökök és titkárok, de a szellemi fejlődés szempontjából ennek a csoportnak sem­mi jelentősége nem volt­ A második csoportot a Prohászka-körben szer­vezett ifjúság adta, mely ebben az időben még mindenben előtérbe helyezte a vallást s így ter­mészetes reakcióképen létrehozta a harmadik cso­portot: a nemzeti. A legtöbb Fejlődésképes csira ebben a harmadik csoportban volt. Talán azért, mert ennek a személyes kapcsolata volt a régi nagy generáció felé. Ludwig Aurél volt az, ak­i ébresztgetett, realitásokat tárt elénk s én úgy lá­tom, hogy innen egyenes vonal vezet a nemzeti gondolat periódusán, az egység elvén és a Szé­­chenyi-mozgalmi etappon át egészen addig a vi­lágnézetek útvesztőjét kikerülni akaró, tiszta ma­gyar kultúráért küzdp független kriticizmusig, ahol jelenleg az Eötvös-kör áll. Az első zajlás 1935 őszén indult meg. A politi­kában akkor kezdődött a pártegyesí­tő akció, Ri­maszombatban ekkor ült össze a gömöri diéta, a pozsonyi MAKK említett harmadik csoportja ek­kor gondolt először önálló szervezkedésre. Egy­általán: a falak, melyek eddig elválasztották egy­mástól az egyetemi városokat, bomladozni kezd­tek .­ Prágából hírek keltek szárnyra, aa HMAE illetőleg Támcsics-Kör és a MÁK viszonyát a la­pok is hozták. A pozsonyi MAKK-ban ekkor Ludwig Aurél szerepét Holénia György vette át. Az ő indítványára a pozsonyi MAKK 1936 tava­szán, Prágát megelőzve, elhatározta, hogy tízéves jubileumával együtt a CsMASz-kongresszust is megrendezi. Sajnos, a jubileummal együtt a kon­­gresszs terve is kútba esett . így a prágai MÁK joggal tekintheti magát kezdeményezőnek. A CsMASz-kongresszus 1936 decemberében vég­re összeült. Pozitív munkát akarunk! — vált jelszóvá a CsMASz-kongresszuson s e jelszó jegyében szüle­tett meg az új munkaprogram. Megindult az út­keresés. Láttuk, hogy az eddigi próbálkozások Magyar NAP Csütörtök, 1937 december 1. A REJTÉLYESEN ELTŰNT PETŐFI NYOMÁBAN — Illyés Gyula újabb szenzációs adatai Petőfi titokzatos haláláról — IV. Az irományokból, az összefűzött kitünteté­sekből maga Heydte is rögtön arra következ­tet, hogy az elsett tisztnek nem szorosabb környezetéhez kellett tartoznia. Az imént kiemeltük, hogy Petőfi valóban kapott má­r munkát Bem mellett, Bem nem tudott magya­rul, németül is rossz kiejtéssel beszélt. A köl­tővel (mint a ránk maradt levelek bizonyít­ják) viszont könnyen tudott franciául érte­kezni. Föltehető tehát, hogy Petőfi elsősorban fordítói és tolmácsi munkát végzett mellette. Talán Kemény Farkas jelentését is fordí­tás vagy válasz megírása végett adta át neki a vezér. A táborban Bem után, ha ugyan nem előtte, az országos hírű költő volt a legismertebb ember, valószínű, hogy a kitüntetések ünne­pélyes feltűzésénél a magyarul nem tudó Bem szintén szerepet szánt neki, a „nép­költőnek“, aki nemcsak a nyelvnek, de az ékesszólásnak is mestere volt. Meglehet, hogy a kitüntetések ügyének ve­zetését teljesen ráruházta, ezért volt a költő­nél egy egész köteg dekoráció. Már ez is eléggé valószínűvé tehetné, hogy az országút mellett heverő tetem valóban a költőé volt? De más körülmény is erősíti ezt a feltevést. A titokzatos polgári ruhás honvéd Heydte ugyan tisztnek tartja a leszúrt fel­kelőt, de erre semmi támasztéka nincs, hisz később maga is megjegyzi, hogy a még rajta levő egyetlen ruhadarabja „nadrágja fekete pantalló volt“. Vagyis polgári ruhát viselt. Azok szerint, akik utolsó napján látták a költőt, az valóban polgári öltönyben volt, sokan még a fekete pantallóra is emlékeznek. Ha kétségtelen, hogy a felkelő tiszt Bem ve­zérkarához tartozott, még csak azt kellene ki­deríteni, volt-e a vezérkarban más polgári ruhás katona is? S ha volt, elesett-e az is? S ha igen, ismeretlenül temették-e el őt is? Csak így merülhet fel a kétség, hogy a Heydte által leírt tetem mégsem Petőfié volt. Más polgári ruhás honvédről Bem vezérka­rában senki sem­ tesz említést. Még kevésbé olyanról, aki az ütközetben elesett. Heydte a tetemet már nadrágjáig levetkőz­tetve találta. A rabló kozákok a többi i.ojo holttestet nem vetkőztették le, megelégedtek azok kifosztásával, hisz a bevérzett katonai egyenruháknak szá­mukra nem igen lehetett értéke, azokat nem nagyon adhatták el. De értekesnek tarthatták a mosható, jó minőségü polgári vászonzub­bonyt s talán a díszesen kivarrott finom inget. tiz napig Petőfinek nem volt ideje és alkalma szakását rendbehozatni, mert éjjel-nappal szekéren és lóháton Bemet hajszolta, majd Bemmel együtt rohant vissza, Vásárhelyre és onnan Segesvárra. E tíz nap alatt tehát körszakára is nőhetett. Hogy a fo­goly magyar tisztek Heydte leírásából ráis­mertek Petőfire, ez is arra vall, hogy Petőfi­nek kinőtt a szakák, hiszen a tisztek látták’ Petőfit az utolsó napokban“. Petőfi utolsó percei A magyar orvos és az osztrák ezredes egy­mást kiegészítő jelentése alapján magunk elő tudjuk idézni a költő utolsó perceit, azt a rövid időközt, amelynek elején Lengyel még lobogó inggel, végén pedig Heydte már, levetkőztetve, vérében holtan látta. Lengyel, — saját vallomásai alapján mon­dom ezt — ha előzően ismerte is a költőt, a csata napján még nem igen lehetett tisz­tában jelentőségével. Erre bizonyára csak később jött rá­ írásai­ban a költő, mikor szemtől-szembe beszél hozzá, őrnagynak szólítja, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak barátja, de még közeli ismerőse sem lehetett a költőnek, mert különben tudta volna, hogy az nem szerette, ha katonai rang­ján szólították, hisz a tiszti rang jeleit még egyenruhájára sem varratta fel. Lengyel vallomásait kortársai sokat támad­ták. Az azonban senkinek sem jutott eszébe, hogy a rendkívüli élménnyel néha már-már dicsekvő orvostól megkérdezze: miért nem vette a nyeregbe maga mellé a költőt? Mikor maga is mondja, hogy a halálos gyű­rűből csak a lovasok menekülhettek. Megte­hette volna, az ellenség akkor még elég messze volt. Azért nem tette meg, mert nem tudta, milyen érték megmentésbe adott alkalmat neki a sors. Nagy fekete körszakái „A halott.. . sovány, kicsiny, száraz arcú, nagyon határozott kifejezéssel és nagy fekete kör­szakállal“. Hevdte leírása is tökéletesen illik Petőfire, beleértve még a fekete körsza­kált is, noha a költő utolsó képén, melyet Or­­lay július első felében Mezőberényben festett róla, hegyes francia szakáll viselt. Ehez azon­ban helyesen fűzi hozzá Mikes Lajos, hogy „július 22-től a segesvári csata napjáig vagyis Rákkutató intézet létesül Beregszászon Kik kapják a tiszaoszbályozási munkálatokat? Ungvár, december 1. — Kárpátalja országos vá­lasztmányit kedden, november 30-án tartotta meg november hári gyűlését Hraibár Konsta­ntin kor­mányzó elnök­lésével. Az elnöki jelentéseik során tudomására hozták a­­’ajlasztmén­y’i ülésnek, hogy a belügym­inis­sztériu­m jóváhagyta az év tavaszán hozott határozatot, amely szerint a kárpátaljai önkormányzat 450.000 koronáért részvényt vásá­rol a PRE második ('.missziójából. A beregszászi és nagyszőllösi országos kórhá­zak ,burgonyaszükségletnetók ellátását az 1938. év­re a Me­m­nlk­a -cégnek (fiat vágón) és a beregszá­szi Holland­er-cégnek (két vágóm) adták át. A választmány jóváhagyta a beregszászi kórházi személyzet reszisztemizációs szabályzatát. Esze­rint a kórházban 7 főorvosi (ed­diig 3), 11 alorvosi (eddig 4) állást rendezereeitettek. Az egyéb sze­mélyzet is jelen­tékenye­n megszaporodott és pe­dig 3 számvevőségi (1), 2 gazdasági (1), 9 segéd­­hiva­talnoki (3) tisztviselő fog működ­ni, miig a szakalkalmazottak száma 25 lesz az endilgi 13 helyett, az ápolóik és ápolónők számát pedig 16- ról 60-ira emelték. Némi állandó ter­m­észetű alkal­mazást 74 személy részér© biztosított az új sza­bályrendelet. Több járási és községi költségvetés és záró­számadás jóváhagyása után harminc községnek megengedték különféle adók és illeték szedését. Kiutaltak 30.000 koronát az Országos Ifjúsággomb­zó Intézetnek berendezési célokra, 24.000 koronát a beregszászi tartományi kórház higiéniai berendezési céljaira és 13.000 koronát a Huszton létesítendő kórház talajvizsgálati mun­kálataira. A beregszászi kórház külső csatornázási terveinek az elkészítésiére 23.000 koronát szava­zott meg a választmány. Ezután vízépítési munkálatokat tárgyalt a vá­lasztmány. Kiadták a Tisza balpart szabályozási munkáját Tiszabökénynél 130.600 koronáért ing. Szanta-cégnek. Szökős és Vári között a Tisza partvédelmi tervére 70.000 koronát szavaztak meg, m­íg a Ljuta jobbparti szabályozására, Csornoholo­­vánál­­50.000 koronát. Ugyanilyen összeget utal­tak ki a Risku folyó Lipcse melletti balparti sza­bályozására Kiadták a Tisza jobbért biztosítási m­unkálataiit a Toretolina torkolatánál az ing. Há­­mos-cégnek 131.000 koronáért, Onohat, Kolovlay és Szeredinye községek országos hozzájárulást kaptak összesen hat községi kút építésére. Ki­utalták a gabonaraktáraik építéséhez megszava­zott országos hozzájárulás évii 150.000 koronás összegét.. A velsatil­on­ Tisza-szabályozás munkálatainak köl­­elegét 600.000 koroná­ról 660.000 koronára emel­ték fel. Ezt a munkát a huszti Juksek-cég végzi. Az eszenyi árumentesítő társulat meliorációs mun­káját az ing. Framta- és K­utnahorszky-cégre bíz­ták 270.000 koronáért. Az országos választmány végül elhatározta, hogy a beregszászi országos kórházban rákkutató intézetet létesít. sorra csődöt mondtak. Eddigi elvünk: Csak a MAKK-on belül dolgozni! — megingott. Megin­gott, mert látta, hogy a MAKK érdekvédelmi jel­legeinél fogva nem alkalmas egy kritikus, "tudo­mányos módszerekkel dolgozó, átértékelő kultur­­m­unkára, sőt az ilyenféle próbálkozásoknak ká­ros hatását máris tapasztalhattuk a MAKK-ban. A túlságos ideológizálás következtében­ a MAKK megszűnt minden magyar főiskolás összefogó ér­dekvédelmi szerve lenni, viszont ideológiai ala­­pon álló kritikai kultúrfórummá sem tudta kinőni magát. Ilyen körülmén­yek között alakult meg az Eötvös-kör. MEGRENDELÉS Alulírott előfizetők a „Magyar Napra" hó­napra .... évre és kötelezem magam az elő­fizetési dijat 1 hóra Kcs 12.—, 54 évre Kcs 34.—, 51 évre Kcs 66.—, 1 évre Kcs 130.— összegben az első szám vétele után átutalni. Név: r.w.­VM . • • i.f • • • . . • Község. . .T.r.T.S,T'T,V*V,**V,W*«­l • • • • m­ , • Pontos cím: I .r.f ■ •­­ m • • * Utolsó pósla: . • l««*1 • • • Nem kívánatos törlendő. 30­ filléres bélyeggel ellátva és nyitott borítékba« nyomtatványként beküldendő. „ A „Magyar Nap“ olvasói figyelőiér» ajánljuk a fi­lsember­i pékség termékeit, amelyek az Egység szövetkezet ii összes elárusítóhelyein kaphatók. i i I ■ «II ■ ■■ ■ «Hl. i. i. ■ ————— Rohant a kukoricás felé... A költő Fejéregyházán át az ügető orvos mellett szaladt, mikor nem bírta az iramot, mikor a lóháton menekülő orvos őt elhagyta, valószínüleg Héjjasfalva irányába rohant to­vább. Az üldöző két ezred dzsidás elől az or­szágútról ösztönösen balra a susoricás felé igyekezhetett. Ebben a pillanatban száguldhattak elébe­­ a Küküllő mentén a bekerítésre küldött másik dzsidás ezred első kozákjai. Vagy már elérte a kukoricást és abból űzték vissza az országút felé. A szörnyű szúrást elölről kapta... Az ellenség a hadijog vagy legalább is a lovagiasság törvényei ellenére emelt fegyvert rá, hiszen polgári ruhában volt, semmi fegy­ver nála. A kozákok valószínűleg épp a ru­hája miatt nem kegyelmeztek neki. Többre becsülték azt, amit zsebeiben sejt­hettek annál, ami szívében és elméjében élt és élhetett volna még évtizedekig, csak hu­szonhat éves volt. Nem védekezhetett. A szörnyű szúrást, Heydte leírása sze­rint, élőiről kapta. Az orosz fegyver­kezelési oktatás szerint a lándzsát az emberi legpuhább és legnagyobb felületet nyújtó részébe, a gyomorba vagy hasba kell döfni. FÉL HAT ÓRA TÁJBAN ELVÉGEZTETETT... A magyar hadirend délután öt órakor lőtt meg, a teljes vég, aztán a fegyvertelenek­ embertelen leölése nem késett soká. Fél hat óra tájban a költő már vérében fetrengett a cár és a császár zsoldosai, három-négy halottrabló között. Utolsó pillantása ezekre esett".

Next