Magyar Nap, 1948. június (2. évfolyam, 124-148. szám)

1948-06-02 / 125. szám

Masm. A sportoló ifjúság ünnepén többszáz fiatal lány karika gyakorlatokat mutat, be. Már a főpróbán is nagy sikerük volt. A FIG mesterkedései a budapesti tornászolimpia megakadályozására A Nemzetközi Tahil Szö­­vetség (FIG) reakciós veze­tői megkísérlik a június 10, 11 és 12-ére tervezett bal­káni tornászolimpia meg­akadályozását A magyar szövetség annak ren­dje-módja szerint bejelen­tette, hogy a verseny meg­rendezésére készül.. Erre le­vél jött a­ FIG-től, melyben közükt, hogy a résztvevő nemzetek közül csak Cseh­szlovákia és Jugoszlávia tag­ja a nemzetközi szövetség­nek. Bulgária és Albánia fel­vételét kérte, a román torna­sportról pedig egyáltalán nem vesznek­ tudomást. A levélben figyelmeztetik a Magyar Tornaszövetséget, hogy csak a FIG előzetes engedélyével rendezheti meg a versenyt és egyben burkoltan fenyegetőznek, hogy ezt esetleg nem ad­ják meg. Az ügyben most nagy nemzetközi levelezés folyik és hisszük, hogy a FIG-ben i® felülkerekedik a józan megfontolás és nem gördíte­nek akadályokat a Balkán Olimpia elé. Ha mégsem így lenne, akkor is az a­­ javaslatunk: a FIG realézá­ciós vezetőinek akarata ellenére is tartsák meg Budapesten a­­keleteuró­­pai népek tornászainak nagy versenyét. Nem az engedélytől függ a tornászolimpia sikere! Kissé furcsa módja ez az olimpiai készülődésnek. Vájjon gátfutónők vagy pedig teniszezők ezek a lányok! EMRE MA. KEDDEN ESTE ELŐSZÖR ÉS UTÁNA MINDEN NAP GRILL, NÁDASSY LÁSZLÓ . REVÜJE ÉN ÉS A KISHÚGOM A közkedvelt társulat közreműködésével BELÉPŐDÍJ NINCS! JÉGGEL HŰTÖTT NÉZŐTÉR! KÁVÉHÁZ VISSZATÉR RÉGI SIKEREINEK SZÍNHELYÉRE FIRMI BÉLI és cigányzenekarjai SZILI­ LÁSZLÓ ÉNEKEL Sporthírek A kieső Szolnok csapata fel­bomlik. Az idény végén vissza­vonul néhány veterán játékosa: Kolláth, Szántó, Selmeczi és Fa­zekas. Kolláth valószínükig Pécsre megy edzőnek. A kapu­suk, Horváth iránt a Vasas ér­deklődik és több egyesület tett ajánlatot legjobb játékosuknak, a középfelezetet játszó fiatal Dobosnak is. Ráadásul még az edző is távozik — valószínűleg valamelyik)­­fővárosi n­agycsa­­pathoz. A vasárnap kiállított futbal­listák, az újpesti Szűcs és Nagymarosi, továbbá a csepeli Preiner valószínűleg még ezen a héten az MLSz egyesbírája elé kerülnek. Ügyükben szigorú ítélet várható. Franciaország nemzetközi te­niszbajnokságának győztesei: férfiegyesben az amerikai Par­ker, férfipárosban a Drobny (Csehszlovákia), Bergelin (Svéd­ország) pár­ A vegyespárosban a Drobny, Todd (amerikai) pár, női párosban a Hart, Todd amerikai pár győzött. Nagy botrány volt a Gáz­gyár—Hatvani VSE II. osztályú futballmérkőzésen. 2:2-s állás­nál a közönség berohant a pá­lyára és megverte Vörös játék­vezetőt, sőt az egyik partjelzőt is. Az ügynek az MLSz előtt lesz folytatása. A botrány va­lószínűleg a Gázgyár bajnok­ságába kerül, mert minden bi­zonnyal betiltják a hévízi úti pályán a játékot és a mérkőzés két pontját is a hatvaniak ja­vára írják. Map Kipp Kingiés A magyar irodalomnak művészi formába öltöztetett • története Benedek Marcell: Délsziget című könyvnapi könyve Könyvnapi ára kötve 24.— Ft A MAGYAR KÖNYVNAP egyetlen derűs könyve Karinthy Frigyes : Nevető Dekameron Száz humoreszk Könyvnapi ára kötve 24.— Ft Uj Idők kiadás. — Könyvsát­runk a Magyar Operaház előtt áll . . JÓZSEF JOLÁN A GŐZ, A DELNŐ ÉS A TÖBBIEK !R­égi téli, gyertyafénye® fa­­­lusi hajnalok emléke su­han át rajtam, szinte meg­csapja orromat a pernyeszag, elegy az agyag langyos sa­vanyúságával, ahogy nagy­anyám befut a bányakemen­­cébe és rám szól: — Ne szaladgálj egy szál­­ pendelyben, hé! Megfázol! Azóta se hallottam ezt a­­ szót. Most jut eszembe, am­i­­­­kor erre a nagyanyám által I pendelynek nevezett vászon - s neműre robogozom a kabin­­kulcsot s lefelé imbolygók a gőzfürdőbe vezető lépcsőkön. 1­ént csöndes csobogássá) ■*“' csordogál a víz egy szo­bor talapzatából a m­eden­­­­cébe. A párás langy levegő­­i­ben vidám zsibongás terjeng,­­ a meleg vízben valami tető­­t ván könnyű életérzéssel rin­gatóznak a fürdőzök. Édes­­ gyereknevetés gyöngyözik a­­ zsivajban, pőre apróságok visonganak­ anyjuk nyakába kapaszkodva. Fröcskölnek, lubickolnak a pici no palán­ták, úsztatják és buktatják egymást a nagyobbak és mintha e jócska őselemben mindenki rokona volna a vi­sító* gyerekeknek, anyás mo­soly fénylik feléjük az arco­­k.’H'• Az anyáknak és a nővé­reknek ebbe a demokratikus kis társadalmába, mint elő­kelő idegen vonul be egy delnő. Kezén-lábán vérvörös körmökkel vonul és cigaret­tázik. Igen, civilben belnő lehet, mert igen finnyás. Utálattal nézi a vizet, mely­ben ki tudja,­ milyen póri asszonyságok üdítik, ki tud­ja milyen h­oszo­s munka után fáradt tagjaikat. Szájához emeli a cigarettát s nagyot szippantana, ám a­ propellert játszó gyerekhad éppen esze­veszett gyönyörűséggel fröcsköl és egy vízcsepp ki­oltja a cigaretta parazsát. — Kabinosnél — kiált na­gyot a delnő s vésztjósló mozdulatot tesz a vászon­­neműben. — Miért nem vi­gyáznak ezekre a neveletlen kölykök­re! Itt nem szabad úszni! . ■ . A kabinosné szeretettel pis­log a rakoncátlanokra. — Csintalankodnak. De hi­szen gyerekek — magyarázza szívből jövő hangon. A delnő tovább háborog. 1*- Rámutat vörös vércse­­karmaival a falon függő táblára, mely céltalanul hir­deti: A medencében úszni ti­los. — A maga kötelessége arra ügyelni, hogy betartsák a szabályokat. Ha más időket élnénk, szólnék az uramnak. Az majd intézkedne. Az majd ellátná a maga baját! — mondja fenyegetően a kabi­nosáé felé, hátha megretten­ Amíg így folyik az egy­oldalú perlekedés, mozgás tá­mad a vízben, egy helyre gyü­lekeznek a mellek és nimfák, sűrűsödik a gőz, vihar ké­szül. Legelőször egy fiatal lány szól oda: — Maga­biztosan méltósá­­gos asszony volt azokban­­a más időkben! És a méltósá­­gos tíz persze intézkedett azokban a más időkben! M­ind fenyegetőbbé vélik a fza­gsivajgás, a delnő meg­hátrál. Végü­l is eltűnik az egyik dögönyözőfü­lkében. A szárazgőzből apró, töpö­rödött nénike tipeg elő izga­tottam megtudni, mi történt. S még izgatottabban tipeg vissza a hírekkel. A kamrá­ban anyókák, nénék, matró­nák, szülők üldögélnek a 68 fokos melegben. A töpörö­dött néni híreire itt is kitör a zsibongás, feltámad a harcikedv. . .­­ — Ki kell dobni az ilyet! Aszongyák, méltóságos asz­­szony. Mi fene! És idejön, rázni a ranigyot­ Nem is volt annak magzatja, soha... jörre a gyönyöri szóra •Lj magzatja — gyengéd só­haj szakaid fel a vén szivek­ből. Lágy­ zümmögésbe ol­vad a hsamgjuik az anyókák­nak. Ek megejtő vallomások hangzanak el a gyerekekről, akiket szültek, s akik már felnőttek és akik már uno­kákkal is megajándékozták őket. Szárnyra kapnak a családi legendák s közben kiderül, hogy­­az egyik néni kofa a csarnokban, a másik a tanár (wsvesitye, a harmadik­nak a fia híres sebész, a ne­gyedik asztalos felesége. Az ötödik ezt mondja: — A® és kisunokám vte­­esztergályos. És­­nekem már dédunokám is van. Most lett úttörő a kis szívem. Magam a Rákosi avatta fel. Bizony­ Csodálattal néznek rá a többiek. És ebben a csodá­latban­­ annyi minden va®. Még szinte irigység is. 1948 június 2. szerda L­Ó S­P­O­RT A Lovaregylet júniusi mi­­tingjének első napján 10 futam szerepel a programon. A nap főszáma, az Alagi-díj Bánk és Robert Endre párharca lesz. A tavalyi legjobb kétéves imé­ntink, Bánk itt mutatkozik be, míg a kitűnő import mén mö­gött már egy kenterben meg­nyert verseny áll. JELÖLTJEINK: T* Rin^neM!—Fidibws —Big IL B« reáliái*—Bo4 e vo—K­at in k a * III. 8ail.vte—Véav huncut—Bállá IV. lArany—Bankár—Meikus II. V. Bánk -R^bert Endre VI* f • sérv b­ere—H­an go»—IW rás VII. Joli—Mimiik .Hl.—Rokokó Vilii. Mohamed E ndre IX. Vasvár—Kittiem--Baki is II. X* Cstili—Noon Ray—­Tour d’Ivoire S­zínház KÖLTŐ A SZÍNHÁZBAN A Nemzeti Kamaraszínházának Csokonai játéka a magyar líla szép égboltján ***• füzet,­fényű csillag Csokonai Mihály poéta neve. Élete, égő szerelme Lillájához, kóborlásai a tizennyolcadik századbéli Ma­gyarországon telteik el s vájjon mit hordozott akkor hátán a magyar férf A kezdődő közép­­osztály m­ű­veletlenségét, az ide­genné vált nagyúriak dölyfét, az írná, olvasni nem tudó pa­rasztság nagy szegénységét­ És ki szolgálta volna szíve vérével, mezei virágillatú verseivel, csengő rímeivel a­ haladás jó ügyét, ha nem az a költő, aki fellázadva,» kollégium vaskalapos törvényei ellen, kicsapott diák­ként vándorol a közömbös ma­gyar tájakon » bár lelkéből »Hortobágy kiált , a kultúra után« — ahogy Babits írja róla — magát alázva kénytelen ki­­üincselni főurak pártfogásáért, oly sokszor csalódva ,a nagygaz­dagok kultúrát megvető erszé­nyében. Lillája sem lehetett az övé, mert szerelmének családja a magyar­­halhatatlanban­ le­nézte a Vitgarbundust és nemcsak ők, hanem a kor sem értékelte semmire a költészetet- Petőfi, Ady, Csokonaival tartsa­k ro­konságot — valóban Csokonai fordítja sorait elsőül a nép felé, mintahogy az úri" kúriák és a földbirtokosok hazájában a szíve is a" nép felé húzott... A­ f­üvei során örökszép vertes JVA mellett néhány drámai kí­sérlete is maradt, köztük a Tempefán­, am­elyet mdsb­­ .~ráte­­szik a Nemzeti Kamaraszínhá­za. Két értő kéz, Schöpflin Gyula és Benedek András nyúlt hozzá féltő gonddal, hogy a színpadon el ne sikkadjon Cső komni írásának üdesége és te­nt­ete, másrészt illő módon, hoz­zátettek annyit, hogy a nagy magyar poéta csonkán maradt munkája befejetést kapjon, kis ezer tarka színnel, vidámsággal, igaz váddal s korabeli lázongás­sal a kártyázó, vadászó, pipázó, ám a kultúrát, poézist nemi értő népet lenéző urak ellen így istu­dnl a mű, a­m­elynek báját és szépségét úgy emeli a beleszórt sok Csokonai-vers, mint a ki­rálynői köntös pompás bárso­nyát a csillogó, valódi ékkövek. A kerekké tett mese különben a szegény, kiebrudalt igaz köl­tőről szól: Tempedői ő maga­, az árva poéta. Pers­ze a darabbéli jóvég nélkül, amiből csak azok a Csokonai-sorok igazak, hogy neve mindétig fényes marad. A színház kísérletnek szánta ** a Csokon­ai-felmutatót és hogy siker lett belőle, nem utolsó sorban annak a java­ részében fiattal gárdának kö­szönhető, amely olyan nagy lel­kesedéssel és hozzávaló tehet­séggel játszotta el Tempefőit. Nem kell aggódni az utánpót­lás felől, ha garmadával akad­nak olyan fiatalok, mint ami­lyenek itt parádéztak ezen ** deszkán. A legjobb versmondó­ról szóljunk elsőül: Ladányi­ Ferencről, aki szinte muzsikált htegífival. És nem az énekbeté­tekre gondolunk,­­hiszen az álta­lában nép tetszett túlságosan.) Főpartnere, Rákos Mária bújo­­san jó, finotal kecsességével kel­tett feltűnést. Új komika is szü­letett az előadáson: Pádán Ildi­kó, sikerben­ méltó párjával, a­­bő­­humorú Bozóky Istvánnal. A többiek: Ja, korszerű Makláry János, a németfaű Hiányai La­jos, a főutyabolon­d Garai Jó­zsef, rokonszenves Koltay Gyu­la, az epizódszerepben is kitűnő Pásztor János,­­ vegyék­ úgy, mintha sok szóban közöltem volna a kritikus­ elismerését. Ám még jelenteni valóm van Gázon Gyuláról, akit nem ve­hettem a fiatalok közé,­ viszont különb ál poétát, mint­­az ő har­sogó Csikorgója, el sem­ kell képzelni. Hárai Dénes rendezése és Dávid Gyula attrauzsikája keretezi a darabot, amely szín­padi viaezorunk egyik szép aján­déka és egyben függöny előtti szoborállítás annak a Csokonai­nak, akinek életét meggyötörte a feudális Magyarország... Bodó Béla A Székesfővárosi Zenekar tegnap tartotta évadzáró hatig­­­­versenyét a Zeneakadémián. Egy év alatt közel száz kon­certet rendezett e kitűnő szim­fonikus együttes. Érdemük a mindig gondos műsorösszeállí­­tás, vendégművészek szerepel­tetése és több érdekes kar­­mesteregyéniséggel való meg­ismertetés. Üzemi hangverse­nyeikkel igen fontos nevelő munkát végeztek. SVÉD SÁNDOR hazaérkezett néhány hetes tartózkodásra Budapestre. Első nyilvános szereplése­­ autogrammadás volt, dara­­­­bonként 2 forintért a Lánchíd javára.

Next