Magyar Nap, 1949. szeptember (3. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-01 / 202. szám

6 oldal IB. ÉVF. 202. SZÁM 1949 SZEPTEMBER 1 CSÜTÖRTÖK POLITIKAI NAPILAP • Szovjetunió újabb mii....mi....mii..mi.... a jugoszláv kormányhoz A jugoszláv kormány augusztus 20-án jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz. Ez a jegyzék a ju­goszláv kormány válaszát tartal­mazta a szovjet kormánynak arra a jegyzékére, amelyben a szovjet kormány­ kifejtette álláspontját az osztrák szerződés megvitatása kapcsán Ausztriával szemben tá­masztott jugoszláv igényeket ille­tően. , A szovjet kormány most, augusz­tus 29-én újabb jegyzékben vála­szolt a jugoszláv kormánynak. »A Jugoszláv kormány új jegy­­zéke újabb pletykát ás légből­­kapott rágalmakat halmozott, amelyekkel a Jugoszláv kormány­nak az a célja, hogy álcázza két­­kulapapa politikáját és becsapja Jugoszlávia népét« — mondja bevezetőben a szovjet kormány jegyzéke, majd így folytatja: »A szovjet kormány nem azért tartja szükségesnek az alábbi megjegy­zések közlését, hogy meggyőzze a Jugoszláv kormányt, amely már régóta meggyőződések nélkül él­ve csek nyugati gazdájának utasí­tását követve működik, hanem azért, hogy lerántsa róla a leplet és hozzásegítse Jugoszlávia né­pét, hogy megpillanthassák a mostani Jugoszláv kormány valódi arculatát.« A Szovjet jegyzék első feje­zete visszautasítja a jugoszláv kormány rágalmait a szovjet kor­mány 1948-ben Ausztriával kap­csolatban követett politikáját il­letően. Rámutat arra, hogy Sztá­lin és a szovjet kormány Ausztria függetlensége mellett foglalt ál­lás­t, de ugyanakkor az osztrák határoknak Jugoszlávia javára történő kiigazításának szükséges­sége mellett is.­­A jugoszláv kormány azt tartja, hogy a nemzetek önren­delkezési elve csupán Jugoszlá­­viára ms a győztes nemzetekre alkalmazható, így azonban csu­­pán olyan emberek gondolkoz­hatnak, akik az imperialista hó­dításvágy szellemében nevelked­tek. A demokratizmus ezzel szem­ben abból indul­t, hogy a nem­zetek önrendelkezésének elvét alkalmazni kell minden nemzetre, köztük a legyőzött nemzetekre is.« Ez azonban természetesen nem érinti a jugoszláv követelések tá­mogatásának kérését. A fejezet végén a szovjet jegyzék meg­állapítja: »Nem lehet kétséges, hogy Jugoszlávul megkapta volna Szlován-Karintiát, ha a jugoszláv kormány nem viselkedett volna gyáván áa gyávasága következté­ben nem árulta volna el Jugo­szlávia nemzeti jogait«. A második fejezet sorra veszi a Jugoszláv kormány aljas rágal­mait, tényekkel ás konkrét ada­tokkal, köztük Kardelj Jugoszláv külügyminiszternek Visinszkijhez írt levelével cáfolja meg azokat. Az aljas rágalmakat illetően a Szovjet jegyzék megállapítja: »Kétségtelen, hogy csak a szo­cializmus és demokrácia árulói és minden emberségből kivetkőzött féktelen fasisztákká vélt embe­rek képesek a Szovjetunióról és­­kormányáról ennyire pimaszul öt zabolát tanul fecsegni«. A szovjet jegyzék újabb kon­krét adatokkal bizonyítja hogy a Jugoszláv kormány kétkulacsos, hazug, provokátor politikát foly­tatott Szlovén-Karintia kérdésé­ben. »Nyilvánvaló, hogy ezzel azt a célt követte, hogy mester­ségesen nézeteltérést szítson a külügyminiszterek tanácsában. Ezt a Jugoszláv kormány Anglia, az Egyesült Államok és Francia­­ország szélsőséges, leginkább agresszív, imperialista köreinek érdekében tette, mely köröknek érdekük fűződik ahhoz hogy fenntartsák az ellenséges hangu­latot a Szovjetúnió Iránt és a há­borús hisztériát. Ebben az eset­ben a Jugoszláv kormány a Szov­jetunió ellenfeleként és ellensé­geként, mint a külföldi imperia­lista körök ügynökeként tette.« A szovjet jegyzék részletesen válaszol arra a hazugságra, hogy a szovjet kormány javasolta vol­na: a jugoszláv kormány mond­jon le területi igényéről. A Jegy­zék teljes terjedelmében közzé­teszi Kardelj Jugoszláv külügy­miniszter levelét és javaslatait, melyekből kiderül, hogy Oitóék­­nak ez az állítása is szemensze­­dett hazugság.­­Mint ismeretes a Jugoszláv­­kormány a szovjet kor­mányra igyekezett hárítani a te­rületi egyezményeket és nem vál­lalta magára a felelősséget eze­kért az engedményekért, mert el akarta titkolni Jugoszlávia né­pei elől, új kapituláns álláspont­ját" —- szögezi le a megcáfolha­tatlan tényekre támaszkodva a szovjet kormány. A Jegyzék befejező pontja így szól: A Jugoszláv kormány augusz­tus 20-i jegyzékében követeli a szovjet kormánytól, hogy az kü­lönös tisztelettel, sőt szeretettel viseltessék iránta és hogy ez a tisztelet és szeretet jusson kife­jezésre a Jugoszláv kormány­hoz intézett szovjet jegyzékek­ben, hogy a Jegyzékek ne tartal­mazzanak olyasmit, ami sértené a Jugoszláv kormány önimádatát, vagy megbántaná a Jugoszláv kormányt. A Jugoszláv kormány azt állítja, hogy így kívánják ezt a »nemzetközi szabályok«. A szovjet kormány kénytelen megállapítani, hogy a Jugoszláv kormány lehetetlent kívánt tőle. Mindenki előtt ismeretes, hogy a Jugoszláv kormány dezertált a szocializmus és demokrácia tábo­rából, átszökött az imperializmus és fasizmus táborába. Meg kell jegyezni, hogy a szovjet embe­rek és a szovjet közvélemény nem tiszteli a szökevényeket. Még kevésbé táplálhat valami, a szeretedhez hasonló érzést a szö­kevények iránt. Mi több: min­tdrcs, augusztus 31 A Béke Hívei Világkomgresz­­szusának Állandó Bizottsága, az október 2-i Nemzetközi Béke­­napra a következő felhívást in­tézte a világ népeihez. Akárcsak 1914 augusztusában és 1939 szeptemberében, úgy most is veszély fenyegeti a bé­két. Most is banzonira és hata­lomra éhes m­aro­knyi ember atombombával fenyegetőzve uta­sítja vissza a nemzetek közötti békés tárgyalásokat és a szol­gálatukba szegődött kormányok­kal újabb háborús szövetséget szervez. Az Atlanti Szövetség ratifikációja, az az elhatározás, hogy újra hatalomra juttatják és felfegyverzi­k a világ népei­nek hóhérait Nyugat-Németor­­szágban és Japánban, a világ­szerte a nép ellenségeinek nyúj­tott támogatás, a gyarmatosí­tók által láng­ba borított tűzfész­kek. Caldarisanak, a görög nép ellen­ adott katonái segítsd el­árulják a véres kal­a­ndolk gyár­tóinak valódi tervét, de aki előtt ismeretes, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény megveti a szökevé­nyeket. Természetesen a szökevények­nek többféle fajtája van. Vannak véletlenszülte dezertőrök, akik gyávaságból­­követték el tettüket, remélvén, hogy így megmentik bőrüket. Vannak másfajta, rossz­akaratú dezertőrök is. Ezek nem­csak azért dezertálnak, hogy bő­rüket megmentsék, hanem azért is, hogy ártsanak annak a tábor­nak, ahonnan megszöktek. Meg kell állapítani —­ bármennyire szomorú is ez —, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvéle­mény a jugoszláv kormányt nem a véletlen, hanem a rosszakaratú dezertőrök közé sorolják. Meg kell álapítani továbbá, hogy a rosszakaratú dezertőrök­­nek is több fajtája van. Vannak rosszakaratú dezertőrök, akik ér­zik bűnüket, súlyosan átélik szé­gyenüket és igyekeznek észrevét­lennek maradni, elrejtőzni a világ szema elől, majdhogynem sze­rényen viselkednek. Vannak azonban olyan rosszakaratú de­­zertőrök is, akik szégyenükből jövedelmező mesterséget csinál­nak, hangoskodva dicsekednek dezertálásukkal, mintha az va­lamiféle hősiesség lenne, a színre lépnek, hogy megugatnák azt a tábort, melyből megszöktek, sze­mérmetlenül dicsekednek azzal, hogy bármikor magugatják azt a tábort, hogy következésképpen nem valami közönséges dezertő­rök, hanem hősök. Pontosan úgy, mint Krilov meséjében: »EJ, e vakarcs olyan erősnek képzeli magát, hogy meg­ugatja az ele­fántot!« Meg kell állapítani, «és bár­mennyin szomorú la ez —, hogy a szovjet emberek ás a szovjet közvélemény a Jugoszláv kor­mányt éppen az ilyen rosszaka­ratú, dicsekvő dezertőrök közé sorolja. Ilyen is az általános légkör, amelynek közepette a szovjet kormánynak vágatnia kell mun­káját. Reméljük, a Jugoszláv kor­mány megérti, hogy nem szá­ A háborús bujtogatók már holnap minden eddiginél gyil­kosabb háborúba­­szeretnék ker­getni az emberiséget. Szeren­csére Mila már nem dagyurac sem IDH-ben, sem 1999-ben. A béke erői lényegesen megerősödtek és a népeknek ma már elég erejük van ahhoz, hogy meghiúsítsák az új háborús bűnösök szándé­­kait.­­ A béke híveinek akciója már­is kedvező befolyást gyakorol a négy nagyhata­lom külügymi­nisztereinek tanácskozására. A háborús bujtogatók által elő­idézett belvizet a portban még erélyesebb, még hatékonyabb ak­ciót követel.­­ Ezért a Béke Hívei Világ­kongresszusának Állandó Bi­zottsága október 2-án nemzet­közi napot rendez a békéért ví­vott harc jegyében. Ennek új állomást kell jelentenie a bé­kéért folytatott küzdelemben meg kell erősítenie a béke­tábort. , IM_ Világ asszonyai és férfiai, ok­tóber 2-án kiáltsatok a nen­st a háborúnak. Mutassátok meg gi­gászi világtüntetéssel a béke híveinek mindent elsöprő ere­jét, utasítsátok vissza a mind nyomasztóbban ránk nehezedő háborús költségvetés, terhelt. Követeljétek a nemzetek függet­lensége és a népek szabadsága ellen elkövetett támadások m­eg­­szüntetését. Munkások, értelmiségiek, as­­­szonyok és férfiak. Korra, val­lásra, politikai felfogásra való tekintet nélkül kényszerítsük rá a békét háborús tszítókra,­­hi­szen valamennyiünk életét egy­formán veszélyeztetik, mert a bomba nem válogatna közöttük. Ha egyesült erővel lépünk ak­cióba, nincs az a hatalm­, am­ely legyőzhetne bennünket■ Közös erővel megnyerjük a békéért ví­vott csatát, az élet csatáját! A Béke Világkongresszus ú­j Állandó Bizottsága Ú­j, modern rol­dt a Nyugati pályaudvaron M­egnyerjük a békéért vívott a­z élet csatáját A Béke Világkongresszusának Állandó Bizottsága felhívása a világ népeihez Csütörtökön avatja fel Bebrics József közlekedésügyi miniszter a Nyugati pályaudvar új Hatalmas beton-­alapozóját. A MÁV a Borthy-fasizmus idején 10 évig tervezte egy fedett betonrakodó megépítését, a népi demokrácia tervgazdálkodása három hónap alatt megvalósította . A „rakodó-ponk” hossza több mint fél kilométer. Az oldalán futó egy-egy sínpáron nyolc tehervonat is rakodhat. Az új ponk megépítése előtt tömött áru raktárak szűk előteréből lassan, nehezen rakták­­ a darabárut, de az elkészült új rakodó és több — európaizerte egyedülálló — szervezési és technikai újítás bevezetésével a darabárus teherforgalomban a kocsiforduló jóval gyorsabbá válik és csupán az, áru pályaudvari elhelyezési ideje is egyhatodára csökken Az Eternit-gyár fennállása­­óta, amint az üzem vezető mérnöke mondja, soha annyi hullámos tetőfedőt nem szállított, amennyit a fedett rakodó ácsmunkáinál felhasználnak. Egyes részek­ még építik, de már áll az új rakodó. Méreteinél, jelentőségénél fogva méltán sorolhatjuk új, nagyszerű alkotásaink, büszkeségeink közt michal a szovjet kormány részé­ről kedvességre ál még kevésbé tiszteletre. Moszkva, augusztus 29.

Next