Magyar Napló, 2001 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2001-10-01 / 10-12. szám
e ^t^ \ * Kabdebó Tamás folyamregényéről A folyó vize pillanatról pillanatra más és mégis ugyanaz. Kabdebó Tamás „folyamregénye” is, mely a folyam regénye és egyben a regény folyama A Duna, Közép-Európa univerzumának tengelye, eleven, lelkes istenaszszonnyá manifesztálódik a szerző által. E folyam maga sors és sorsok hordozója, alakítója, események tanúja, befolyásolója, vagy elsodrója. A regény trilógia, szerkezete a folyamok szerkezetéhez alkalmazkodik, taglalásában pedig az alsó, a középső, és a felső szakasz megnevezés a bevett. A sorrend általában fordított, de Kabdebó a torkolattól, tehát alulról halad fölfelé. A jelenből hajózik a forrás, a múlt felé, mert jelenre a múltban találhatók a magyarázatok. A trilógia könyveinek címei: Árapály, pezsdülés, forrás. E hármasság nem csupán szerkezet, hanem számtalan síkon, pályán, „folyón és folyamaton” hömpölygő sodrás. Ezért is nevezi Kabdebó folyamregénynek ezt a modern irodalmi eszközökkel alkotott művet. Kisregények, elbeszélések, tárcák, emlékiratok, esszék csermelyeiből, ereiből áll össze a „folyam”. A regény folyama. Számtalan egyes fejezete önmagában kerek irodalmi alkotás, mégis szerves részévé válik egy nagy irodalmi, s azon túlmenően, irodalomba burkolt filozófiai alkotásnak. A többrétűséget, amit beleszoríthatunk hármasságokba, ha skatulyázni akarunk, Kabdebó az időre is kiterjeszti. Sorsok, események csordogálnak vagy hömpölyögnek párhuzamosan más-más korokból, mert a múlt, az ok-okozat ikerségében végigkísért az egész trilógián mint magyarázat és intelem. A szerző intelmei, sok-sok példázattal az embernek szólnak, és igen nagy nyomatékkal a nemzetnek, a magyarságnak. A Forradalom, mint a lázbeteg látomásaiban az egymást kergető képek, kísért a Folyamregényben is. A Duna és sorsok ennek kapcsán is érintkeznek. A sok megkapó történet egyike, egy ifjú szerelmespár története is 56-ban játszódik és a Duna itt is belefolyik az eseményekbe. Mindkettőjük apja az ÁVH áldozata. Szerelmük a Duna partján éri el az intimitás felsőfokát. A leány teherbe esik. Novemberre tervezik a lakodalmat, de ezt meghiúsítja a forradalom. A fiú bölcsészhallgató, mint vele egyidejűleg a szerző is. Október 23. - a terhes lány beteg. A fiú a forrongó bölcsészkaron tartózkodik, majd menekül, kétszer is fogságba esik, de megmenekül. A leány házasságba kényszerül egy ávéhással... Kabdebó meséiben a költött valószerű, a valóság meseszerű a szürrealitás szintjén. Ebben a történetben a valóság dominál. Kéry professzor tényleg tanár volt akkor a bölcsészkaron. Kékes elvtárs is igazi figura. Még ma is, ha nyomasztó álmom van, Kékes elvtárs álmaim fő krampusza. Egyébként nagyon nehéz eldönteni, hogy a történelmi eseményekhez fűződő elbeszéléseiben mi a költött és mi a valóság irodalmi feldolgozása. Például, hogy Görgei futárával koccintott és társalgott-e Petőfi Sándor Debrecenben; vagy másik példaként, hogy a külföldi uszályra szökött budapesti fiú Rákosi korából a hajón álmodja-e betegsége lázában a diktatúra nyomorúságát, vagy a hajóra szökést álmodja-e, végighajózván a Dunán, a Fekete Tengeren, egészen Isztambulig. Rákosi kora, majd a Forradalom a szerző által megélt élményekből táplálkozik, de Kossuth, a 48/49-es szabadságharc korát nem kisebb élményhitelességgel adja elő. Kabdebó nem a próféta dörgedelmes hangján dorgál, nem a tudós professzor ténymegállapító magabiztosságával oktat, noha megtehetné. Ő mesékbe szövi a tanulságokat, sorsok történeteibe, hogy az olvasó vonja le a következtetést. Hol hibáztunk emberi és nemzeti szinten, mert a folyam a belé ömlő vizek összessége. Ha szenny kerül belé, szennyes az ár. A folyam integrál és halad. Miképpen a Dunában a Vág vize nem veszik össze a Rábáéval, a Duna menti népek békés együttélése sem volna lehetetlen - ha! Ha e népek okulnának a történelemből! Kabdebó „folyamrendszeréből” egyenként kiragadva, az önmagunkban kerek részművek sokasága valójában ezt a célt szolgálja. Kabdebó elnéző, megbocsátó. Figurái nem extrémek, hiszen a jóban is van rossz és fordítva. Az ávéhás, akihez az elüldözött forradalmár terhes szeretője férjhez megy, szereti a gyereket, jó hozzá belé is szorult lélek. Mert a szélsőség, az intolerancia nagy veszély, ezt a regény sorssodrásai is bizonyítják. A „folyamregény” az expresszionista próza remekműve, szürrealizmusba átcsapó poétikai magaslatokkal. A Duna, a hömpölygő istenasszony kék szoknyája szélén már támadt egy nagy író, Jókai Mór. Kabdebó életre csókolta a folyam álmodó lelkét. Kabdebó a dunai halászok sarja és tengereket járt száműzött, szinte mindent tud a Dunáról és a tengerekről. Szomjhalál ellen tengeren halat fogni, és belőle italt facsarni, egy a sok ismeretterjesztő apróságból. A folyam szakaszain ismétlődik a történelem. Jó, mondhatnék, hiszen tanultuk, hogy a „történelem ismétli önmagát. A folyamregény tanulsága azonban nem ez. A történelem nem visszatérő körforgás, hanem a szellemi egy helyben toporgás, a butaság, az intolerancia kontinuitása újra meg újra tragédiákat idéz elő. A Danubius Danubia súlyos mondanivalói dacára olvasmányos, ábrándokba ringató olvasmányos, ábrándokba ringató regény-elbeszélés-tárca-esszé rózsafüzér. Páratlan élmény, Határ Győző, e nagy műveltségű polihisztor, a világirodalom távlataiból ítéli meg a folyamregényt. Én is. Páratlan voltát jelzi az is, hogy ebben az évben a remekíró szerzőt József Attila-díjjal tüntették ki. A nagy művészeket nem dézsából öntik. Azok ritkán csillannak meg az örök nagy folyam hullámain. Máté Imre Német Magyar Baráti Társaság München ЖЖ REMEMBER OCTOBER 23. AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION M.KIYAH NAPLÓ 112 Bélyeg, 1956 (New York) 2001.