Magyar Napló, 2013 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2013-08-01 / 8. szám

SZEMHATAR intellektuel helyzete című beszélgetés keretében fag­gatta az írót. Még a könyv magyar nyelvű kiadásának ötlete is felmerült a Szepsi Csombor Kör égisze alatt. Konrád elismertsége, mint a kibontakozó demokrati­kus ellenzék vezére magától értetődővé tette, hogy műveit nem kampányszerűen jelentették meg, kihar­colva minden egyes könyv kiadását, hanem a jelentős személyiségeket megillető, folyamatos megjelenés keretében. Így tehát könyvei magyarországi megjele­nését automatikusan követte azok angol kiadása: The case worker (A látogató, 1975, majd 1977-ben mint az Open University jegyzett tankönyve); The city builder (A városalapító, 1980); The loser (A cinkos, 1983); A feast in the garden (Kerti mulatságok, 1992); Melancholy of rebirth (Az újjászületés melan­kóliája, 1995); The invisible voice (A láthatatlan hang, 1999). Konrád így szinte természetesen illesz­kedett bele a nyugati könyvkiadás vérkeringésébe. Egyetlen magyar író, pontosabban drámaíró múlta felül Konrád teljesítményét. Nem a megjelent művek számában vagy a kiadás rendszerességében, hanem a színdarabjai iránt megnyilvánuló, szinte egy évszáza­dot átölelő lankadatlan érdeklődésben. Molnár Ferenc első megjelenése angol nyelven meglepő módon egy négy darabot tartalmazó antológia volt, Plays of Molnár címen 1927-ben. Az utána követke­ző minden egyes évtizedben két vagy három színmű­ve jelent meg angolul, aszerint, hogy hol és melyik művét tűzték műsorra. A színházba járó közönség - több generáción át - változatlanul rajong érte; utolsó kiadott darabja 2001-ben ismét a Play’s the thing (Játék a kastélyban), amely angolul P. G. Wodehouse adaptációjában 1953-ban jelent meg először. Jókai, avagy Dzsoké Az angolul megjelent legsikeresebb magyar író óriá­si előnyét viszont lehetetlen lenne behozni, Jókai Mórral (ejtsd nevét angolosan ,,Dzsoké”-nak) nem versenyezhet senki sem. Ő volt Angliában a magyar bestseller. Huszonnégy regényét fordították le angol­ra - közülük sokat több fordításban, valamint műve­iből három antológia is megjelent, kettő egymás után több kiadásban. Az első megjelent Jókai-kötet, a Hungarian sketches in peace and war (1854), ami új kiadásban egy évvel később az 1848-as szabadság­­harc és a Kossuth-emigráció szellemét idézi fel Eötvös József, Petőfi, Arany és a Pulszky házaspár műveivel karöltve. Kétségtelen, hogy Jókai fogadta­tása a legkorábbi szakaszában sincs híján a dicséret­nek - sok elismerő recenziót kap a könyv -, de ekkor még nem versenyezhet például Eötvössel, akinek a Falu jegyzője (The village notary, 1850) kötetnyi elmélyedt analízist, a legmagasabb szintű, tudomá­nyos ismertetést vívott ki. Az áttörés - és Jókai ese­tében valóban használhatjuk ezt a kifejezést - az 1880-as években kezdődik és tart szinte feltartóztat­hatatlanul az első világháborúig. Bibliográfiám kro­nologikus indexének több oldalán csak Jókai-kötetek sorakoznak, egy-egy évben nem kevesebb, mint öt vagy hat címmel. Legtöbb műve több kiadást ért meg, nem volt ritka találni 10. kiadást sem az antik­váriumok polcain, amikor a múlt század derekán a közkönyvtárak kezdték visszavonni kiterjedt Jókai gyűjteményüket. Akkor kezdtünk Lóránttal Jókait gyűjteni - diák létünkre mi is rá tudtunk szánni köte­tenként pár pennyt. Először kiadói trükknek véltük az újabb és újabb kiadások beharangozását, de ahogy gyűjteményünk nőtt, rájöttünk, hogy a kiadók a való igazat mondták. Jókai sikerét mindenekelőtt olvasmányos, sőt érdekfeszítő történeteinek köszönhette, valamint - és ez legalább olyan fontos - a kitűnő fordítói mun­kának, amit a British Museum Library akkori, a magyar gyűjtemény gyarapításával megbízott szak­­referense, R. Nisbet Bain nyújtott. Bain, ízig-vérig angol ember és egyben kivételes nyelvi és stilisztikai érzékkel megáldott fordító, veleszületett ösztönös megérzéssel, pontosan tudta, hol lehet, sőt szükséges Jókait megvágni, itt-ott egyengetni ahhoz, hogy hon­fitársai maradéktalanul élvezzék regényeit, egy perc­re se érezzék a történetet vagy a szöveget idegennek. Az „áttörés évei” meg voltak számlálva. Az első világháború és az utána következő évek magyar­elle­nessége hozzájárult Jókai dicsőségének kifakulásá­hoz, de lehet, hogy enélkül is meg lettek volna szám­lálva regényei közkedveltségének napjai. Segítettek­­­ viszont angol olvasóinak azok az évtizedek, ami­kor „Dzsoké” közkedveltségnek örvendett, megis­merni valamit Magyarországról, a magyar történe­lemről, irodalomról, a magyar mentalitásról? Heltai Jenőnek van egy kedves novellája, melyben leírja összeismerkedését az öreg, bajai születésű, de Párizsban könyvkereskedést vezető Ferenczivel, aki­nek a ponyvára szánt szórakoztató füzetei teszik lehetővé az irodalmi értékű könyvek kiadását. Ferenczi vágya, hogy sok-sok Jókaival árassza el a M­AGYAR* NAPLÓ52

Next