Magyar Napló, 2017 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2017-08-01 / 8. szám
SZEM НАТАН Diószegi Szabó Pál Belgrád, háromszáz éve A vár 1717. évi császári ostroma és elfoglalása „Prinz Eugen der edle Ritter, wollt dem Kaiser wied’rum kriegen Stadt und Festung Beigerad!" német népballada (részlet) Július 22-ét, az 1456. évi nándorfehérvári sikeres várvédelem emléknapját hivatalosan 2011 óta ünnepeljük, amikor a magyar országgyűlés 58/2011. (VII. 7.) számú határozatával törvénybe iktatta. Nándorfehérvár (Belgrád) várának ostromtörténete azonban 1456 előtt és után is tartogat még emlékezni és feltárni valót. Az 1456 előtti időszakból figyelemre méltó epizód az, hogy a vár már 1440-ben is szembenézett egy szultán vezette ostrommal. Ez volt Nándorfehérvár első oszmán-török ostroma, amely - hat vagy hét hónapos tartamával - nagyobb és időben hosszabb volt, mint az 1456. évi. A II. Murád szultán (1421-1451) által vezetett szultáni ostrom ugyanúgy kihullott a történelmi emlékezetből, ahogyan a sikeres várvédő Tallóci család vitézsége, korszerű tűzfegyverei. Arról nem szólva, hogy az 1440-es ostrom kapcsán általam elvégzett alapkutatásokban körvonalazódott számomra egy még korábbi, I. („Villám”) Bayezid szultán idejében megkísérelt „nulladik” ostrom története is, az 1390-es években, amely a szultán Magyarország ellen indított hadjáratának részét képezte. Az 1456. évi második szultáni ostrom eseménytörténetét már jobban ismerjük, és azt is, hogy ennek sikere Hunyadi Jánosnak köszönhető. A döntő napon, július 22-én, amikor a keresztesek megtámadták az anatóliai hadtest táborát, a szultán a ruméliai sereggel ellenük vonult, de őrizetlenül hagyta a sereg ágyúit. Hunyadi - zseniális katonai felismeréssel - ezt a várból észrevette, és onnan kitörve az ágyúkat elfoglalta és az ostromlók ellen fordította. Ez alapvetően eldöntötte az ostrom további sorsát. Bár a harcok még folytak, mivel a szultán, II. Mehmed - aki maga is megsebesült - az ágyúkat nem tudta visszafoglalni, másnap parancsot adott a visszavonulásra. A szultáni fősereg súlyos veszteségeket szenvedett, bár az Oszmán Birodalom nagy katonai erejét jól mutatta az a tény, hogy ezzel egy időben egy déli hadsereg görög földön, az Athéni Hercegség ellen is háborúzott, és Athén városát tartotta ostrom alatt. Az is közismert, hogy 1521-ben, I. (Nagy) Szulejmán szultán hadjárata során esett el végképp Nándorfehérvár. A szultáni sereg ekkorra már birtokában volt a várostromra alkalmas nehéztüzérségnek, így eredményesebben látott hozzá az ostromhoz. Ezúttal török sikerrel végződött Nándorfehérvár harmadik szultáni ostroma. Az erőd évszázados stratégiai szerepe megfordult, immár nem Magyarország védelmének kulcsa, hadműveleteinek kiindulópontja, hanem az oszmánok - magyarok ellen - indított hadjáratainak utánpótlási és telelési bázisa lett. Belgrádot, az 1688 és 1690 közötti időszakot leszámítva, 1717-ig a törökök birtokolták. A vár 1717-ben azonban ismét a nemzetközi figyelem középpontjába került, amikor a keresztény seregek visszafoglalták. Idén augusztus 16-án fejet hajthatunk a háromszáz évvel ezelőtti sikeres haditettnek, ezt szándékozom jelen írásom keretei közt feleleveníteni. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az 1717. évi Belgrád elleni ostromra a velencei-török háborúval szoros összefüggésben került sor, amelybe Habsburg VI. Károly német-római császár (1711-1740) - nálunk III. Károly néven magyar király - is bekapcsolódott. III. Ahmed szultán (1703-1730) uralkodása alatt Ali Dahmud nagyvezír 1715-ben megtámadta Velence Moreában lévő (görögországi) birtokait. Ehhez a küzdelemhez csatlakozott Károly, amikor Velencével szövetséget kötött. A háborút - amelynek ürügye névlegesen a karlócai béke (1699) megszegése volt - Károly a maga részéről azért indította el, hogy a töröktől visszafoglalja Magyarország maradék területeit, főleg a Temes-vidéket. A császár főparancsnokká a török háborúkban már hírnevet szerzett Savoyai Jenő herceget (1663-1736) nevezte ki, aki mögött jelentős hadisikerek állottak. Részt vett Bécs (1683), Buda (1686) ostromában, Belgrád 1688-ban történt visszafoglalásánál altábornagyként harcolt, majd 1697-ben, Zentánál aratott győzelme híressé tette. A karlócai béke után, 1703-ban az Udvari Hadi Tanács elnöke. 1716. augusztus 5-én Péterváradnál újra nagy győzelmet aratott, majd Temesvár visszafoglalása (szeptember 6. - október 13.) is az ő nevéhez fűződött. Fontos tudni, hogy a védők között kurucok is voltak. Egyikük, Vékony János 1 MAGYAR 1 Az ostrom legutóbbi magyar feldolgozása is több mint százhúsz éves. Várady Gábor: Savoyai Jenő és a Nándorfehérvár elleni hadjárat. 1716-17, Hadtörténelmi Közlemények, 1894, 20-38., 191-215. 1z NAPLÓ 2017. augusztus www. m agy amap lo. hu