Magyar Napló, 2019 (31. évfolyam, 1-12. szám)
2019-05-01 / 5. szám
SZEMHATÁR regéi jutnak az emberek eszébe. Talán balatonfüredi szobra révén néhányan még azt is tudják, hogy ő volt az első füredi kőszínház megálmodója és építtetője. Verseivel kapcsolatban az irodalomtörténészek megemlítik, hogy Petrarca Daloskönyve alapján szerkesztette mindkét Himfy-ciklus 200-200 dalát és 28 énekét. Azt azonban csak Angyal Dávid 1892-ben készült nyolckötetes „kritikai” kiadása tünteti fel, hogy a Kesergő szerelem kéziratának legtöbb darabja előtt latin, francia, német és olasz versekből vett idézetek eredeti sorai állnak, és ezeknek több mint fele olasz nyelvű, elsősorban Petrarca-idézet.16 Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy Kisfaludy Sándor szerelmes verseinek nagy részét nem későbbi felesége, hanem a bécsi testőrsége alatt megismert, az őt olaszul megtanító, szépséges spanyol-olasz táncosnő, Maria Medina Vigano iránti szenvedélyes szerelme ihlette, és itáliai katonáskodása, majd francia fogsága idején a provanszi Vauclese közelében, Petrarca verseinek hatására írta első Himfy-verseit, akkor igazat adhatunk Horváth Jánosnak abban, hogy a magyar költészet „olasz irányának” két utolsó jelentős alakja Csokonai Vitéz Mihály és a fiatal Kisfaludy Sándor volt. Ezzel azonban még nem ért véget az olasz költészet magyarországi kisugárzása. Csokonai olasz fordításai közül Torquato Tasso pásztorjátéka, az Amintás, és Metastasio két melodrámája a költő halálát követően jelentek meg, 1806-ban. Döme Károly 1802- ben és 1814-ben adta ki két kötetben Metastasio színműveinek fordításait, míg a Kazinczy Ferenc által még fogsága idején lefordított két „hazafias” Metastasiodarab, A Titus kegyelmessége és a Themistoclesz, az 1806-os első kolozsvári bemutatóiktól egészen a negyvenes évekig szerepeltek a magyar színtársulatok repertoárján.17 A „németes” Kazinczy az olasz reneszánsz és neoklasszicizmus fetőinek és építészeinek, Raffaellónak, Correggiónak, Palladiónak és Canovának nagy tisztelője volt. Kora olasz költőit, Lemene, Maggi, Metastasio verseit fordította, Petrarca és Tasso pedig kedves költői közé tartoztak. Büszkén tartotta magát az első „szabályos” magyar szonett szerzőjének. Igen nagyra tartotta az olasz Árkádia Akadémiát, amelyről a korabeli magyar újságokban is szó esett, hiszen éppen akkor vették fel tagnak a kor neves magyarországi latin költőjét, Hannulik Krizosztom Jánost. (Faludi Árkádia-tagságáról több mint két évszázadon át nem volt senkinek tudomása, Szauder Mária fedezte fel az Árkádia Akadémia levéltárában a férjével folytatott kutatásai során.) A kilencvenes évek elején Kazinczy az olasz Árkádia Akadémia példájára egy magyarországi költőtársaság alapítását tervezte. 1791-ben Batthyány Strattmann Alajos hercegnek küldött levelében támogatást kért terve megvalósításához: „egy új plánum kidolgozásához fogtam, melly köztünk a’ római Arcadiai Társaságok példája szerint [...] egy Magyar Árkádiát támasszon. [...] Nevezem ezt a’ társaságot A’ Magyar Liget Pásztorainak, vagy A’ Magyar Arcasoknak.”18 A felállítandó akadémia tagjai a római „árkádikus” költőkhöz hasonlóan pásztori neveket vettek volna fel. A férfiak hun és avar, valamint régi magyar neveket választhattak volna, míg a nőket nimfákról nevezték volna el, vagy híres római asszonyok nevét kapták volna. A társaság megalapításából azonban nem lett semmi, mert a Martinovics-összeesküvés leleplezése után a „magyar liget pásztorainak” többsége az alapítóval együtt börtönbe került. Kazinczy számára később is fontos maradt a költői azilamot jelentő Árkádia. Ezt igazolják a Csokonai síremléke körüli vitában született levelei. Az úgynevezett „Árkádia-pör” alapját az képezte, hogy a debreceniek nehezményezték a Kazinczy által javasolt „et in Arcadia ego” sírfeliratot, mert úgy vélték (talán nem is teljesen alaptalanul), hogy ellenfelük nem Vergiliusra, Poussin és Guercino festményeire, vagy Goethe soraira, hanem a Barthélemy által leírt egykori görög marhalegelőre gondolt.19 Később, 1811-ben Kazinczy verset írt az Árkádiáról egy őt meglátogató neolatin költőhöz, Tömeczey Ferenc sárospataki piarista tanárhoz, a római Árkádia újonnan felvett tagjához. A versben leírja a gyönyörű hegyaljai tájban épült otthonát, ahol annyi hányattatás után megnyugvást talált könyvei és családja körében. Itt végre békében élhetett önmagával és a világgal. Ő Széphalmon teremtette meg magának a költészet igazi honát, az Árkádiát. 16 Kisfaludy Sándor minden munkái. Szerk.: Angyal Dávid, Franklin, Bp. 1982. 327-427. 17 Kazinczy Ferenc: Külföldi játékszín. Szerk.: Czibula K. - Demeter J., University Press, Debrecen, 2009. 18 Kazinczy Ferenc levelezése. Akadémiai, Bp. 1960. XXIII. 30-33. 19 J. J. Barthélemy: Az ifjú Anacharszisz utazása Görög-Országban. Párizs, 1788; magyar fordításban: Kolozsvár, 1820. O MAI.YAK JÓ NAPLÓ 2019. május www.magyarnaplo.hu