Magyar Napló, 2019 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2019-05-01 / 5. szám

SZEMHATÁR regéi jutnak az emberek eszébe. Talán balatonfüredi szobra révén néhányan még azt is tudják, hogy ő volt az első füredi kőszínház megálmodója és építtetője. Verseivel kapcsolatban az irodalomtörténészek meg­említik, hogy Petrarca Daloskönyve alapján szer­kesztette mindkét Himfy-ciklus 200-200 dalát és 28 énekét. Azt azonban csak Angyal Dávid 1892-ben készült nyolckötetes „kritikai” kiadása tünteti fel, hogy a Kesergő szerelem kéziratának legtöbb darabja előtt latin, francia, német és olasz versekből vett idé­zetek eredeti sorai állnak, és ezeknek több mint fele olasz nyelvű, elsősorban Petrarca-idézet.16 Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy Kisfaludy Sándor sze­relmes verseinek nagy részét nem későbbi felesége, hanem a bécsi testőrsége alatt megismert, az őt ola­szul megtanító, szépséges spanyol-olasz táncosnő, Maria Medina Vigano iránti szenvedélyes szerelme ihlette, és itáliai katonáskodása, majd francia fogsága idején a provanszi Vauclese közelében, Petrarca ver­seinek hatására írta első Himfy-verseit, akkor igazat adhatunk Horváth Jánosnak abban, hogy a magyar költészet „olasz irányának” két utolsó jelentős alakja Csokonai Vitéz Mihály és a fiatal Kisfaludy Sándor volt. Ezzel azonban még nem ért véget az olasz költé­szet magyarországi kisugárzása. Csokonai olasz for­dításai közül Torquato Tasso pásztorjátéka, az Amin­tás, és Metastasio két melodrámája a költő halálát követően jelentek meg, 1806-ban. Döme Károly 1802- ben és 1814-ben adta ki két kötetben Metastasio szín­műveinek fordításait, míg a Kazinczy Ferenc által még fogsága idején lefordított két „hazafias” Metastasio­­darab, A Titus kegyelmessége és a Themistoclesz, az 1806-os első kolozsvári bemutatóiktól egészen a negy­venes évekig szerepeltek a magyar színtársulatok re­pertoárján.17 A „németes” Kazinczy az olasz reneszánsz és neo­klasszicizmus fetőinek és építészeinek, Raffaellónak, Correggiónak, Palladiónak és Canovának nagy tisz­telője volt. Kora olasz költőit, Lemene, Maggi, Me­tastasio verseit fordította, Petrarca és Tasso pedig kedves költői közé tartoztak. Büszkén tartotta magát az első „szabályos” magyar szonett szerzőjének. Igen nagyra tartotta az olasz Árkádia Akadémiát, amely­ről a korabeli magyar újságokban is szó esett, hiszen éppen akkor vették fel tagnak a kor neves magyaror­szági latin költőjét, Hannulik Krizosztom Jánost. (Faludi Árkádia-tagságáról több mint két évszázadon át nem volt senkinek tudomása, Szauder Mária fe­dezte fel az Árkádia Akadémia levéltárában a férjé­vel folytatott kutatásai során.) A kilencvenes évek elején Kazinczy az olasz Árká­dia Akadémia példájára egy magyarországi költőtár­saság alapítását tervezte. 1791-ben Batthyány Stratt­­mann Alajos hercegnek küldött levelében támogatást kért terve megvalósításához: „egy új plánum kidolgo­zásához fogtam, melly köztünk a’ római Arcadiai Társaságok példája szerint [...] egy Magyar Árkádiát támasszon. [...] Nevezem ezt a’ társaságot A’ Magyar Liget Pásztorainak, vagy A’ Magyar Arcasoknak.”18 A felállítandó akadémia tagjai a római „árkádikus” költőkhöz hasonlóan pásztori neveket vettek volna fel. A férfiak hun és avar, valamint régi magyar neve­ket választhattak volna, míg a nőket nimfákról ne­vezték volna el, vagy híres római asszonyok nevét kapták volna. A társaság megalapításából azonban nem lett semmi, mert a Martinovics-összeesküvés le­leplezése után a „magyar liget pásztorainak” több­sége az alapítóval együtt börtönbe került. Kazinczy számára később is fontos maradt a költői azilamot jelentő Árkádia. Ezt igazolják a Csokonai síremléke körüli vitában született levelei. Az úgyne­vezett „Árkádia-pör” alapját az képezte, hogy a deb­receniek nehezményezték a Kazinczy által javasolt „et in Arcadia ego” sírfeliratot, mert úgy vélték (talán nem is teljesen alaptalanul), hogy ellenfelük nem Vergiliusra, Poussin és Guercino festményeire, vagy Goethe soraira, hanem a Barthélemy által leírt egy­kori görög marhalegelőre gondolt.19 Később, 1811-ben Kazinczy verset írt az Árkádiáról egy őt meglátogató neolatin költőhöz, Tömeczey Ferenc sárospataki pia­rista tanárhoz, a római Árkádia újonnan felvett tag­jához. A versben leírja a gyönyörű hegyaljai tájban épült otthonát, ahol annyi hányattatás után megnyug­vást talált könyvei és családja körében. Itt végre bé­kében élhetett önmagával és a világgal. Ő Széphalmon teremtette meg magának a költészet igazi honát, az Árkádiát. 16 Kisfaludy Sándor minden munkái. Szerk.: Angyal Dávid, Frank­lin, Bp. 1982. 327-427. 17 Kazinczy Ferenc: Külföldi játékszín. Szerk.: Czibula K. - Demeter J., University Press, Debrecen, 2009. 18 Kazinczy Ferenc levelezése. Akadémiai, Bp. 1960. XXIII. 30-33. 19 J. J. Barthélemy: Az ifjú Anacharszisz utazása Görög-Országban. Párizs, 1788; magyar fordításban: Kolozsvár, 1820. O MAI.YAK JÓ NAPLÓ 2019. május www.magyarnaplo.hu

Next