Magyar Napló, 2019 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2019-07-01 / 7. szám

NYITOTT MI­HÁLY Amúgy a lányok közül többen is jártak a Marczibányi téri műv­­házban folyó kreatív írás képzé­semre, belekóstolva a szövegal­kotás mesterségébe. Idestova két évtizede kísérletezem azzal, hogy az irodalom fortélyait oktassam, hiszen minden más művészeti szakmához hasonlóan ez is tanít­ható. Nyilván nem lehet iskolásan bemagolni, hogyan legyen valaki Van Gogh vagy Chopin, de ha megnézzük az ő rengeteg előtanul­mányukat, jegyzetfüzetüket, rá­jövünk, hogy gyakorlás nélkül a legnagyobbak se jutnak egyről kettőre, s ezt ők pontosan tudják. Szerencsére a „született zseniség” babonája oszladozóban, egyre több kolléga tanítja az írás csínját-bín­­ját, nem tartogatva féltékenyen csak magának a trükköket. Ráadá­sul a közösségben írás lelket for­mál, önismeretre vezet, kikapcsol, bekapcsol, stílust ad, örömet sze­rez. Molnár Krisztina Rita kol­léganőmmel össze is állítottuk a Titkos versműhely gyakorlatsorait: ennek a kézikönyvnek a segítségé­vel bárki fiatal képezheti magát a versírásban. Még valami, amiért rettentő hálás vagyok: kilencedik éve szervezzük Kapolcson, a Mű­vészetek Völgyében, Gryllus Dani barátommal a Kaláka Versudvart, ahol minden a versről és a zenéről szól. Tizenkét-tizenháromezer em­ber jár át az udvaron a tíz nap alatt, rengeteg kortárs költő, barát, ze­nész forog a színpadon. Itt is van napi versműhely, ahol boldog-bol­dogtalannal együtt írunk boldog­boldogtalan verset, kortárs népdalt. És remek kollégákkal versimpró­­zunk a színpadon, zenés szövege­ket alkotva vagy a közönség bedo­bálta szavakkal játszva. Az udvar abszolút biztonságot adó háttér­stábja pedig a kezdetektől gyerme­keimből áll. Útbaigazítást adnak, kalauzolják, ellátják a művészven­dégeket, tartják a kapcsolatot a Völgy vezetésével, szedik a sze­metet, hordják a babzsákot, takarí­tanak. Jókedvűen, talpraesetten. És nem kevés programra beülnek önként és dalolva, egyszerűen a ma­guk örömére. Mert az irodalom jólesik, akár egy pofa sör nyáron, egy forró tea télen.­­ Olyan kortárs szerző vagy, aki immár évtizedek óta nagyjából folyamatosan a mainstreamben, a felszínen van, többek közt annak köszönhetően, hogy nagyon sokat írsz. Mikor, hogyan csinálod, hogy osztod be az időd, hogy minden beleférjen? Az ember azt hinné, legalább napi negyven órából gaz­dálkodsz, nem huszonnégyből.­­ Azt hiszem, sokat írni önma­gában nem vezet népszerűségre. A Prima Primiss­ima-díj átadása, 2013. Jókai Annával, Csányi Sándorral

Next