Magyar Napló, 2019 (31. évfolyam, 1-12. szám)
2019-08-01 / 8. szám
A török történetírás és történeti emlékezet is élénken számon tartja az oszmán-török hagyomány világ nagy szultánjának, I. Szulejmánnak mohácsi győzelmi napját. Úgy tűnik, hogy augusztus 29. a szultánt körülvevő emlékezetben, az ő életében, magyar vonatkozásokban, amolyan különleges napnak számított. A közép-európai terjeszkedés útjára lépő fiatal szultán első hadjárata során, 1521. augusztus 29-én léphette át a nándorfehérvári vár kapuját, amellyel kiköszörülte dinasztiája egykori csorbáját, amelyet dédapja, II. Mehmed szultán szenvedett el Nándorfehérvárnál 1456 nyarán. A nándorfehérvári győzelmén fellelkesült szultán, történetírói szerint uralkodásának egyik legnagyobb győzelmét 1526. augusztus 29-én Mohácsnál aratta. Ezek után már nem véletlen, hogy az a nap, amikor a szultán katonái megszállták és elfoglalták Buda várát: 1541. augusztus 29. lett. Nem kétséges, hogy Nándorfehérvár elestének (valójában feladásának) napja és a mohácsi csata időpontja véletlenül esik egybe. De Buda megszállása már igazodott és igazodhatott, a szultáni erőfölény okán, a „szerencsés naphoz”, amely napon azonban I. Szulejmán katonáinak a várért nem kellett harcolniuk, mert azt (valakik vagy valaki parancsára) magyar őrzői maguktól átadták nekik. Azt, hogy augusztus 29. mennyire élt a szultán körüli emlékezetben, Szigetvár 1566. évi ostromának története is mutatja. Szokollu Mehmed nagyvezír nagy támadást indítatott ezen a napon, hogy erői a várat elfoglalják, és ezzel is Szulejmán magyarországi győzelmi napjának tekintélyét erősítsék. De katonái nem jártak sikerrel, s Szigetvár még szeptember 7-ig tartotta magát. Sajátos fintora a sorsnak, hogy Keresztelő János két ereklyéje (koponyacsontjának egy része és egyik alsó karja) az oszmán-török uralkodók kincstárát - köztük I. Szulejmánét is - gazdagította, s napjainkban az isztambuli Topkapi Szerájban láthatjuk. Könnyen előfordulhatott volna az is, hogy a Topkapi Szerájban Szent István koronája is Keresztelő János ereklyéi mellé kerül. I. Szulejmán szultán az 1529. évi hadjárata során kézre kerítette a magyar szent koronát is, hónapokig tábori kincstárában őrizték, hosszas mérlegelés után küldte csak vissza azt Szapolyai Jánosnak, a mellette álló, vele szövetséges egyik magyar királynak. De a Szűz Mária-kultusznak is van török vonatkozása. Epheszosz (török nevén Seluk), ahol a meghatározó (de vitatott) keresztény hagyomány szerint a Szent Anya elszenderült, lassan ezer éve a török világ része. Ma az egykori ókori nagyváros romjai mögötti dombokon (Bülbüldagi) áll az a ház, ahol Szűz Mária élete utolsó éveit élte. Innét sugárzik ki Nagyboldogasszony ünnepének, Szűz Mária Mennybevételének szellemisége. Az Epheszosz mellett Szűz Mária háza (Meryem Ana Évi) megható zarándokhelye a világ keresztényeinek, amelynek látogatását a török állam biztosítja, és biztonságát török katonák őrzik. A magyar katolikus hagyományban is erős Mária-kultusznak is e város a szülőhelye. Az epheszoszi egyetemes zsinat mondta ki 431-ben, hogy Mária „Istenszülő”, s ezért külön tisztelet illeti meg. Ennek a tiszteletnek az útjai sokfelé vezettek. Nekünk, magyaroknak patrónánk és a török uralom alóli felszabadulásunk elősegítője lett. A kör ezzel bezárult. Az egykori török hódítók a törökországi keresztény szent helyeken zarándokokat fogadnak. Mi pedig Mohácson az oszmán múlt iránt érdeklődő török látogatókat. A két világ között ott van ugyan a történelmünkön átörökített magyar fájdalom, de a feltámadás és az újjászületés öröme is: a via dolorosa hungarica és az abból következő Magyar Feltámadás. Két Mohácsunk van: a Golgota Mohácsa és a Feltámadás Mohácsa-Nagyharsánya, amelyek egymás kiegészítői. Ez a velünk élő Mohácsok eddig kellőképpen meg nem értett, legfontosabb üzenete. A nagyharsányi csata emlékköve (Nagyharsány, forrás: www.nagyharsany.hu) MAGYAR NAPLÓ , 2019. augusztus www.magyarnaplo.hu SZÁMHATÁ