Magyar Napló, 2021 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2021-11-01 / 11. szám
Könyvszemlezi Az alföldi iskola jeles szerzője az első körben arra figyelmeztet: mi az, amivel Kazinczynak tartozunk. A Kazinczy Ferenc csizmasarka a nyelvújító pályáját börtönből való szabadulása óta tekinti át, amikor a magyar kisszerűség díszletei között a napi feladatokat forgatta a fejében, amikor a költő, a műfordító, a prózaíró, az irodalomszervező és az oktatást újjáalakító elme zötyögtette kocsiját Kisbányácska és Újhely között. Jánosi képes arra, hogy összekösse az akkori és a mai értelmezéseket, például a nyelv és az erkölcs kérdését. Az a gondolat, amit Tinóditól idéz - „Se adományért, sem barátságért, sem félelemért hamissal be nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam” -, egyúttal a jövőnek is szóló üzenet. A nyelv eltorzítása a 20. század egyik legsúlyosabb bűnének tekinthető, amikor a fasizmus és a kommunizmus kiforgatott értelmű szavai megmérgezték az egész társadalmat. Van mit tanulni eleinktől. Jánosi a következőket írja: „Erkölcs és mindennapi nyelv, erkölcs és irodalmi nyelv tehát szétválaszthatatlanok.” Kölcseynek is sokkal tartozunk. A Himnusz írója - aki leírta a kötelesség parancsát: „a haza minden előtt” - számos más tekintetben is a modern hazaszeretet előfutára. Mit jelent szobra előtt ma tisztelegni? Jánosi szerint egyik legnagyobb lázadója korának. Sokoldalúsága minden téren újító szellemként nyilvánult meg. Felteszi a kérdést az író: „Hol van hon? Mi a haza?” A korabeli viszonyokat tekintve: „Szerte nézett, s nem lelé / Honját a hazában”. A feladat nem más, mint ha nincs, megalkotni a hazát. Kölcsey Kölcsey tanulsága, akár a történelem, akár a nagy egyéniségek - mint Zrínyi és Frangepán - életigazságait, vagy a kurucok libertate iránti elkötelezettségét nézi, nem lehet más, mint a „hirtelen verssé kiáltott szintézis”, a Himnusz. A sérelmekért nemes bosszút állt, hazajött meghalni. A csekei magányban érlelte meg a maga hazaszeretetét, magatartása ma is példa és romolhatatlan erkölcsi magaslat, amelybe nemcsak Magyarország, hanem Európa is beletartozik. Az író másik szellemi fundamentuma Arany János. Számomra az utódok felsorolása közt szereplő Petri György az író nyitottságát jelképezi. Arany János - az író szerint - a vitézi halálon túl a vitézi megmaradás példáját adja. A „legcsöndesebb géniusz” az Európát is ide teremtő erő, amikor egészen Wales-ig ellát, dacos kitartása legméltóbb halottaink emlékét is őrzi, a Családi kör pedig a politika zsivajában is megőrzi a legkisebb közösség meghitt összetartozását. Az író számára a romantika fontos elem: a lázadás és az igazság erejét közvetíti. Petőfi szelleme belőle táplálkozott, és a csatában eleső haláljóslat a bátran küzdő, mártír hőseinkre emlékeztet. A Trianon sebeiből felmagasodó Ady és a József Attila „márvány homloka” is kikerülhetetlen tájékozódási pont a mai utódnak, valamint Illyés Gyula zsarnokság-versét sem lehet megkerülni. Jánosi Zoltán reveláló gondolatai Nagy Lászlóval kapcsolatban is megszólalnak e kötetben. A Szécsi Margit keze című hosszabb tanulmány a „szegénységből szárnyat növesztő” költőnő értékeire hívja fel a figyelmet. Szécsi Margit költészetében az „el nem porladó, ki nem írható nemzeti küldetés” dübörög, amikor Petőfit idézi. A „kivirágzott kéz” poétikája a hideg és sötét ellen perlekedő magatartás, „ezüst fenyegetés” alatt álmodni pedig a legszebb küldetés, ami költőnek megadatott. Szól az író Nagy László kevéssé emlegetett műfordításáról, a Bernarda Alba háza című munkájáról is, melyet a szolnoki Szigligeti Színház számára készített. A Garcia Lorca és Nagy László párhuzamait érintő írás az alkotó drámai tájékozódásának pontjairól is képet ad. Mindhárom történeti-kulturális-lélektani dimenzió kibomlik a szövegből, a korábbi versek fordítója a magyar traumákat is a szövegbe rejtette. 2021 - 11