Magyar Napló, 2023 (35. évfolyam, 1-9. szám)
2023-01-01 / 1. szám
Szemhatár I 41 imádságos megszólalás és Istenhez felfohászkodások, röpimák egyéb verseiben is gyakran megjelennek. Irodalom és katolicizmus egymásra találása nem egyedülálló Jammes esetében, ez fellelhető volt Jammes főként francia kortársi közegében. Még akkor is érdemes megemlíteni ezt, ha tudjuk, Jammes semmiféle közeghez, irányzathoz vagy irodalmi csoportosuláshoz nem tartozott, így deklaráltan a neokatolikusokhoz sem. A Jammes-legendaképzés egyik enigmatikus vonása éppen a vidéki izoláltsága. A katolicizmus, a katolicizmus újrafelfedezése, különösen a század első felében igencsak meghatározó volt a francia irodalom fősodrában. Ám a neokatolikusnak nevezett francia írók (pl. Claudel, Bernanos, Mauriac) Jammes-nál sokkal bonyolultabbak és intellektuálisabbak, filozofikusabb hajlamúak, ennek megfelelően katolicizmusuk is absztraktabb. Jammes egyszerűbb, ám nem úgy egyszerű, mint például nálunk a „pántlikás álnépiesek”, vagy az Ady, Karinthy által gúny tárgyává tett és könnyen kifigurázható Szabolcska Mihály. Magyar rokonai inkább az egyébként nagyon is különböző indíttatású és hangú Szép Ernő, Móra Ferenc vagy Dsida Jenő, de talán legkivált Gárdonyi Géza lehetnének. Közös továbbá Jammes-ban és Gárdonyiban, hogy voltaképp mindketten konvertitának tekinthetők. Fiatalabb éveikben ateista eszmékkel is megérintve küzdenek önmaguk materialista eszével és vallásos szívével, hogy idősebb korukra megtérjenek egy rusztikus hangulatú, letisztult katolicizmushoz. Jammes Claudellel folytatott levelezésében küzdi ki a hitet, Gárdonyi pedig a református Szabolcska Mihállyal folytatott levelezésében polemizálva. A népi vallásosság mint tematika nem annyira hangsúlyos ugyan a Gárdonyilírában, mint Francis Jammes-nál, de azért kaleidoszkóp-szerűen állandóan jelen van. Az Esti harangszó című Gárdonyi-verset mintha maga Jammes írta volna, természetesen a Mátrát Jammes esetében a Pireneusokra kellene kicserélni: „Szép májusvégi estén egyedül / ülök a kertben. S nézem, mint merül / az égi nap a földi kék homályba, / a hegyek ibolyaszín fátyoléba. / A völgyben lenn már feketül az árnyék. / Elcsöndesül az emberlakta tájék. / Csillag ragyog a Mátra tetején, / A távolból harangszó száll felém: / Üdvözlégy Mária!” Karácsony éjjelén című versében ezt írja: „Feledhetetlen szent karácsony éjjele! / Varázzsal, vallásos titokkal van tele! / A gyertyák lobognak. Remegnek az árnyak. / Az égi angyalok velünk glóriáznak.” Versei közül egy időben aktualitásuk okán ismert volt irodalmi körökben a Tömörkény István katonasághoz bevonulása, besorozása kapcsán írott Bakalevél című vers, melyet Dankó Pista zenésített meg. Ennek, a bevonuló bakát a szerelme által elsirató daltípusnak nagy hagyománya van nemcsak a magyar népköltészetben, hanem népies műköltészetünkben is. Gondolhatunk például Csokonai Vitéz Mihálynak a Szegény Zsuzsi a táborozáskor (Eszve jött a parancsolat...) című versére. Jammes költészetében nincs semmi hamis pátosz vagy idealizált rusztikusság. Beney Zsuzsa így fogalmaz a 88 híres versben: „Bármennyire is érzékeny volt a szenvedésre és a megaláztatásra, költészete nagyjából idill. [...] Ezt a kételytől és drámaiságtól mentes, naiv, szinte panteisztikus rajongást mondhatnánk hitnek és szeretetnek is.” Jammes szeretetvallása, egyszerűsége izgalmas és emelkedett. Talán a katolikus egyház legsugárzóbb szentje, Assisi Szent Ferenc, a Naphimnusz szerzője volt a nagy példa, aki egyszerű és egyszersmind emelkedett is. Jammes írt prózai műveket is, ezek verseinél kevésbé ismertek, de hasonló „szent ferenc-i” ihletettség hatja át őket (pl. A nyúl regénye). Érdemes azt is megemlíteni, hogy élt a 19. századi Franciaországban egy egyszerű, műveletlen, de gyermekien tiszta Ars-i falusi plébános, Vianney Szent János. A párhuzam kínálja magát, hisz tudjuk, Jammes is élete nagy részét a Pireneu- 202311