Magyar Napló, 2023 (35. évfolyam, 1-9. szám)
2023-08-01 / 8. szám
32 I Szemhatár CVl Kazinczy ugyan bizonyára erre is gondolhatott, mert ő is olvasta Barthélemy antik Görögországról írt munkáját, amely szerint a görög Árkádia a szamarak és tehenek legelője volt, ahol csak bogáncs és gaz termett. De javaslatának az is oka volt, hogy Kazinczy közvetlenül ismerte és tudta, hogy Csokonai fiatal kollégista korában a kor leghíresebb olasz költőtársulása, az Árkádia Akadémia költőinek műveiből készített mintegy száz fordítást, köztük a bécsi császári költő, Pietro Metastasio két melodrámáját és számos cantátáját. Azaz, a Debrecennek szóló hántás mellett ebben a feliratban az is benne rejlett, hogy Kazinczy nagyon jól tudta: a fiatal Csokonai az olasz Árkádia költőinek fordítása közben formálta ki saját költői hangját, amelyen később megszólaltatta a francia felvilágosodás eszmevilágát.12 A 19. század végétől kezdve - Imre Sándor Az olasz költészet hatása a magyarra (1879) tanulmányát követve - több irodalomtörténész foglalkozott az olasz költészet Faludi Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály és Kisfaludy Sándor költői nyelve kiformálásában betöltött szerepével. A magyar italianisztika jelentős képviselői, Koltay-Kastner Jenő és Szauder József igen pontos filológiai vizsgálatnak vetették alá Csokonai olasz fordításait, és annak hatását életműve első korszakának sajátos zeneiségére és költői . Jean Jacques Barthélemy: Voyage du jeune Anacharsis en Gréce vers le milieu du quatriéme siécle avant Vére vulgaire. Paris, 1782. Vő.: Pál József, Az Árkádia-pör. In.: A neoklasszicizmus poétikája. Akadémiai Kiadó, 1988. 159-169.; Az Árkádia-pör ikonológiai vonatkozásairól. Irodalomtörténeti Közlemények, 1985. 4. 498-507. 2 Csokonai 1792-től haláláig levelezésben állt Kazinczyval, aki olasz kötetekkel és tanácsokkal látta el a fiatal költőt. 1792. augusztus 26-án írt levelében kijavítja fiatal barátja neki küldött olasz fordításait. 3 Koltay-Kastner Jenő: Csokonai lírája és az olasz költők. Irodalomtörténeti Közlemények, 1922. 39-52. Szauder József: Az éj és a csillagok. Tanulmányok Csokonairól. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. nyelvére. Ahogyan korábban Császár Ferenc és társai védelmezték az „epigonizmus” vádjától Balassi, Faludi, Csokonai és Kisfaludy Sándor költészetét, úgy az ötvenes években több ifjú irodalomtörténész szállt szembe az összehasonlító irodalomtörténészekkel, akik, amiképp Vargha Balázs írta 1953-ban: „Csokonai verseinek egész gondolatkészletét, formakincsét »feltrancsírozták« és »szétajándékozták« - erősebb vagy gyengébb megegyezések alapján - a különböző olasz, német és francia íróknak, költőknek.” De az olasz és európai irodalom Csokonaira gyakorolt hatását nem az egyetemekről eltávolított irodalomtörténészek találták ki. A költő maga írta le Az ember, a poézis első tárgya című versében, hogy az antik költők után az olasz költészet hatására formálta ki saját költői hangját. Víg borzadással jártam el a görög Szépségek és a római nagy világ Pompás maradványit, s ezeknek Sírja felett az olasz negédes kertjébe szedtem drága narancsokat! A franc mezőket láttam; az Albion Barlangiban s a német erdők Bérceiben örömöt találtam. Ebben a versében a 28 éves Csokonai világosan megfogalmazta, hogy költői pályája kezdetén „az olasz negédes kertjében” szedett „drága narancsokat”. Ez a „negédes kert” pedig a 18. századi olasz költők világa volt, akik egy költői társulás, az 1690-ben Krisztina királynő római udvarában alapított Árkádia Akadémia ünnepi rendezvényein és kiadványaik sorában harcot hirdettek az olasz barokk költészet túlzásai ellen, és vissza akartak térni Petrarca és az olasz . Vargha Balázs: A „zöld kódex." Csokonai költői fejlődésének első szakaszáról. Irodalomtörténeti Közlemények, 1953.1.111-162., 128.