Magyar Nemzet, 1899. október (18. évfolyam, 271-301. szám)

1899-10-29 / 299. szám

24 MAGYAR NEMZET. 1899. október 29. Bcsátottam közre, lelkészeknek és tanítóknak egy­szerű megkeresésükre ingyen is megküldettem. Az általam kiadott »Gyümölcskertész« szaklap ez évben is 11.000 olvasót számlált. Hazánk figyelembeveendő gyümölcstermelő állammá csak úgy lehet, ha je­lenlegi faállománya (mely mintegy hatvan millió, fejő szilvafa, annak is alig 1/4-e nemesebb fajta) legalább is megtízszereződik és ha vidékenkint a termelés kevés, de piaczképes fajtákra szorítkozik. A lefolyt évben felállíttattam Szolyván (Bereg vm.) egy 20 holdas faiskolát, és előkészületeket tétettem Baján egy állami faiskola felállítására. Ezzel az állami faiskolák száma húszra fog emelkedni, és ha még a felvidéken, továbbá a Ki­rályhágón túl fekvő országrész északkeleti részében, valamint végül az ország délnyugati részében még egy-egy faiskola felállíttatik, a faiskolák intézménye az ország minden vidéke számára a szükséghez képest be lesz rendezve, de mind az állami, mind a községi és magán faiskoláknak még hosszú ideig kell serényen szaporítani a megfelelő fajtájú oltványfákat a végből, hogy faállományunk úgy mennyiségileg, mint minőségileg akkora legyen, miszerint hazánkban egy-egy nagyobb és állandó gyümölcs-indusztria keletkezhessék. A folyó évben az állami faiskolákból és kertészetekből eladatott pénzért 84.623 drb nemes gyümölcsfa. Ingyen kiosztatott főleg a felvidéki és az erdélyrészi lelkészek, tanítók, földmivesek és kisgazdák között 141.504 drb, az állami telepek és utakra kiültettetett 31.060 drb. Oltás alá való gyümölcscsemete kiosztatott ez évben ingyenesen köz­ségi, egyleti faiskoláknak és népiskoláknak 1.111.920 drb, pénzért eladatott 41.000 drb. Nemes oltóvesszőt kiosztattam 1 fillér szedési díjért 102.650 darabot. Oltóvessző szükségletünk saját termelésünkből még mindig nem fedezhető. Nagy-Bocskón 51 holdon, Buda mellett a kamaraerdőben pedig 62 holdon anya­gyümölcsöst létesíttettem. Nemcsak az oltóvesszőkben, de a vadcsemetékben sem kielégítő még termelésünk. Évenként még félmillióra tehető azon csonthéjas 1—2 éves magcsemete, melyet külföldről kell hozatnunk. Hogy e hiányon segítsek, az erdei vadgyü­mölcsfák után gyűjtött és külföldi megbízható forrá­sokból beszerzett vadgyümölcs-magvakat az állami faiskolákban és az erdészeti csemetekertekben na­gyobb mennyiségben vettettem. Hogy még a mag­behozataltól is emanczipálva legyünk, Ungvárott 16 holdnyi területen egy vadgyümölcsöst rendeztem be. Bármennyi fát és csemetét állítsanak is elő az ál­lami intézetek, az ország összes szükségletét, külö­nösen,­­ ha még az utak és a selyemtenyésztés száljaira kiültetendő fákat is ideveszszük, fedezni még sokáig nem lennének képesek. Szükséges tehát, hogy a községi faiskolák is hozzájáruljanak a faállomány szaporításához. Ez okból támogatom ezen faiskolá­kat, ha a szükséges kellékekkel bírnak, vadcseme­tékkel, oltó veszszőkkel , sőt szükség esetében anyafákkal is. E községi faiskolákat kezelő néptanítók buzdítására szolgált a földhitelintézet által rendelkezésre bocsá­tott 5000 korona pályadíj is. A dinnyetermelés­ emelése és javítása érdekében a jobb kistermelőket a Csányi-féle alapítvány kamataival jutalmaztam és a dinnyefajták nemesítése végett tíz állami intézet telepén tartottam tiszta magtermelési, illetve előbb fajnemesítési kultúrát. Egyébként a konyhakertészetet és magtermelést az­által igyekeztem fejleszteni, hogy az állami intézeteken kívül az orsz. magy. kertészeti és az erdélyrészi kertészeti egyesületeket oly ki­kötés mellett segélyeztem, hogy azok az újabb és jobb zöldségfajták magvait meghozatván, tagjaik­nak kísérletre oszszák ki és a viszonyaink között bevált fajtákat terjeszszék. A zöldségtermelés, va­lamint a hajtatás is úgy a főváros, mint a vidéki nagyobb városok mellett ez évben is ha­ladást tett. Különösen Újvidék városát kell e tekintetben különösen kiemelnem, mint a­honnét csak korai zöld paszuly és burgonyából ez évben busz vasútikocsinál több vizetett ki Berlin és Boroszló piaczaira. A hagymatúltermelés ez évben is érezhető volt. A kisebb konyhakertészeknek és hajtatoknak már évek óta nehéz versenyük van, egyrészt az olaszországi és tengerpartvidéki korai zöldségfélék importjával, másrészt az igen csekély igényű és e mellett igen szorgalmas bolgár kertészek terme­lésével. A­mi a virág- és növénykertészetet illeti, e tekintetben a haladás ebben az évben sem volt észrevehető. A folyton szaporodó virágkeres­kedésekben tekintélyes forgalmat képező levágott virágok 9/16 része még mindig Olaszországból és a franczia Riviéráról származik. Sajnálattal kell meg­említenem, miszerint az almafákra olyannyira veszé­lyes vértetü (Aphis lanigera) az országnak jóformán egyharmad részét már ellepte és irtására a legszi­gorúbb intézkedéseket leszek kénytelen már legkö­zelebb elrendelni. Az utóbbi években Amerikában egy óriási kárt okozó »San Jose« nevű pajzstetű lépvén fel, ennek belmrczolása ellen az osztrák és a német birodalmi kormánynyal egyesülten a leg­szigorúbb évrendszabályokat léptettem életbe. A lefolyt 1898. évben Maros-Torda, Alsó-Fehér, Szilágy, Besztercze - Naszód és Hunyad várme­gyék területén igen bő almatermés mutatkozott. A szilva egyáltalában majdnem mindenütt bő termést adott. A cseresnyetermés mindenütt bő volt ; a meggy és barac­k csak középszerű termést adott, mely igen jól volt értékesíthető. A­mi az őszi és téli gyümölcs minőségét illeti, az ország leg­több vidékén kevert és leginkább silányabb fajta került eladásra. Nagy hibája a magyar terme­lőnek, hogy gyümölcsét, a­mint a fáról leszedte, azonnal észszel veti, tömegesen és válogatás nél­kül, a piac­ra és lenyomja ez­által saját és termelőtársai kárára az árakat. Ezen a bajon csak úgy lehet segíteni, ha minden számbavehető gyümölcs­­vidéken értékesítő szövetkezet szerveztetik. Ily szö­vetkezetek hiányában ez évben az értékesítésre irány­zott intézkedéseim a következők voltak: tanulmá­­nyoztattam a nagyobb lengyel városok gyümölcs­­piaczait és ezekkel már­is sikerült csemegeszőlőre és finomabb almára összeköttetéseket létrehozni. Tanul­­mányoztattam a főbb angol piac­okat, melyekre jö­vőre legalább is egy-két nagyobb küldeményt fogok kísérletképen küldeni. A külföldi konzulátusok figyel­mét termésünkre és viszont termelőink figyelmét a porosz-sziléziai, főleg a boroszlói piaczra irányítot­tam. Az ország egyes vidékein 4 szeszfőző kazánt, 18 czider malmot és sajtot kölcsönöztem ki haszná­latra, úgy ezen gépek, mint 27 Carenille és Byder­­féle aszalókemencze is az egész őszszel üzemben voltak és több ezer mázsa gyümölcs gyors feldolgo­zását tették lehetővé. Ber­omnkás-iskola Baján. Baja város határa nagy­részben kihasználatlan homokterület, habár égalji viszonyai úgy a gyümölcs-, valamint a szőlőterme­lésre, nemkülönben pedig a kertészet minden ágának művelésére eléggé kedvezők. Az egykor gazdag, né­pes kereskedő város az utóbbi évtizedekben hanyat­lásnak indult és különösen az alsó néposztály az, mely a hanyatlást első­sorban megérzi. A város a kertészet fölkarolásával remélvén a kis emberek sor­sát javíthatni, folyamodott a földmivelésügyi minisz­terhez egy faiskolával, szőlőteleppel felszerelt kert­munkás iskola felállítása iránt. Darányi földmivelés­­ügyi miniszter most a város kérelmét teljesíti és az orsz. gyümölcsészeti miniszteri biztost küldte le al­kalmas terület kiszemelése, valamint a szerződés megkötése végett. Miután a város 40 kát. hold alkal­mas területet ajánlott föl e czélra ingyen, a város közvetlen közelében és ezenkívül 2000 forintnyi tel­­kesítési járulékot, az iskola létrejötte immár bizto­sítva van. A telep átvétele és a munkálatok meg­kezdése még e hó folyamán fog megtörténni. Baromfi-tenyésztés. (h. b.) Német kormány­rendelet a baromfi­­kolera terjedésének meggátlása tárgyában. Mivel nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is, a baromfiaknak igen nagy százaléka esik évente a baromfi­kolerának és egyéb baromfipusztító járványnak áldozatul, mindenütt foglalkoznak azzal a fontos kérdéssel, hogy a járványos beteg­ségek pusztításának milyen intézkedésekkel le­hetne elejét venni.­­Nálunk is foglalkoznak, ezzel a kérdéssel, éppen ezért nem lesz érdektelen, ha ismertetjük azon rendeletet, melyet az aacheni kormányzóság elnöke, von Meusel, a baromfi­­kolera terjedésének meggátlására adott ki. A rendelet a következő §§-okból áll: 1. §. Ha valamelyik baromfiudvarban a baromfi­kolera fellép avagy egyes elhullásokból arra lehet következtetni, hogy a betegség, melyben a baromfiak elhullottak, baromfi-kolera, úgy köteles a tulajdonos, avagy az ő helyettese azonnal a község elöljárósá­gának jelentést tenni az esetről és még a baromfi­vész vagy kolera hivatalos konstatálása előtt arról gondoskodni, hogy a baromfiak az udvart el ne hagy­hassák, nyilvános utakon, vizen, más baromfival ne érintkezhessenek. Az időközben elhullott vagy kiirtott baromfit el kell égetni, vagy pedig egy félméter mélyre ásott gödörbe helyezni, klórmészszel behin­teni és ott úgy eltemetni, hogy a hulla onnan többé más állatok által kiásható ne legyen. 2. §. A községi elöljáróság gondoskodni tartozik, hogy a bejelentés után két baromfi­ hulla a hatósági állatorvosnak a betegség megállapítása végett jól csomagolt, lehetőleg jól elzárt edényben, megkül­dessék. Különös esetekben a községi elöljáróságnak jogában van a hatósági állatorvost a betegség meg­állapítása végett a helyszínére is kirendelni. 3. §. Mihelyt a hatósági állatorvos a 2. §-ban előírt eljárás alapján a baromfi-kolera kitörését meg­állapítja a községi elöljáróság köteles azonnal azt a szo­kásos hirdetés mellett a közönség tudomására adni és a baromfikolera fellépésének és terjedésének meggát­lása czéljából a következőket elrendelni: a) Azon udvar, a­melyben a baromfikolera fellépett, a főbejá­ratnál vagy más könnyen észrevehető helyen feltűnő és tartós felirattal »Baromfikolera« ellátandó; b) az elhullott vagy kiirtott baromfiakat úgy mint vannak, vagy el kell égetni, vagy pedig egy fél méter mély gödörbe elhelyezve klórmésszel jól behinteni és ott eltemetni; c) a beteg állatok, a még egészségesnek látszó baromfitól azonnal elkülönítendők és külön helyiségben helyezendők el; d) a beteg baromfiakat istállózárlat az egészséges­nek látszókat pedig udvarzárlat alatt kell tartani, az utóbbiakat úgy azonban, hogy sem közös utakra sem vízre ne mehessenek, hogy ott más idegen baromfi­val össze ne jöhessenek; e) a kolera alatt a barom­fiakat piaczon értékesíteni azokat az udvarból, ha egyes, darabokban, is kivinni tilos. 4. §. Ha a fertőzött udvarban az összes barom­fiak elhullottak vagy kiirtattak vagy az utolsó meg­betegedés óta 8 nap már eltelt, úgy ott a kolera­­járvány megszűntnek tekinthető s a községi elöljáró­ság a fertőzött udvar fertőtelenítését elrendelni azon­nal köteles. A fertőtlenítést mindazon helyiségekben és he­lyeken foganatosítani kell, a­hol a fertőzött baromfi tartózkodott. A fertőztelenítést következő módon kell véghezvinni: 1. Trágya, takarmánymaradékok és az összesöpört szemét, a ketreczekből eltávolitva, elége­tendő, vagy klórmészszel beszórva, mély gödörbe el­ásandó. 2. A ketreczek falai, ajtói, padlója, nem­különben az ü­lőrudak, az etető és itatóedények forró lúggal (100 liter vizre 3 kgr. marószóda) alaposan megmosandók és mésztejjel bevonandók. 3. Ha az ólak nincsenek szilárd padlóval ellátva, úgy legke­vesebb 10 c­entiméternyire a felső földréteg fel­ásandó és klórmészszel jól behintve, elásandó. A szabályszerűen teljesített fertőtlenítés után, ha arról a községi elöljáróság meggyőződött, jogá­ban áll ennek a zárlatot feloldani s a vész­megszüntetését a közönséggel nyilvánosan tudatni 5. §. A baromfiak lábon való hajtása csak legel­tetés czéljából van megengedve. A szállítás pedig csak oly ketreczekben és kosarakban van megengedve, a melyekből a trágya és egyéb szemét ki nem hull­hat. A baromfiszállító kocsik és egyébb tárgyak min­den egyes használat előtt gondosan tisztítandók. Az első szakaszban foglalt tilalmat kivéve a községi elöljáróság megengedheti a baromfiak lábon való hajtását, úgy azonban, hogy más baromfival össze ne jöhessenek. 6. §. A baromfikereskedőknek áruikkal magán­­területre a tulajdonos beleegyezése nélkül lépni tilos. 7. §. Azon esetben, ha a baromfiak közül elhul­lás fordu­l elő, a baromfikereskedőknek tilos az el­­hullott baromfit után, vagy az útszéli árkokban hagyni, avagy szemétdombra dobni, hanem , köteles az úttól félreeső helyen a hullákat elége­tni, vagy klór­mészszel jól beszórva egy méter mély árokba elásni. Ha a baromfiszállítmányban történt elhullásokból a baromfi-kolera kitörésére lehet következtetni, köteles a kereskedő az illető községi elöljáróságnak ez eset­ről azonnal jelentést tenni s az állatorvosi vizsgá­latig a baromfiak elárusitását beszüntetni és szigorúan gondolni arra, hogy gyanús baromfiai más baromfi­val ne érintkezhessenek. 8. §. Ha a szállítmányban a baromfi-kolera fel­lépés konstatáltatott, úgy köteles a község elöljáróság­a tovább szállítást betiltani s a gyanús állatokat a 2., 3. és 4. §§-ban előirt elbánásban részesíteni, nemkülönben szigorúan ügyelni arra, hogy a gya­nús baromfiakkal érintkezésben volt tárgyak, eszkö­zök és kocsik forró lúggal (100 liter vizre 3 kgr marószóda) alaposan megmosattassanak s ezután mész­tejjel jól bemázoltassanak. A továbbszállítás csak­ akkor lesz megengedve, ha a legutolsó megbetege­déstől 8 napi időtartam eltelt. 9. §. A községi elöljárók a kereskedők kiván­­ságára kötelesek a bonczolás eredményét közölni. 10. §. A községi elöljáróságnak azok közegei­nek nevezetesen az állatorvosoknak kötelességük ezen szabályrendelet pontos betartásáról gondoskodni s jogukban áll a végzett tisztogatásról és fertőtlení­tésről személyesen meggyőződést szerezni. 11. §. Ezen határozatokkal való ellenkezés nem a rendes büntetéssel, hanem a »Büntetőtörvénykönyv« 328. §. szerint egy nagyobb büntetéssel büntettetik. Szakoktatás. Az állatorvosi főiskoláról. Az állatorvosi akadé­­miának főiskolai rangra történt emelése maga után vonta az állami ösztöndíjak számának emelését is. Ezen emelésnek szükségét kellőképpen indokoltá tette már maga az a körülmény is, hogy a folyó 1899 — 1900. tanévben, daczára annak, hogy beiratkozás át­menetileg még a VI. középiskolai osztályú bizonyít­vány alapján is engedélyeztetett, mégis mintegy 30-an iratkoztak be gimnáziumi, illetve reáliskolai érettségi bizonyítvány alapján. A hallgatók színvo­nalának emelése végett kívánatos tehát, hogy a ma­gasabb előképzettséggel bíró ifjak nagyobb számú ösztöndíjak adományozása által is a főiskola részére megnyeressenek. A főiskolára a folyó 1899—1900. tanévben összesen 497 hallgató iratkozott be; az emelkedés a múlt tanévhez képest 20°/6. A földmivelésügyi m. kir. miniszter a múlt 1898/99 tanévben ösztöndíjakra engedélyezett 10.200 forintot. És pedig 15 egyenkint 300 forintos és 38 egyenkint 150 forintos ösztöndíjat. A folyó 1899— 1900. tanévre engedélyezett ösztöndíjak értéke 14.600 forint (vagyis 4.400 forinttal több). Ez az összeg következőképpen oszlik meg: két egyenkint 400 fo­­nstros ösztöndíj jelesen érett középiskolai ifjak ré­szére; 29 egyenkint 300 frtos ösztöndíj érettségit tett hallgatók részére; végül 34 egyenkint 150 frtos ösztöndíj. Ezen ösztöndíjak adományozása a folyó tanévre már megtörtént. Megemlítjük még ezúttal azt is, hogy a földmivelésügyi m. kir. miniszter az állator­vosi főiskolán a folyó tanévre 53 egész és 37 fél

Next