Magyar Nemzet, 1899. október (18. évfolyam, 271-301. szám)
1899-10-29 / 299. szám
24 MAGYAR NEMZET. 1899. október 29. Bcsátottam közre, lelkészeknek és tanítóknak egyszerű megkeresésükre ingyen is megküldettem. Az általam kiadott »Gyümölcskertész« szaklap ez évben is 11.000 olvasót számlált. Hazánk figyelembeveendő gyümölcstermelő állammá csak úgy lehet, ha jelenlegi faállománya (mely mintegy hatvan millió, fejő szilvafa, annak is alig 1/4-e nemesebb fajta) legalább is megtízszereződik és ha vidékenkint a termelés kevés, de piaczképes fajtákra szorítkozik. A lefolyt évben felállíttattam Szolyván (Bereg vm.) egy 20 holdas faiskolát, és előkészületeket tétettem Baján egy állami faiskola felállítására. Ezzel az állami faiskolák száma húszra fog emelkedni, és ha még a felvidéken, továbbá a Királyhágón túl fekvő országrész északkeleti részében, valamint végül az ország délnyugati részében még egy-egy faiskola felállíttatik, a faiskolák intézménye az ország minden vidéke számára a szükséghez képest be lesz rendezve, de mind az állami, mind a községi és magán faiskoláknak még hosszú ideig kell serényen szaporítani a megfelelő fajtájú oltványfákat a végből, hogy faállományunk úgy mennyiségileg, mint minőségileg akkora legyen, miszerint hazánkban egy-egy nagyobb és állandó gyümölcs-indusztria keletkezhessék. A folyó évben az állami faiskolákból és kertészetekből eladatott pénzért 84.623 drb nemes gyümölcsfa. Ingyen kiosztatott főleg a felvidéki és az erdélyrészi lelkészek, tanítók, földmivesek és kisgazdák között 141.504 drb, az állami telepek és utakra kiültettetett 31.060 drb. Oltás alá való gyümölcscsemete kiosztatott ez évben ingyenesen községi, egyleti faiskoláknak és népiskoláknak 1.111.920 drb, pénzért eladatott 41.000 drb. Nemes oltóvesszőt kiosztattam 1 fillér szedési díjért 102.650 darabot. Oltóvessző szükségletünk saját termelésünkből még mindig nem fedezhető. Nagy-Bocskón 51 holdon, Buda mellett a kamaraerdőben pedig 62 holdon anyagyümölcsöst létesíttettem. Nemcsak az oltóvesszőkben, de a vadcsemetékben sem kielégítő még termelésünk. Évenként még félmillióra tehető azon csonthéjas 1—2 éves magcsemete, melyet külföldről kell hozatnunk. Hogy e hiányon segítsek, az erdei vadgyümölcsfák után gyűjtött és külföldi megbízható forrásokból beszerzett vadgyümölcs-magvakat az állami faiskolákban és az erdészeti csemetekertekben nagyobb mennyiségben vettettem. Hogy még a magbehozataltól is emanczipálva legyünk, Ungvárott 16 holdnyi területen egy vadgyümölcsöst rendeztem be. Bármennyi fát és csemetét állítsanak is elő az állami intézetek, az ország összes szükségletét, különösen, ha még az utak és a selyemtenyésztés száljaira kiültetendő fákat is ideveszszük, fedezni még sokáig nem lennének képesek. Szükséges tehát, hogy a községi faiskolák is hozzájáruljanak a faállomány szaporításához. Ez okból támogatom ezen faiskolákat, ha a szükséges kellékekkel bírnak, vadcsemetékkel, oltó veszszőkkel , sőt szükség esetében anyafákkal is. E községi faiskolákat kezelő néptanítók buzdítására szolgált a földhitelintézet által rendelkezésre bocsátott 5000 korona pályadíj is. A dinnyetermelés emelése és javítása érdekében a jobb kistermelőket a Csányi-féle alapítvány kamataival jutalmaztam és a dinnyefajták nemesítése végett tíz állami intézet telepén tartottam tiszta magtermelési, illetve előbb fajnemesítési kultúrát. Egyébként a konyhakertészetet és magtermelést azáltal igyekeztem fejleszteni, hogy az állami intézeteken kívül az orsz. magy. kertészeti és az erdélyrészi kertészeti egyesületeket oly kikötés mellett segélyeztem, hogy azok az újabb és jobb zöldségfajták magvait meghozatván, tagjaiknak kísérletre oszszák ki és a viszonyaink között bevált fajtákat terjeszszék. A zöldségtermelés, valamint a hajtatás is úgy a főváros, mint a vidéki nagyobb városok mellett ez évben is haladást tett. Különösen Újvidék városát kell e tekintetben különösen kiemelnem, mint ahonnét csak korai zöld paszuly és burgonyából ez évben busz vasútikocsinál több vizetett ki Berlin és Boroszló piaczaira. A hagymatúltermelés ez évben is érezhető volt. A kisebb konyhakertészeknek és hajtatoknak már évek óta nehéz versenyük van, egyrészt az olaszországi és tengerpartvidéki korai zöldségfélék importjával, másrészt az igen csekély igényű és e mellett igen szorgalmas bolgár kertészek termelésével. Ami a virág- és növénykertészetet illeti, e tekintetben a haladás ebben az évben sem volt észrevehető. A folyton szaporodó virágkereskedésekben tekintélyes forgalmat képező levágott virágok 9/16 része még mindig Olaszországból és a franczia Riviéráról származik. Sajnálattal kell megemlítenem, miszerint az almafákra olyannyira veszélyes vértetü (Aphis lanigera) az országnak jóformán egyharmad részét már ellepte és irtására a legszigorúbb intézkedéseket leszek kénytelen már legközelebb elrendelni. Az utóbbi években Amerikában egy óriási kárt okozó »San Jose« nevű pajzstetű lépvén fel, ennek belmrczolása ellen az osztrák és a német birodalmi kormánynyal egyesülten a legszigorúbb évrendszabályokat léptettem életbe. A lefolyt 1898. évben Maros-Torda, Alsó-Fehér, Szilágy, Besztercze - Naszód és Hunyad vármegyék területén igen bő almatermés mutatkozott. A szilva egyáltalában majdnem mindenütt bő termést adott. A cseresnyetermés mindenütt bő volt ; a meggy és barack csak középszerű termést adott, mely igen jól volt értékesíthető. Ami az őszi és téli gyümölcs minőségét illeti, az ország legtöbb vidékén kevert és leginkább silányabb fajta került eladásra. Nagy hibája a magyar termelőnek, hogy gyümölcsét, amint a fáról leszedte, azonnal észszel veti, tömegesen és válogatás nélkül, a piacra és lenyomja ezáltal saját és termelőtársai kárára az árakat. Ezen a bajon csak úgy lehet segíteni, ha minden számbavehető gyümölcsvidéken értékesítő szövetkezet szerveztetik. Ily szövetkezetek hiányában ez évben az értékesítésre irányzott intézkedéseim a következők voltak: tanulmányoztattam a nagyobb lengyel városok gyümölcspiaczait és ezekkel máris sikerült csemegeszőlőre és finomabb almára összeköttetéseket létrehozni. Tanulmányoztattam a főbb angol piacokat, melyekre jövőre legalább is egy-két nagyobb küldeményt fogok kísérletképen küldeni. A külföldi konzulátusok figyelmét termésünkre és viszont termelőink figyelmét a porosz-sziléziai, főleg a boroszlói piaczra irányítottam. Az ország egyes vidékein 4 szeszfőző kazánt, 18 czider malmot és sajtot kölcsönöztem ki használatra, úgy ezen gépek, mint 27 Carenille és Byderféle aszalókemencze is az egész őszszel üzemben voltak és több ezer mázsa gyümölcs gyors feldolgozását tették lehetővé. Beromnkás-iskola Baján. Baja város határa nagyrészben kihasználatlan homokterület, habár égalji viszonyai úgy a gyümölcs-, valamint a szőlőtermelésre, nemkülönben pedig a kertészet minden ágának művelésére eléggé kedvezők. Az egykor gazdag, népes kereskedő város az utóbbi évtizedekben hanyatlásnak indult és különösen az alsó néposztály az, mely a hanyatlást elsősorban megérzi. A város a kertészet fölkarolásával remélvén a kis emberek sorsát javíthatni, folyamodott a földmivelésügyi miniszterhez egy faiskolával, szőlőteleppel felszerelt kertmunkás iskola felállítása iránt. Darányi földmivelésügyi miniszter most a város kérelmét teljesíti és az orsz. gyümölcsészeti miniszteri biztost küldte le alkalmas terület kiszemelése, valamint a szerződés megkötése végett. Miután a város 40 kát. hold alkalmas területet ajánlott föl e czélra ingyen, a város közvetlen közelében és ezenkívül 2000 forintnyi telkesítési járulékot, az iskola létrejötte immár biztosítva van. A telep átvétele és a munkálatok megkezdése még e hó folyamán fog megtörténni. Baromfi-tenyésztés. (h. b.) Német kormányrendelet a baromfikolera terjedésének meggátlása tárgyában. Mivel nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is, a baromfiaknak igen nagy százaléka esik évente a baromfikolerának és egyéb baromfipusztító járványnak áldozatul, mindenütt foglalkoznak azzal a fontos kérdéssel, hogy a járványos betegségek pusztításának milyen intézkedésekkel lehetne elejét venni.Nálunk is foglalkoznak, ezzel a kérdéssel, éppen ezért nem lesz érdektelen, ha ismertetjük azon rendeletet, melyet az aacheni kormányzóság elnöke, von Meusel, a baromfikolera terjedésének meggátlására adott ki. A rendelet a következő §§-okból áll: 1. §. Ha valamelyik baromfiudvarban a baromfikolera fellép avagy egyes elhullásokból arra lehet következtetni, hogy a betegség, melyben a baromfiak elhullottak, baromfi-kolera, úgy köteles a tulajdonos, avagy az ő helyettese azonnal a község elöljáróságának jelentést tenni az esetről és még a baromfivész vagy kolera hivatalos konstatálása előtt arról gondoskodni, hogy a baromfiak az udvart el ne hagyhassák, nyilvános utakon, vizen, más baromfival ne érintkezhessenek. Az időközben elhullott vagy kiirtott baromfit el kell égetni, vagy pedig egy félméter mélyre ásott gödörbe helyezni, klórmészszel behinteni és ott úgy eltemetni, hogy a hulla onnan többé más állatok által kiásható ne legyen. 2. §. A községi elöljáróság gondoskodni tartozik, hogy a bejelentés után két baromfi hulla a hatósági állatorvosnak a betegség megállapítása végett jól csomagolt, lehetőleg jól elzárt edényben, megküldessék. Különös esetekben a községi elöljáróságnak jogában van a hatósági állatorvost a betegség megállapítása végett a helyszínére is kirendelni. 3. §. Mihelyt a hatósági állatorvos a 2. §-ban előírt eljárás alapján a baromfi-kolera kitörését megállapítja a községi elöljáróság köteles azonnal azt a szokásos hirdetés mellett a közönség tudomására adni és a baromfikolera fellépésének és terjedésének meggátlása czéljából a következőket elrendelni: a) Azon udvar, amelyben a baromfikolera fellépett, a főbejáratnál vagy más könnyen észrevehető helyen feltűnő és tartós felirattal »Baromfikolera« ellátandó; b) az elhullott vagy kiirtott baromfiakat úgy mint vannak, vagy el kell égetni, vagy pedig egy fél méter mély gödörbe elhelyezve klórmésszel jól behinteni és ott eltemetni; c) a beteg állatok, a még egészségesnek látszó baromfitól azonnal elkülönítendők és külön helyiségben helyezendők el; d) a beteg baromfiakat istállózárlat az egészségesnek látszókat pedig udvarzárlat alatt kell tartani, az utóbbiakat úgy azonban, hogy sem közös utakra sem vízre ne mehessenek, hogy ott más idegen baromfival össze ne jöhessenek; e) a kolera alatt a baromfiakat piaczon értékesíteni azokat az udvarból, ha egyes, darabokban, is kivinni tilos. 4. §. Ha a fertőzött udvarban az összes baromfiak elhullottak vagy kiirtattak vagy az utolsó megbetegedés óta 8 nap már eltelt, úgy ott a kolerajárvány megszűntnek tekinthető s a községi elöljáróság a fertőzött udvar fertőtelenítését elrendelni azonnal köteles. A fertőtlenítést mindazon helyiségekben és helyeken foganatosítani kell, ahol a fertőzött baromfi tartózkodott. A fertőztelenítést következő módon kell véghezvinni: 1. Trágya, takarmánymaradékok és az összesöpört szemét, a ketreczekből eltávolitva, elégetendő, vagy klórmészszel beszórva, mély gödörbe elásandó. 2. A ketreczek falai, ajtói, padlója, nemkülönben az ülőrudak, az etető és itatóedények forró lúggal (100 liter vizre 3 kgr. marószóda) alaposan megmosandók és mésztejjel bevonandók. 3. Ha az ólak nincsenek szilárd padlóval ellátva, úgy legkevesebb 10 centiméternyire a felső földréteg felásandó és klórmészszel jól behintve, elásandó. A szabályszerűen teljesített fertőtlenítés után, ha arról a községi elöljáróság meggyőződött, jogában áll ennek a zárlatot feloldani s a vészmegszüntetését a közönséggel nyilvánosan tudatni 5. §. A baromfiak lábon való hajtása csak legeltetés czéljából van megengedve. A szállítás pedig csak oly ketreczekben és kosarakban van megengedve, a melyekből a trágya és egyéb szemét ki nem hullhat. A baromfiszállító kocsik és egyébb tárgyak minden egyes használat előtt gondosan tisztítandók. Az első szakaszban foglalt tilalmat kivéve a községi elöljáróság megengedheti a baromfiak lábon való hajtását, úgy azonban, hogy más baromfival össze ne jöhessenek. 6. §. A baromfikereskedőknek áruikkal magánterületre a tulajdonos beleegyezése nélkül lépni tilos. 7. §. Azon esetben, ha a baromfiak közül elhullás fordul elő, a baromfikereskedőknek tilos az elhullott baromfit után, vagy az útszéli árkokban hagyni, avagy szemétdombra dobni, hanem , köteles az úttól félreeső helyen a hullákat elégetni, vagy klórmészszel jól beszórva egy méter mély árokba elásni. Ha a baromfiszállítmányban történt elhullásokból a baromfi-kolera kitörésére lehet következtetni, köteles a kereskedő az illető községi elöljáróságnak ez esetről azonnal jelentést tenni s az állatorvosi vizsgálatig a baromfiak elárusitását beszüntetni és szigorúan gondolni arra, hogy gyanús baromfiai más baromfival ne érintkezhessenek. 8. §. Ha a szállítmányban a baromfi-kolera fellépés konstatáltatott, úgy köteles a község elöljárósága tovább szállítást betiltani s a gyanús állatokat a 2., 3. és 4. §§-ban előirt elbánásban részesíteni, nemkülönben szigorúan ügyelni arra, hogy a gyanús baromfiakkal érintkezésben volt tárgyak, eszközök és kocsik forró lúggal (100 liter vizre 3 kgr marószóda) alaposan megmosattassanak s ezután mésztejjel jól bemázoltassanak. A továbbszállítás csak akkor lesz megengedve, ha a legutolsó megbetegedéstől 8 napi időtartam eltelt. 9. §. A községi elöljárók a kereskedők kivánságára kötelesek a bonczolás eredményét közölni. 10. §. A községi elöljáróságnak azok közegeinek nevezetesen az állatorvosoknak kötelességük ezen szabályrendelet pontos betartásáról gondoskodni s jogukban áll a végzett tisztogatásról és fertőtlenítésről személyesen meggyőződést szerezni. 11. §. Ezen határozatokkal való ellenkezés nem a rendes büntetéssel, hanem a »Büntetőtörvénykönyv« 328. §. szerint egy nagyobb büntetéssel büntettetik. Szakoktatás. Az állatorvosi főiskoláról. Az állatorvosi akadémiának főiskolai rangra történt emelése maga után vonta az állami ösztöndíjak számának emelését is. Ezen emelésnek szükségét kellőképpen indokoltá tette már maga az a körülmény is, hogy a folyó 1899 — 1900. tanévben, daczára annak, hogy beiratkozás átmenetileg még a VI. középiskolai osztályú bizonyítvány alapján is engedélyeztetett, mégis mintegy 30-an iratkoztak be gimnáziumi, illetve reáliskolai érettségi bizonyítvány alapján. A hallgatók színvonalának emelése végett kívánatos tehát, hogy a magasabb előképzettséggel bíró ifjak nagyobb számú ösztöndíjak adományozása által is a főiskola részére megnyeressenek. A főiskolára a folyó 1899—1900. tanévben összesen 497 hallgató iratkozott be; az emelkedés a múlt tanévhez képest 20°/6. A földmivelésügyi m. kir. miniszter a múlt 1898/99 tanévben ösztöndíjakra engedélyezett 10.200 forintot. És pedig 15 egyenkint 300 forintos és 38 egyenkint 150 forintos ösztöndíjat. A folyó 1899— 1900. tanévre engedélyezett ösztöndíjak értéke 14.600 forint (vagyis 4.400 forinttal több). Ez az összeg következőképpen oszlik meg: két egyenkint 400 fonstros ösztöndíj jelesen érett középiskolai ifjak részére; 29 egyenkint 300 frtos ösztöndíj érettségit tett hallgatók részére; végül 34 egyenkint 150 frtos ösztöndíj. Ezen ösztöndíjak adományozása a folyó tanévre már megtörtént. Megemlítjük még ezúttal azt is, hogy a földmivelésügyi m. kir. miniszter az állatorvosi főiskolán a folyó tanévre 53 egész és 37 fél