Magyar Nemzet, 1899. november (18. évfolyam, 302-331. szám)
1899-11-01 / 302. szám
Budapest, 1899. 32. szám. (XVIII. évfolyam, 302. szám.) Szerda, Novemberi Magyar Nemzet Szerkesztéség és kiadóhivatal, VI, Kerepesi-ut 54. Athenaeum-epitet. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkeszti. Egész évre 12 frt, félévre 8 frt, negyedévre 6 frt, egy hónapra 1 frt. Egyes szám helyben és vidéken 4 krt Gazdasági evoluczió. Budapest, október 31. Felszabadulva a meddő pártharczok békéitől, a magyar nemzeti politika kezd magasabb régiókba szárnyalni. A nagy társadalmi és gazdasági evoluczió megérlelt egy csomó problémát, amelyekkel a reálpolitikusnak foglalkoznia kell, ha csak nem akarja megállítani az idők folyását. A nyugati áramlatok elhatottak mihozzánk és uj eszméknek a csiráit hordták ide: a szocziális politika csiráit, a melyek a humanizmus televény földjéből keltek ki s a melyeket a népek vérrel és verejtékkel öntöztek. Jól értsük meg: nem a szoczialista politika az, a melyről szólunk, hanem a nagy társadalmi probléma, a mely az egyén értékének és érvényesülésének jogait elismeri s azokat a viszonyokat keresi, a melyekben, mások jogainak csorbása nélkül, lehetőleg minden egyén megtadja boldogulásának föltételeit. Humánus és reai elvek vezérlik ezt a politikát. Modern államférfiú az, aki ily értelemben csinál szocziális politikát. S modern állam az, ahol a kormányzati szellemet a társadalmi humanizmus és etika eszméi hatják át. Az ily államokban a gazdasági és kulturális evolúciók minden nagyobb rázkódás nélkül, a nyugodt fejlődés processzusával mennek végbe. Az állam annál inkább megfelelhet kultúrafejlesztő hivatásának, mennél kevesebb benne a kiegyenlíthetlen ellentétek küzdelme s mennél szorosabban fűzi egymáshoz a polgárokat világnézetük azonossága. Mi úgy látjuk, hogy a Széll-kormány politikája czéltudatosan kezdi ebben az irányban kibontani szárnyait. Az ellentétek áthidalásával, a gazdasági egyedek érdekközösségének kifejtésével, a társadalmi osztályokban lappangó erők tömörítésével s az alsóbb néposztályoknak, a gazdaságilag gyengéknek a támogatásával iparkodik megvalósítani a modern állam feladatait. Ma még csak a körvonalait látjuk ennek a politikának s kezdjük megismerni a czélt, amelyre törekszik. De hogy útjában hány és miféle akadályokkal kell megküzdenie, mily alakulatok támadnak nyomában s miképp tágulnak majd a keretek, a melyekbe az egész nemzeti életnek bele kell illeszkednie, azt még csak nem is sejthetjük. Czéltudatosságot és tervszerűséget azonban látunk ebben a politikában s ezek megnyugtatnak bennünket a fejlődés nyugodt folyamata iránt. Ez a czéltudatos és tervszerű politika nyilatkozik meg pl. azokban az akciókban, amelyeket Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter kezdeményezett. Utalunk elsősorban arra a nagyszabású iparfejlesztési politikára, amely a kisiparosok megmentését, az ipari munkások viszonyainak javítását czélozza s egyáltalán az ipar megteremtésével a munkások ezreinek akar biztos megélhetésre módot nyújtani. Munka kell a népnek, a munka nyomán elégedettség és jólét származik s a közvagyonosodás mértéke adja meg az állam kulturális értékét. A pangás mai súlyos korszakában Hegedűs Sándor miniszter volt az, aki rögtön felismerte a veszedelmet, amely, a keresettől megfosztott munkások nyomora folytán, társadalmunkat fenyegeti. Gyorsan és erélyesen, gyakorlati intézkedésekkel állja útját a veszedelemnek. Ő maga, tárczája keretében, gondoskodik közmunkák teljesítéséről, komolyan ráirányítja a főváros figyelmét hasonló nagyszabású közmunkák létesítésére s tavaszszal, a postán lefoglaltatta, még csak a lapszerkesztőknek sem engedett át belőlük egy számot sem. így aztán a közönség a külföldi eseményekből nem tudott meg egyebet, mint amit a hivatalos Közlöny közölt s azok között Magyarországra nézve legérdekesebb volt a kaliforniai aranybányák fölfedezése. No meg aztán a titkos tudósítások szemléletben tartása is a rendőrminiszter hatásköréhez tartozott. Voltak neki hites ügynökei Budán, Pesten, akik mindennap küldték a chiffrirozott jelentéseket, sánta koldus üres mankójába eldugva, csizmatalp közé szorítva, s azoknak a kibetűzésével egy egész hivatalnokosztály foglalkozott. Különösen érdeklődtek a titkos tudósítók azoknak a főuraknak és politikai nevezetességeknek a viselt dolgai iránt, akik Windischgrätznek meghódoltak. A hazaárulók száma szaporodott. Előre ki lett rájuk mondva az ítélet. Némelyik azok közül aztán csak megjelent egyszerre Debreczenben, annak nagyon igazolnia kellett magát addigi jártáról-keltéről. Egyszer aztán egy, a szokottnál is tartalmasabb titkos értesítést bocsátott a minisztertanács elé a rendőrminiszter, melynek számos adatai végén ez volt olvasható: Schodelné pedig a németek bevonulása óta mindennap látható Windischgrätz lakásán. Ez a bomba Nyáry Pálnak volt szánva. Madarász gyűlölte őt, útjában állt, fölötte volt, reméljük, megindulnak azok az építkezések, amelyeket a miniszter kijelölt: a fővárosi kereskedelmi kikötő, a köztárházak s azok az építkezések, amelyeket a kereskedelmi miniszter végeztet, hogy néhány ipari szakintézetnek állandó hajlékot adjon. S míg az ipari kis exisztencziák érdekében Hegedűs Sándor mozdít meg minden követ, a a mezőgazdasági kis exisztenciákra Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter terjeszti ki gondosságát. Extrém agráriusok a külföldön az államtól a munkások némely egyéni szabadságának korlátozását követelik: a szabad költözködés eltiltását, a gyülekezési jog megszorítását, szóval vissza akarnák csinálni lehetőleg mindazt, amit a liberális küzdelmek az egyéni jog számára kivívtak. Nos hát, meggyőződhettünk, hogy a mi földmivelésügyi kormányunk egy hajszállal sem tér el a liberális tradícióktól s mégis sikeresen gyógyítja a mezőgazdaság bajait. A mezei munkástörvénynyel egyszeriben megszüntette az alföldi agrármozgalmakat, mivel a törvény bölcs intézkedései által lehetetlenné tette a szoczialisztikus agitácziót. Arra az egyedül helyes elvre támaszkodik Darányi politikája, hogy a szoczialista agitáció ellen a mezei munkások körében úgy lehet legsikeresebben küzdeni, ha a munkáskérdést egyformán mérlegeljük s kezeljük a földbirtokos és a mezei munkás szempontjából. Az a két törvényjavaslat is, amelyet tegnap terjesztett a Ház elé s amelyet már tegnap méltattunk, a szegény emberek ezreinek nyújtja a jogrend soká nélkülözött előnyeit. S lehet-e liberálisabb politika, mint a jogtalannak megállapítani s meg is adni a jogát. Az az eszme, a mely a mezei munkások és munkaadók jogviszonyait szabályozó törvényt hatotta A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. —• Október 31. — Az én életem emlékei. Megirta: JÓSAI MÓR. 14 Nyárytól hallottam, hogy a mint Wetter áttekintő a magyar hadcsapatoknak elhelyezését, elszörnyüködött rajta: a legderekabb ezredeik a Bánságban vesztegeltek, Erdélyből csaknem kiszorultunk. Hanem azért mégis azt mondá, hogy »azért unbedingte unterverfung-ról szó se legyen« S megtette a keresztülható intézkedéseket: Kiss Ernő, Damjanich felhivattak dandáraikkal a Tisza mellé, Bem új sereggel indult el Erdélybe, Schlick elé küldetett Klapka. A rendőrségnek is külön minisztere volt, Madarász László. A milyen tehetséges és jellemes politikai egyéniség az öcscse, József, olyan üres alak volt a rendőrminiszter. Aki ismeri Debreczent, tudni fogja, hogy nem kellett ott soha a rendet fentartani, fentartja az maga magát. Aztán nem is állott a miniszter rendelkezésére egyetlen konstábler, se gyalog, se lovon, csendőrről pedig csak a mitológia beszélt. Hanem azt megtette a rendőrminiszter, hogy valamennyi külföldről érkező hírlapot, amiket a képviselők és a mágnások megrendeltek. Azt mindenki tudta, hogy minőségi gyöngéd viszony áll fenn Nyáry Pál és a Nemzeti színház első operai primadonnája között. Schodelnénak a nyíregyházai kastély régóta otthona volt. Ha tehát Schodelné naponkint ellátogat Budán Windischgrätzhez, az annyit tesz, hogy Nyáry Páltól, a belügyminisztertől, álutakon küldött tudósításokat hord hozzá. Akkor Nyáry Pál áruló. A minisztertársak mind megdöbbenve néztek az arczára, az pedig csak egyre megtartotta oroszláni mosolygását. — Csak egy hiba van ebben a tudósításban, — mondá nagy flegmával — az, hogy Schodelné január elseje óta itt van Debreczenben s azóta ki nem mozdult innen. A rendőrminiszter mérges lett. — De hogy nincs nekem erről tudomásom, a rendőrminiszternek ? — Hát úgy, hogy Schodelné nem ment a városházára szállást keresni, hanem egyenesen beszállt az öcsémhez Búzás Pálhoz, a kidebreczeni háziúr. — De hogy te nekem sem szóltál arról, hogy Schodelné itt van ? — mondá Kossuth. — Nem ám, mert akkor nem tehettem volna meg azt az indítványt a színésznők fizetéseinek kiadatása iránt. Milyen szép vonása ez Nyáry egyenes jellemének ! Lapunk mai száma 24 oldal.