Magyar Nemzet, 1900. március (19. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-01 / 59. szám
2 MAGYAR NEMZET. 1900. marraius 1. küzdeni kell s a mely bajok növekedése borússá teszi az országok jövőjének szemhatárát, vagy teljesen hiányzanak, vagy kisebb mértékben vannak meg Angliában; vagy a gyógyulás és orvoslás útjára terelte őket az eszes és messzire látó angol politika gondoskodása. A földbirtok, különösen a parasztosztály bajain nehéz lesz segíteni. Enyhíteni lehet a bajt, de gyökeresen megorvosolni nem lehet. Intő jelül szolgálhat ez minden más népnek, hogy a parasztság, ha pusztulásnak indul, alig regenerálható s alig pótolható. Az angol államművészet ezen a téren is meg fog tenni minden lehetőt. De attól tartunk, valami nagy eredményre nem fog eljuthatni. Más szempont alá esnek az iparosok bajai. A munkáskérdés s a kisipar problémája roppant bajok forrása más országokban, így, hogy csak egy példát hozzunk fel, Németországban rázkódtatásoknak és keserű, kíméletlen társadalmi harczoknak vált kútfejévé. Angliát a szocziális forradalom réme nem fenyegeti. A munkáskérdést ő már szabályozta és helyes mederbe terelte. A társadalmi és az öntevékenység útján jelentős sikerek jelzik az angol politika győzelmét a jövőnek e nagy, sok helyütt véres problémája fölött. Az angol középosztály egészséges. Oly életerő van benne, hogy azt Angliától minden állam csak irigyelheti. Ez a középosztály tanult, szorgalmas, öntudatos, vagyonos és át meg át van járva a hazaszeretet érzelmeitől. E hatalmas és művelt középosztálylyal össze van forrva s nincs attól kínai falakkal elkülönítve az angol főúri rend. Nem léha, élvvágyó, önző és a nemzeti czéloktól idegen főúri osztály ez, hanem olyan, amely kiveszi a maga részét a nemzeti munkából. Ott látjuk mindenütt, ahol a nemzetet szolgálni lehet. A politikai élet porondján, a művészetben és irodalomban, a társadalom öntevékenységében, a gazdasági vállalatok élén. S ott látjuk mindenütt a harczmezőkön, vérét ontva a hazáért. Mama: Hát mért tánczolsz holmi semmi kölykökkel. Margit: Mert más alig tánczol. Mama: Ott volt a te fiatal fiskálisod is, a híres Héthey Pista. Azelőtt halálra udvarolt neked és most, hogy diplomája van a szemtelennek, hát fent hordja az orrát. Jolán (halkan kérdezi Margittól): A Pista tavaly nyáron a Múzeum-kertben, akkor este, megcsókolta a válladat? Margit: (oda se hallgatva, az anyjához): Akkor kérné meg a kezem, amikor akarom. Csakhogy nekem nem kell. Pedig nyakig szerelmes belém. Jolán: Azt én is tudom. Mama: Mit tudsz te, haszontalan fruska, a szerelemről? Jolán: Mit tudok ? Olvastam OvidiusArs anatoriaev-ját. Mama: Mi az? Jolán: A szerelem művészete. Nagy klaszszikus volt Ovidius! És nagy kópé! Sokat szeretett. Mama: Istenem, miket tanulnak ezek a mai lányok! Jolán: Legalább nem vezetnek a férfiak az orrunknál fogva. Mi is tudunk mindent. Bezzeg, ha én lennék Margit helyébe, ez a fiskális is megkérte volna a kezemet. Margit: Kell is nekem egy koldus fiskális. Maga se tud megélni a jövedelméből. Mama: Hogy tudod ? Margit : Beszélte egy ismerőse. Valami Váry Géza dr. Mama: Az, akivel annyit tánczoltál? együtt halva meg a nép gyermekeivel, az angol lobogó oltalmazásában. Ilyen középosztály és ilyen arisztokráczia elpusztíthatatlanná teszik Anglia életerejét. Ilyen társadalom könnyű szerrel bírja meg a nemzeti regenerálás, jobban mondva: a nemzeti erőkifejtés ama nagyobb mértékét, amelyre a briteknek, a délafrikai háború tanulságai szerint, okvetetlenül szükségük van. Anglia világmissziójában mi a szabadság és a haladás győzelmét látjuk s e világmisszióhoz érdekek szálával fűzzük hozzá a magyar politikát is. Hogy e világmissziója teljesítésében a brit nép félutban megállani vagy kifáradni nem fog, azt mi Roberts győzelme nélkül is hittük és tudtuk. De kétségtelen, hogy az angol katonai erények e fényes fellángolása hatással lesz ama népekre is, a melyek irigykedve, a versenytársnak érzelmeivel nézik Anglia világhatalmi állását s amelyek nem bánták volna, ha az angol nép megalázva, katonailag legyőzve, megtépett cserkoszorúval került volna ki a búr háborúból. Hogy a paardebergi fényes győzelem mily hatással lesz a háború sorsára, azt ezúttal nem kutatjuk. Csak azt konstatáljuk, hogy a maroknyi búr nép önfeláldozó vitézségét, lángoló hazaszeretetét, spártai kitartását és nagy katonai kvalitásait csodálja és szabadságharczát rokonszenvvel kiséri az egész világ. Ha Angolország, beelégedve azzal, hogy a katonai hírén ejtett csorbát kiköszörülte s a csapások tüzében megkeményedett, elszánt lélekkel ezt a szerencsétlenül kezdett háborút végigküzdötte, méltányos békét köt a búr néppel és szabadságát nem igázza le, akkor a fegyverek dicsőségét megkoronázza a nemzetek legszebb erényével: a boszuról való lemondással, a nemes önmegtagadással. Roberts győzelme csak az angolok katonai presztízsét állította vissza, de egy méltányos, a búr nép szabadságát kímélő béke visszaszerezné számára a nemzetek és országok rokonszenvét. Margit: Az. Miniszteri segédfogalmazó. Úgy látszik, haragszik Pista úrra. Annyi rosszat beszélt felőle. Hogy lump, korhely, koldus. Teljesen kiábrándultam belőle. Mama: És beleszerettél a segédfogalmazóba ? Margit: Nem én ! Hanem ő én belém! Mama : Nyilatkozott ? Margit: Úgy félig-meddig. Jolán: Az nem beszéd! Mondta-e határozottan, hogy el akar venni? Margit : Majd mondja! Most bizonyosan otthon ábrándozik. Szegény feje nem tud aludni. Rám gondol! Mama: Mennyi fizetése van? Margit: Azt hiszem, 1200 frt. Jolán: No, abból nem igen lehet megélni! Mama: Még nem. De majd lesz többje is. Meg kell tartani a tartalékban. Ha nem akad jobb, ez is jó lesz. Azt a koldus fiskálist meg dobdd a szívedből. Margit: Benne se volt!Csak bolondítottam. Jolán: Mondta a fogalmazó, hogy szeret? Margit: Olyan ábrándosan és olyan bután nézett! Egyre nézett! Igaz, mama, majd elfeledtem, a birtokát is emlegette. Mama (örömmel): A birtokát? Hisz akkor ez remek fiú! Meghívtad-e? Margit: Hogyne! Olyan boldog volt!Szinte képzelem, hogy alig várja a napot, hogy jöhessen. Hogy ülhet most is odahaza a szobájában! Bizonyára nem tud aludni. Rágyújt egy czigarettára és emlékébe idézi a szavaimat, a nézésemet. Pedig a rokonszenvnek e fényére szüksége van az erős, nagy Albionnak, amely világmisszióját két nagy elvhez kötötte: a szabadság és a czivilizáczió elvéhez. Mind a kettő kizárja egy maroknyi, jobb sorsra érdemes nép szabadságának legyilkolását. Budapest, február 2. . A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirend: 1. A belügyi tárca költségvetése tárgyalásának folytatása. 2. A kereskedelmi tárca költségvetése. Hírvadászat. A hivatását komolyan vevő sajtó a nyilvánosságot nem egyszerű szócső gyanánt szolgálja, hanem kritikai ellenőrzéssel is, amivel útját állja a valótlanságok becsempészésének a köztudalomba. Mivel ez a lelkiismeretesség szinte közös jellemvonása a magyar sajtónak,különös, hogy mostanában mégis nap-nap után, olykor falkástól röppennek fel a szenzáczióshírlapi kacsák«, melyeknek egyenként való lelövése nem is kellemes, nem is mulatságos. Bárminemű »szenzácziónak« abszolút hiánya mellett a szenzácziós kacsák tavaszi húzása készt arra bennünket, hogy az egyes puffogatás után most formális vadászatot tartsunk ezekre a tintagázló papirosmadarakra. Kezdjük azon a már ismételten felmerült állítólagos éles differenczián, mely Széll Kálmán miniszterelnök s a kultuszminiszter közt a brassói iskolasegély dolgában kitört volna s mely Wlassicsot a végleges távozást megelőző hosszabb szabadságra vitte. Aktaszerűleg bizonyos, hogy a miniszterelnök s a kultuszminiszter ebben az ügyben kezdettől végig a legteljesebb egyetértéssel járt el s a Wlassics betegsége, melyből szerencsésen üdülőben van, nem politikai, hanem fizikai természetű volt. Ugyanilyen alaposságú a képzelt harcz a belügyi tárcza körül, melyben napról-napra más-más csatázó feleket szerepeltet a túlbuzgó politikai riporterek versenyző fantáziája. A Horánszky-Fejérváry affér komolyságáról egyáltalán fölösleges beszélnünk. Ami az efféle, még hosszú rovásra terjedő birszárnypróbálgatás koronáját, a szabadelvű párt kebelében állítólag Jolán: Szépen néztél rá ? Azzal a bizonyos merengő Gretchen-tekintettel ? Margit: Azzal. Oh, én jól elbántam vele! Le van hódítva! Rabszolgám! Jolán: S te hogy gondolsz rá? Szerelemmel ? Margit: Jó lesz férjnek! Elég ügyetlen hozzá! Háromszor a lábamra lépett! Mama: Feküdjetek már le! Margit (ásítva): És gondoljunk rá, az édesre! A bájos jövendőbeli férjre! Jolán: Szebb, mint Pista úr volt? Margit: Dehogy! Mint valami fekete pudli, olyan! Apró, fekete. Az ember szolgáltatni szeretné. Meg czukrot tenni az orrára, hogy kapja be! Jolán: Szegény. Ha tudná, hogy beszélsz róla, míg ő odahaza ábrándozik az Ő bálkirálynőjéről. Margit (vetkeződni kezd): A lába olyan nagy, miint az elefántés olyan borszagú volt a lehellete! Mondhatom, hogy nem valami gusztusos. Mama: Földbirtoka van, doktor juris, miniszteri hivatalnok. Jolán: Férjnek való! Punktum! Lehet szeretni. Margit: Szeretni? Kell is szerelem a házassághoz! Jó mód, jó állás, nyugalom. Ez kell! .Tó éjszakát ! .. (Dr. Réthey Pista ügyvéd úr és dr. Váry Géza segédfogalmazó úr épp most vetették le frakkjaikat. Az ügyvéd úr teát fűz, lakótársa meg a czukrot keresi elő.) Retkey: No, ezt a bált is végigrobotoltuk!