Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)
1901-05-09 / 120. szám
Budapest, 1901. XX. évfolyam, 120. szám. Csütörtök, május 9. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Vil. Kerepesi ut 54. Affienaeum-épület, főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egyen síim helyben és vidéken 8 fillér. Királyért és hazáért. Budapest, május 8. A Ludovika Akadémiában lefolyt fényes katonai ünnep jelentőség dolgában messzire fölébe emelkedik a szürke napi eseményeknek. Nemzeti haderőnk virágoskertje, a tisztképzővé fejlesztett Ludovika Akadémia ezúttal a királyt, az udvart, a katonai méltóságokat s a törvényhozás két házának tagjait látta vendégül falai között. Zászlójának felszentelése ez által országos ünneppé vált. S amik e zászlószenteléssel kapcsolatban történtek, azok a dolgok méltán tarthatnak számot az egész nemzet érdeklődésére. Katonai erényeivel — amely az akkor élő népekét jóval felülmúlta — foglalták el eleink ez országot. Vitézséggel és hadratermettségünkkel tartottuk meg ezer esztendőnek viszontagságaiban. Bár sok volt a belső és külső ellenségünk s bár nagy világhatalmak szférájába esvén, állandóan a hadak és háborúk országutja volt Magyarország: vasmarkunkból se török, se tatár, se német, se szláv nem tudta kicsikarni ez országot. Geográfiai helyzetünk nehézségei ma sem szűntek meg, szerepünkről és hivatásunkról Európa politikájának számvetésében ma sem akarunk lemondani. A katonai erényeket tehát, amelyek bennünket eddig elé fentartottak, ápolni, fejleszteni, istápolni kell szakadatlanul. Az alkotmányos közélet példátlan áldozatkészséggel törekedett arra, hogy a haderő a nagy és harcrakész európai hadseregek színvonalát elérje és ama színvonalon megmaradjon. Olvasatlan milliókat szavazott meg az országgyűlés, hogy a trón és a haza biztonsága szuronyok száz meg százezreinek oltalmában szilárd alapokon nyugodjék. Bár a nemzet szegény és kicsiny , áldozatkészségének e tekintetben nem voltak határai. A mellett a katonáskodás megszűnt külön hivatás, külön osztály, külön foglalkozás lenni. Tisztek és tábornokok ezután is gyermekkoruktól fogva neveltetnek pályájukra, de a hadsereg maga néphadsereg immár a szó legnemesebb értelmében. Maga a felfegyverzett nemzet az, amelyet ma a hadsereg fogalma alatt értünk. Nemzeti védelem ez a legteljesebb mértékben. Hogy a nemzeti védelem sikeres legyen, hogy a néphadsereg a fegyverforgatásban és kiképzésben ne maradjon hátrább, mint a régi, hivatásszerű katonaság: megbízható tisztikart kell nevelni. Oly tisztikart, a mely tanult, megbízható, kötelességtudó, lovagias, erkölcseiben puritán s a mely hű a hazához és hű királyához. A magyar nemzet fényes katonai tulajdonságai sokszor mentették meg a trónt és a hazát. Fontos nemzeti érdek tehát, hogy a magyarság lelkéből a vitézség, bátorság, a lovagias felfogás, a jó katonának mind e jeles erényei, ki ne haljanak, vagy erejükben meg ne gyengüljenek. Ludovikát, Ferencz király fenkölt lelkű hitvesét, ez a gondolat vezette, mikor a nevéről elnevezett magyar katonai intézetet megalapította. Akkor éppen válságos idők jártak. Napoleon hatalma délpontján állott s a felséges uralkodóház élethalálharczban volt vele. Ez volt a kezdet. A magyar katonai intézet azóta sok jó és rossz napot látott s a nemzet áldozatkészségéből mindjobban fejlődött. Míg végre 1897-ben tisztképző vált belőle, melegháza és virágoskertje a katonai pályára készülő magyar ifjúságnak. Fejérváry Géza honvédelmi miniszternek, a ki a mai szép ünnepre viruló egészségben jött meg délvidékről, nagy, igen nagy része van abban, hogy a Ludovika Akadémia elérte a fejlődés ama fokát, amelyen ma áll. Ahhoz a törvényhez, amely a magyar katonai nevelést oly hatalmas léptekkel vitte előre, az ő neve van kötve. E törvény megalkotása az ő nevétől elválaszthatatlan. Lehetetlen megfeledkezni ez ünnepi napon az ő kiváló érdemeiről. A királynak, a kinek mindig egyik legkedvesebb embere volt s a hazának, a melynek nincs hivebb fia nála, egyképpen nagy szolgálatokat tett. S azért a mai ragyogó ünnep horizontjára sötét borolat gyanánt nehezedett volna az, ha ő nincs jelen ott, fejedelme oldalán, teljes egészségben. A mai lélekemelő katonai ünnep emléke sokáig, nagyon sokáig fog vibrálni a magyar nemzet lelkében. Mert oly minden izében magyar katonai ünnep volt, amelyhez hasonlót aligha találunk másfélszáz esztendőnek történetében. Magyar tábornoki ruhában volt a király. Abban voltak a vele jött főherczegek. A tábornoki kar, a mely körülvette, a megjelent honvédtisztek százai, a kivonult csapatok túlnyomó része, mindez az ünnep magyar jellegét domborította A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Május 8. — Köd a tengeren. Gibraltár, április 30. A szárazföldön élő városi ember, különösen a mi magyarországi klímánk alatt, nem is tudja, mi az a köd. Látja, hogy nem lát, legfeljebb a keskeny utcza túlsó házsoráig, de fel sem veszi a ködöt, semmi jelentősége rá nézve nincs. Azok a rémes történetek, melyek a londoni ködben szoktak lefolyni, az a hűhóval, lármával, kiáltozással végbemenő utczai közlekedés, mely London utczáin tapasztalható a sűrű ködben, nálunk, ha a hírlapokban olvassuk, olyan hatást tesznek, mint a rémmesék. Nálunk, ahol a legsűrűbb ködben is mindenki baj nélkül kerüli ki embertársát az utczán, a kocsik összeütközés nélkül térnek ki egymásnak, alig tudjuk megérteni, hogy valakit nappal le lehet szúrni az utczán, kifosztani s néhány percz alatt úgy eltünhetik a gyilkos, hogy senki még csak nem is sejti, merre vette útját a nagy ködben. A délvidéki embernek fogalma sincs az északi vidékek ködjéről, mely éppen olyan sajátosság itt, mint a délibáb az alföldeken. De a szárazföldi, még ködös vidékek lakói sem tudják mit tesz az: köd a tengeren. A legveszedelmesebb ellensége a tengerésznek a köd, nyílt tengeren, szigetek közelében, partok mentén, kikötők előtt egyaránt. A statisztika a tengeri katasztrófák, hajószerencsétlenségek csaknem kilenc- tizedrészét a ködöknek rójja fel. Az Európa déli és nyugati részein közlekedő tengerészek elég veszedelemnek vannak kitéve, sok kritikus helyen kell áthajózniok, de egytől sem félnek annyira, mint a ködtől, mely a legrémesebb ellenségük. Legveszedelmesebb hely az Adrián a Golfo di Taranto, ahol, ha bóra simt végig a tengeren, ugyancsak megtánczoltatja a hajót, a kötelek, az árboczok rémes muzsikája mellett. A messzinai csatornában örökös szelek vannak, valahányszor áthaladtam rajta, mindig fodros, hullámos volt a tenger, de nem okozott semmi zavart a csendes, nyugodt előrehaladásban. Sokkal kritikusabb helyek a Földközi tengeren a Canal Malta és a Golfo di Lyon. Amabban folyton erős hullámzásban van a nagy tenger, a hullámok magas falakká tornyosulnak s köztük hosszan elnyúló egész utczák támadnak a vizek völgyeiben; emennek erős áramlata folyton kitéríteni iparkodik a spanyol partok felé igyekvő hajót s így rendesen erős himbálódzásnak van kitéve a hajó. A legveszedelmesebb helyek egyike az Atlanti-óceánon a Golfo di Biscaya, mely rendesen végigmossa a hajó fedélzetét, sokszor olyan erővel, hogy még a lekötözött fedélzetrakományt is felszaggatja és magával sodorja, akárhányszor a parancsnoki hídra is felcsapnak a hullámok, megfürösztik a kapitányt és kormányost, sőt a magas kémény csúcsáig is felhatnak a habok. A Canal La Manche-ot a folytonos ködök s az élénk közlekedés teszik a tengerészek egyik legveszedelmesebb pontjává. Spanyolország keleti partjain is gyakoriak az erős ködök, amelyek a mély áldásai a szárazföldi vegetácziónak, mivel ritka az eső, oly veszedelmei a tengerészeknek. Nyugodt biztonsággal haladt ki Valencia kikötőjéből 4000 tonnás nagy Tiborunk, az »Adria« magyar tengerhajózási társaság legújabb hajója, vígan szelte a hullámokat s teljes erővel haladt dél felé, Gibraltárnak. De alig távoztunk 25 tengeri mérföldnyirea kikötőtől, hirtelen sűrü ködfellegbe jutottunk. Megszólalt a hajó gőzkürtjének csontokat, velőket átjáró rémes hangja, jelezve, hogy ködbe jutottunk, vége az éjjeli nyugalomnak, szó se lesz alvásról. A parancsnok félerőre rendelte a gépet s két perczenkint, utóbb perczenkint harsogó kürtöléssel adott életjelt magáról. Talpon volt a hajó egész személyzete. A parancsnoki hídon két kapitány őrködött, a gépek körül két gépész tartott szemlét és felügyeletet. Plédembe burkolódzva, felsiettem én is a parancsnoki hídra, lesve, várva, figyelve a történendőket. Lámpáink hosszú, nyúlós sugarakat lövelltek, de mit használtak a lámpák, fényük alig terjedt 25-30 méternyire. Teljes bizonytalanságban bolyongtunk a nyílt tengeren, mint a vak ember a tömegben, egyben voltunk csak bizonyosak, hogy dél felé Lapunk mai száma 16 oldal.