Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)

1901-05-10 / 121. szám

XX. évfolyam, 121. szám. Budapest, 1901. Péntek, május 10. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII. Kerepesi­ ut 54. Ath­enaeum-épület. . Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS J­USZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes szám­ helyben és vidéken 8 fillér. A közigazgatás egyszerűsítése: Budapest, május 9. A magyar közigazgatás rendezésének viszontagságos történetében ma egy igen nevezetes eseményt kell feljegyeznünk. Széll Kálmán miniszterelnök mint bel­ügyminiszter benyújtotta a képviselőházhoz a közigazgatás egyszerűsítéséről kidolgozott törvényjavaslatot. Ez a nagyszabású javaslat tulajdon­képpen előfutárja a többi, úgynevezett át­meneti közigazgatási törvényjavaslatoknak, melyeknek mindegyike jóformán egy-egy közbeeső állomása lesz az általános köz­­igazgatási reformnak, a nagy szervezeti átalakításnak. Ezt az ígéret földjét, melyet nekünk eddig minden belügyminiszter csak messziről mutogatott, ime, most egy hatal­mas lépéssel meg is közelítjük. Az ígére­tekből egyszerre egy nagy darab valóságot kapunk. Széll Kálmán politikája a belügyi közigazgatás terén is diadalmasan ha­lad előre. Egymásután foglalja el azokat a nehéz pozíc­iókat, a­melyek azelőtt majdnem elérhetetlennek látszottak. Egy szép napon szervezi a községi jegyzői tanfolyamokat, majd az országos lelenczügy évtizedes függő kérdését ol­dotta meg, melylyel szintén sok és ered­ménytelen kísérletet tettek azelőtt. Most meg a belügyi közigazgatás egész terüle­tére kiható gyökeres javításokat hoz javas­latba, hadat üzenvén a papiros közigaz­gatásnak, alaposan megnyesegetvén a büro­kratizmus túlhajtásait, melyeknek nyűgét úgy a tisztviselő, mint a nagyközönség egyformán érzi. Ez a ma benyújtott javaslat egyszer­smind Széll Kálmán csodálatos gyakorlati közigazgatási érzékéről tesz újabb tanú­bizonyságot. Ezen javaslaton keresztül most saját szemeinkkel láthatjuk, hogy tulajdon­képen hol van a hiba, a közigazgatás lassúságának, hiányosságának az alapokait hol kell keresnünk. Eddig csak nagy és általános tervekkel, tetszetős elméletekkel és rendszerekkel foglalkoztunk, szem elől tévesztvén a gyakorlati élet sürgős köve­telményeit, a napi élet szükségleteit, me­lyek kielégítése pedig oly égető. Széll Kálmán helyes diagnózisa szerint a közigazgatás lassúságának, megbízhatat­lanságának egyik alapoka a miniszteri rendeletek és szabályrendeletek óriási töme­gében, ez alapon a közigazgatási eljárás szövevényességében, rendszertelenségében keresendő. Az ügyvitel egyöntetűsége teljesen hiányzik. Az írásbeliség és az alakiság ra­bolja el a közigazgatási tisztviselő legtöbb idejét. Valósággal el van posványosodva, el van hinárosodva a közigazgatási ügy­vitel medre. Mindenekelőtt ettől akarja Széll Kálmán megtisztítani a közigaz­gatást. Az előttünk fekvő javaslat elsősorban a jogorvoslatok módozatait és a határidők egységét szabályozza. Eddig ugyanis a magyar közigazgatásban a felebbezési rend­szer nehezebb volt, mint akár a kínai ABC. Sohasem lehetett bizonyosan tudni, hogy hová és hány nap alatt lehet feleb­­bezni. Azt pedig még a legtudósabb közigazgatási »mandarin«-ok sem tudják, hogy a jogorvoslati határidő tulajdonképpen mely időponttól számíttatik. Véget vet továbbá a javaslat a rend­őri bíráskodás terén a közönség felesleges zaklatásának, a hiábavaló költségeknek. Mint újítás, behozatik a büntető parancs intézménye, mely a büntető perrendtartás keretében oly kitűnően bevált. Legtöbbet vesződött eddig a közigaz­gatási tisztviselő a k­ihágási ügyekkel. Egy 60 koronás kihágási ügygyel, ennek érdem­ben való elintézésével, a büntetéspénzek kezelésével, nyilvántartásával és elszámolá­sával, a mostani észbontó szövevényes rend­szer mellett, egy egész sereg­tisztviselő fog­lalkozott. Most ezt a teljesen indokolatlan és czéltalan időpocsékolást megszüntetik. A pénzkezelés egyszerű, biztos és pontos lesz. A közigazgatási tisztviselőnek ideje marad és megszűnvén a túlterheltség, kedvet is kap ahhoz, hogy a közigazgatási ügyek érdemben való elintézésére több gondot fordítson, azt a legnagyobb alapossággal intézze el. Ennek pedig a nagyközönség fogja hasznát látni. Széll Kálmán tulajdonképpen egy nagy válságból segíti ki a közigazgatás ügyme­netét, mert ezek a közigazgatási mizériák napról-napra súlyosbodnak. Ezen bajok orvoslásával tehát többé nem lehetett várni, ha csak a legfontosabb közigazgatási érde­keket nem akarjuk vala a legkomolyabb veszélyeztetésnek kitenni. Természetesen gyökeres egyszerűsítést majd csak az álta­lános közigazgatási reformtól remélhetőleg. Ekkor majd a hatósági ügyköröket czél­­szerűbben be lehet osztani és esetleg de­­c­entralizálni. Az alsófokú hatóságokat ugyanakkor hozzáférhetőbbé tehetjük. Be­hozhatjuk az egész vonalon a szóbeliséget és közvetlenséget, a­mi a törvénykezés terén oly kitűnőnek bizonyult az ügyek gyors és alapos elintézése szempontjából. Mindenekfelett pedig egyöntetűvé, modernné tehetjük egész közigazgatásunkat, mely ma a rendszertelenségeknek valóságos út­vesztője. Ez a nagy czél lebeg Széll Kálmán szemei előtt is folyton. Ezen nagy czél felé irányulnak hatalmas léptei a közigazgatás javítása terén. Mert annyi üdvös javítás aligha történt a belügyekben, mint éppen Széll Kálmán belügyminisztersége alatt. Most már csakugyan biztos lehet a remé­nyünk, hogy a nagy szervezeti reformok­hoz mielőbb el is jutunk, mert ime a he­­l­­yes útra rátaláltunk. Lapunk mai száma 20 oldal. Budapest, május 9.­­· A képviselőház holnap, pénteken, dél­előtt 10 órakor ülést tart. Tárgy: A horvát­­magyar hajóstársaság szerződéséről szóló törvényjavaslat, továbbá a zárszámadási bizottság jelentésének tárgyalása. = Az Ungaro-Croata. Ma tárgyalta a kép­viselőház a Magyar-Horvát Tengeri Grő­zhajózási Részvénytársasággal kötött szerződés beczikkelye­­zéséről szóló törvényjavaslatot. Batthyány Ti­vadar gróf, mint előadó behatón ismertette a szerződés stipuláczióit s nagy szakavatottsággal fejtette ki ennek a hajózási részvénytársaságnak jelentőségét fiumei forgalmunkra nézve. Annak idején behatón ismertettük azokat az adatokat, a­melyek az Ungaro-Croata jelentőségét illusztrál­ják, azt az örvendetes fejlődést, a­mely en­nél a társaságnál tapasztalható s mely számára a szak- és érdekkörök teljes rokonszenvét biztosította. A társaságnak ebbeli érdemeit, megbízhatóságát s szolid kezelését honorálta az ellenzék is, a midőn a törvényjavaslatot általá­nosságban elfogadta s csupán csak az adómen­tességre nézve tett elvi kifogást, ahhoz kötvén a végleges megszavazást, hogy az adómentesség a szerződésből elimináltas­sék. A mi megjegyzés ezenkívül ellenzéki részről történt, az egyes kisebb jelentőségű kérdésre vonatkozott. Valamennyire behatóan és szakszerűen felelt meg Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter. A­mi spec­ialiter az adómentességet illeti, utalt a­ törvényre, a­mely jogi- elyt ad hasonló hajózási vállalatoknak az adóm­entességre. Itt tehát nem új kedvezmény adásáról van szó, hanem egy törvényben megállapított elv gyakorlati alkal­mazásáról. Igen behatóan foglalkozott a minisz­ter továbbá a tengerész kiképzés és a nyugdíj kérdésével s mindkettőre nézve teljesen meg­nyugtató kijelentéseket tett. Őszintén előadta a nehézségeket, a­melyek ma még útját állják a nyugdíjszervezet végleges megalkotásának, a­melyre nézve azonban a tanulmányok folynak, de már most is ideiglenes intézkedésekkel fog gondoskodás történni a szolgálatban megrok­kant tengerészekről. A részletes tárgyalás során szóba hozatván ellenzéki részről a fiumei dock­­társaság ügye, a miniszter alapos felvilágosítást nyújtott annak működéséről s kimutatta, hogy a társaság nem hajógyár létesítésére, hanem a maga működéséért kapta a támogatást. Azon­ban rámutatott a miniszter arra is, hogy a szerződésben, a­melyet a Ház most tárgyal, garanc­iát szerzett magának arra, hogy rövid időn megfelelő hajógyár állíttassék fel. A miniszternek minden irányban meg­nyugtató és felvilágosító válaszai kétségtelenné teszik, hogy a Ház teljes megnyugvással fog a szerződés beczikkelyezéséhez hozzájárulni.­­ A temesvári czipőgyár állítólagos vissza­éléséről ad ma hírt, szegedi tudósítások révén, néhány napilap. A mödlingi czipőgyár ugyanis Temesváron czipőgyár-részvénytársaságot alapí­tott azzal a kötelezettséggel, hogy hazai gyárt­mányokat fog előállítani. Ez a gyár Szegeden fióktelepet nyitott s az első czipőszállítmány, mely odaérkezett, Mödligből jött. Minthogy a gyár állami szubvencziót nyert, most csalással és visszaéléssel vádolják. Az eset részle­teit mi nem ismerjük, annyit azonban tu­dunk, hogy a temesvári gyár még nincs teljes üzemben s ezért állami szubvencziót még nem utal­tak ki neki. Arról tehát, hogy a gyár becsapta a kereskedelmi minisztert, szó sem lehet. A ke­reskedelmi miniszter nagyon is óvatosan jár el az iparpártolási szubvencziókkal s módjában van oly ellenőrzést gyakorolni, hogy a visszaélés

Next