Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)
1901-05-10 / 121. szám
XX. évfolyam, 121. szám. Budapest, 1901. Péntek, május 10. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII. Kerepesi ut 54. Athenaeum-épület. . Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS JUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes szám helyben és vidéken 8 fillér. A közigazgatás egyszerűsítése: Budapest, május 9. A magyar közigazgatás rendezésének viszontagságos történetében ma egy igen nevezetes eseményt kell feljegyeznünk. Széll Kálmán miniszterelnök mint belügyminiszter benyújtotta a képviselőházhoz a közigazgatás egyszerűsítéséről kidolgozott törvényjavaslatot. Ez a nagyszabású javaslat tulajdonképpen előfutárja a többi, úgynevezett átmeneti közigazgatási törvényjavaslatoknak, melyeknek mindegyike jóformán egy-egy közbeeső állomása lesz az általános közigazgatási reformnak, a nagy szervezeti átalakításnak. Ezt az ígéret földjét, melyet nekünk eddig minden belügyminiszter csak messziről mutogatott, ime, most egy hatalmas lépéssel meg is közelítjük. Az ígéretekből egyszerre egy nagy darab valóságot kapunk. Széll Kálmán politikája a belügyi közigazgatás terén is diadalmasan halad előre. Egymásután foglalja el azokat a nehéz pozíciókat, amelyek azelőtt majdnem elérhetetlennek látszottak. Egy szép napon szervezi a községi jegyzői tanfolyamokat, majd az országos lelenczügy évtizedes függő kérdését oldotta meg, melylyel szintén sok és eredménytelen kísérletet tettek azelőtt. Most meg a belügyi közigazgatás egész területére kiható gyökeres javításokat hoz javaslatba, hadat üzenvén a papiros közigazgatásnak, alaposan megnyesegetvén a bürokratizmus túlhajtásait, melyeknek nyűgét úgy a tisztviselő, mint a nagyközönség egyformán érzi. Ez a ma benyújtott javaslat egyszersmind Széll Kálmán csodálatos gyakorlati közigazgatási érzékéről tesz újabb tanúbizonyságot. Ezen javaslaton keresztül most saját szemeinkkel láthatjuk, hogy tulajdonképen hol van a hiba, a közigazgatás lassúságának, hiányosságának az alapokait hol kell keresnünk. Eddig csak nagy és általános tervekkel, tetszetős elméletekkel és rendszerekkel foglalkoztunk, szem elől tévesztvén a gyakorlati élet sürgős követelményeit, a napi élet szükségleteit, melyek kielégítése pedig oly égető. Széll Kálmán helyes diagnózisa szerint a közigazgatás lassúságának, megbízhatatlanságának egyik alapoka a miniszteri rendeletek és szabályrendeletek óriási tömegében, ez alapon a közigazgatási eljárás szövevényességében, rendszertelenségében keresendő. Az ügyvitel egyöntetűsége teljesen hiányzik. Az írásbeliség és az alakiság rabolja el a közigazgatási tisztviselő legtöbb idejét. Valósággal el van posványosodva, el van hinárosodva a közigazgatási ügyvitel medre. Mindenekelőtt ettől akarja Széll Kálmán megtisztítani a közigazgatást. Az előttünk fekvő javaslat elsősorban a jogorvoslatok módozatait és a határidők egységét szabályozza. Eddig ugyanis a magyar közigazgatásban a felebbezési rendszer nehezebb volt, mint akár a kínai ABC. Sohasem lehetett bizonyosan tudni, hogy hová és hány nap alatt lehet felebbezni. Azt pedig még a legtudósabb közigazgatási »mandarin«-ok sem tudják, hogy a jogorvoslati határidő tulajdonképpen mely időponttól számíttatik. Véget vet továbbá a javaslat a rendőri bíráskodás terén a közönség felesleges zaklatásának, a hiábavaló költségeknek. Mint újítás, behozatik a büntető parancs intézménye, mely a büntető perrendtartás keretében oly kitűnően bevált. Legtöbbet vesződött eddig a közigazgatási tisztviselő a kihágási ügyekkel. Egy 60 koronás kihágási ügygyel, ennek érdemben való elintézésével, a büntetéspénzek kezelésével, nyilvántartásával és elszámolásával, a mostani észbontó szövevényes rendszer mellett, egy egész seregtisztviselő foglalkozott. Most ezt a teljesen indokolatlan és czéltalan időpocsékolást megszüntetik. A pénzkezelés egyszerű, biztos és pontos lesz. A közigazgatási tisztviselőnek ideje marad és megszűnvén a túlterheltség, kedvet is kap ahhoz, hogy a közigazgatási ügyek érdemben való elintézésére több gondot fordítson, azt a legnagyobb alapossággal intézze el. Ennek pedig a nagyközönség fogja hasznát látni. Széll Kálmán tulajdonképpen egy nagy válságból segíti ki a közigazgatás ügymenetét, mert ezek a közigazgatási mizériák napról-napra súlyosbodnak. Ezen bajok orvoslásával tehát többé nem lehetett várni, ha csak a legfontosabb közigazgatási érdekeket nem akarjuk vala a legkomolyabb veszélyeztetésnek kitenni. Természetesen gyökeres egyszerűsítést majd csak az általános közigazgatási reformtól remélhetőleg. Ekkor majd a hatósági ügyköröket czélszerűbben be lehet osztani és esetleg decentralizálni. Az alsófokú hatóságokat ugyanakkor hozzáférhetőbbé tehetjük. Behozhatjuk az egész vonalon a szóbeliséget és közvetlenséget, ami a törvénykezés terén oly kitűnőnek bizonyult az ügyek gyors és alapos elintézése szempontjából. Mindenekfelett pedig egyöntetűvé, modernné tehetjük egész közigazgatásunkat, mely ma a rendszertelenségeknek valóságos útvesztője. Ez a nagy czél lebeg Széll Kálmán szemei előtt is folyton. Ezen nagy czél felé irányulnak hatalmas léptei a közigazgatás javítása terén. Mert annyi üdvös javítás aligha történt a belügyekben, mint éppen Széll Kálmán belügyminisztersége alatt. Most már csakugyan biztos lehet a reményünk, hogy a nagy szervezeti reformokhoz mielőbb el is jutunk, mert ime a helyes útra rátaláltunk. Lapunk mai száma 20 oldal. Budapest, május 9.· A képviselőház holnap, pénteken, délelőtt 10 órakor ülést tart. Tárgy: A horvátmagyar hajóstársaság szerződéséről szóló törvényjavaslat, továbbá a zárszámadási bizottság jelentésének tárgyalása. = Az Ungaro-Croata. Ma tárgyalta a képviselőház a Magyar-Horvát Tengeri Grőzhajózási Részvénytársasággal kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Batthyány Tivadar gróf, mint előadó behatón ismertette a szerződés stipuláczióit s nagy szakavatottsággal fejtette ki ennek a hajózási részvénytársaságnak jelentőségét fiumei forgalmunkra nézve. Annak idején behatón ismertettük azokat az adatokat, amelyek az Ungaro-Croata jelentőségét illusztrálják, azt az örvendetes fejlődést, amely ennél a társaságnál tapasztalható s mely számára a szak- és érdekkörök teljes rokonszenvét biztosította. A társaságnak ebbeli érdemeit, megbízhatóságát s szolid kezelését honorálta az ellenzék is, a midőn a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta s csupán csak az adómentességre nézve tett elvi kifogást, ahhoz kötvén a végleges megszavazást, hogy az adómentesség a szerződésből elimináltassék. A mi megjegyzés ezenkívül ellenzéki részről történt, az egyes kisebb jelentőségű kérdésre vonatkozott. Valamennyire behatóan és szakszerűen felelt meg Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter. Ami specialiter az adómentességet illeti, utalt a törvényre, amely jogi- elyt ad hasonló hajózási vállalatoknak az adómentességre. Itt tehát nem új kedvezmény adásáról van szó, hanem egy törvényben megállapított elv gyakorlati alkalmazásáról. Igen behatóan foglalkozott a miniszter továbbá a tengerész kiképzés és a nyugdíj kérdésével s mindkettőre nézve teljesen megnyugtató kijelentéseket tett. Őszintén előadta a nehézségeket, amelyek ma még útját állják a nyugdíjszervezet végleges megalkotásának, amelyre nézve azonban a tanulmányok folynak, de már most is ideiglenes intézkedésekkel fog gondoskodás történni a szolgálatban megrokkant tengerészekről. A részletes tárgyalás során szóba hozatván ellenzéki részről a fiumei docktársaság ügye, a miniszter alapos felvilágosítást nyújtott annak működéséről s kimutatta, hogy a társaság nem hajógyár létesítésére, hanem a maga működéséért kapta a támogatást. Azonban rámutatott a miniszter arra is, hogy a szerződésben, amelyet a Ház most tárgyal, garanciát szerzett magának arra, hogy rövid időn megfelelő hajógyár állíttassék fel. A miniszternek minden irányban megnyugtató és felvilágosító válaszai kétségtelenné teszik, hogy a Ház teljes megnyugvással fog a szerződés beczikkelyezéséhez hozzájárulni. A temesvári czipőgyár állítólagos visszaéléséről ad ma hírt, szegedi tudósítások révén, néhány napilap. A mödlingi czipőgyár ugyanis Temesváron czipőgyár-részvénytársaságot alapított azzal a kötelezettséggel, hogy hazai gyártmányokat fog előállítani. Ez a gyár Szegeden fióktelepet nyitott s az első czipőszállítmány, mely odaérkezett, Mödligből jött. Minthogy a gyár állami szubvencziót nyert, most csalással és visszaéléssel vádolják. Az eset részleteit mi nem ismerjük, annyit azonban tudunk, hogy a temesvári gyár még nincs teljes üzemben s ezért állami szubvencziót még nem utaltak ki neki. Arról tehát, hogy a gyár becsapta a kereskedelmi minisztert, szó sem lehet. A kereskedelmi miniszter nagyon is óvatosan jár el az iparpártolási szubvencziókkal s módjában van oly ellenőrzést gyakorolni, hogy a visszaélés