Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)

1901-05-17 / 127. szám

Budapest 1901, XX. évfolyam, 127. szám Péntek, május 17. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vl­n Kerepesi­ ut 54. Athenaeum-épi. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes sem helyben és vidéken 8 fillér. A közigazgatás rendezése: Budapest, május 16. A képviselőház közigazgatási bizott­sága holnap kezdi tárgyalni a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot, melyet Széll Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter a múlt hét végén a t. Ház­hoz benyújtott. Mindenfelé a legjobb véleménynyel vannak e javaslat felől és általános a kí­vánság, hogy az mielőbb törvényerőre emelkedjék és mihamarabb átvitessék a való életbe. A­ki csak könyvekből ismeri is a mi közigazgatási rendszerünket, még az is rög­tön beláthatja, hogy ezen új törvény végre­hajtása igen nagy munkával és körültekin­téssel jár, mivel itt a közigazgatásnak majd­nem minden ágazatára kiterjedő, igen mélyre ható változásokról van szó. Ámde a mi közigazgatásunk vezér­kara, a belügyminisztérium,­kitűnően elő is készítette ezt a törvényjavaslatot. Úgy, hogy ez a nagyszabású, mélyen járó reform leg­később 1902. január elsején elodázhatatla­­nul végrehajtható lesz. Most végzik a belügyminisztériumban az utolsó munkát azokon a terjedelmes végrehajtási rendeleteken, melyek az új rend életbeléptetéséhez szükségesek. Ennek a közigazgatási reformnak előkészítése volt első nagyobbszabású munkája a belügy­minisztérium kodifikáló osztályának, melyet a törvényjavaslatok és miniszteri rendele­tek kidolgozása czéljából Széll Kálmán ál­lított fel, nemsokára, a­mint a belügyminisz­térium vezetését átvette. Ez a kodifikáló osztály, mely Széll Ignácz államtitkár vezetése alatt működik, valóban derekasan betölti a helyét. Rövid idő alatt rengeteg munkát végzett. A községi jegyzői tanfolyamok szervezése, az országos lelencz-ügynek szintén sok mun­kával egybekötött rendezése után most nyomban következik a közigazgatás egysze­rűsítése, mely számos, terjedelmesebb és mélyebb nyomokon haladó miniszteri ren­delet kidolgozásával van egybekötve. Mert miként a törvényjavaslatból olvasható, több részletes reform keresztülvitele tekin­tetében a belügyminiszter felhatalmazást kér a törvényhozástól arra nézve, hogy ezen ügyeket egyelőre rendeleti úton sza­bályozhassa. Mindezen javítások pedig ren­deleti úton sokkal gyorsabban és czélsze­­rűbben történhetnek. Különben is nem messze vagyunk a közigazgatás általános rendezésétől, mikor a rendeleti után immár kipróbált intézkedéseket, mint ekkor már igen becses gyakorlati tapasztalatokat le­het értékesíteni a hosszabb időre szánt szervező, átalakító törvények megalkotá­sánál. De nemcsak sok munkát, hanem igen értékes és becses munkát is végzett a kodifi­káló osztály. A törvény előkészítésének Csupán Száveli szorgoskodott fáradhatatla­nul a beteg körül. Orvost hivatni teljesen lehetetlen volt, mert Elcsaninov mindössze tíz rubelt hagyott otthon. Száveli sohase hitte volna, hogy barátja ilyen könnyelmű gondatlanságra képes s erről is utóbb értesült már csak, a mikor késő lett volna a dolgon változtatni. Mikor a gróf azzal a kívánsággal állott elő, hogy a beteget kastélyába fogadja, Száveli eleinte semmit sem akart tudni róla, mert nem volt benne bizonyos, hogy Anna utóbb helyesli-e majd a dolgot, vagy haragudni fog miatta. Mikor azonban elgondolta, minő rettenetes­­ helyzet vár a betegre, a­ki híjával volt minden­­ segítő eszköznek, ingadozni kezdett. — Nem tudom, — fordult a grófhoz, de már nem az iménti szilárd hangon — hogy a beteg hajlandó lesz-e kegyelmes uramhoz köl­tözni ? — Nem betegről van itt szó, hiszen Pav­lovna Anna meghal! Hát hogyan tudakoljuk meg tőle, hogy kiván-e segítséget? Egyszerűen ma­gammal viszem most mindjárt. — De egészen nem tágíthatok Pavlovna Annától. — felelte Száveli. — Ha a kegyelmes úr kastélyába fogadja szegényt, engedje meg, hogy én is vele lehessek. — Hát hiszen tudakozódni tudakozódhatsz utána, a­mikor tetszik, semmi kifogásom ellene. — Állandóan mellette kell, hogy legyek, mert esküvel fogadtam ezt Alexandrovics Vale­­riánnak. — Erre semmi szükség. Ha nem jössz, lesz Pavlovna számára úgy is elég szolga, a­ki szolgálatára legyen, anyagát bámulatos szorgalommal gyűjtö­geti össze és nagy pontossággal dolgozza fel. Erről tanúskodik különösen az egysze­rűsítési törvényjavaslat részletes indoko­lása, mely valóban maradandó értékre számíthat. Ez a dolgozat bátran odaállít­ható közigazgatási irodalmunk előkelő for­rásművei közé. Úgy az elméleti, mint a gyakorlati szempontokat teljesen kielégíti ez a szőnyegen levő javaslat, melynek külső terjedelme is bizonyítja, hogy az nagy szorgalmú munkának jutalmazó ered­ménye. Igen örvendetesen tapasztaljuk azokon a törvényjavaslatokon és rendeleteken, melyek a kodifikáló osztály kezén men­nek keresztül, hogy az újabb kodifikáto­­rok még az irodalmi nyelv tisztaságára és magyarosságára is törekesznek, a­mit eddig a törvények szerkesztésénél nem igen vet­tek figyelembe. Íme látjuk, hogy merőben szakszerű dolgokat igen élvezetes nyelven lehet előadni. A régi hivatalos stílust, mely inkább körmönfontságáról, keresettségé­ről, szövevényességéről, főként pedig arról volt nevezetes, hogy vagy igen nehezen vagy sehogy sem tudtuk azt megérteni,­­ most az egyszerű, világos törvény­szer­kesztés rendszere váltja fel. A törvényt mindenkinek tudni kell, ennek pedig első feltétele, hogy az írott törvényt meg­értsük. «Í^ÍWWÍBÍ«»yMB^ÍálÍriÍÍ7lW r»ÍÍ2llII III iimiwj miiaaaa A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Május 16. — OROSZ REGÉNY. Irta: Pisszemszky Tixra,d.a.r. Fordította: Zs. JEL. (Folytatás.) '"6 — Bizony nem jár, kegyelmes uram! — felelte Száveli. — Istenem! — sopánkodott a gróf — Hát meg akarjátok ölni? Hisz ez borzasztó! Még ma átvitetem az én kastélyomba. — Nem lehet az, kegyelmes uram! — fe­lelte Száveli komolyan. — Micsoda ?! Ki mondja, hogy nem lehet ? Itt hagyjam tán, hogy elpusztuljon? — Pavlovna Annát el nem bocsáthatom, rám bízták! — jelentette ki állhatatosan Száveli. — Én pedig itt nem hagyhatom! — felelte a gróf, kissé elcsodálkozva Száveli merészségén — Már hogyan hagyhatnám itt orvos, kiszolgálás, ápolónő nélkül?. . . Mindebben pedig igaza volt a grófnak. A szolganép, a mely már akkor is ritkán tette lábát a szobába, mikor Elcsaninov még otthon volt, most egészen visszavonult kuny­hóiba. — Engedje figyelmeztetnem, gróf úr, hogy nem vagyok szolga! — mondta végre Száveli, a­ki kénytelen volt vele, hogy megvallja végre valódi nevét. A gróf csodálkozva és kíváncsian méregette a fiatal­embert. — Kicsoda hát ön tulajdonképpen ? — kér­dezte azután. — Barátja vagyok Elcsaninovnak, — fe­lelte Száveli. — A neve? . . . — Molotov. — Hát a keresztneve, rangja? — Nikandrics Száveli, — nemes ember vagyok. , — És azt mondja, hogy Elcsaninov önre bízta Pavlovna Annát? — Reám, kegyelmes uram. — No hát azt gondolom, még ez sem le­het akadálya annak, hogy a beteget házamba fogadjam. Hiszen eljöhet hozzám, a mikor csak tetszik. — Nem úgy, kegyelmes uram, legyen hozzám bizalommal és engedje meg, hogy állan­dóan Pavlovna Anna körül lehessek. — A­mint tetszik! — felelte Szapjega vál­lát vonva — Nem volna szives előrendelni a kocsit? . . . Száveli kiment. — Micsoda ember!? — gondolta magában a gróf — Úgy látszik, nagyon ragaszkodik a beteghez és bizalmas barátja Elcsaninovnak. Még utamba állhat és megakadályozhatja tervemet ... de hát egyelőre teljesen lehetet­len eltenni láb alól. Majd meglátjuk utóbb. * Lapunk mai száma 8 oldal.

Next