Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)
1901-05-17 / 127. szám
Budapest 1901, XX. évfolyam, 127. szám Péntek, május 17. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vln Kerepesi ut 54. Athenaeum-épi. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes sem helyben és vidéken 8 fillér. A közigazgatás rendezése: Budapest, május 16. A képviselőház közigazgatási bizottsága holnap kezdi tárgyalni a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot, melyet Széll Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter a múlt hét végén a t. Házhoz benyújtott. Mindenfelé a legjobb véleménynyel vannak e javaslat felől és általános a kívánság, hogy az mielőbb törvényerőre emelkedjék és mihamarabb átvitessék a való életbe. Aki csak könyvekből ismeri is a mi közigazgatási rendszerünket, még az is rögtön beláthatja, hogy ezen új törvény végrehajtása igen nagy munkával és körültekintéssel jár, mivel itt a közigazgatásnak majdnem minden ágazatára kiterjedő, igen mélyre ható változásokról van szó. Ámde a mi közigazgatásunk vezérkara, a belügyminisztérium,kitűnően elő is készítette ezt a törvényjavaslatot. Úgy, hogy ez a nagyszabású, mélyen járó reform legkésőbb 1902. január elsején elodázhatatlanul végrehajtható lesz. Most végzik a belügyminisztériumban az utolsó munkát azokon a terjedelmes végrehajtási rendeleteken, melyek az új rend életbeléptetéséhez szükségesek. Ennek a közigazgatási reformnak előkészítése volt első nagyobbszabású munkája a belügyminisztérium kodifikáló osztályának, melyet a törvényjavaslatok és miniszteri rendeletek kidolgozása czéljából Széll Kálmán állított fel, nemsokára, amint a belügyminisztérium vezetését átvette. Ez a kodifikáló osztály, mely Széll Ignácz államtitkár vezetése alatt működik, valóban derekasan betölti a helyét. Rövid idő alatt rengeteg munkát végzett. A községi jegyzői tanfolyamok szervezése, az országos lelencz-ügynek szintén sok munkával egybekötött rendezése után most nyomban következik a közigazgatás egyszerűsítése, mely számos, terjedelmesebb és mélyebb nyomokon haladó miniszteri rendelet kidolgozásával van egybekötve. Mert miként a törvényjavaslatból olvasható, több részletes reform keresztülvitele tekintetében a belügyminiszter felhatalmazást kér a törvényhozástól arra nézve, hogy ezen ügyeket egyelőre rendeleti úton szabályozhassa. Mindezen javítások pedig rendeleti úton sokkal gyorsabban és czélszerűbben történhetnek. Különben is nem messze vagyunk a közigazgatás általános rendezésétől, mikor a rendeleti után immár kipróbált intézkedéseket, mint ekkor már igen becses gyakorlati tapasztalatokat lehet értékesíteni a hosszabb időre szánt szervező, átalakító törvények megalkotásánál. De nemcsak sok munkát, hanem igen értékes és becses munkát is végzett a kodifikáló osztály. A törvény előkészítésének Csupán Száveli szorgoskodott fáradhatatlanul a beteg körül. Orvost hivatni teljesen lehetetlen volt, mert Elcsaninov mindössze tíz rubelt hagyott otthon. Száveli sohase hitte volna, hogy barátja ilyen könnyelmű gondatlanságra képes s erről is utóbb értesült már csak, a mikor késő lett volna a dolgon változtatni. Mikor a gróf azzal a kívánsággal állott elő, hogy a beteget kastélyába fogadja, Száveli eleinte semmit sem akart tudni róla, mert nem volt benne bizonyos, hogy Anna utóbb helyesli-e majd a dolgot, vagy haragudni fog miatta. Mikor azonban elgondolta, minő rettenetes helyzet vár a betegre, aki híjával volt minden segítő eszköznek, ingadozni kezdett. — Nem tudom, — fordult a grófhoz, de már nem az iménti szilárd hangon — hogy a beteg hajlandó lesz-e kegyelmes uramhoz költözni ? — Nem betegről van itt szó, hiszen Pavlovna Anna meghal! Hát hogyan tudakoljuk meg tőle, hogy kiván-e segítséget? Egyszerűen magammal viszem most mindjárt. — De egészen nem tágíthatok Pavlovna Annától. — felelte Száveli. — Ha a kegyelmes úr kastélyába fogadja szegényt, engedje meg, hogy én is vele lehessek. — Hát hiszen tudakozódni tudakozódhatsz utána, amikor tetszik, semmi kifogásom ellene. — Állandóan mellette kell, hogy legyek, mert esküvel fogadtam ezt Alexandrovics Valeriánnak. — Erre semmi szükség. Ha nem jössz, lesz Pavlovna számára úgy is elég szolga, aki szolgálatára legyen, anyagát bámulatos szorgalommal gyűjtögeti össze és nagy pontossággal dolgozza fel. Erről tanúskodik különösen az egyszerűsítési törvényjavaslat részletes indokolása, mely valóban maradandó értékre számíthat. Ez a dolgozat bátran odaállítható közigazgatási irodalmunk előkelő forrásművei közé. Úgy az elméleti, mint a gyakorlati szempontokat teljesen kielégíti ez a szőnyegen levő javaslat, melynek külső terjedelme is bizonyítja, hogy az nagy szorgalmú munkának jutalmazó eredménye. Igen örvendetesen tapasztaljuk azokon a törvényjavaslatokon és rendeleteken, melyek a kodifikáló osztály kezén mennek keresztül, hogy az újabb kodifikátorok még az irodalmi nyelv tisztaságára és magyarosságára is törekesznek, amit eddig a törvények szerkesztésénél nem igen vettek figyelembe. Íme látjuk, hogy merőben szakszerű dolgokat igen élvezetes nyelven lehet előadni. A régi hivatalos stílust, mely inkább körmönfontságáról, keresettségéről, szövevényességéről, főként pedig arról volt nevezetes, hogy vagy igen nehezen vagy sehogy sem tudtuk azt megérteni, most az egyszerű, világos törvényszerkesztés rendszere váltja fel. A törvényt mindenkinek tudni kell, ennek pedig első feltétele, hogy az írott törvényt megértsük. «Í^ÍWWÍBÍ«»yMB^ÍálÍriÍÍ7lW r»ÍÍ2llII III iimiwj miiaaaa A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Május 16. — OROSZ REGÉNY. Irta: Pisszemszky Tixra,d.a.r. Fordította: Zs. JEL. (Folytatás.) '"6 — Bizony nem jár, kegyelmes uram! — felelte Száveli. — Istenem! — sopánkodott a gróf — Hát meg akarjátok ölni? Hisz ez borzasztó! Még ma átvitetem az én kastélyomba. — Nem lehet az, kegyelmes uram! — felelte Száveli komolyan. — Micsoda ?! Ki mondja, hogy nem lehet ? Itt hagyjam tán, hogy elpusztuljon? — Pavlovna Annát el nem bocsáthatom, rám bízták! — jelentette ki állhatatosan Száveli. — Én pedig itt nem hagyhatom! — felelte a gróf, kissé elcsodálkozva Száveli merészségén — Már hogyan hagyhatnám itt orvos, kiszolgálás, ápolónő nélkül?. . . Mindebben pedig igaza volt a grófnak. A szolganép, a mely már akkor is ritkán tette lábát a szobába, mikor Elcsaninov még otthon volt, most egészen visszavonult kunyhóiba. — Engedje figyelmeztetnem, gróf úr, hogy nem vagyok szolga! — mondta végre Száveli, aki kénytelen volt vele, hogy megvallja végre valódi nevét. A gróf csodálkozva és kíváncsian méregette a fiatalembert. — Kicsoda hát ön tulajdonképpen ? — kérdezte azután. — Barátja vagyok Elcsaninovnak, — felelte Száveli. — A neve? . . . — Molotov. — Hát a keresztneve, rangja? — Nikandrics Száveli, — nemes ember vagyok. , — És azt mondja, hogy Elcsaninov önre bízta Pavlovna Annát? — Reám, kegyelmes uram. — No hát azt gondolom, még ez sem lehet akadálya annak, hogy a beteget házamba fogadjam. Hiszen eljöhet hozzám, a mikor csak tetszik. — Nem úgy, kegyelmes uram, legyen hozzám bizalommal és engedje meg, hogy állandóan Pavlovna Anna körül lehessek. — Amint tetszik! — felelte Szapjega vállát vonva — Nem volna szives előrendelni a kocsit? . . . Száveli kiment. — Micsoda ember!? — gondolta magában a gróf — Úgy látszik, nagyon ragaszkodik a beteghez és bizalmas barátja Elcsaninovnak. Még utamba állhat és megakadályozhatja tervemet ... de hát egyelőre teljesen lehetetlen eltenni láb alól. Majd meglátjuk utóbb. * Lapunk mai száma 8 oldal.