Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)
1901-05-24 / 133. szám
Péntek, május 24. Budapest, 1901. XX. évfolyam, 133. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal , VII. Kerepesi ut 54. Athenaeum-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes sírm helyben és vidéken 8 fillér. Külügyi expozé, Budapest, május 23. Goluchowski Agenor gróf expozéja, amelyet tegnap a magyar delegáczió külügyi albizottsága elé terjesztett, immáron egész terjedelmében előttünk fekszik. Bátran mondhatjuk diplomácziai mesterműnek ezt a beszámolót az elmúlt esztendőről és programmal a jövőre nézve. Olvasván a külügyminiszter rendszeresen tagolt, világos, öntudatos előadását, nyomban meggyőződünk arról, hogy olyan államférfiú munkája ez, aki feladata magaslatán egészen tisztában van ezáljaival és ezeknek az eléréséhez szükséges eszközökkel. Nem is csodálkozunk tehát azon, hogy az albizottság, hozzájárulva Fáik, Miksajj előadónak éppen annyi tárgyismerettel, mint éleselműséggel megokolt indítványához, javasolja a delegácziónak, hogy a monarchia nemzetközi politikájának vezetése iránt elismerését, ezen politika vezetőjének bizalmát fejezze ki. A delegáczió plénuma bizonyára magáévá fogja tenni ezt a javaslatot és ilyen módon tolmácsa lesz annak az elismerésnek és bizalomnak, amelylyel a nemzet ajándékozza meg Goluchowski Agenor grófot. A miniszter expozéja a keletázsiai problémával, a keleteurópai helyzettel, a monarchia külső politikájának irányelveivel és kapcsolatosan a hármas szövetséggel és a kereskedelmi szerződésekkel foglalkozik közelebbről. És a maga egészében hű tükröt nyújt Magyarország és Ausztria szerepéről a nemzetközi politikában. Mindenütt a nagyhatalmasság miniszteréhez illő önérzetes hangon beszél. Ő maga mondja egy helyütt, hogy a monarchia jó viszonyban igyekezik élni az összes hatalmasságokkal, de nem fut egyik után sem. Ez a méltóságteljes megjegyzés jellemzi a miniszter minden fejtegetését. A monarchia nemzetközi politikájának alapelvei a miniszter tegnapi expozéjában is úgy jelentkeznek, amint azokat a magyar politikai közvélemény majdnem egyhangúlag appróbálta és készségesen támogatja. Érdekeink megóvása mellett, az érdekellentétek lehető kiegyenlítésével, a béke megóvására törekszünk. Siker koronázta a múltban ezt a törekvésünket és a miniszter reméli, hogy a kívánatos siker a jövőben sem marad el. Ebből a czélból bizalomteljesen barátságos magatartást tanúsítunk az összes hatalmasságokkal szemben. Mindenekelőtt azonban szilárdan ragaszkodunk szövetségeseinkhez és értéke szerint megbecsüljük megegyezésünket Oroszországgal. A miniszter energikusan visszautasította azokat a mesterkedéseket, amelyek, ha már megbontani nem tudják a hármasszövetséget, legalább elhitetni igyekeznek, hogy ez sikerült nekik. És óva int a miniszter, hogy a közvélemény ne engedje magát beleerőszakolni abba a hibás felfogásba, mintha a hármasszövetség a kereskedelmi szerződések megkötésénél alku tárgyát képezhetné. A miniszter kívánatosnak és valószínűnek mondja, hogy úgy Németországgal, mint Olaszországgal méltányos, az összes jogos igényeket kielégítő kereskedelmi szerződést fogunk köthetni. Ámde azt tartja, hogy a szövetség olyan magas érdekeknek a biztos védőpajzsa, amelyeket semmi esetre sem szabad áruba bocsátanunk anyagi érdekek fejében. Nagyon becses útmutatást nyújtott a miniszter az 1897. évi magyar-osztrák-orosz megegyezésről, amelyet eddig tudvalevőleg sehol sem hoztak nyilvánosságra. A miniszter tegnap pontosan kifejtette ennek a megegyezésnek az egész lényegét és horderejét. E szerint szó sincsen szerződésről, avagy formális szövetségről, monarchiánk és Oroszország között. A két kormány beható tárgyalások folyamán arra a meggyőződésre jutott, hogy a két állam között nem forognak fenn kiegyenlíthetetlen érdekellentétek a Balkán-félszigeten. Ennek folytán megállapodtak abban, hogy a balkánfélszigeti kérdésekben mindig olyan megoldást fognak keresni, amely lehetőleg kielégíti mindkét fél érdekeit, anélkül, hogy egymáshoz való viszonyukra hátrányos befolyást gyakorolna. E mellett kölcsönösen védelmezni igyekeznek a balkánfélszigeti országok függetlenségét és szabad kezet biztosítanak nekik belső ügyeik intézésében. Az érdekkörök megosztását azonban nem mondották ki, mert a miniszter határozottan károsnak tartaná az ilyen megosztást. Ez a, szerencsére, még mindig érintetlenül fönnálló magyarosztrák-orosz megegyezés biztosítékot nyújt tehát arról, hogy a monarchia és Oroszország a Balkánfélszigeten egymással összeütközésbe jönni nem fognak, ámde egyáltalán nem csodaszer, amely megoltalmazna bennünket bármely balkánfélszigeti meglepetés ellen. Az 1897. évi pétervári megegyezésnek ez a preczíz körvonalazása egészen összevág a magyar közvélemény által a magyar-osztrák-orosz balkánfélszigeti megegyezésről alkotott képpel, amelyet annak idején egyértelmű helyesléssel és megnyugvással fogadott. A miniszternek a különleges balkánfélszigeti kérdésekre vonatkozó fejtegetéseiből egyáltalán nem olvassuk ki azt a kardcsörgetést, amelyet némelyek hallani vélnek. A miniszter elismerésre méltó nyíltsággal feltárja a balkánfélszigeti bajokat. Különösen kiemeli a maczedón forrongást, amelyet egyedül úgy tart maradandóan lecsillapíthatónak, ha Bolgárország véglegesen szakít a maczedónokkal folytatott korábbi veszedelmes játékával és ragaszkodva újabb korrekt magatartásához, a rend és a béke elemévé lesz. Törökország pedig lapunk mai száma 20 oldal, nem késlekedik tovább is a szükséges reformokkal. A monarchia nem forral semmiféle aggresszív szándékokat, de kész a leghatározottabban ellenszegülni bármely olyan kísérletnek, amely balkánfélszigeti életérdekeinket veszedelembe dönthetné. Ezért fokozott éberséggel figyeli a keleteurópai kellemetlen jelenségeket, nehogy bármiféle meglepetés érhesse. Ez férfias, erélyes, helyes, de egyáltalán nem kihívó beszéd. Ez a balkánfélszigeti politika továbbra is számíthat a magyar nemzet osztatlan és hathatós támogatására. Budapest, május 23. – A miniszterelnök Budapesten. Mint lapunknak Bécsből távírják, Széll Kálmán miniszterelnök tegnap este visszautazott Budapestre. Darányi miniszter utazása. A Délmagyarországi Földmivelők Egyesülete Temesvárt rendezendő állatkiállításának megnyitására Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter szombaton Temesvárra utazik több délvidéki képviselő társaságában. A Délmagyarországi Földmivelők Egyesülete meghívta báró Fejérváry Géza hündelmi minisztert is, a ki tudvalevőleg Temesvár városát képviseli, de ő levélben mentette ki magát. .. — A józsefvárosi közjegyzőség ötletéből egy reggeli újság egyszerre kétfelé is támad és pedig mind a két felé a lehető legmesszebbmenő igazságtalansággal. Közleménye szerint a Józsefváros üresedésben levő közjegyzőségének betöltése nagy gondot okoz Flősz Sándor dr. igazságügyminiszternek, miután Széll Kálmán miniszterelnöknek erre az állásra Dalnoki Lajos ügyvéd a jelöltje, mégpedig Kohner Zsigmond pesti zsidó hitközségi elnöknek a szabadelvű párt körül való érdemei valamelyes megjutalmazása okából. (Kohner Zsigmond ugyanis apósa Dalnokinak.) Szinte fölösleges mondanunk, hogy ez rosszakaratú gyanúsítás és semmi egyéb. Először azért, mert Széll Kálmán miniszterelnökről föl sem tehető, hogy resszortminisztereket az efféle kérdésekbe való beavatkozással »elkedvetlenítse«. Másodszor csak gyanúsítás és semmi egyéb, mivelhogy az ügy ez idő szerint még nincs is az igazságügyminisztériumban, hanem illetékes fóruma, a közjegyzői kamara előtt van, amelyet, miként tudvalevő, ilyen dolgokban a jelölés joga, tehát az első szó illet meg. És legvégül gyanúsítás az egész közlemény, mert Széll Kálmánt épp úgy, mint Plósz Sándort olyanoknak ismeri mindenki, akikkel szemben efajta vád még gyanúsításra hajlandó emberekben sem támadhat és ezért hitelre komoly és józan elemeknél egyáltalán nem számíthat. Illetékes helyről különben biztosítanak bennünket arról, hogy ennek az ügynek az eldöntésében is pusztán az objektív szempontok lesznek az irányadók, amiként ez a mai rendszer mellett minden kérdésben kizárólag történik. A képviselői közbenjárás. Az új összeférhetetlenségi törvényjavaslat fölött az országgyűlési szabadelvű párt klubjában lefolyt nagy vitának egyik érdekes, sehol meg nem említett mozzanatáról kapja a P. H. a következő értesítést: A törvényjavaslat, mint tudva van, megengedi a képviselő díjtalan közbenjárását a választókerületének törvényhatósága vagy választókerületéhez tartozó városok, községek, nem nyereségre alakult szövetkezetek, kereskedelmi és iparkamarák és gazda-