Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)
1901-05-26 / 135. szám
Budapest, 1901. XX. évfolyam, 135. szám. Vasárnap, május 26. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII. Kerepesi ut 54. Athienaeum-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész éviee 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes szám helyben és vidéken 8 fillér. Eszmeerő: Budapest, május 25. Az eszme forrása a lélek. Az eszmeerő a lélek megnyilatkozásának energiája. A tüzes nyelvek, vagyis az eszmének a lángoló szó által való hordozása az eszmeerő energiájának csak egyik eszköze. A fő a lángoló gondolat, az isteni szikra. Az eszköz a mondott és az írott szó, a képes ábrázolat stb. Sőt mindennél több és hatalmasabb, bizonyos delejes kisugárzás, melynek forrása a lélek, hordozója valamely morális éter. Úgy viszi ez azt, mint a világűr étere viszi a végtelenségbe a fény sugarait. Csakhogy az eszme világosságának erélye hatalmasabb még a fizikai világosságnál is. Ennek hatványa a távolság négyzete szerint fogy, holott az eszmeerő hatása gyakran a távolság arányában nő. A kereszténység eszmeerélye ma nagyobb, mint volt keletkezésének idején. Az egyenlőség és szabadság nem egyszer volt intenzívebb távol perifériákon, mint ahol született, Francziaországban. A fényforrások a fizikai világban gyakran hanyatlanak, sőt elpusztulnak. " Megvakul valamikor mesés idők végén a ragyogó nap, mely ma még világosságával és melegével élteti a földtekét. Az eszmeerő világosság-forrásai nemcsak nem homályosodnak és fogynak, hanem inkább növekednek és csodásan hatalmasabbakká lesznek. A nyomdafesték ma törhetetlenebb ragasztéka a czivilizáczió épületének minden egyéb ragasztóknál, mig feltalálásának idején csak kétes jelentőséggel birt. Az eszmeerő delejes hullámai végtelen folytonossággal torlódnak egymásra s fényes gyűrűik soha szükebbé, hanem tágabbakká és mindig tágabbakká lesznek a végtelenség határtalansága felé. A csodás fluidum, melyet az emberi lélek belső erélye áraszt, már eddig is a mirákulumok és arkánumok végtelen sorozatát hozta létre. Az eszmedelej az egyénből a lángoló tüzes nyelv vagy a lángoló betű által behatolt a tömegekbe. Az emberiség minden átalakulása ily hipnotikus hatás következménye. És nem lesz szükséges gyakran még a külső eszköz sem. Nincs szükség a tüzes nyelvre vagy a tüzes betűre. A delejes lelki erély megfoghatatlan titokzatossága önkényt átömlik egyik lélekből a másikba, így olvad össze az emberiség lelke s igy lesznek e léleknek egységes hangulatai, így vibrál az eszmeerő, az emberiség óczeánjának egyik partjától a másikig, mint vibrálnak a fizikai óczeán hullámai a szelek dinamikai hatása alatt. így alakul a nemzetek, népek s az emberiség köztudata s belső önérzete. így támadnak a nagy viharok, átalakulások az emberiség lelkében. Így történik az a folytonos és következetes haladás, melynek végtelen útja mellett csak azon népek nem maradnak el, amelyekben az eszmeerő hatalmasan vibrál, de nem pusztán recepczió, hanem, egyszersmind kezdeményező erély gyanánt. Az eszmeerő iránt kevésbé fogékony nemzetek és fajok lassan kint vagy rohamosan elpusztulnak, mint elpusztul a rozsdás vas, mely nem képes a fizikai delejvillamosság vezetésére. De egyénben épp úgy, mint népben legerősebb és leghivatottabb az, a melyben az eszmeerő befelé vagyis önmagába s nemcsak kifelé másokra hat. A reczeptív népek csak áteresztik magukon az eszmék villamos áramlatait, ami által azonban belekapcsolódnak a diadalmasan haladó emberiség nagy egységébe. Azon egyének és népek, amelyekben megfogamzik és születik az eszmeerély, a villámtelep és motor jelentőségével bírnak a czivilizáczióban. Ezekben önmagukban támad az eszmefeszültség s kisugárzás által tovább adják azt egyéniségükből. A tüzes nyelv, vagy tüzbetű eszköze e kisugárzásnak. Sőt, mint már említve volt, a kisugárzás megtörténhetik e médiumok nélkül is. Az eszmeenergia befelé hatása az egyéniség, vagy a népindividualitás rejtelmeibe csodás, eddig még meg nem vizsgált eredményeket hoz létre. Az eszmenyomás épp oly expanzivitást eredményez a lélekben, mint amily expanzivitást mutatnak a fizikai világ egyes tünetei. A levegő komprimálható és kiterjeszthető. A hang rezgéseit közvetíti. Az éterben kiterjeszkedik a világosság, a végtelenség óczeánjában. A lelket feszítő akarat és eszmeerő kiterjedésre bírja ezt, úgy, hogy gyakran eljut a fizikai érzékek szféráján túli régiókba. És mily kisszerűek a világ legnagyobb mozzanatai is a gondolat szárnyain repülő lélek expan- A „MAGYAR NEMZET“ TÁRGYÁJA. — Május 25. — Magyar világ Erdélyben. A napokban ért véget egyik napilapunkban A beszterczei diákok czimü történeti regényem. E regény, tárgyánál fogva, felkeltette az érdeklődést a szász városoknak, különösen Beszterczének históriai élete iránt. Ennek az érdeklődésnek teszek eleget, mikor közreadok néhány adatot, a mely a beszterczei levéltár sirkamrájában szunnyadozott s a miben kortörténeti szempontból van egy és más érdekes dolog. Az esztendő, a melyről itt írni kívánok, az Urnák 1689-iki esztendeje. Apaffy »ült poharazva« a fejedelmi széken. Az ország ügyeit korlátlan hatalommal az az államférfiu vitte, a kihez nem egyszer hasonlították Tisza Kálmánt. Teleki Mihály uram, a kinek ügyességéről és rengeteg hatalmáról Tóth Kálmán ezt írta: »Gyönyörű szép Erdélyország, Egy karika gyűrű, vagy mi... Hogy az ujján vén Teleki Olyan jól tudja forgatni . . .» Apaffyról följegyezte a történelem, hogy udvartartása, a sok eszem-iszom, hejehuja, az országnak tömérdek pénzébe került. Bizony ezt a tengersok költséget nem valami könnyen és nem nagyon szívesen izzadta ki az ország. A jómódú szász városok is alig győzték a sok ajándékot és önkénytelen adót. Mindjárt egyik levelében gyengéden figyelmezteti a beszterczei tanácsot, hogy Szent Mihály napja közeledik. Gondoskodjanak tehát, hogy a fejedelemnek járó hatezer aranyforint kéznél legyen. Ám a szász városok megadóztatásának művészetét Teleki Mihály uram is sokra vitte. Minduntalan van valami kívánni valója, így például Alvinczi Péter felszólítja a beszterczei birót, hogy a fejedelemnek szánt csikókat s a város valamennyi asztalosát, kegyvesztés terhe sílatt, sietve Kővárra küldje. Teleki egy szép nap száz jármos ökröt kér s azonkívül tiz szekér kirendelését. Minden szekér elé nyolcz-nyolcz czimeres ökör legyen fogva. Ami magyarul szólva 180 darab jármos ökör. Hozzáteszi még a hatalmas főminiszter: a múltkor neki ajándékba küldött lovak mellé ügyetlen kocsist állítottak a beszterczeiek. Minélfogva útközben két lónak nyoma veszett. Küldjön a kommunitás másokat helyettük. Augusztus végén Teleki gernyeszegi kastélyába várja a fejedelmet és a fejedelemaszszonyt. (Gernyeszeg ma is Teleki-birtok, Teleki Sámuel lakik benne.) Apaffy két napot szándékozik eltölteni kedves hívének kastélyában. S minthogy akkor »lakodalmak is lesznek«, Teleki uram értésére adja a beszterczei bírónak, hogy megköszönné, »ha kegyelmetek jóakaratjából valami szép, eleven halakkal, nem büdös vadhússal, gyümölcsökkel akkorra succurrálnának...« Karaffa Erdélybe jön s a beszterczeiek nemesvérü paripákat küldenek neki ajándékba. Legalább Teleki ezt írja nekik Görgény-Szent- Imrén irt levelében: »Az mely tiz lovat kegyelmed Karaffa generál őnagyságának elküldött, azokkal hevedereket nem küldtek volt.« A derék császári tábornok Eperjesen, vagyonuk miatt vérpadra küldött magyarok földi javaiban dúskálva, bizonyára hozzászokott a szibarita kényelemhez. Mert Teleki »nyolcz darab vánkosos hevedert s puhán kibélelt nyergeket,« ráadásul meg egy fullajtárt kér a beszterczeiektől az ajándék paripák mellé. A római császár hatalma, fegyvereinek szerencséje mindjobban magához vonzza a vezérlő erdélyi politikusokat. Maga Teleki Mihály is Bécsbe készül az 1689. év őszén. Ez útra húsz házas és húsz hámos lovat kér a beszterczei tanácstól, mert »minthogy — írja — Bécsbe kell mennem, lehetetlenség, hogy lovaim és szolgáim lovai győzhessék a sok utat.« Jó emberismerő a miniszter. Tudja, hogy a szász városi tanácsosok fülében kedves szó: Bécs. Tudja, hogy lelkük rokonszenve ellenállhatatlan erővel vonja a császári város felé őket. S hogy közmondásos fukarságuk csodamódra felenged, ha az alkudozó miniszter és kísérete alá kell jó paripákat adni. Az alkudozó miniszter alá, aki arany tálcán viszi fel Bécsbe Erdélyország német-barátságát, a török politikától való elhajlását. De még mielőtt hosszú útjára elindulna, előbb még egy más dologról kell megemlékeznem. Éjjel-nappal a haza dolgain jártatván éles, ravasz eszét, a mindenható miniszter érzi, hogy testi ereje hanyatlik. Esztendő, a pompás tengeri fürdő, hol volt még akkor, hogy Teleki uram belevesse magát lapunk mai száma 20 oldal.