Magyar Nemzet, 1901. június (20. évfolyam, 140-165. szám)
1901-06-05 / 143. szám
Budapest, 1901 Szerda, Junius 5. XX. évfolyam, 143. szám. Szerkesztőség ésadóhivatal, VII. Kerepesi ut 54. Arhenaesim-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes síim helyben és vidéken 8 fillér. A hármas-szövetség. Budapest, június 4. A hármas szövetség fényes diadalt aratott a magyar delegáczió mai ülésén. Az ellene emelt fegyver a támadókat verte le, mert a hármas-szövetség kisebbítésére indított vita eredménye, hogy a magyar és a külföldi közvélemény a mai vita lefolyásából újabb bizonyságot merít arra nézve, hogy a helyesen fölfogott, helyesen megítélt hármas szövetség az európai békének és a monarchia érdekeinek hatalmas védőpajzsa, amelyet a monarchiában Magyarország rendíthetetlenül szilárd karral tart. Tigron Gábor és Holló Lajos voltak a támadók. Elégületlenségüket abból a téves felfogásból merítik, hogy Ausztria és Magyarország tulajdonképpen Németország szatellesei, akiknek kötelességük mindig és mindenütt kiállani a német érdekek védelmére, így esetleges franczia-német háborúban kardot kellene rántanunk Németország mellett. Súlyosítja kedvezőtlen helyzetünket közgazdasági érdekeink föláldozása a szövetség kedvéért, miután, szerintük, maga a külügyminiszter beismerte, hogy még vámháború terhes áldozatát meg kellene hoznunk a szövetségért. A hármas-szövetségnek ez a kritikája nagyon ismerősen hangzik. Feltűnően hasonlít az első és másodosztályú szövetségesek elméletéhez, amelylyel tudvalevőleg hosszú időn át izgattak Olaszországban a hármas-szövetség ellen. Hanem az izgatás ott is olyan kevéssé volt gyümölcsöző, hogy még azok a politikusok is, akik részt vettek az izgatásban, amíg nem foglaltak el felelősséggel járó állást, az ország érdekei szempontjából helyesnek és indokoltnak találták a hármas szövetségi politika támogatását, mihelyt, kormányra jutván, felelősséggel tartoztak politikájukért. Semmi kétségünk az iránt, hogy a másodosztályú szövetségesekről szóló elmélet nálunk sem számíthat több szerencsére. Sőt a delegáczió mai vitájának lefolyása egyenesen bizonyítja, hogy a hármas szövetségnek ez a megvádolása olyan mesterkélt alapon nyugszik, a mely menten összeomlik, mihelyt valaki erős kézzel megrázza. Erre a feladatra ma elsősorban Apponyi Albert gróf vállalkozott, a ki ragyogó ékesszólással, mélyenjáró tudással és hatalmas politikai talentummal kimutatta az ellenzéki szónokok tévedéseit, megvilágosította a hármas szövetség valódi lényegét és újból elénk állította azokat a szempontokat, amelyek Magyarországra nézve is fölöttébb kívánatossá teszik a szövetség fentartását. Apponyi után Tisza Kálmán gazdag államférfim tapasztalataival és Tulszky Ágost éles politikai ítélőképességével keltek a hármas szövetségi politika védelmére, lényeges részt biztosítván maguknak a diadal kivívásában, amire a szövetség ellen intézett támadás szolgáltatott alkalmat. — Micsoda szövetséget óhajtanak önök a hármas-szövetség helyére tenni? — kérdezte Apponyi az ellenzéktől. •— Mi sem akarunk más szövetséget! — hangzott a felelet. — Konstatálom ezek alapján, hogy pártkülönbség nélkül mindnyájan át vagyunk hatva a hármas-szövetség szükségességétől és hasznosságától! — jegyezte meg válaszul Apponyi. Ez a kis intermezzo találóan jellemzi azt a szerepet, amelyet a nemzet közfelfogásában játszik a hármas szövetség. Itt is, ott is hangzik zúgolódás, kifogás, hiszen a legpéldásabb családi életben is akad elégületlenség. De ha döntő nyilatkozattételre kerül a sor, akkor az egész nemzet állást foglal a hármas szövetség mellett. És mutatja ennek a szövetségi politikának az életerejét, hogy egyre jobban meghódítja a nemzetek szívét és lelkét. A külügyi kabinetek titok teljes félhomályából lassankint átment a nemzeti köztudatba és mindinkább megizmosodik a nagy nyilvánossági éltető világosságában. Ezt észleljük nálunk is. Az ellentétes áramlat, amely néhanapján meglepően furcsa virágodat hajtott, évrőlévre gyöngül. Hiábavaló a küzdés az igazság ereje ellen. Az igazság pedig ott van, hogy életképes szövetségeknek az érdekek közösségében kell gyökerezniük. A hármas szövetség bírja ezt a föltételt, azonfölül támogatja immáron az érdekelt nemzetek rokonszenve. Az egyenrangú három szövetségesnek mindegyikét egyenlően fontos érdekek kötik a szövetséghez. Ezért bizonyul meddőnek a megbontására irányuló törekvés. Ezért csökken az ellentétes áramlat ereje Magyarországon, amit szemmel láthatólag elárult az a körülmény is, hogy az ellenzéki támadás ma észrevehetőleg gyöngébb volt, mint a korábbi években. Nem kölcsönözhetett annak erőt a közgazdasági érdekeknek az előtérbe tolása sem, ami különben szintén nem hazai termék. Ebből is a hármas szövetség olaszországi ellenségei kovácsoltak először fegyvert. Ellentétbe állítani igyekeztek a kereskedelmi szerződéseknek és a politikai szövetségnek a megújításánál fenforgó érdekeket és kimutatni igyekeztek, hogy a politikai szövetség megkárosítja a közgazdasági érdekeket. A kísérlet azonban csütörtököt mondott, mert úgy az olasz, mint a német kormány visszautasította azt a fölfogást, mintha a kereskedelmi szerződés és a politikai szövetség szükségszerűleg ellentétben állanának egymással és vásárt kellene csapni, amikor a kettőnek megújításáról van szó. Ellenkezőleg éppen a politikai szerződés megkívánja és megkönnyíti, hogy közgazdasági téren is minél méltányosabb megegyezés jöjjön létre. Ez a nézet jutott kifejezésre Goluchdovski Agenor gróf külügyminiszterünk expozéjában is. Még inkább kidomborítja azt a magyar delegáczió külügyi albizottságának a jelentése, amikor annak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a szövetség fennállása és szilárdsága tetemesen meg fogja könnyíteni a gazdasági megegyezést. Apponyi gróf tehát az igazsághoz híven járt el, amikor mai brilliáns beszédében kimutatta, hogy az ellenzéki delegátusok tévesen értelmezik a külügyminiszter beszédét, mert másképpen nem állíthatnák, hogy a miniszter a politikai szövetség és a vámháború összeférhetőségét hirdette. Ellenkezőleg, a miniszter hangsúlyozta ugyan, hogy a szövetség által védelmezett legmagasabb érdekeket nem szabad kockára vetnünk az anyagi érdekekért, hanem a mellett kívánatosnak és emberi számítás szerint valószínűnek mondotta a méltányos megegyezést a közgazdasági téren. Ez egyáltalán nem állásfoglalás a Bismarck által alkalmazott, azóta már túlhaladott elv mellett, hogy a kereskedelmi háborúskodás összefér a politikai szövetséggel. Ellenkezőleg, a miniszter nyilatkozatai egyenesen megtagadják ezt a hamis elvet. Helyesen jegyezte meg Apponyi, hogy hangzatos frázis és nem egyéb az, mintha a monarchia a szövetség által Németország szatellesévé vált volna. A magyar-osztráknémet szövetségi szerződés annak idején nyilvánosságra jutott; mindenki olvashatja és megtudhatja, mikor forog fenn a szövetségesek közös akciójának a kötelezettsége. Soha senki abból ki nem magyarázhatja, hogy a monarchia háborúba menni köteles, ha franczia-német konfliktus törne ki. Bismarck herczeget sokkal inkább Oroszország akkori magatartása bírta rá a szövetség megkötésére, mintsem a félelem a franczia revanchetól. A szerződés tüntető publikálása is ki ellen irányult, arra szintén emlékezhetik mindenki. És éppen most kinek jut eszébe a franczia-német háború rémképét a falra festeni? A hármas szövetségi politikának egyik elévülhetetlen érdeme, hogy alapjában átalakította a nemzetközi helyzetet és a békét olyan hathatósan védelmezi, hogy a franczia-orosz kettős szövetség is kényszerítve érzi magát versenyezni vele a béke őrének a babéraiért. A béke megvédelmezése egyik oka annak, hogy rendíthehetetlen hívei vagyunk a hármas szövetségnek, mert Magyarországnak békére van szüksége, hogy betetőzze a nemzeti állam modern épületét. A másik ok, hogy rendelkezésünkre adja két nagyhatalomnak, Németországnak és Olaszországnak a támogatását és segítségét, bármikor kényszerülnénk síkra szállani életérdekeinkért a Balkán-félszigeten. Ez élet-halál harcz lesz, és akkor szükségesek lesznek a jó barátok, akiket a hármas szövetség fűz hozzánk. Ezekből a nagy szempontokból kell Lapunk mai száma 16 oldal.