Magyar Nemzet, 1901. június (20. évfolyam, 140-165. szám)

1901-06-05 / 143. szám

Budapest, 1901 Szerda, Junius 5. XX. évfolyam, 143. szám. Szerkesztőség és­­adóhivatal, VII. Kerepesi­ ut 54. Arh­enaesim-épü­let. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes síim helyben és vidéken 8 fillér. A hármas-szövetség. Budapest, június 4. A hármas szövetség fényes diadalt ara­tott a magyar delegáczió mai ülésén. Az ellene emelt fegyver a támadókat verte le, mert a hármas-szövetség kisebbítésére in­dított vita eredménye, hogy a magyar és a külföldi közvélemény a mai vita lefolyá­sából újabb bizonyságot merít arra nézve, hogy a helyesen fölfogott, helyesen meg­ítélt hármas­ szövetség az európai békének és a monarchia érdekeinek hatalmas védő­pajzsa, a­melyet a monarchiában Magyar­­ország rendíthetetlenül szilárd karral tart. Tigron Gábor és Holló Lajos voltak a támadók. Elégületlenségüket abból a téves felfogásból merítik, hogy Ausztria és Ma­gyarország tulajdonképpen Németország szatellesei, a­kiknek kötelességük mindig és mindenütt kiállani a német érdekek védel­mére, így esetleges franczia-német háború­ban kardot kellene rántanunk Németország mellett. Súlyosítja kedvezőtlen helyzetünket közgazdasági érdekeink föláldozása a szö­vetség kedvéért, miután, szerintük, maga a külügyminiszter beismerte, hogy még vám­­háború terhes áldozatát­­ meg kellene hoz­nunk a szövetségért. A hármas-szövetségnek ez a kritikája nagyon ismerősen hangzik. Fel­tűnően hasonlít az első és másodosztályú szövetségesek elméletéhez, a­melylyel tudva­levőleg hosszú időn át izgattak Olaszor­szágban a hármas-szövetség ellen. Hanem az izgatás ott is olyan kevéssé volt gyü­mölcsöző, hogy még azok a politikusok is, a­kik részt vettek az izgatásban, a­m­íg nem foglaltak el felelősséggel járó állást, az ország érdekei szempontjából helyesnek és indokoltnak találták a hármas­ szövetségi politika támogatását, mihelyt, kormányra jutván, felelősséggel tartoztak politikájukért. Semmi kétségünk az iránt, hogy a másodosztályú szövetségesekről szóló el­mélet nálunk sem számíthat több szeren­csére. Sőt a delegáczió mai vitájának le­folyása egyenesen bizonyítja, hogy a hár­mas­ szövetségnek ez a megvádolása olyan mesterkélt alapon nyugszik, a mely men­ten összeomlik, mihelyt valaki erős kéz­zel megrázza. Erre a feladatra ma első­sorban Apponyi Albert gróf vállalkozott, a ki ragyogó ékesszólással, mélyenjáró tudás­sal és hatalmas politikai talentummal ki­mutatta az ellenzéki szónokok tévedéseit, megvilágosította a hármas­ szövetség valódi lényegét és újból elénk állította azokat a szempontokat, a­melyek Magyarországra nézve is fölöttébb kívánatossá teszik a szö­vetség fentartását. Apponyi után Tisza Kál­mán gazdag államférfim tapasztalataival és Tulszky Ágost éles politikai ítélőképességé­vel keltek a hármas­ szövetségi politika vé­delmére, lényeges részt biztosítván maguk­nak a diadal kivívásában, a­mire a szö­vetség ellen intézett támadás szolgáltatott alkalmat. — Micsoda szövetséget óhajtanak önök a hármas-szövetség helyére tenni? — kér­dezte Apponyi az ellenzéktől. •— Mi sem akarunk más szövetséget! — hangzott a felelet. — Konstatálom ezek alapján, hogy pártkülönbség nélkül mindnyájan át va­gyunk hatva a hármas-szövetség szükséges­ségétől és hasznosságától! — jegyezte meg válaszul Apponyi. Ez a kis intermezzo találóan jellemzi azt a szerepet, a­melyet a nemzet közfel­fogásában játszik a hármas­ szövetség. Itt is, ott is hangzik zúgolódás, kifogás, hiszen a legpéldásabb családi életben is akad elé­­gületlenség. De ha döntő nyilatkozattételre kerül a sor, akkor az egész nemzet állást foglal a hármas­ szövetség mellett. És mu­tatja ennek a szövetségi politikának az életerejét, hogy egyre jobban meghódítja a nemzetek szívét és lelkét. A külügyi ka­binetek titok teljes félhomályából lassan­­kint átment a nemzeti köztudatba és mind­inkább megizmosodik a nagy nyilvánosság­i éltető világosságában. Ezt észleljük nálunk is. Az ellentétes áramlat, a­mely néhanapján meglepően furcsa virágodat hajtott, évről­­évre gyöngül. Hiábavaló a küzdés az igazság ereje ellen. Az igazság pedig ott van, hogy életképes szövetségeknek az ér­dekek közösségében kell gyökerezniük. A hármas­ szövetség bírja ezt a föltételt, azon­­fölül támogatja immáron az érdekelt nem­zetek rokonszenve. Az egyenrangú három szövetségesnek mindegyikét egyenlően fon­tos érdekek kötik a szövetséghez. Ezért bizonyul meddőnek a megbontására irá­nyuló törekvés. Ezért csökken az ellen­tétes áramlat ereje Magyarországon, a­mit szemmel láthatólag elárult az a körülmény is, hogy az ellenzéki támadás ma észre­­vehetőleg gyöngébb volt, mint a korábbi években. Nem kölcsönözhetett annak erőt a köz­­gazdasági érdekeknek az előtérbe tolása sem, a­mi különben szintén nem hazai termék. Ebből is a hármas­ szövetség olasz­­országi ellenségei kovácsoltak először fegy­vert. Ellentétbe állítani igyekeztek a keres­kedelmi szerződéseknek és a politikai szö­vetségnek a megújításánál fenforgó érdeke­ket és kimutatni igyekeztek, hogy a politikai szövetség megkárosítja a közgazdasági ér­dekeket. A kísérlet azonban csütörtököt mondott, mert úgy az olasz, mint a né­met kormány visszautasította azt a föl­fogást, mintha a kereskedelmi szerző­dés és a politikai szövetség szükség­­szerűleg ellentétben állanának egymással és vásárt kellene csapni, a­mikor a kettő­nek megújításáról van szó. Ellenkezőleg éppen a politikai szerződés megkívánja és megkönnyíti, hogy közgazdasági téren is minél méltányosabb megegyezés jöjjön létre. Ez a nézet jutott kifejezésre Golu­­ch­dovski Agenor gróf külügyminiszterünk expozéjában is. Még inkább kidombo­rítja azt a magyar delegáczió külügyi albizottságának a jelentése, a­mikor annak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a szövetség fennállása és szilárd­sága tetemesen meg fogja könnyíteni a gazdasági megegyezést. Apponyi gróf tehát az igazsághoz híven járt el, a­mikor mai brilliáns beszédében kimutatta, hogy az el­lenzéki delegátusok tévesen értelmezik a külügyminiszter beszédét, mert másképpen nem állíthatnák, hogy a miniszter a politikai szövetség és a vámháború össze­­férhetőségét hirdette. Ellenkezőleg, a minisz­ter hangsúlyozta ugyan, hogy a szövetség által védelmezett legmagasabb érdekeket nem szabad koc­kára vetnünk az anyagi érdekekért, hanem a mellett kívánatosnak és emberi számítás szerint valószínűnek mondotta a méltányos megegyezést a köz­­gazdasági téren. Ez egyáltalán nem állás­­foglalás a Bismarck által alkalmazott, azóta már túlhaladott elv mellett, hogy a keres­kedelmi háborúskodás összefér a politikai szövetséggel. Ellenkezőleg, a miniszter nyi­latkozatai egyenesen megtagadják ezt a hamis elvet. Helyesen jegyezte meg Apponyi, hogy hangzatos frázis és nem egyéb az, mintha a monarchia a szövetség által Németország szatellesévé vált volna. A magyar-osztrák­­német szövetségi szerződés annak idején nyilvánosságra jutott; mindenki olvashatja és megtudhatja, mikor forog fenn a szö­vetségesek közös akc­iójának­ a kötelezett­sége. Soha senki abból ki nem magyaráz­hatja, hogy a monarchia háborúba menni köteles, ha franczia-német konfliktus törne ki. Bismarck herczeget sokkal inkább Oroszország akkori magatartása bírta rá a szövetség megkötésére, mintsem a féle­lem a franczia revanchetól. A szerződés tüntető publikálása is ki ellen irányult, arra szintén emlékezhetik mindenki. És éppen most kinek jut eszébe a fran­­czia-német háború rémképét a falra festeni? A hármas­ szövetségi politikának egyik elévülhetetlen érdeme, hogy alap­jában átalakította a nemzetközi hely­zetet és a békét olyan hathatósan vé­delmezi, hogy a franczia-orosz kettős szövet­ség is kényszerítve érzi magát versenyezni vele a béke őrének a babéraiért. A béke meg­­védelmezése egyik oka annak, hogy rendíthe­­hetetlen hívei vagyunk a hármas­ szövetség­nek, mert Magyarországnak békére van szüksége, hogy betetőzze a nemzeti állam modern épületét. A másik ok, hogy ren­delkezésünkre adja két nagyhatalomnak, Németországnak és Olaszországnak a tá­mogatását és segítségét, bármikor kénysze­rülnénk síkra szállani életérdekeinkért a Balkán-félszigeten. Ez élet-halál harcz lesz, és akkor szükségesek lesznek a jó bará­tok, a­kiket a hármas­ szövetség fűz hoz­zánk. Ezekből a nagy szempontokból kell Lapunk mai száma 16 oldal.

Next