Magyar Nemzet, 1902. január (21. évfolyam, 1-27. szám)
1902-01-01 / 1. szám
A MAGYAR NEMZET. 1902. január 1. perczentjét képezné a Dráván innen, az ötven évre szóló aproximativ számítás szerint. Mily nagyszerű és fényes kép! És hozzá nem ábránd, hanem létesíthető valóság, ha az előfeltételeket teljesítjük. A magyarság e nagyszerű kibontakozása s a magyar nemzeti állam e feltétlen érvényesülése megragadta képzelmemet s kerestem a megvalósítás módjait. Az ipar népfejlesztő hatásáról nem feledkeztem meg, habár a régebbi munkáimban közzétett adatok bizonyították, hogy az agrikultúra segítségével nagyobb eredményeket lehet elérni, de természetesen csak bizonyos fejlődési fokozatokon. Bizonyos, hogy az ipart is segítségül kell vennünk s különösen a népkivándorlást másként meg nem gátolhatjuk. Külön vámterület esetén azonban, amely tömegesebb népimportot föltételez, jól meg kellene választani a régiókat nemzeti szempontból is, nehogy az import a nemzetiségeket erősítse a magyarság rovására. Külön vámterület nélkül pedig az ipar megközelítőleg sem gyakorolhat akkora befolyást népesedési viszonyainkra, mint az agrikultúra. Eképp tehát, főleg az agrikultúra körében kell keresni a nemzetalkotó gondolatot. És megadhatja e gondolatot bárkinek Magyarország agrikulturai és nemzetiségi térképe. A magyarság régiója, kevés kivétellel, összeesik a nagy és a kötött birtok régiójával. Az erdőkoszorúzta bérczrégiók pedig többnyire nemzetiségi vidékek. A nagybirtok, főleg a kötött nagybirtok, mindenütt a világon gátja a nép terjeszkedésének s különösen gátja a síkföldön, mint az Alföld és a Dunántúl, a mely legalkalmasabb a kis- és középbirtok, vagyis a társadalom terjeszkedésének számára. A hátrányos hatás mutatkozni is kezdett már a múlt évtizedekben, részint a születések apadása által, részint a szoczialista üzelmekben. A helytelen beosztás és elhelyezkedés némi megigazítása föltétlenül megszünteti a bajokat és tág kaput nyit a magyarság terjeszkedése előtt. A magyar faj elterjedéséről hat év előtt itt munkámban kimutat-tam, hogy egy okszerű megigazítás 25 agrikultur és főleg magyar vármegyében négyöt millióval szaporítaná meg a lakosságot, vagyis a magyarságot. Ez alapon bontakozik ki azután a föntebb rajzolt fényes kép. De miben áll a megigazítás? Három egymásra következő munkámban kimutattam a részleges birtokáthelyezés, illetőleg értékcsere elvi szükségességét és gyakorlati megvalósíthatását. Javaslatba hoztam a síkföldön a parczellázást és telepítést s a hegyvidéken, névszerint Felső-Magyarországon és Erdélyben erdőgazdaságok vásárlását. A nagybirtoknak s különösen a kötött nagybirtoknak különben is az erdőgazdaságban van a helye, mint ezt a józan gazdasági elv és a külföld, különösen Csehország példája bizonyítja. Eképp, ha a nagy, tehát nem pusztán a hitbizománynyal lekötött nagybirtok egy része helyet cserél s igy tér jut a magyarság terjeszkedésére a szoczialisztikus bajok orvoslására, a nemzetiségi vidékekre pedig a helyet cserélő nagybirtok kapcsán magyar társadalom és magyar társadalmi erő költözik be, nemzeti problémánk megoldást nyerhet. Nem követeltem az összes hitbizományok eltolását. Munkáim egyikében különösen kifejtettem, hogy a különben is csak társadalmi akció mindenkinek meghagyja elhatározási szabadságát. Senkit sem kényszerít, csak a haza nevében kér. Kér arra egyes nagybirtokosokat, hogy a nemzeti érdek, de egyszersmind saját érdekük miatt parczellázzák birtokuk egy részét az Alföldön és Dunántúl s vegyenek erdőt Felső- Magyarországon és Erdélyben. Mind a két üzleten csak nyerhetnek. A parczellázáson és erdővásárláson egyaránt. De legtöbbet nyer a nemzeti érdek. Segítségemre jött az erdőkultúra nagyszerű kifejlődése. Darányi Ignácz örök érdemeket szerzett magának az erdészet ügyének példátlan sikerű felkarolása által. E nagytehetségű miniszternek keze nemcsak fáradhatatlanul munkabíró, hanem bámulatosan szerencsés is s munkája és szerenczei, melyben végre keze művével, lelke fájdalmak között szülött gyermekével a nyilvánosság elé állhat, kérve vajúdó tehetségének, tudása immár jelentékeny mértékének elismerését! Ha mindezt figyelemre méltatnék, bizony nem tárgyalnék le önmagunkban ily egykedvűen a magyar művészet félévi termését és nem hinnék, hogy egy-két rövid, szórakozott látogatással leróttuk hálánkat azok iránt, kik önfeláldozó makacssággal álmodják számunkra és helyettünk a szépnek, az eszménynek lélekemésztő álmait. E gondolatok súlya alatt néztük meg a napokban ismét az immár vége felé közeledő kiállítást és a hálátlanság önvádjától gyötörve bolyongtunk a díszes, de bongó üres termekben, hol ravaszkodó lelkiismeretünk szavába csak saját lépésünk nesze hangzott bele. Mennyi szépet láttunk ismét! íme Perlmutter hatalmas imája, mely kifejezésének igazságával és bensőségével, színkompozícziójának erejével kihívja és fogva tartja a néző figyelmét. Életnagyságú alakok állják körül a szerény ebéddel kínálkozó asztalt a, hollandi halászok egyszerű kunyhójában. Összekulcsolták kezeiket és határozatlan tekintettel maguk elé merengve, halkan rebegik el az imát, melyben a nap hosszú, fáradalmas munkája után megköszönik a mindenhatónak azt a harapás eledelt, melyet éltük föntartására megadott. A jelenet érdekes, igaz és megható. Megható a jámbor hit, megható a csendes áhitat és a békés megelégedés, mely e fakó, komoly arczokból beszél hozzánk. Mennyi szélvihar és eső csapkodta a nehéz szempillákat! Mennyi keserves esőre egyaránt a nemzet javára kamatozik. Az erdőügy segítségével jött továbbá a technika vívmánya. Az impregnálás emelte a bükkerdők értékét, csak a keleti régiókban, tehát főleg Erdélyben nem kevesebb, mint négy millió hold bükkerdő van. Még mindig nagyon alacsony az erdők hozamának átlaga, de már sok és sok ezer hold erdőnk van, különösen az állam kezelésében, mely jelentékeny s főleg biztos jövedelmet ad. A porosz erdők jövedelmezőségét még legjobb erdőink sem érték el, mert azok hozama 10 és 11 márka közt ingadozik. A mi legjobb erdőink jövedelmi átlaga azonban már közel jár a porosz eredményhez, amennyiben eléri hektáronkint a 10 korona jövedelmet, sőt ezt némileg meg is haladja. íme, az értékkicserélés műveidének alapgondolata. A nagyobb jövedelmű és biztos hozamú erdőket megszerezhetik a síkföldi nagybirtokosok itteni birtokaik egy részének parczellázása által s hogy van elég már is kész erdő, akár egy millió hold szántóföld kicserélésére, előző munkáimban részletesen kimutattam. És a Darányi gondos keze által vezérelt állami akció a kincstári erdőkért kapott pénzt új erdők vásárlására fordíthatja. Úgy, hogy az állam lassan kint kezelésébe, illetőleg birtokába veszi az összes magán- és községi erdőket, s mikor azokat restaurálja, átadja hitbizományi vagy nagybirtoki kezelésbe. Még pusztán erdőügyi szempontból is óriási dolog ez, mert nálunk csak az állam tud és akar erdőket restaurálni s a Darányi Ignácz által kitűzött irány bizonyára állandó lesz a magyar politikában. De hát a nemzeti szempont? Az a szempont, hogy a felvidéki és erdélyi erdők legnagyobb része idővel magyar nagybirtokosok kezére jut. És a magyar előkelő társadalom az alföldi poros vagy sáros vidékről átköltözik Felső- Magyarország és Erdély festői tájékaira, ragyogó palotákba vagy vadászkastélyokba. De ha nem is költözik át mindenki, az nem is lehet, nem is szükséges, átköltözhetne az előkelő társadalom egy része. Angliában az előkelő családok másodharmadszülött fiai elmennek vagy a Citybe verették folyt alá e barázdás homlokokon ! A kemény munka mily fáradalmai görnyítették meg ez erős vállakat. És ezek a derék, jó emberek mégis oly nyugalommal viselik kemény sorsukat, oly hősi megadással az élet terhét. Szeretnek, hálálkodnak, imádkoznak. Példájuk, igazán, tanulságos a boldogokra is, a szerencsétlenekre is. Az élet gondjainak elviselhetőségét, az élet édességeinek hiúságát mi sem hirdeti jobban, mint a világ eme szürke, árnyas zuga, melyben él a hit és a hála virágait hajtja a mindig remélő emberi szív. Az égbolton büszke magasztosságban tovaúszó nap megértette e szerény embereket, megbecsüli nagyságukat és csodálata jeléül gazdagon önti rájuk vidító verőfényét. Ez a nagy mindenség bókja az ember parányi értelmének. Valóban büszke lehet a művész, ki az életet így megértette és értelmét is meggyőzően tudta kifejezni. Perlmutter jeles festő. Nem a lélek titkait, hanem a természet bájait meséli a mezők, patakok és partmenti lombozatok lelkes szeretője, Bosznay István. Nyári napja hangzatos dal a derült évad lélekemelő szépségeiről. Nesztelen folydogál hűvös patakja a magasba nyúló, buja lombozatú fűzfák árnyában, némán tükrözve a sokszerű csalitot és csókolgatva a fakó parti homokot. Hatalmasan szép a jobboldali facsoport és megkapóan igaz a tőle tova terjedő, nedves partrész. A meleg napsugár keltette finom pára édesdeden öleli és füröszti az egész tájat, melyen gazdagon tenyész a sokféle növényzet. Hej, ha a távolban virító falucska színfoltjai kissé nyugalmasabbak volnának és jobban megférve egymással, egységeseimnek hagynák a különben Téli műkiállitás. in. — Perlmutter József. — Bosznay István. — Baseli Gyula. — Ujváry Ignácz. — Túri Ödön. — Brunningeni Flesch Ludmilla. — Endrey Sándor. — Beck Ö. Filöp. — Hálátlanok vagyunk. Ott az érdekes műkiállítás a város végén, mely, ha nem is tartalmaz valamely világra szóló nagy remekeket, mégis kínálkozik annyi érdekességgel, hogy megérdemli a szép iránt lelkesülők tartósabb figyelmét. De mi már ügyet sem vetünk rá. Megnéztük, átsétáltunk rajta egyszer-kétszer, és ezzel beelégeljük. Az ünnepi szabadnapok édessége, a munkátlanok mozgolódása, a hallatlan nagy kártyapartik jobban foglalkoztatják lelkünket, mint azok a színes vászondarabok és fésztuskók, melyek a művészetek palotájában hosszú sorban írják az érző emberek tekintetét és elismerését, adig ha meggondolnék, ha tudnék, hogy az a festő, a szobrász, az az építőművész mily lelki álmok, mily fagyasztó kételyek között keresi, gatja, hányja-veti meg tárgyát, tervét, estjét, mily véghetetlen gonddal ezirógatja lelkei minden részletét, mily félénk gyöngédséggel, meleg ihlettel alkotja meg művét és mily a tag reménynyel, a keletkezhető szerencse lg, változatos álmaival hozza végre a kiállítóembe, hol az ítélkező közönség véleményétől jó üdvét, kárhozatát! Ha számba vennők, íg álmatlan éjszaka, mennyi eredménytelen érletezés, mily fárasztó, aggodalmas szerkesztés és bontás árán vásárolja meg a lelkes fiatal művész azt a betegesen áhítozott per