Magyar Nemzet, 1902. április (21. évfolyam, 79-104. szám)
1902-04-01 / 79. szám
Budapest, 1902. Szerda, április 2 XXL évfolyam, 79. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII. Kerepesi-ut 54. Athenaeum-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR Egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt, egy hónapra 1 frt. főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egyes szám helyben és vidéken ikr. Uj politika. Budapest, április 1. Grivicsics éles hangja fenyegetőleg vibrált a kialakulását végző magyar állam ellen. A hadügyminiszter dementija daczára éveken át jelentette a dolgok uj rendje elleni visszahatást bizonyos hadi és centralista körökben. Lasser osztrák belügyminiszter támadást intézett a dualizmus és Magyarország ellen. Kétségtelenné tette, hogy az alkotmánypárt és kormányrendszere még a fúzió után is alá akarja ásni a magyar államiságot a centralizált német Ausztria javára. Itthon pedig a nemzetiségi túlzók szervezkedtek egész a nyílt hazaárulásig s a fegyveres fölkelésig! A dákórománok organizálták a nem-magyar ajkú lakosság szövetségét a magyar nemzeti állam ellen. A szerbek és granicsárok az omladina üzelmei következtében a délszláv Piemontért kardot akartak rántani. Ekképp az ifjú magyar állam az osztrák centralisták s a nemzetiségi pártülők ellentétei közé löhetve, a legkomolyabb veszélybe jutott. A veszélyt fokozta a panamentarizmus szétzüllése a Deák-párt uralma alatt.Legkivált pedig a pénzügyi dezorganizáczió, amely szinte az állami tönk közvetlen fenyegetését idézte föl. A balközép és a Deák-párt fúziója egyáltalán nem hatott közvetlenül a veszélyek, sőt szinte katasztrófák elhárítására. A fúzió első két éve alatt fokozódva törtek ki a bajok. A délszláv bonyodalmak tulajdonképp ekkor kezdődtek. Az osztrák centralisták támadása Magyarország ellen ekkor érte el tetőpontját. Csakis az államháztartás mutatott örvendetes javulást, mert Széll Kálmánnak, a fúzió pénzügyminiszterének első költségvetése már csak tíz millió deficitet irányzott elő. Különben pedig a politikai helyzet rossz volt s alig lehetett látni a kibontakozás útját. De a fúzió vezérférfia csendes nyugalmával és szilárd elhatározásával ott állott a magyar politika élén. Részletesen körülírt programmja alig volt. A merészen előrenyomuló ellenzék szemére is vetette rendszeres programmhiányát. Sőt gróf Apponyi Albert, Cicero respublikájából idézve, élesen vádolta Tisza Kálmánt, hogy ideafóbiában szenved. Az államháztartás rendezésén kívül, tényleg alig volt más, határozottan bevallott s részletesen körülírt programmja a fúzió kormányának, a Wenckheim-, utóbb Tisza-kabinetnek. Ez a programút azonban határozott és kerek egészet képezett. Oly szilárd alapot, melyen utóbb államháztartásunk egyensúlya szerencsésen felépült. Széll Kálmán pénzügyminiszter még a konverziót s a szeszadó reformját is felvette programmjába. De a magyar kormányzati politikának kialakulása Ausztria s a nemzetiségek irányában, valamint a belügyi reformok tekintetében, bár egyes körvonalak által jelentkezett, még sem képezett nagyszabású tömörülést. Az új és bátor hang azonban a fúzióval együtt vonult be a Sándor-utczai palotába. Tisza Kálmán egészen másképp beszélt a nemzetiségi ultrákkal, mint elődei. Macelláriával szemben nyíltan hivatkozott a magyar állam büntető hatalmára. És a bátor szót csakhamar követte a bátor erély. A dákóromán üzelmek góczpontjára Tisza Kálmán csapást mért, az Omladinát lefegyverezte és szétugratta, Mileticset a képviselői immunitás daczára elfogatta, így, lépésről-lépésre, tervszerű programm nélkül, de gyakorlatilag bekövetkezett a magyar politika átalakulása. Erélyes nemzeti színezet adott annak jelleget. A magyar államiság mindinkább kidomborodott s érvényre jutott az a német czentralisták, a hadsereg túlzói s a nemzetiségek irányában. Most, midőn a magyar állam tekintélye meg van alapítva, a midőn nem indul organizált támadás a magyar nemzeti állam külső szerkezete és belső tartalma ellen, alig lehet eléggé mérlegelni, mily nagy dolgot hajtott végre Tisza Kálmán a magyar államiság minden irányú érvényesítése által. És államiságunk érvényesítésének nem volt legkönnyebb feladata az, amelyre Tisza a közoktatásban s a közigazgatásban törekedett. Ismeretes első közoktatási törvényeink szomorú sorsa, a melyeket csak félénken inspirált a magyar nemzeti állam gondolata s melyeket a felekezeti és nemzetiségi ellenhatások mégis megtámadtak. És ismeretesek a municzipalizmus erős fellépésének tényei, melyeket a felejthetetlen Grünwald államigazgatási programmja kezdetben inkább fokozott, mint ellensúlyozott. Tisza Kálmáné az elvitathatatlan dicsőség, hogy a magyar államiság belső és külső ellenségeivel, valamint a felekezetiség és municzipalizmus túlzásaival szemben merészen és biztos kézzel kibontotta államiságunk lobogóját. A népoktatásba behozta a magyar nyelv kötelező tanítását. Nem tűrte a nemzetiségi középiskolák magyarellenes kihágásait s harczolt a felekezeti túlkapások ellen. A megyét reformálta. Nem ment ugyan el az állami adminisztráczióig, de a magyar állami akarat garancziáit bevitte a municzipiumba. A közigazgatási bizottság és aulizmus által pedig biztosítani igyekezett a. közigazgatás és az önkormányzat nemzeti jellegét. A porosz eredetű reform a saját szülőföldjén feudális és így antiliberális hagyományt képez. Nálunk a nemzeti társadalom organizálására volt hivatva a nemzetiségi vidékeken. A Királyföld megszüntetése s az új területi beosztás, a közigazgatási reform mellett, legelsősorban szintén a magyar államiság érvényesítését czélozta. Szóval, Tiszának minden tervszerűnek látszó, vagy nem látszó cselekedete a magyar államiság kidomborítására törekedett. A bankkérdéstől egész a legkisebb igazgatási rendeletig nemzeti szellem vonult be a magyar kormányzat politikájába. Ez a szellem vezérelte bizonyára a Deák-párti kormányokat is. Ám a Deák-párt korszakában nélkülözte ez azt a szívós erélyt, amelyet Tisza Kálmán kölcsönzött annak. Tisza Kálmán tévedései, amelyeket szemére vetnek, nem foszthatják meg őt nagy és hazafias érdemétől. És ezek czímén nem vitatható el tőle az a határozott nagy tény, amelyet a történetírás is el fog ismerni róla, hogy új politikát alapított. Megalakította a magyar nemzeti politika első formáját. Ennek a politikának még nem volt minden irányban kidolgozott programmja. Esetről-esetre ment akcióba. Egyáltalán a magyar politika jellegzetes tulajdonsága volt mindenha, hogy esetrőlesetre, többnyire rendszer nélkül cselekedett. Annyi ellenhatás, annyi komplikáczió, a ható és visszaható okok oly zűrzavara szerepelt majd mindig a magyar politika nehéz időiben, hogy összefoglaló és mindenre gondoló rendszer megállapítása, a kezdetleges alakulások korszakában, nem is volt lehetséges. Tisza Kálmán gondolkodása egyáltalán távol állott a rendszerektől. De egy nemes és nagy rendszere mégis volt, az, hogy mindent a nemzeti érdek és a nemzeti konszolidáczió szempontjából tekintett. Ez magyarázza meg legellentétesebb cselekedeteit s magukat tévedéseit. Új politikai iskolát, a nemzeti politika iskoláját teremtette meg, apriorisztikus doktrínák és szélesre kiépített programmok nélkül. Ez iskola által érvényesült az első nemzeti konczentráczió, vagyis az erélyesebb motívumú nemzeti akció. Ez az új politika sok és nagy hiányban szenvedett. Nemzetiségi politikát csinált az említett reformokkal, de főleg inkább csak erkölcsi eszközökkel, morális bátorsággal, szükség esetén erélylyel. De a magyar nyelv kötelező oktatásán túl nem ment. A kultúra befolyását a nemzeti kialakulásra nem mérlegelte eléggé. Nem jutott eszébe különösen ama gondolat, amely a mai kultúrpolitikát jellemzi, hogy művelődésünk súlypontját a magyarságra kell helyezni. Legkevésbé gondolt a Tisza által megalapított új politika a gazdasági és népesedési viszonyok kombináczójára. Bizonyára nem számolt a fajokk .11 rejlő erőit Lapunk mai száma 16 oldal.