Magyar Nemzet, 1902. június (21. évfolyam, 130-154. szám)
1902-06-01 / 130. szám
2 MAGYAR NEMZET. 1902. június 1. Budapesten időző bosnyák muzulmánokat egyedül azért nem fogadta, mert mindezideig nála nem jártak. De mihelyest eljönnek hozzá, fogadja őket, meghallgatja panaszukat és megadja nekik válaszát. Érdekes fejtegetései során pedig kidomborodott előttünk Kállay Béni nagyszabású államférfim egyénisége. Nem akar semmit elhamarkodni, hanem a hagyományos szokásokhoz hozzásimulva, fokozatosan neveli bele a bosnyák-herczegovinai lakosságot a modern intézmények légkörébe. Ha hivatalnokai hibát követnek el, nyomban eléri őket a büntetés, mert tudja, micsoda üdvös hatással van a keleti népre, ha látja, hogy nem védtelen áldozata a hatóságoknak. És szem előtt tartja a keleti ember erősen kifejlődött önzését, amelylyel mindent magának akar és amelylyel rendkívülien megnehezíti az autonóm kormányzás meghonosítását. A magyar államférfiú bátor energiája nyilatkozott meg, amikor kifejtette a miniszter, hogy politikájának alapelve az igazságos jóindulat, de a nyilvánvaló rosszindulatot erős kézzel megfékezi. És még nem hátrál semmiféle demonstráció elől, mert tudja, hogy a Keleten elveszett az a kormány, amely gyöngeséget árul el. Hallgatva Kállayt, meg kellett győződnünk róla, hogy alaptalanok az ellene emelt merész vádak és valóban hivatással bír arra a nehéz misszióra, amelynek oly fényesen meg tud felelni. Budapest, május 31. ) A magyar delegáczió hétfőn, délelőtt tíz órakor tartja legközelebbi ülését. Napirenden lesz a bosnyák költségvetés részletes tárgyalása és a hadügyi budget-vita. Széchenyi miniszter a királynál, Bécsből jelentik, hogy a király tegnap kihallgatáson fogadta Széchenyi Gyula grófot, a személye körüli minisztert. A tengerészeti albizottság előadója, gróf Teleki Sándor, egészségének helyreállítása czéljából külföldre utazott s úgy előadói tisztéről, mint delegátusi tagságáról lemondott. A tengerészeti albizottság kedden délelőtt háromnegyed tiz órakor tartandó ülésében új előadót választ, a delegáczióba pedig a következő póttagot, Sághy Gyulát fogják behívni. A főrendiházból. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a főrendiház, 1902. évi május hó 27-én tartott ülésében, az Alberti-Irsán elhalálozott gróf Szapáry István főrendi tag nevét, az igazoló bizottság javaslata alapján, a főrendek jegyzékéből törölte. A csongrádi választást megsemmisítették. A kir. kúria I. választási tanácsa ma délelőtt hirdette ki ítéletét a dr. Baross János csongrádi képviselő mandátumát megtámadó kérvéty ügyében. A Kúria a választást megsemmisítette, a képviselő aktív és passzív választói jogát egy évre felfüggesztette és a vizsgálati költségek fedezésére kötelezte. A vizsgálat összes iratait, Hegyi Antalra vonatkozólag is, átteszik az igazságügyi minisztériumhoz, mert büntetendő cselekmények forognak fen. Al kerületben oly jelenségek merültek fel,amelyekből arra lehet következtetni, hogy a csongrádi kerületben nagymérvű etetések és itatások folytak a képviselő költségére. A vizsgálat adataival bizonyítva látja a kúria, hogy Fekete Lajos, Kaszaniczky Dénes és Szlávik János álmügyek alatt adtak olyan lakomákat, a melyekre hozzájuk egészen idegen emberek is voltak meghiva és a milyeneket vagyoni helyzetük nem engedett meg. A lakomákon, melyeken Baross maga is részt vett, korteskedések folytak és a párt összetartására buzdították a választókat. Világos, hogy e lakomák a képviselő költségére és beleegyezésével rendeztetek. A deési választás tegnap este 1/1 9 órakor ért véget. Gróf Thoroczkay Miklós 691, Réthy Lajos 536 szavazatot kapott, így tehát gróf Thoroczkay 155 szavazattöbbséggel képviselővé választatott. A rendet nem zavarták meg. Thoroczhelyének melegségével, lelkének mély érzésével és külső megjelenésének minden lebilincselő bájával, Szép leány volt. És ő nagy kedvteléssel és a büszkeségnek nem minden észrevehető látszata nélkül beszélgeti el, miként szeretett bele Petőfi Sándor az első látásra, a színházban, egy páholyban. De szép asszony is volt, és asszony korában meg volt benne mindaz, amivel az ég keze a színpadi pályára készülő embert megáldhatja. De mindez holt anyag maradt volna, — mint ahogy sok színésznőnél az is marad — ha kiváló értelmiségével nem látta volna meg és nem tette volna magáévá a művészi alkotás ama két főelvét, mely természeti adományaihoz legjobban illett, a természetességet és egyszerűséget. E két elv követésével hódította el először magát a művészetet, aztán a közönséget. Egész életében távol állt azon túlzásoktól, melyeket némely művészek, — még a jobbak is — hanghordozásban, taglejtésben, viselkedésben, mint a színpad különös távlatának és akusztikájának elkerülhetetlen szükségeit állítanak oda. Nem hiszem, hogy kezeit valaha feje fölé emelte volna, hacsak valamely kémikai hatás kedvéért nem. A kis eszközök használója volt mindig, egész álló életében. Kevéssel nagyot hatni, ez volt művészetének szilárd és megbízható alapja. Soha sem tűnt fel másformának a színpadon, mint az életben. Soha a mesterség egy hajszálnyi ténykedése érezhető nem volt játékában. Teljességgel magára vette az ábrázolandó alakot és egész lényével beleolvadt ez alakba. E titokzatos egyesülés révén — mely A magyar delegáczió tagjai felkéretnek, hogy a hétfői ülésnek már elején minél nagyobb számban megjelenjenek. A képviselőház folyó hó 4-én formális ülést tart, amelyben előreláthatólag ismét el fogja halasztani tanácskozásait néhány napra, amíg a delegációk ülésszaka véget ér. A Háznak 4-iki ülésében Széll Kálmán miniszterelnök a Ház elé terjeszti a kvótabizottságok megegyezéséről szóló jelentést és a közös ügyek hozzájárulási arányának 1909. deczember hó 31-éig a mai számarányban való megállapításáról szóló törvényjavaslatot, melyet haladéktalanul a pénzügyi bizottság elé fognak utasítani, éjszakai gondolkodás után tette meg ezt, a minthogy a gyors és szilárd elhatározás a nagy intelligenciák osztályrésze is. Amulva láttuk őt, a neoromantika hősnőjét, egy őszi évad kezdetén, mint Petronellát, nagymamát, sőt mint Szederváry Kamillát és Szidóniát is Csiky durva szellemű életképeiben. Lemondott az ifjúságról, fiatalsága közepén. Új világot alkotott maga között, mert a régi világ elmúlt. Kilépett a szerelem bűvköréből és áttért a szeretet paradicsomába; a hősnő kiemelkedett a szenvedély lángjaiból és az anya jóságának dicsfényében jelent meg előttünk. El voltunk ragadtatva bátorságától, nagylelkűségétől, értelme nagyságától és új szerepkörében aratott páratlan sikereitől. Így történt ez sok esztendő előtt, vagy néhány esztendő előtt, vagy tegnap: ki volna megmondhatója? Hát érzi az ember az idő múlását, mikor Prielle Cornélia művészi pályájára gondol ? Nagy sikereinek szakadatlan lánczolata, persze, erősen fölhívja a taglaló kritikát is annak kipuhatolására, hogy hódító művészetének mi a titka? E kérdésre pedig a felelet nem is esik nehezünkre. Tény az, hogy a mi Prielle Cornélia művészetében a legfeltűnőbb vonás, az a nemes előkelőség, mely minden alkotását keresztülhatja. Ez azonban nála természeti adomány. Lényében van a tiszteletet parancsoló és egyszersmind megnyerő disztinkczió, mely őt nálunk egyetlenné tette a színpadon. A természet áldotta meg épp úgy hangjának lágyságával és tiszta csengésével, arczának kifejezőképességével. Kekayt a választók lelkesen megéljenezték, mikor a mandátumot átvette. Visszavont petíczió. Nagybecskerekről jelentik, hogy a Karátsonyi Jenő gróf zichyfalvi mandátuma ellen beadott peticziót, amelyben a kúria elrendelte a vizsgálatot, a kérvényezők a módosi közjegyző előtt visszavonták. a Horvátok Stadler ellen. Mint Zágrábból jelentik, az ottani egyetemi ifjúság azon része, amely az úgynevezett jogpárttal rokonszenvez, táviratot intézett Stadler érsekhez, amelyben rosszulását fejezi ki a fölött, hogy a főpap a Girolamoügyben a pápához írt fölterjesztésében foglalt kijelentését visszavonta. A horvát ifjúság ezen akcióját támogatni fogja minden egyesület, amely legutóbb Stadler érsekhez üdvözlő táviratot intézett a memorandum közzététele alkalmából. A magyarság ereje. Pár hónappal ezelőtt felhívtuk a közfigyelmet egy statisztikai eredményre. Egyetlenegy adat volt csak, de jelentősége szembeszökő az első pillantásra. Arról szólt ez az adat, hogy a legutóbbi népszámlálás idején, 1900-ban, a magyarság, a szoros értelemben vett Magyarországon, vagyis a Dráván innét, elérte a lakosságnak 514 százalékát. A magyarság abszolút többségét konstatálta tehát ez az adat, mely minden kétségen felül fényes tanúbizonyságot tesz a magyar faj terjeszkedő képességéről. Ennek az adatnak kiegészítése és teljes világításba helyezése ma történik meg, amidőn dr. Vargha Gyula, a statisztikai hivatal tudós igazgatója, nyilvánosan publikálja a legutóbbi népszámlálás eredményeit s egyben a közgazdasági társaság mai közgyűlésén bemutatja hiteles adatok alapján Magyarország népességének félszázados fejlődését. Ha már maga az az egy tényt, hogy a magyarság elérte az abszolút többséget a nemzetiségekkel szemben, örvendetes és biztató jelenség a nemzeti konszolidáczió útján, sokszorosan fokozza örömünket és növeli bizodalmunkat az adatok egy másik csoportja, amelyekre Vargha Gyula mai mélyreható, szakavatott és abszolút tudományos becsű felolvasása figyelmünket irányítja. Íme ez adatok, azonban az elbűvölt nézőnek soha még tudatához sem jutott, mert a vegyülő elemet megkülönböztetni nem tudta — teljes illúziót keltett, minden nagyobb maskarádé, minden tanulmányozott pose, minden számító előkészület nélkül. Legalább így látszott a földszinten. És hogy így látszott, ez volt az ő nagy tudása, páratlan művészete. És ezért soha nem imponált, de mindig meggyőzött; ellenállhatatlanul magával ragadta a nézőt saját képzeletének honába, anélkül, hogy csak a legcsekélyebb erőfeszítés látszatát árulta volna el. Igaz volt, anélkül, hogy az igazságra való törekvését csak távolról is éreztette volna. Az egyszerűség volt az eszköze, a természetesség a czélja, íme alfája és ómegája művészetének. Még a nagy szenvedélyes jelenetekben — a 47-ik pont leálcrázó jelenetében — sem lépett ki művészetének eme szilárd keretéből. Meg tudta rendíteni az embert, magába tudta szerettetni, ajka egy elrebbenő szavával, karja egy remegő mozdulatával. Tökéletes volt. És tökéletes maradt. Mert, midőn a hősnők szerepköréből áttért az anyákéba, művészete elveit magával vitte. A finom ízlés, a helyes mérték érzése egy perczig sem hagyta el nagy és fényes pályáján és még ma is ünneppé varázsolja minden megjelenését a színpadon. E tekintetben senki sem emelkedhetett nálunk föl az ő magaslatába, és — fájdalom! — kevesen is követték. Prielle Cornélia a magyar színművészetben örök példányképe lesz a finom előkelő ízlésnek, a keresetlen, meggyőző termés