Magyar Nemzet, 1902. június (21. évfolyam, 130-154. szám)

1902-06-19 / 145. szám

A MAGYAR NEMZET. 1902. június 19. áruk vámjának leszállításával, másrészt az anya­országban a gyarmatok termékei után szedett vámok leszállításával. — A kis-czelli kórház, Kis-Czell városának kül­döttsége tisztelgett tegnap, mint említettük, Széll Kálmán miniszterelnöknél Maróth­y László képviselő vezetésével. Miskólczy Imre, a városi kórház elnöke, súlyos vádakkal illette a kórház vezetőségét. El­mondta, hogy nemcsak a kórház kezelése körül történnek súlyos visszaélések, a­mennyiben az igazgató az üresedésben levő ellenőri állás dozá­­czióját utalványozza ki a gondnoknak, gondnoki fizetésén felül, de a közegészségügy rovására is történnek visszaélések. Sok esetben veszedelmes operác­iókat az ápolónők hajtanak végre, mert az orvosok nem járnak be rendesen a kórházba. Az esetet bejelentették a közigazgatási bizottságnak is, de az a felhozott vádakban nem látott vétséget. Hogy a bajokat szanálják, azért jöttek el a belügy­miniszterhez, kérve szigorú vizsgálatot. Széll Kál­mán megígérte, hogy a felebbezést a leggondosab­ban és a legbehatóbban megfontolja és ennek alap­ján intézkedik, természetesen, ha kell, vizsgálatot is rendel el.­­ A budapesti orosz főkonzul, Pétervárról sürgönyzik lapunknak, hogy Lvov h­erczeg buda­pesti orosz főkonzult a külügyminiszter moszkvai főlevéltárának igazgatójává nevezték ki. Lvov her­­czeg idestova öt éve áll a budapesti orosz főkonzul­­ság élén. Akkor nevezték ki, a­mikor elődjét, Bazili főkonzult Péter­várra hívták, a­hol előkelő helyet kapott a külügyi hivatal úgynevezett ázsiai departementjában. Ez a departement intézi tudva­levőleg a keleteurópai ügyeket. Lvov h­erczeg nagy­úri modorú, alapos képzettségű orosz diplomata, a­ki hamarosan megnyerte a székesfővárosi társaság rokonszenvét. Mint lelkiismeretes és éles szemű megfigyelő, bizonyos megfelelő tájékozottságot szer­zett hazánk viszonyairól. Itteni tapasztalatainak remélhetőleg még hasznát fogja vehetni, habár moszkvai alkalmazásából úgy látszik, mintha egy­előre kiválnék az aktív orosz diplomácziából. — Az ötlet. Szokás alsóbbrendű szellemi minőségnek, afféle vivómesteri coup-nak tekin­teni az ötletet. Némi élet és nagyfokú lélek­jelenlét szükséges hozzá csupán s aztán a pil­lanat­­sikeren túl nincs semmi czélja. Ha így, a fensőbb esztétika magas színvonaláról nézve elemezzük, sosem találjuk meg az ötlet igazi értékmérőjét. Okvetlenül megfeledkezünk a ka­­czaj-orkánról, tapsviadalról, mely egy-egy jó ötletet a színpadon s a szószéken követni, jutal­mazni szokott, holott ebből az egy körülmény­ből kitetszik, hogy az egynapos halhatatlanság­nak nincs biztosabb rugója, gazdagabb forrása, mint éppen az az akadémiáre lenézett ötlet. Már a francziák, a­kik színpadon, irodalomban, par­lamentben verseny és kétség nélkül vezetnek az ötlet­ipar terén, a maga reális valeurje szerint becsülik meg ezt a divatját sosem múló fogyasz­tási czikket, a fórum és az aréna kedvelt fűszerszámát. Erre vall az a formális, komoly hirdetés, melyet egy franczia úri­ember tett közzé számos lapban, mérsékelt árszabás mellett ajánlkozván képviselő és szenátor urak számára parlamenti ötletszállitásra. Az ötlet még a francziáknál is eredeti számba megy s éppenség­gel nincs kizárva, hogy virágzó üzletág alapvető­jévé növi ki magát. A karzat, a lapok s a nyájas olvasó szempontjából kívánatos, hogy akár nálunk is mihamar nyisson az az ötletes franczia fióküzletet. Ha a levegőég villamossá­gát le lehet csapolni, a sütő­kályha és világító­­mécs igájába fogni, miért ne lehetne a szellem villámszikráit is­ akkumulátorba gyűjteni s mint a régi jó leydeni palac­kot, tetszés szerint ki­sütni? A magyar parlamentnek abban a be­­széd-óczeánjában, a­mely támad, tehát kri­tizál is és ezért természetszerűleg van rá­utalva az ötlet fegyvereire, a köztapasz­talat szerint oly kevés és hitványka ötlet­halacska úszkál, hogy határozottan érdekes­­ségi reformáczió-számba menne az ötletfor­­galomnak ilyetén művi uton való föllendítése. A mi praxisunk, az üres szópufogatás, terjen­gős, szakszerű unalom iskolája ezen irányban meglehetős sivár és szegényes. Ritkaságszámba megy, hogy valaki a kedély derűsebb húrjait is megpöngesse, tartván állam­férfiúi, ünnepélyes pózának valamelyes csorbájától. Ámbátor hi­szen szeretnénk látni azt a francziát, a­ki egy­két briliáns­ ötlettel sziporkázóvá tudná vará­zsolni a Temes—Béla-szabályozás vizenyős ma­tériáját. A magyar országgyűlés ötletfogyasz­tása, termelése jóformán kizárólag folyosói ter­mészetű, tehát a nyilvánosság kritikáját maga ellen kihívni bátortalan. Egyébiránt az ördög nem alszik s nekünk is szóba lehetne állni azzal a fránya francziával, ha próbaképp egy ötlet-injekczióval üdítő oázisokat bírna fakasz­tani mondjuk a legközelebbi budgetvita siva­tagában. — Özv. Horánszkyné nyaralása. Özv. Horánszky Kandórné férje halála óta állandóan gyengélkedik s orvosai tanácsára a nyarat Reichenhallban fogja tölteni. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter, a­mint erről értesült, gyengéd figyelemmel felaján­lotta a miniszteri szalonkocsit az özvegynek, hogy a Budapesttől Reichenhallig való vasúti utazás kevésbé essék terhére. Horánszkyné meleg köszö­nettel fogadta a miniszter szives figyelmét s szom­baton fog a fővárosból elutazni. — Az egyetemi rektorválasztás. A Budapest Tudományegyetem rektorának megválasztása alkal­mából tudvalevőleg szavazategyenlőség esete állott elő, úgy, hogy Wlassics Gyula vallás- és közokta­tásügyi miniszter fog az egyetemi szabályzatokban gyökerező jogánál fogva a rektor kérdésében vég­érvényesen határozni. Hasonló szavazategyenlőség esete már 1879-ben, illetőleg 1883-ban is előfordult a rektorválasztás alkalmából dr. Margó Tivadar és dr. Télfy Iván, illetőleg dr. Szabó József és dr. Télfy Iván között; mind a két esetben a közokta­tásügyi miniszter a rendes tanári rangidősbség alapján döntött. Nagyon valószinü. — Írja a Bud. Tud. — hogy a mostani esetben is Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter hasonló elvi alapon fog dönteni. — Parczellázott nagybirtok. Igen örvendetes hírről értesülünk. Egy dunántúli nagybirtok, oly vidéken, a­hol a kisebb gazdasági exisztenc­iák létesítése gazdasági és nemzeti szempontból egyaránt nagy fontosságú legközelebb parczellázásra ke­rül. Szécsi Kálmán és Szécsi Illés földbirtokosok ugyanis a körülbelül 2000 katasztrális hold szilasi uradalmat legközelebb parczelláztatják és az oda­való kisbirtokosok már valamennyien szerződést is kötöttek a parczellák átvételére. — A martiniquei ünnep az Operában. A ked­vezőtlen, esős időjárás miatt a martiniquei ünne­pet véglegesen a m. kir. Operaházban tartják meg, a­hol az ünnep zene- és énekszámai még szebben és nagyobb hatással fognak érvényesülni. A nyári ünnepre váltott jegyeket egyenlő áru és rangú operai jegyekkel cserélik be. A már megváltott jegyeket a holnapi nap folyamán ott cserélik be, a­hol a jegyet vásárolták, az ünnepély napján, csütörtökön pedig az Operaház pénztáránál. A gyűjtés napról-napra szép eredménynyel folyik. Főpapok, főurak, közéletünk jelesei sietnek adományaikkal növelni a segélyösszeget, a­melylyel a magyar nemzet köteles háláját fogja leróni azért a páratlan és feledhetetlen áldozatkészségért, a­melyet a francziák irántunk a szegedi katasztrófa alkalmával tanúsítottak. A Budapesti Újságírók Egyesületéhez a kö­vetkező adományok érkeztek: Gróf Festetich Gyu­­láné Wiedon (Sziria) 50 korona, gróf Csáky Albin, a főrendiház elnöke 100 korona, dr. Rimely Ká­roly beszterczebányai püspök 50 korona, Ivanko­­vics János rozsnyói püspök 50 korona, Hettyey Sámuel pécsi püspök 20 korona, dr. Vály János eperjesi gör.-kat. püspök 10 korona, Bende Imre nyitrai püspök 10 korona, Saxlehner András 50 korona, Edeskuthy L. 20 korona, Nádosy Kálmán (Görösgal, Somogy megye) 25 korona, Szikszay Fe­­renczné (Miskolcz) 20 korona, Pyrker Mária (Ka­posvár) 10 korona, Frankl A. Herman és fiai vas­­nagykereskedő-czég 20 korona, dr. Szili Adolf 10 korona, Heinrich A. és fiai Budapest 10 korona, Szabó Lajos (Bolcza) 1 korona, F­ilöp Phoebus (Félegyszeg, Szilágymegye) 4 korona, Jó barát Bács-Petrovoszelló 7 korona, Biszkup Béla ozdini evang. lelkész 3 korona. — A gyűjtés eddigi ered­ménye 3587 korona 34 fillér. — A vilnai merénylő kivégzése. Hirt adtunk már arról, hogy Leckert (Lebkuch) Herset, a­ki Wohl vilnai kormányzó ellen merényletet követett el, halálra ítélték és kivégezték. Mint Pétervárról táviratozzák lapunknak, a hadbíró­ság, mely elé Leckert­et állították, nem Péter­­várott, hanem Vilnában ült össze. Az akasztófát rejtett helyen, a városon kívül állították fel. A kivégzésnél jelen volt katonák azt beszélik, hogy Leckert az utolsó pillanatig férfias bátorságot tanúsított. ■— A kadét halála. Patheány Zdenkó báróról, a tragikus véget ért keszthelyi kadétról azt jelenti a M. T. I. keszthelyi tudósítója, hogy a vizsgálat kiderítette, hogy a kadét maga oltotta ki életét. A csendőrökkel váltott szavai után főbe lőtte magát. Mikor a csendőrök, a­kik a koromsötétségben — az eset éjjel 1 órakor történt — azt hitték, hogy rájuk lő, négy lövést tettek feléje, a kadét már átlőtt fejjel feküdt a kövezeten. Patheány külön­ben, a­mint leveléből kitűnik, már hetekkel ezelőtt foglalkozott az öngyilkosság gondolatával. Állítólag már a kadétiskolában is emlegette, hogy öngyilkos­sággal fog kimúlni. — Kivándorlási kongresszus. Temesvárról je­lentik, hogy a délvidéki kivándorlási kongresszus rendező­bizottsága Blaskovics, Pattyánszky, Gorova és Rubinek országgyűlési képviselők jelenlétében népes ülést tartott, a­melyen a temesvári és sze­gedi kereskedelmi kamarák képviselői is megjelentek. A kongresszus határnapjául augusztus 10. és 11-ikét tűzték ki. Az értekezlet némi módosításokkal el­fogadta a tanácskozás alapjául Blaskovics, Laetre és Zorád határozati javaslatait és megbízta Ku­­binyi Zsigmondot, a szegedi kereskedelmi kamara titkárát, hogy a kongresszuson tartson előadást az ipari kivándorlásról. Előadók lesznek: Cserháty Sándor, Zorád István, Lentre Hugó, Márton Andor, Pattyánszky Elek, Blaskovics Ferencz és Kubinyi Zsigmond. — Merénylet egy lovászmester ellen. Belgrád­­ból jelentik, hogy egy elbocsátott udvari lovász tegnap revolverrel rálőtt Mamulov udvari lovász­mesterre, azután maga ellen fordította a fegyvert és agyonlőtte magát. Mamulov karján könnyű sé­­rülést szenvedett. A merénylő elbocsátásáért akart boszút állani Mamulovon. — Véres ünnep. Madridból jelentik, hogy Avilesben (Asturia) a Szent­ Antal-ünnepen való­ságos harczra került a dolog a bucsusok között. Tizenegy embert puskalövéssel megsebesítettek, néhányukat súlyosan. Tizenkét embert letartóz­tattak.­­ A franczia szenátus köszönete. Párisból jelentik, hogy a szenátus tegnapi ülésén Fallieres elnök közölte a magyar felsőháztól a martiniquei katasztrófa alkalmából hozzá érkezett részvétiratot és a szenátus nevében a szimpátiának e kifejezé­séért köszönetet mondott. A részvéttáviratot az irattárba helyezik. — Devett Magyarországon. Hágából jelentik, hogy Krügernél való rövid látogatás után Devett Németországba, Ausztriába és Magyarországba, Botha Belgiumba, Hollandiába és Francziaországba, Delarey Oroszországba, Reitz pedig Amerikába fog utazni, hogy gyűjtést indítsanak az ínségbe jutott búr családok részére. Devett szeptember közepén érke­zik Bécsbe. — Öngyilkos százados. A Váczi-körúton levő Páris-szállodában tegnap éjjel öngyilkos lett Per­sies Rókus effendi, a­ki I. osztályú százados a Kattaróban állomásozó 5-ik tüzérezredben. Persies Rókus effendi hétfőn délben érkezett Budapestre Konstantinápolyból s egyenesen a Páris-szállodába hajtatott s a II. emeleten nyittatott magának szo­bát. Éjjel későn ment haza lakására s egész nap nem mutatkozott. A szálloda személyzete végre is rosszat sejtve, délután fél öt óra tájban betörte szobája ajtaját s ott találták Persies effendit átlőtt fejjel holtan. Rögtön értesítették a dologról a rendőr­séget, a rendőrség pedig a térparancsnokságot. A térparancsnokság egy hadbírót küldött ki az ön­­gyilkosság helyére, ki jegyzőkönyvet vett föl az esetről és magához véve az öngyilkos iratait, le­pecsételte annak összes holmiját. ■— Női állomásfőnök. Bécsből telefonálják la­punknak. A bozen—meráni vasút Vulpian állomá­sán július 15-ikétől kezdve női állomásfőnök lesz. Az eddigi állomásfőnök pár héttel ezelőtt nyuga­lomba ment és a vasúti minisztérium nőt nevezett ki a helyébe. Ha a kísérlet beválik, még több nőt fognak ilyen állásba kinevezni. — Hilgermann Laura gondnokság alatt. Hil­­germann Laurát, a bécsi opera művésznőjét, a ki pár év előtt a m. kir. Operaháznak is kedvelt tagja volt, a hietzingi kerületi bíróság pazarlás miatt gondnokság alá helyezte s a gondnoksággal Gscheidler dr. ügyvédet bízta meg. A művésznő ugyanis csődbe jutott, de hitelezői készséggel ki­egyeznek vele s ilyképp lehetővé teszik, hogy az udvari opera kötelékében maradhasson.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék